Magyar Építőipar, 1990 (39. évfolyam, 3-12. szám)
1990 / 3. szám
Franciaország 1976-ban hozták létre az OPQIBl-t, amely a tervező-tanácsadó mérnökök kvalifikációját (szakmai felkészültségét) tanúsítja. Ez azonban a minőségszervezési rendszer jelenlétére (vagy hiányára) nem terjed ki. Jelenleg vizsgálják az ilyen irányú bővítés lehetőségét. A Qualité-construction" fél-állami szervezet publikált kézikönyvet az építési minőség építéshelyi szervezésére vonatkozóan. („Gérer la Qualité sur le Chantier"). Franciaországban nagy felkészültségű műszaki ellenőrző irodák („contrôle technique") működnek. A francia szabványosítási szervezet (AFNOR) 1987-ben az ISO 9000 alapján regisztrálási, illetve akkreditálási rendszert vezetett be. E rendszer neve „3AQ", és ez kivitelező vállalatok számára is lehetőséget nyújt. Minőségi tanúsítványokat (Certificat de Qualification) csak a kormány által erre felhatalmazott, megfelelő felkészültségű és a termelőktől független intézmények adhatnak ki. A tanúsítás betű- és ábrajelzéssel történik. Az AFNOR-szabványok által meghatározott termékek minőségét „NF" jelzéssel tanúsítják. A francia Építéskutató Intézet (CSTB) a felülvizsgált újszerű, nem-szabványosított termékek minőségét „Certificat de Sum et Marquage" jelzéssel tanúsítja. Amerikai Egyesült Államok A hivatásos mérnökök országos társasága (National Society of Professional Engineers) 1982-ben adta közre az „Építészek és mérnökök minőségellenőrzésének kialakítására vonatkozó irányelvek kézikönyvé"-t (Guidelines for Development of Architect/Engineer Quality Control Manual). Az amerikai építőmérnökök társasága (American Society of Civil Engerineers , ASCE) építéstervezési minőségi kézikönyvet (Quality in the Constructed Project; Manual of Professional Practice) adott ki. Az amerikai tervező cégek saját minőségszervezési rendszerrel dolgoznak és a külső felülvizsgálatokat nem kedvelik. Szovjetunió A koppenhágai konferenciára benyújtott szovjet referátum átfogó rendszert mutat be az építési minőség biztosítására. Ez a nyugat-európai rendszerekhez hasonló komplettségű, bár elsősorban az állam ellenőrző feladatából indul ki, és a teendőket nem a termelő szemszögéből nézve határozza meg. Skandináv országok A CIB 109. sz. jelentésében és az EOQC-CIB koppenhágai konferenciájának a kiadványában több előadás tárgyalja a norvég, svéd, dán minőségszervezési helyzetet, éspedig mind az országban fennálló általános helyzetet, mind pedig egyes cégek kialakított rendszerét. Dániában a tervező építészek szövetsége (PAR) és a tanácsadótervező mérnökök szövetsége (FRI) alakított ki minőségszervezési irányelveket. A PAR munkáján alapuló rendszert alkalmaznak az egyik dán tervező építész cégnél. E cégnél meghatározzák a tervezés 10 fázisának mindegyikében a minőségszervezési teendőket. A fázisok a következők: 1. A megrendelő programja 2. Vázlatos tervjavaslat 3. Tervjavaslat 4. Közbenső terv 5. Végleges terv és vállalatbaadási dokumentumok 6. Vállalatbaadási időszak 7. Tervértelmezési megbeszélés 8. Kivitelezés és művezetés 9. Befejezés és átadás 10. Minőségi felülvizsgálat öt évvel az átadás után. A mindegyik fázisra vonatkozóan részletes meghatározott teendők közül csak néhányat ismertetünk. A 3., 4. és 5. fázisokban el kell végezni a szakmák közötti ellenőrzést (építész, statikus, épületgépész), a szabályzatokban foglaltak kielégítése, a költség- és időtartamelőirányzatok ellenőrzését. A 7. fázisban kell összeülni a kivitelezővel, ismertetni a tervet és megismerkedni a kivitelező szempontjaival. A 8., 9. és 10. fázisra nézve meg kell határozni a megrendelő és a kivitelező kötelezettségeit a minőségellenőrzés tekintetében, így többek között az építés helyszínén kívül gyártott anyagok és elemek ellenőrzését, a helyszínre szállítást követő ellenőrzését, a helyszíni folyamatok ellenőrzését, a teendőket a befejezés és átadás fázisában. Ezen utolsó szakaszban a kivitelezőnek össze kell állítania a minőségre vonatkozó dokumentációt, ahogyan azt a kivitelezési szerződés előírja. A tervezés folyamatában alapvető annak a vizsgálata, hogy az épületet érő hatásokra (eső, nedvesség, napsugárzás, hőmérséklet, szél, földrengés, állandó és változó terhek, anyagfáradás, zaj) a szerkezetek megfelelően vannak kialakítva és méretezve, mégpedig a tartósság, a biztonság, a használat és a megvalósíthatóság szempontjaiból egyaránt. A művezetést illetően órákban (egyszeri időszükséglet és gyakoriság) és pénzben határozzák meg a megbeszélésekhez, a minőségellenőrzéshez, az idő- és költségellenőrzéshez, az átadáshoz és egyéb feladatokhoz szükséges teendőket. Minőség a lakásépítésben Az építési tevékenység legtömegesebb terméke a lakás. A lakásépítés országonként változó kisebbnagyobb része állami finanszírozású. A lakásépítés minősége sok embert, családot érint, társadalmi figyelem tárgya. Ezek a tényezők okozzák, hogy a lakások minőségével kapcsolatosan számos országban specifikus rendszereket vezettek be. A lakások használati értékének a jellemzésére több országban kidolgozott módszerek nem tartoznak a minőségszervezési rendszerek közé. Franciaországban a Qualitel iroda vezette be a „label Qualitel" minősítést azoknak a lakásoknak a jellemzésére, amelyek az állami műszaki előírásokban meghatározottnál jobb minőségűek. Dániában az állami lakásépítésben alkalmaznak minőségszervezési rendszert. Ennek részeként vezették be az építési hibák alapot, amely biztosítási társaságként működik. Az alapot az állami lakásépítkezések költségeinek 1%-át kitevő befizetések táplálják. Az így befolyó összegek felét a hibák kijavítására használják fel, a másik fele fedezetet nyújt az átadást követően öt év múltán végrehajtandó felülvizsgálatokhoz. A minőség szervezésére ezen felül kidolgoztak segédleteket, módszereket is. MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1990. 3. SZÁM 99