Magyar Építőipar, 2016 (66. évfolyam, 1-3. szám)
2016-01-01 / 1. szám
Tisztelt Olvasónk! Magyarországon az 1897 júniusában tartott első országos építőmunkás kongresszus emlékére minden év június első vasárnapján ünnepeljük az Építők napját. Máshol másképpen van, a valamikori NDK-ban 1973 óta június negyedik vasárnapján tartották a hasonló rendezvényeket. Nálunk az ünnep szabadtéri programjait munkaszüneti napon, vasárnap tartják, azonban magát az ünnepélyes megemlékezést az Építők napját megelőző pénteken, egy munkanapon rendezik meg. Akárhogy is van, egy szép szakma megérdemli, hogy szépen ünnepeljék dolgozóit, szépen ünnepeljenek dolgozói. Építők napján mi mást tehetne a jegyzetíró, minthogy számba veszi az építés helyzetét Magyarországon. Kezdjük azzal, hogy az év végi égszakadás-földindulás után, amit az egyszerű bejelentés túlzottan egyszerű bejelentése okozott, lassan kezd tisztulni az ég. Érdekes módon még tart a szabadságélmény által okozott eufória, de most már csak az építtetők körében, a tervezők hamar rájöttek, hogy amíg Kádár-kockába bújtatott farkast kiáltottak, addig nagyon kemény és főleg szokatlan feladatok és felelősségek szakadtak rájuk. Mondjuk ezt azért lehetett előre is sejteni. Az Építési törvény legújabb módosítása megpróbál tisztába tenni néhány vitatott és kifogásolt részletet. Fentebb említettük, hogy ez a szép szakma megérdemli, hogy szépen ünnepeljék dolgozóit, szépen ünnepeljenek dolgozói. De vajon lesz-e aki ünnepel, lesz-e kit ünnepelni az Építők napi megemlékezésen vagy már csak emlékezésre lesz lehetőség? Senki nem gondolta volna, hogy a rendszerváltás után jó pár évvel ismét munkaerőhiány jelentkezik az építőiparban. Kétségbeesett építtető-jelöltek kérdezősködnek kivitelezők után, olyan vállalkozókat keresnek, akik egyáltalán hajlandók kimozdulni városukból. A kérdés elemzésébe most nem fogunk bele, viszont örömmel tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy az idén kilencedik alkalommal megrendezett Szakma Sztár Fesztiválon ismét színvonalas versenymunkákat készítettek az Építészet szakmacsoport versenyzői. Azt sajnos nem állíthatjuk, hogy tülekednek a jelentkezők az ács, a kőműves-hidegburkoló és a szárazépítő szakmákat képző iskolák előtt, akik azonban eljutottak az országos verseny döntőjébe, azok becsületes munkával szépen dolgoztak. Sokan sokat vitatkoznak azon, hogy mi jelzi legjobban az építés gazdaság helyzetét, a válság és a kilábalás aktuális állapotát. Egy egyszerű ám régóta bevált módszer az építőipar kiállításainak meglátogatása. Egy vásár jól mutatja nemcsak a látogatók, hanem a gyártók és forgalmazók, azaz a kiállítók érdeklődését is. Ida sok a kiállító, az arra utal, hogy az építő- és építőanyag-ipar piaci szereplői fejlődést, kedvező irányt látnak vagy remélnek. A sok kiállító vonzza a sok látogatót is. Az idei Construma, bár nem érte még el tíz évvel ezelőtti fénykorát, amikor a kiállítók szinte harcot vívtak egy kedvezőbb elhelyezkedésű vagy tíz négyzetméterrel nagyobb stand birtoklásáért, sokkal jobb képet mutat pár évvel ezelőtti állapotánál. A szép szóval gazdasági ösztönzőknek nevezett különböző kedvezmények hatására sokan szeretnének építkezni. Ez egyértelműen kiderül a különböző rendezvényeken, például az Építő közösség által szervezett Tervcafékon, ahol az érdeklődők, tervezgetők vagy építtetők a különböző pénzügyi konstrukcióktól kezdve a födémépítésen keresztül egészen a lakberendezésig, az építő szakma különböző területeinek szakértőivel tudnak konzultálni. Lassan pedig talán abban is reménykedhetünk, hogy a különböző építési termékek, szerkezetek és technológiák kiválasztásánál nem csak az áruk, hanem alkalmasságuk és minőségük is fontos szemponttá válik. Tóth Balázs főszerkesztő DOI 10.17168/MEIP.2016.66.1 MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 2016. 1. szám