Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1-2. szám

Úri­ utcai részlet A copfépítészeti formák megjelenésének idejében a XVIII. szá­zad végén változik a vári életforma kisszerűsége. A nagyobb anyagi lehetőségek a nagyobbszerű feladatok lehetővé teszik e magyar szempontból különben is igen jelentős stílus erőteljes kibontakozását. Sajnos, emlékeinek egy része, köztük igen értékes épületek, pl. a Marcibányi-ház, megsemmisültek, vagy áldozatul estek az átépí­tésnek. A neoklasszicizmus egyetlen jelentősebb emlékét az egykori Sándor-palotát leszámítva, kiemelkedő emlékkel nem gazdagította a városképet. Inkább csak homlokzat-átépítésekre szorítkozott, amelyek közül kiemelhető az Uri-u. 19. A neoklasszicizmus korára esik még a bástyasétányok mai formájukhoz hasonló kialakulása, és valószínűleg a Vár egyes utcái fásításának kezdete is. Kiegészítjük végül a Vár belső városképének történetét a szobordíszre vonatkozó adatainkkal. A középkor végén találko­zunk először a monumentális emlékszoborral, mint városképi elem­mel. A Zsigmond-féle „friss palotá“-val kapcsolatban helyezték el a király nagyméretű szobrát. Ezt újíttatta meg és aranyoztatta Ország Mihály nádor a XV. század második felében. Tehát még a nagy renaissance művészeti fellendülés idejében is méltónak tar­tották a megbecsülésre. Mátyás alatt egész sorát találjuk Budán a monumentális emlékszobroknak. Igaz, hogy ezek mind a királyi palota udvarain és belső terein állottak, mégis előfutárjait láthatjuk bennük a város későbbi szobordíszeinek. 1501-ben egy velencei követ már a polgári város szobrokkal díszített szökőkútjáról ír, amelynek csöveiből nagy udvari ünnepségek alatt egész napon át folyt a bor. Bizonytalan, hogy itt a királyi vár többek által meg­csodált és többször­­ emlegetett szökőkútjáról beszél-e, vagy egy másik hasonlóról, amely a Vár északi polgári negyedében volt. Elképzelhetőnek tartjuk ez utóbbit és ez esetben ez a feljegyzés a belső városkép fejlődéstörténetére rendkívül jelentős adatot őrzött meg számunkra.* A legújabb idők kapitalista városépítészeti kihatásairól a külső városképpel kapcsolatban már megemlékeztünk. A kapitalizmus az a kor, amelyben az architektúrán kívül egész sereg más olyan tényező is beleszól a belső városkép alakításába, amely azelőtt ismeretlen volt, így új útburkolatok megjelenése, a közvilágítás, az azzal kapcsolatos szerelvények, oszlopok, vezetékek, világító­testek, telefonfülkék stb. A jövő várrendezésének mindezt apró részletességgel meg kell oldania, hogy az új követelményeket ki­ 43 uludolj­ák­. A Szentháromság-utca a XIX. század első felében

Next