Magyar Építőipar, 1995 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Jelinek István: A Magyar Építőipari Múzeum

A Magyar Építőipari Múzeum DR. JELINEK ISTVÁN* Hosszú ideje kísérem figyelemmel az építészet múltját és relikviáinak meg­becsülését, gyűjtését. Ennek fellegvá­ra az 1990 óta országos gyűjtőkörűvé vált Veszprémi Magyar Építőipari Mú­zeum. Felkérésemre az intézmény igazgatója, Gy.Lovassy Klára részlete­sen tájékoztatott a múzeum megalaku­lásán keresztül a jelenlegi helyzetről. Tudom, hogy sok szakembert érdekel a téma, éppen ezért most számukra és minden érdeklődő számára közzéte­szem a kapott értékes információt. A múzeum feladata, célja a magyar­­országi építő- és építőanyagipar törté­netére vonatkozó tárgyi, dokumentatív anyagok feltárása, összegyűjtése, megóvása, majd tudományos igényű bemutatása. A gyűjtés kiterjed a ma­gyar építőipari ágak szervezeteire, vál­lalkozásaira, intézményeire, a kisiparo­sok tevékenységére, valamint az építő­ipari dolgozók szociális és kulturális életviszonyaira. A múzeum jogelődje, az azóta meg­szűnt Veszprém Megyei Állami Építő­ipari Vállalat (VÁÉV) Üzemtörténeti Klubja 1977-ben rendezte első kiállítá­sát a vállalati dolgozók segítségével összegyűjtött anyagból. Az anyag egy­re bővült, 1982-től „Dunántúli Építő­ipartörténeti Gyűjtemény” néven már állandó kiállítással rendelkezett, gyűjtő tevékenysége Magyarország nyugati felére terjedt ki. Alapítója, majd nyug­díjba vonulásáig (1990) igazgatója Fo­dor József volt. Az ország keleti felének hasonló em­lékeit 1970-től a Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat által ala­pított nyíregyházi „Tiszántúli Építőipar­­történeti Gyűjtemény” gondozta Len­gyel Miklós irányításával. A néhány éve megindult gazdasági változások mindkét gyűjtemény sorsát bizonytalanná tették. A VÁÉV felszá­molása után a veszprémi gyűjtemény fenntartására alapítvány létesült. Ezzel Magyarország összegyűjtött építőipar­történeti öröksége átmentéséről, meg­őrzéséről, egységes kezeléséről a to­vábbiakban a Magyar Építőipari Múze­um gondoskodik. A rendkívül gazdag, sokrétű anyag kiállítóhelyek hiányában csak töredékében mutatható be egye­lőre a nagyközönségnek. A múzeum használatban lévő, látogatható kiállítóterei Magyar Építőipari Múzeum Főépülete Veszprém, Szent István u. 7. Tel.: 88/329-461. A XVIII. század elején, földszintjén égetőkemencével és műhellyel épített kályhásmester-házat az OMF 1987- ben állította helyre. Az épületben talál­ható a múzeum szakkönyvtára, köz­­művelődési terme. Az ingatlanhoz 1993-ban csatolt 500 m2 pihenőkert­ben az építőipari kőemlékek kaptak helyet. A kályhásmester kiállítás jelenleg át­alakítás alatt van, de a múzeum dolgo­zói az érdeklődő kollégákat munkaidő alatt bármikor szeretettel várják (hét­köznapokon 7-15 óráig). Téglamúzeum Veszprém, Szabadság tér 1. A hajdani városháza 350 m2 alapte­rületű boltíves pincerendszere külön élmény az építőipar szakemberei szá­mára. Az 1990 őszén megnyitott állan­dó kiállításon a múzeum több mint 5000 db­ ból álló bélyeges téglagyűjte­ményének legszebb példányait, vala­mint a tégla- és cserépgyártás történeti emlékeit, eszközeit láthatják itt az ér­deklődők. A volt városháza épülete több mint egy éve üres, tulajdonosa, a Veszprém megyei Önkormányzat mielőbb értéke­síteni kívánja. A múzeum sorsa a leen­dő vevőtől, az épület jövőbeli funkció­jától függ. Mivel a múzeum ottléte tel­jesen bizonytalan, a kiállítás előzetes időpontegyeztetéssel bármikor látogat­ható (időpontegyeztetés munkaidő alatt a múzeum telefonszámán, vagy személyesen a főépületben, munkai­dőn túl a 88/420-578 Lovassy Klára telefonszámán lehetséges). Szabadtéri gyűjtemény Veszprém, Házgyár út 1. A hajdani VÁÉV hidroglóbusza körül, közel 2 ha nagyságú területen látogat­ható az építőgépek széles skálája, részben a beszállításkori rossz állapot­ban, részben a legsürgősebb állag­­megóvással ideiglenesen megmentve. A gépek rendszerezése, felújítása fo­lyamatosan történik. Az ingatlanon ta­lálhatók a múzeum műhelyei, raktárai, főleg építőipari konténerekben. Külön figyelmet érdemel a Bánd- Szentgál határáról beszállított, XVIII. századból származó fűrészmalom konzervált fa anyaga. A rendkívül érté­kes konstrukció helyreállításáról még csak álmodozhat a múzeum. Bízva a gazdasági fellendülésben, tervezni, új­ra építeni szeretnének. A szabadtéri gépgyűjtemény munka­idő alatt az érdeklődők számára láto­gatható, munkaidőn túl csak az említett telefonszámokon, előzetes időponte­gyeztetéssel tekinthető meg. Fenntartás A Magyar Építőipari Múzeum alapítvá­nyának — egyre változó — kamatai­ból, rendszeres állami támogatás nél­kül tartja fenn magát. A létfenntartáson kívül kisebb épületkarbantartásra, köz­művesítésre, műhelykialakításra, kiállí­tás átrendezésre pályázatokon elnyert összeggel tud anyagi hátteret biztosí­tani. Szűkös, bizonytalan bevételei mellett minimális, lelkes munkatársi lét­számmal a végsőkig kitart az átalakuló magyar építőipar pótolhatatlan, veszé­lyeztetett értékeinek megmentése mel­lett. A múzeum közművelődési tevékeny­ségével részt vállal az erre igényt tartó építőipari szak- és szakközépiskolák oktatási programjában. Kihelyezett, ún. technikatörténeti órákkal, tervekkel ismerkedve könnyen rátalálnak a tanu­lók szakmájuk eddig rejtett, igazi szép­ségeire. A Magyar Építőipari Múzeum Alapít­ványához bárki hozzájárulhat, az MHB 480-10966 számlaszámra befizetve. A kulturális alapítvány befizetései az APEH 115987/1992. határozata alap­ján adóalap csökkentők, a levonásra jogosító igazolást a múzeum külön ké­rés nélkül kiadja. Úgy vélem, hogy a Veszprémi Ma­gyar Építőipari Múzeum joggal tarthat számot a széles körű érdeklődésre és megérdemelné a támogatást! D oki: gépészmérnök MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1995. 1. SZÁM 40

Next