Magyar Építőipar, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Keller László: Félidőben a második 15 éves lakásépítési terv

1. ábra. A győri Házgyár paneljeiből épült budapesti, Gazdag-réti lakótelep. Tervező: Jurcsik Károly GYŐRITERV, kivitelező a Győr megyei ÁÉV Félidőben a második 15 éves lakásépítési terv KELLER LÁSZLÓ* A megfelelő lakás és a kedvező kör­nyezet az emberi elégedettség döntő tényezője. Az életszínvonal-politi­kánk megkülönböztetett figyelmet fordít a lakásellátásra, a lakók életkö­rülményeinek javítására. Ez jelentős anyagi eszközök összpontosítását és a legteljesebb társadalmi összefogást igényli. Az első 15 éves lakásépítési terv idő­szakában — 1961—1975 között — 1047 ezer lakás épült az országban. Az új otthonok közül 131 ezer (12,5%) blokkos, 38 ezer (3,6%) ön­tött és 153 ezer (14,6%) panelos technológiával valósult meg. A lakás­­állomány 15 év során 2,8 millióról 3,5 millióra nőtt. A lakosság egyhar­­mada költözött új helyre, kényelme­sebbé váltak a lakások, nőtt a felsze­reltségük és a használati értékük. Szaporodtak a nagyobb alapterületű és többszobás otthonok. A városi la­kások aránya 41-ről 50%-ra emelke­dett. A tömeges építés nagyüzemi alapja, a házgyári hálózat ezekben az években jött létre. A koncentráltan kivitelezett lakóházak zömét város­rész nagyságú területen építették. * oki. közgazdász Újabb 15 éves lakásépítési program (1976—1990) A kedvező változások ellenére 1975 végén jelentős volt a kielégítetlen lakásigény és a területi egyensúly sem jött létre. A feszültségek első­sorban a fővárosban és a felsőfokú ki­­emlet ipari központokban voltak jelentősek. A lakásellátás helyzete, a meglévő igények és a társadalompo­litikai célok egyaránt indokolták, hogy az elért eredményekre alapoz­va tervszerűen javítsák a körű I ménye­­ket. A lakásépítés, a -fenntartás és a -gazdálkodás az életszínvonal politi­kában hosszabb távlatban is kulcskér­dés. így határozat született a második 15 éves lakásprogram kidolgozásáról. Az előkészítést követően az MSZMP KB 1978. április 12-i ülése foglalko­zott e témával. Az elfogadott irány­elvek alapján a Minisztertanács 1004/ 1979.(111.7.) számú határozata rögzí­tette az új hosszútávú tervkoncep­ciót. A társadalmi igények és a népgaz­daság várható teherbírása alapján 1 millió 200 ezer új lakás építését vet­ték tervbe az alapterület fokozatos növelésével. Az előző évek alapve­tően mennyiségi szemléletét a lehe­tőségekkel arányos mennyiségi mér­téktartás mellett a minőségi szempon­tok előtérbe kerülése váltotta fel. E követelmény a városképi megjele­nésben; a differenciáltabb funkció ki­elégítésben (fél szobákkal bővített tí­pusokkal, több generáció együttélé­sére alkalmas nagylakásokkal, otthon házakkal) és a komplexitásban (a lakó­házakkal együtt készüljenek az egész­ségügyi, oktatási, kommunális és ke­reskedelmi létesítmények és a tö­megközlekedési hálózati csatlakozás) jutott kifejezésre. Az újraelosztható többszobás la­kásszám növelése érdekében kiemelt feladatként írták elő, hogy az idősek és az egyedül élők részére több, az igényeiket kielégítő komfortfoko­zatú kis alapterületű lakás épüljön. Az új típusterv-állomány készítésénél követelményként jelölték meg az in­dokolatlan eltérések megszüntetését. (Az azonos férőhelyszámú és funk­ciótartalmú lakások, illetve helyiségek építési körzetek szerinti centiméte­res nagyságrendű méretkülönbsége MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1985. S. SZÁM 289

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék