Magyar Építőművészet, 1959 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1959 / 5-6. szám

dalom kezdetén nincsenek, vagy alig van­nak meg a szocialista rend kész formái”. Vagyis: a szocialista forradalom az új, magasabbrendű társadalom kialakulásának csupán alapvető feltételeit teremti meg, csak e feltételek meglétével indul meg a társadalom-fejlődés új, sajátos törvény­­szerűségeinek érvényesülése és csak ezzel — s csak fokozatosan — alakulnak ki a szocialista társadalom anyagi­­ét­ének sajá­tos formái, hogy aztán a létezés ilyen vál­tozása fokozatosan átalakítsa a tudatokat (s így a társadalom­tudatot), melyek — ter­mészetesen — átalakulásuk egész folyama­tában állandóan visszahatnak a lét ala­kulására. Úgy érzem, — s számos példát tudnék felhozni rá — a tudatok szocialista átfor­málásában még nagyon elmaradottak va­gyunk általában is, a képzőművészetek világában pedig különösen. Építészetünk, festészetünk, szobrászatunk, iparművésze­tünk gyakorlatában — e gyakorlat mozgá­­sában-változásában — mutatkozó sokféle­ség az archaizálótól a modernig, a naturá­listól az absztraktig terjedő skála szélessége és mélysége, a formák sokfélesége mögött rejlő tartalmi sokféleség, s a mindezek megítélésében jelentkező bizonytalanság és szubjektivizmus ezt érezteti. A három — ismert — marxista gondo­latot azért mondtam el, hogy rámutassak a képzőművészetek valóságának — mai helyzetének, megteendő útjának — szoci­alistává fejlődésének vulgarizáló szemlé­lettel és módszerekkel feltárhatatlan bo­nyolultságára, s e valóság megváltoztatá­sának munkájában rejlő komoly nehézsé­gekre. Ezt nyilván nem azért tettem, hogy — amint egy kritikusom állította — biz­tonságukban megzavarjam, próbálkozásaik­tól elriasszam a képzőművészetek elméleti és gyakorlati művelőit, hanem — éppen ellenkezőleg — hogy a nagy feladatokhoz és a nagy nehézségekhez méltó erőfeszítésekre, az ezekhez szükséges türelemre, kitartásra, a tévedésektől és következményeitől való félelem leküzdésére, a mesterség és az ide­ológia eszközeivel való alapos felfegyverke­zésre inspiráljam őket. Az igazi tudóst és az igazi művészt éppen a nagy és nehéz fel­adatok ihletik komoly alkotásokra, csak az álnagyságok véreznek el rajtuk. E nagy és nehéz, de mindennél szebb feladatok valóraváltásához tehát a legjobb erők — tudósok, művészek — de végső fokon az egész társadalom összefogása szükséges. Épp ezért az összefogás egyik legfontosabb elemévé a képzőművészek KRÓNIKA 1959. januárban a Miskolci Tervező Iroda, Miskolci Tervező Vállalattá alakult át, amennyiben a vállalat kötelékében megalakult a Borsodmegyei és Heves megyei Tervező Iroda, előbbi miskolci utóbbi egri székhellyel. A vállalaton belül városrendezési csoport alakult, egyrészt Miskolc Város Tanácsa, másrészt a borsod­megyei községek által rendelt fejlesztési és hely­kijelölési tervek elkészítésére. A csoport munkája közül említésre méltó az I. negyedévben elkészült miskolctapolcai és lillafüredi fejlesztési terv, mely a két üdülőhely távlati fejlesztési terveit állapítja meg. A miskolci belváros rendezése és szanálása a csoport legnagyobb lélegzetű munkája, két társadalmi szervének, a Magyar Építő­művészek és a Képzőművészek Szövetsé­gének kell lennie. Együttműködésük meg­teremtésére vonatkozólag már voltak és vannak bizonyos próbálkozások, melyek alighanem eléggé ismertek a szakmában. E próbálkozások lényegükben az építészet és a társművészetek szintézisének megvaló­sítására irányulnak, meg kell azonban álla­pítani, hogy minden jószándék ellenére ez­­ideig nem vezettek kielégítő eredmények­hez. Legutóbb ezért szakma-, illetőleg szö­vetségközi bizottság alakult, mely, a ré­gebbi kezdeményezések nyomán, az együtt­működés elvi alapjainak kialakításához kez­dett és bizonyos gyakorlati lépéseket is tett. Éspedig festő-szobrász konzulenseket delegált jelentékenyebb építészeti együt­teseink művészi színvonalának a keresett szintézis jegyében való emelésére. Ugyan­akkor pedig építész-konzulenseket vont be a Képzőművészeti Alapnál működő Munkaelosztó Bizottságba, az építőművész és a festő vagy szobrász társításának el­bírálására, a kétoldali igények egyezteté­sére. E szakma­, illetőleg szövetségközi bizottság bizonyos még megoldandó fel­adatok gondolatait is felvetette, ezeket belefoglalom befejezésül felvetendő javas­lataimba. Javasolom tehát: A két Szövetség mondja ki, hogy a magyar képzőművészet nagy és nehéz feladatainak teljesítéséhez, a szocialista magyar képző­művészet kialakításához