Magyar Építőipar, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1-2. szám - J. Szóráth Gyula: SZOT "Forrás" Gyógyüdülő, Szeged
SZOT „FORRÁS” GYÓGYÜDÜLŐ, SZEGED Tervező: Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat Építész tervező: Korényi András Belsőépítész tervező: Horváth János Statikus tervezők: Ungi Lajos, Vető Istvánné Épületgépész tervezők: Gémes László, ■ Cserny Ferencné, Temesváry László, Pentz Hildegard Elektromos tervező: Kelemen Ferenc Környezettervező: M. Baló Borbála Építtető: SZOT Szanatóriumi és Üdültetési Főigazgatóság Kivitelező: DÉLÉP, Szeged Főépítésvezető: Kiss József Építésvezető: Berecz Gyula Generál művezető: Ungi Imre Beépített alapterület: 11 ezer m2 A szálló Újszegeden, az árvízvédelmi töltés előtti parti sávon helyezkedik el, a fedett termálfürdő közvetlen szomszédságában. Lévén gyógyfürdő, a város alatti gazdag gyógyvízkészlet jótékony hatását kínálja a beutaltaknak. A szállót ellátó kút 80 °C-os vize a szomszédos strand területén tör a felszínre. A hely kiválasztása igen szerencsésen történt: a partfürdő, a liget közelsége kellemes környezetet és jó programokat kínál majd az üdülőknek. A városrész jellege alacsony beépítést, ezzel együtt magastetőt kívánt meg. A monolit vasbeton földszintre térelemekből épült fel a teljes szállodai rész. Újabb meggyőző bizonyítéka annak, hogy nemcsak lakások építhetők panelekből. A fa szerkezetű nyílászárók, a falpanelek színezése, a színes palatető mindamellett feloldja a házgyári jelleget. A hotelszárny földszintből, három emeletből és tetőtérből áll. A földszinten kapott helyet egy több célú terem, amely fa harmonika ajtóval három részre osztható, továbbá az eszpresszó, a könyvtár az olvasósarokkal, a játékterem, a gyermekfoglalkoztató, az étterem és egy különterem, amely tanácskozások lebonyolítására alkalmas. A szállodai szobák középfolyosóra nyílnak. A kétágyas lakóegységekhez vizesblokk tartozik, mely mosdót, zuhanyfülkét és szeparált vécét foglal magába. A szobákban két-két kihúzható fotelágyat is elhelyeztek a gyerekek számára, így a szálló egyidőben hatszáz vendég befogadására képes. Mindenki saját szobájában nézheti a tévéműsort, noha az épületben videostúdiót is berendeztek. A lakószinteken két-két társalgó helyezkedik el — a lift-lépcső blokk két oldalán. Galériaszerű kiképzésük betekintést enged az előcsarnokba. A környezetbe harmonikusan illeszkedik a magastető. A tetőtérben kapott helyet a kazánház, a szellőzőgépház, valamint 27 szoba. A szállodatömbből kinyúló földszinti rész fölött napfürdőzésre alkalmas tetőteraszt alakítottak ki. A főbejárat könnyen megközelíthető gépkocsival. A szélfogótól kinyúló előtető vezet az előcsarnokba, melynek szemben lévő oldalán kijárat nyílik a Tisza-töltésig nyúló udvarra. Rönkvár, hinta, csúszda, homokozó szórakoztatja a gyermekeket, röplabdapálya a sportolni vágyóknak. Az udvaron sétautak vezetnek keresztül, törpe kandeláberekkel szegélyezve. A recepció mellől folyosó vezet a vízgyógyászati egységhez. Ennek két medencéje van: az egyik úszásra és ülőfürdőzésre alkalmas, a másik a súlyfürdő. Orvosi rendelő, fizikoterápiás és iszapkezelő, masszázs, tangenter, szolárium és kondicionáló terem szolgálja a beutaltak testi épülését. A medencetérből közvetlenül ki lehet jutni a kert felőli, kaviccsal borított, telepített növényekkel díszített teraszra. J. Szóráth Gyula MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1988. 1—2. SZÁM