Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Szilágyi Mihály: Az ELTE lágymányosi területének mélyépítési és közművesítési munkái
Az ELTE lágymányosi területének mélyépítési és közművesítési munkái SZILÁGYI MIHÁLY* Hazánk legrégibb — 1635-ben történt alapítása óta — folyamatosan működő egyeteme, az Eötvös Loránd Tudományegyetem elhelyezési gondjai századunkkal szinte egyidősek. Időleges megoldást jelentett a Bölcsésztudományi Kar kiválása és kiköltözése a múlt század végén épített alma materből a Pesti Barnabás utcai, más célra épített épülettömbbe, de ennek ellenére azt lehet megállapítani, hogy a természettudományos felsőoktatás anyagi feltételei nemcsak a kor követelményeinek nem tesznek eleget, hanem fejlődése elmarad a hazai általános egyetemi fejlődési színvonaltól is. A jelenlegi elhelyezés zsúfoltsága nem elsősorban a hallgatói létszámfelfutással függ össze, hanem inkább a kor követelményei, a tudományos fejlődés által diktált oktatási háttér, tanszékek, laboratóriumok zsúfoltságával. A TTK elhelyezési problémáival az oktatás irányítói gyakorlatilag a hatvanas évek elejétől foglalkoznak. Az áttelepülésre 1970-ben beruházási javaslat szinten két megoldás fogalmazódott meg: az egyik a Fehér út környékére, a másik pedig az új vásárvárosnak kiszemelt lágymányosi területre, a Petőfi híd és a Déli Összekötő Vasúti híd közötti Duna-parti szakaszra. A sokszempontú vizsgálat a Dunaparti telepítést tartotta lényegesen kedvezőbbnek, a továbbiakban ez a javaslat került véglegesítésre. A terület mellett szólt: — A BME szomszédsága lehetővé teszi, hogy a két egyetem létesítményei egymást közösen kiegészítsék. — A teljes terület egyetemi célra való felhasználása távlatban biztosíthatja más ELTE karok, vagy esetleg más egyetemeknek ezen a területen való elhelyezését. — Már meglevő ELTE kollégiumok közelsége. A mintegy 32 hektáros területet északról a Petőfi- híd—Irinyi József utca, keletről a Műegyetem rkp. (Duna), délről a Ferencváros—Kelenföld vasútvonal—Déli Összekötő Vasúti híd, nyugatról a Bogdánffy utca—BEAC sporttelep határolják. A területet határoló utak — hozzászámítva a déli új közúti hídra vezető autópályát is, részben a főváros, de részben az országos — közúti hálózat jelentős elemei, ez lényeges a terület megközelíthetősége szempontjából. Az építésre kijelölt terület még 100 évvel ezelőtt is Duna meder volt, a terület Petőfi- híd felőli oldalán haladt át a Dunának az az ága, amelyik a Műegyetem jelenlegi központi épülete helyén ágazott ki a Dunából. A terület jelenleg sík, feltöltött, a Ferencváros—Kelenföldi pu. vasútvonal mellett nyílt víztükörrel, az egykori Lágymányosi tó maradványával. A feltöltés, amelyet a két világháború közötti időszakban kezdtek meg, a terület északi részén elsősorban épülettörmelék, a déli részen pedig salak. A felszínt 20—30 cm vastagságban borító homok alatt a feltöltés vastagsága 5—10 méter között váltakozik. A nagy vastagságú feltöltésalapozás szempontjából kedvezőtlen, az alatta, illetve az átmeneti rétegek alatt található tömör homokos kavics és kavicsos homok kiváló alapozási lehetőséget biztosít. A területen észlelt, illetve számított talajvízszintek különleges víztelenítési eljárások alkalmazását a mélyépítési munkáknál nem tették szükségessé, viszont a talajvíz enyhén agresszív, ami S 54-es cement használatát indokolja. A fejlesztés — jelenleg épülő — első üteme a terület keleti részén, a Dunával párhuzamosan helyezkedik el. A Dunával párhuzamosan épül ki egy szervizút, parkolókkal, ezzel párhuzamos az épületek hossztengelye. Erre merőlegesen épülnek ki az épületek földszintjén keresztül vezető gyalogutak. A külső közművek tervezésénél az építési terület környékének jó közműellátottsága lehetőséget biztosított arra, hogy a csatlakozások ne csak a jelenlegi, I. ütem igényeit, hanem az oktatási komplexum távlati igényeit is kielégítő közműellátás kiépítését biztosítsák. A mélyépítési és közművesítési munkák elvégzésére az Út- Vasútépítő Vállalat kapott megbízást. * főmunkatárs, Út- és Vasútépítő Vállalat MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1985. 7. SZÁM