a két társadalmi szerv legszorosabb együttműködésére van szükség. Ennek érdekében dolgozzon ki megállapodás-tervezetet az együttműködés elvi szempontjairól és gyakorlati lehető­ségeiről. A tervezetet a két Szövetség vezetősége együttes­ ülésen vitassa meg, véglegesítse és mielőbb hagyja jóvá. E megállapodás-tervezetnek ilyenféle fontosabb tételei lehetnek. Az építészet, mint művészet, produk­ciója nem rég, elvben, a többi művészettel egyenrangú alkotómunkának deklaráltatok. A két Szövetségnek közösen kell harcolnia azért, hogy ennek az elvi kijelentésnek gyakorlatba vitele megtörténjék, s az épí­tészeti alkotások és alkotók erkölcsi és anyagi megbecsülésének ,,egyenrang”-já­­ban is megnyilvánuljon, számos, e probléma megoldatlanságából származó nehézség és zavar kiküszöbölésére. Nemcsak a Magyar Építőművészek Szö­vetsége társadalmi munkájának kiszélese­befejeződött a Miskolci Nemzeti Színház ter­vezési munkája, a bútorozás, világítótestek stb. terveinek elkészítésével. A Széchenyi utcai villanyrendőrrel szemben építendő öröklakásos magasház tervei ugyancsak az I. negyedévben készültek el. A magasház fel­építése a város mértani középpontjának újjáfej­­lesztésében az első ütemet jelentik. A budapesti—kassai észak—déli és az Eger— sátoraljaújhelyi kelet—nyugati főtengelyek jöven­dőbeli találkozásánál a Széchenyi és Bajcsy-Zsi­­linszky u. sarkán megindult a vállalat tervei szerint egy 9 emeletes kislakásos magasház építése. Ugyancsak elkészült a Kilián gimnázium melletti lakótelepülés befejező sarokpontjaként a miskolci tése és anyagi megtámasztása, de az együtt­működés intenzitásának fokozása érdeké­ben is a Képzőművészeti Alappal egyesített Építészeti Alapot kell létesíteni, részben az előbbivel azonos, részben az építészet sajátszerűségéből folyó speciális rendel­tetéssel. A közös Alap­nak — többek között — speciális kísérleti üzemeket kell létrehoznia, — például — a különböző új képzőművé­szeti anyagok (mozaikok, burkoló, színező­anyagok stb.) kikísérletezésére, hogy az újítások költsége ne egy-egy megbízást terheljen, ami eddig rendesen lehetetlenné tette az újítások megszületését. Pedig ezek nélkül nincs új szintézis, és nincs új épí­tészet. A két Szövetségnek rendszeresen közös előadásokat kell rendeznie ideológiai, szak­ma-elméleti és szakmai tematikával, a nézetek egységesítése, a szemléletek fej­lesztése stb. érdekében. Ugyanezt a célt szolgálhatják — a közön­ség­neve­lés fel­adatával egybekötve — az évről évre meg­rendezett közös kiállítások, publikációk és a szakmai folyóiratok közötti együttműkö­dés, összehangoltság kialakítása. A fiatalság nevelése szempontjából egyrészt a Der­­kovits-ösztöndíjasok és az Építőművész Szö­vetség mesteriskolásai között kell együtt­­dolgozási kapcsolatot kiépíteni, másrészt a Képzőművészeti Főiskola és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem diplomater­vezőit kell közös munkában összehozni, amire már voltak kezdeményezések, de intézményessé tételük elősegítése mindkét Szövetség érdekében áll. És még folytathatnám. Azt hiszem a két Szövetség vezetőségé­nek és tagjainak ilyen és hasonló gondolatai­ból hasznos és okos javaslatok fognak meg­születni, melyek megvalósításuk esetén mind közelebb és közelebb fognak vinni közös nagy célunkhoz, az új szintézis a magyar szocialista képzőművészet kialaku­lásához. Ehhez a most újjá­alakuló Magyar Képző­művészek Szövetségének — de vele ma­gunknak, építészeknek is — a legjobbakat kívánom." A felszólalásban elhangzott javaslatoknak a közgyűlésen érdemleges visszhangjuk nem volt, de — a két Szövetség, az építé­szek, festők, szobrászok, iparművészek, kölcsönösen vallott egymásrautaltsága alap­ján — valószínű, hogy a Képzőművészek Szövetségének új választmánya, illetve elnöksége rövidesen foglalkozni fog velük és reagálni fog rájuk. lillafüredi műút mentén létesítendő 9 emeletes kislakásos magasház terve is. Az Avas keleti lejtőjén, kertes környezetben fog felépülni az ország első olyan iskolája, melyben gyentgénlátó gyermekeket fognak oktatni. A köz­ponti udvar köré elhelyezett épületcsoportban 10 tanterem, kollégium, étterem és konyhaüzem létesül. A Kilián gimnázium melletti lakótelepülés továbbfejlesztésének részletes rendezési tervei is elkészültek, a terv változatos beépítést irányoz elő, 9 szintes magasházaktól földszintesekig. A föld­szintes beépítésre javasolt területet szőnyegház településsel kívánjuk megoldani, melynek tervei jelenleg tanulmány formájában készülnek. 203

Next