Magyar Építőipar, 1990 (39. évfolyam, 3-12. szám)
1990 / 3. szám
Nemzetközi szabványosítás A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (International Organisation for Standardization , ISO) az alábbi szabványokat bocsátotta ki: — ISO 9000— A minőségirányítási és minőségszervezési szabványok. Irányelvek a kiválasztáshoz és alkalmazáshoz. — ISO 9001 — Minőségi rendszerek. A minőségszervezés modellje a tervezésben, fejlesztésben, termelésben, szerelésben és szolgáltatásban. — ISO 9002— Minőségi rendszerek. A minőségszervezés modellje a termelésben és szerelésben. — ISO 9003— Minőségi rendszerek. A minőségszervezés modellje a végső ellenőrzésben és vizsgálatban. — ISO 9004— Minőség-management és minőségi rendszerelemek. Irányelvek. Az ISO TC 176 kódjelű bizottság „Minőség management és minőségszervezés" egy sor további szabvány előkészítésén dolgozik. Nyugat-európai tervek Nyugat-Európa tervei két szinten fejlődnek: a 12 országot magában foglaló Európai Gazdasági Közösségben és az ennél szélesebb európai szabadkereskedelmi társulásban (EFTA), amelynek szabványosítási szervezete a CEN. Az EGK terveiben nagy szerepet kap a szabványosítás mellett a minőségszervezés elismerésének (tanúsításának, certification) a gondolata. Az EGK a fenti terület összefogására Európai Minőségszervezési és Tanúsítási Bizottság (European Quality System Assessment and Certification Committee , EQS) létrehozását határozta el. Az építőipari szabályozás és szabványosítás irányítására Építőipari Állandó Bizottságot (Standing Committee for Consition) hoztak létre. Belső és külső minőségszervezés. Tanúsítási rendszer A minőség szervezése elsősorban a tervező, kivitelező és gyártó szervezetek saját (belső) feladata. Ezek a vállalatok az „első fél" (first party) néven ismertek. A vállalatok a minőségszervezést és -ellenőrzést végeztethetik saját munkatársaikkal, mégpedig vagy erre szakosodott minőségellenőrökkel (ez csak nagyobb vállalatoknál lehetséges), vagy pedig a különböző feladatokkal megbízott munkatársaikkal, egyik részfeladatuk formájában. A „francia" (belga stb.) rendszer nagy vállalatok esetében is kötelezővé teszi külső műszaki ellenőrző irodák igénybevételét. Ez a rendszer az angolszász és más országokban nem honosodott meg. A megrendelő a tervezőhöz — kivitelezőhöz — viszonyítva a „második fél" (second party). A megrendelő is részt vesz a minőségszervezésben, elsősorban a minőségellenőrzésben. Több országban intézményesen bevezették a „harmadik fél" (third party) ellenőrző szerepét. Ennek az a lényege, hogy a „harmadik fél" felülvizsgálja a tervező, kivitelező vagy gyártó cég minőségszervező rendszerét és ha az megfelel bizonyos szigorú követelményeknek, ezt tanúsítja (certifikáció). E rendszer szükségessé teszi, hogy bizonyos intézményeket felhatalmazzanak (akkreditáljanak) minőségi tanúsítványok kiadására. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban az akkreditáció megadására központi tanács jogosult (National Accreditation Council for Certification Bodies , NACCB). Annak ellenére, hogy e tanácsnak az elnöke az angol szabványosítási intézet (BSI) egyik vezető munkatársa, a BSI mellett más szervezetek is kaptak certifikációs hatáskört. Ezek között vannak olyanok, amelyek certifikációs hatásköre csak bizonyos szakterületre korlátozódik, például az egyiké csak betonacélokra és betonvasalásra, egy másiké csak transzportbetonra. Általánosabb hatáskörű tanúsító szervezetek is vannak, például a Lloyds Biztosító Társaság. A vállalatok a szakmai korlátok figyelembevételétől eltekintve szabadon választhatnak minőségszervezési rendszerük tanúsítására a felhatalmazott szervezetek közül, ami bizonyos versenyhelyzetet is teremt a tanúsító szervezetek között. A tanúsító szervezetek négy kategóriában nyerhetnek akkreditációt: a) Minőségszervezési rendszer tanúsítása b) Termék minősítése a követelményeknek való megfelelés szempontjából c) Termék-jóváhagyás d) Minőségvizsgáló személyzet felkészültségének a tanúsítása. A minősítő szervezetek az akkreditációs tanácstól kérhetik akkreditáció megadását a fenti kategóriákra. Kérelmük részeként igazolniuk kell felkészültségüket, érdekkonfliktusmentességüket és hogy irányításuk rendszere megfelel a tanúsítás célkitűzéseinek. A tanúsítást betű- és kép-jelzés igazolja („marking"). A legtöbb minőségi tanúsítványt építőanyagokra és építőelemekre vonatkozóan adták ki, éspedig mindenekelőtt a szabványosított termékekre. Az angol szabványügyi intézet 1989. évi adatok szerint kb. 1300 tanúsítványt adott ki. Az új anyagokra és elemekre az „agrément" (alkalmazási engedélyeztetési) rendszert alkalmazzák és az erre illetékes szervezet (a British Board of Agrement) eddig mintegy 2000 minőségi tanúsítványt adott ki. A jelen pillanatig csak nagyon kevés tervező és kivitelező vállalat tudta minőségszervezési rendszerét úgy bemutatni, hogy arra minőségi tanúsítványt kaphasson. A minősítő szervezetek között éppen ezen a területen van olyan verseny, aminek a kimenetele még nem világos, tehát ma még nem lehet tudni, hogy melyik minősítő szervezet fogja a legtöbb tanúsítványt kiadni a tervező és kivitelező vállalatok körében. Érdekes angliai adat az, hogy a tervező építészekkel szemben támasztott minőségi kifogásoknak és igényeknek mintegy a fele a megrendelői programok hiányosságaira vezethető vissza. A jó tervezői minőség érdekében a jó megrendelői programra nagy figyelem fordítandó. 98 MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1990. 3. SZÁM