Magyar Építőipar, 1990 (39. évfolyam, 3-12. szám)

1990 / 3. szám

Nemzetközi szabványosítás A Nemzetközi Szabványosítá­si Szervezet (International Organi­sation for Standardization , ISO) az alábbi szabványokat bocsátotta ki: — ISO 9000— A minőségirányí­tási és mi­nőség­­szervezési szabvá­nyok. Irányelvek a kiválasztáshoz és alkalmazáshoz. — ISO 9001 — Minőségi rendsze­rek. A minőség­szervezés modellje a tervezésben, fej­lesztésben, terme­lésben, szerelésben és szolgáltatásban. — ISO 9002— Minőségi rendsze­rek. A minőség­szervezés modellje a termelésben és szerelésben. — ISO 9003— Minőségi rendsze­rek. A minőség­szervezés modellje a végső ellenőrzés­ben és vizsgálat­ban. — ISO 9004— Minőség-manage­ment és minőségi rendszerelemek. Irányelvek. Az ISO TC 176 kódjelű bizottság „Minőség management és minő­ségszervezés" egy sor további szab­vány előkészítésén dolgozik. Nyugat-európai tervek Nyugat-Európa tervei két szinten fejlődnek: a 12 országot magában foglaló Európai Gazdasági Közös­ségben és az ennél szélesebb euró­pai szabadkereskedelmi társulásban (EFTA), amelynek szabványosítási szervezete a CEN. Az EGK terveiben nagy szerepet kap a szabványosítás mellett a mi­nőségszervezés elismerésének (ta­núsításának, certification) a gondo­lata. Az EGK a fenti terület összefogá­sára Európai Minőségszervezési és Tanúsítási Bizottság (European Quality System Assessment and Certification Committee , EQS) létrehozását határozta el. Az építői­pari szabályozás és szabványosítás irányítására Építőipari Állandó Bi­zottságot (Standing Committee for Cons­ition) hoztak létre. Belső és külső minőségszervezés. Tanúsítási rendszer A minőség szervezése elsősorban a tervező, kivitelező és gyártó szer­vezetek saját (belső) feladata. Ezek a vállalatok az „első fél" (first party) néven ismertek. A vállalatok a minőségszervezést és -ellenőrzést végeztethetik saját munkatársaikkal, mégpedig vagy er­re szakosodott minőségellenőrökkel (ez csak nagyobb vállalatoknál le­hetséges), vagy pedig a különböző feladatokkal megbízott munkatársa­ikkal, egyik részfeladatuk formájá­ban. A „francia" (belga stb.) rendszer nagy vállalatok esetében is kötele­zővé teszi külső műszaki ellenőrző irodák igénybevételét. Ez a rendszer az angolszász és más országokban nem honosodott meg. A megrendelő a tervezőhöz — ki­vitelezőhöz — viszonyítva a „máso­dik fél" (second party). A megren­delő is részt vesz a minőségszerve­zésben, elsősorban a minőségelle­nőrzésben. Több országban intézményesen bevezették a „harmadik fél" (third party) ellenőrző szerepét. Ennek az a lényege, hogy a „harmadik fél" fe­lülvizsgálja a tervező, kivitelező vagy gyártó cég minőségszervező rend­szerét és ha az megfelel bizonyos szigorú követelményeknek, ezt ta­núsítja (certifikáció). E rendszer szükségessé teszi, hogy bizonyos intézményeket felhatalmazzanak (akkreditáljanak) minőségi tanúsít­ványok kiadására. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban az akk­­reditáció megadására központi ta­nács jogosult (National Accreditati­on Council for Certification Bodies , NACCB). Annak ellenére, hogy e tanácsnak az elnöke az angol szab­ványosítási intézet (BSI) egyik ve­zető munkatársa, a BSI mellett más szervezetek is kaptak certifikációs hatáskört. Ezek között vannak olya­nok, amelyek certifikációs hatásköre csak bizonyos szakterületre korláto­zódik, például az egyiké csak beton­acélokra és betonvasalásra, egy má­siké csak transzportbetonra. Általá­nosabb hatáskörű tanúsító szerve­zetek is vannak, például a Lloyds Biztosító Társaság. A vállalatok a­ szakmai korlátok figyelembevételé­től eltekintve szabadon választhat­nak minőségszervezési rendszerük tanúsítására a felhatalmazott szerve­zetek közül, ami bizonyos verseny­helyzetet is teremt a tanúsító szerve­zetek között. A tanúsító szervezetek négy kate­góriában nyerhetnek akkreditációt: a) Minőségszervezési rendszer ta­núsítása b) Termék minősítése a követelmé­nyeknek való megfelelés szem­pontjából c) Termék-jóváhagyás d) Minőségvizsgáló személyzet fel­­készültségének a tanúsítása. A minősítő szervezetek az akkreditá­­ciós tanácstól kérhetik akkreditáció megadását a fenti kategóriákra. Ké­relmük részeként igazolniuk kell fel­­készültségüket, érdekkonfliktus­mentességüket és hogy irányításuk rendszere megfelel a tanúsítás célki­tűzéseinek. A tanúsítást betű- és kép-jelzés igazolja („marking"). A legtöbb minőségi tanúsítványt építőanyagokra és építőelemekre vonatkozóan adták ki, éspedig min­denekelőtt a szabványosított termé­kekre. Az angol szabványügyi inté­zet 1989. évi adatok szerint kb. 1300 tanúsítványt adott ki. Az új anya­gokra és elemekre az „agrément" (alkalmazási engedélyeztetési) rendszert alkalmazzák és az erre ille­tékes szervezet (a British Board of Agrement) eddig mintegy 2000 mi­nőségi tanúsítványt adott ki. A jelen pillanatig csak nagyon ke­vés tervező és kivitelező vállalat tud­ta minőségszervezési rendszerét úgy bemutatni, hogy arra minőségi tanú­sítványt kaphasson. A minősítő szervezetek között éppen ezen a te­rületen van olyan verseny, aminek a kimenetele még nem világos, tehát ma még nem lehet tudni, hogy me­lyik minősítő szervezet fogja a leg­több tanúsítványt kiadni a tervező és kivitelező vállalatok körében. Érdekes angliai adat az, hogy a tervező építészekkel szemben tá­masztott minőségi kifogásoknak és igényeknek mintegy a fele a meg­rendelői programok hiányosságaira vezethető vissza. A jó tervezői minő­ség érdekében a jó megrendelői programra nagy figyelem fordítan­dó. 98 MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1990. 3. SZÁM

Next