Magyar Építőművészet, 1959 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1959 / 5-6. szám
dalom kezdetén nincsenek, vagy alig vannak meg a szocialista rend kész formái”. Vagyis: a szocialista forradalom az új, magasabbrendű társadalom kialakulásának csupán alapvető feltételeit teremti meg, csak e feltételek meglétével indul meg a társadalom-fejlődés új, sajátos törvényszerűségeinek érvényesülése és csak ezzel — s csak fokozatosan — alakulnak ki a szocialista társadalom anyagiétének sajátos formái, hogy aztán a létezés ilyen változása fokozatosan átalakítsa a tudatokat (s így a társadalomtudatot), melyek — természetesen — átalakulásuk egész folyamatában állandóan visszahatnak a lét alakulására. Úgy érzem, — s számos példát tudnék felhozni rá — a tudatok szocialista átformálásában még nagyon elmaradottak vagyunk általában is, a képzőművészetek világában pedig különösen. Építészetünk, festészetünk, szobrászatunk, iparművészetünk gyakorlatában — e gyakorlat mozgásában-változásában — mutatkozó sokféleség az archaizálótól a modernig, a naturálistól az absztraktig terjedő skála szélessége és mélysége, a formák sokfélesége mögött rejlő tartalmi sokféleség, s a mindezek megítélésében jelentkező bizonytalanság és szubjektivizmus ezt érezteti. A három — ismert — marxista gondolatot azért mondtam el, hogy rámutassak a képzőművészetek valóságának — mai helyzetének, megteendő útjának — szocialistává fejlődésének vulgarizáló szemlélettel és módszerekkel feltárhatatlan bonyolultságára, s e valóság megváltoztatásának munkájában rejlő komoly nehézségekre. Ezt nyilván nem azért tettem, hogy — amint egy kritikusom állította — biztonságukban megzavarjam, próbálkozásaiktól elriasszam a képzőművészetek elméleti és gyakorlati művelőit, hanem — éppen ellenkezőleg — hogy a nagy feladatokhoz és a nagy nehézségekhez méltó erőfeszítésekre, az ezekhez szükséges türelemre, kitartásra, a tévedésektől és következményeitől való félelem leküzdésére, a mesterség és az ideológia eszközeivel való alapos felfegyverkezésre inspiráljam őket. Az igazi tudóst és az igazi művészt éppen a nagy és nehéz feladatok ihletik komoly alkotásokra, csak az álnagyságok véreznek el rajtuk. E nagy és nehéz, de mindennél szebb feladatok valóraváltásához tehát a legjobb erők — tudósok, művészek — de végső fokon az egész társadalom összefogása szükséges. Épp ezért az összefogás egyik legfontosabb elemévé a képzőművészek KRÓNIKA 1959. januárban a Miskolci Tervező Iroda, Miskolci Tervező Vállalattá alakult át, amennyiben a vállalat kötelékében megalakult a Borsodmegyei és Heves megyei Tervező Iroda, előbbi miskolci utóbbi egri székhellyel. A vállalaton belül városrendezési csoport alakult, egyrészt Miskolc Város Tanácsa, másrészt a borsodmegyei községek által rendelt fejlesztési és helykijelölési tervek elkészítésére. A csoport munkája közül említésre méltó az I. negyedévben elkészült miskolctapolcai és lillafüredi fejlesztési terv, mely a két üdülőhely távlati fejlesztési terveit állapítja meg. A miskolci belváros rendezése és szanálása a csoport legnagyobb lélegzetű munkája, két társadalmi szervének, a Magyar Építőművészek és a Képzőművészek Szövetségének kell lennie. Együttműködésük megteremtésére vonatkozólag már voltak és vannak bizonyos próbálkozások, melyek alighanem eléggé ismertek a szakmában. E próbálkozások lényegükben az építészet és a társművészetek szintézisének megvalósítására irányulnak, meg kell azonban állapítani, hogy minden jószándék ellenére ezideig nem vezettek kielégítő eredményekhez. Legutóbb ezért szakma-, illetőleg szövetségközi bizottság alakult, mely, a régebbi kezdeményezések nyomán, az együttműködés elvi alapjainak kialakításához kezdett és bizonyos gyakorlati lépéseket is tett. Éspedig festő-szobrász konzulenseket delegált jelentékenyebb építészeti együtteseink művészi színvonalának a keresett szintézis jegyében való emelésére. Ugyanakkor pedig építész-konzulenseket vont be a Képzőművészeti Alapnál működő Munkaelosztó Bizottságba, az építőművész és a festő vagy szobrász társításának elbírálására, a kétoldali igények egyeztetésére. E szakma, illetőleg szövetségközi bizottság bizonyos még megoldandó feladatok gondolatait is felvetette, ezeket belefoglalom befejezésül felvetendő javaslataimba. Javasolom tehát: A két Szövetség mondja ki, hogy a magyar képzőművészet nagy és nehéz feladatainak teljesítéséhez, a szocialista magyar képzőművészet kialakításához a két társadalmi szerv legszorosabb együttműködésére van szükség. Ennek érdekében dolgozzon ki megállapodás-tervezetet az együttműködés elvi szempontjairól és gyakorlati lehetőségeiről. A tervezetet a két Szövetség vezetősége együttes ülésen vitassa meg, véglegesítse és mielőbb hagyja jóvá. E megállapodás-tervezetnek ilyenféle fontosabb tételei lehetnek. Az építészet, mint művészet, produkciója nem rég, elvben, a többi művészettel egyenrangú alkotómunkának deklaráltatok. A két Szövetségnek közösen kell harcolnia azért, hogy ennek az elvi kijelentésnek gyakorlatba vitele megtörténjék, s az építészeti alkotások és alkotók erkölcsi és anyagi megbecsülésének ,,egyenrang”-jában is megnyilvánuljon, számos, e probléma megoldatlanságából származó nehézség és zavar kiküszöbölésére. Nemcsak a Magyar Építőművészek Szövetsége társadalmi munkájának kiszélesebefejeződött a Miskolci Nemzeti Színház tervezési munkája, a bútorozás, világítótestek stb. terveinek elkészítésével. A Széchenyi utcai villanyrendőrrel szemben építendő öröklakásos magasház tervei ugyancsak az I. negyedévben készültek el. A magasház felépítése a város mértani középpontjának újjáfejlesztésében az első ütemet jelentik. A budapesti—kassai észak—déli és az Eger— sátoraljaújhelyi kelet—nyugati főtengelyek jövendőbeli találkozásánál a Széchenyi és Bajcsy-Zsilinszky u. sarkán megindult a vállalat tervei szerint egy 9 emeletes kislakásos magasház építése. Ugyancsak elkészült a Kilián gimnázium melletti lakótelepülés befejező sarokpontjaként a miskolci tése és anyagi megtámasztása, de az együttműködés intenzitásának fokozása érdekében is a Képzőművészeti Alappal egyesített Építészeti Alapot kell létesíteni, részben az előbbivel azonos, részben az építészet sajátszerűségéből folyó speciális rendeltetéssel. A közös Alapnak — többek között — speciális kísérleti üzemeket kell létrehoznia, — például — a különböző új képzőművészeti anyagok (mozaikok, burkoló, színezőanyagok stb.) kikísérletezésére, hogy az újítások költsége ne egy-egy megbízást terheljen, ami eddig rendesen lehetetlenné tette az újítások megszületését. Pedig ezek nélkül nincs új szintézis, és nincs új építészet. A két Szövetségnek rendszeresen közös előadásokat kell rendeznie ideológiai, szakma-elméleti és szakmai tematikával, a nézetek egységesítése, a szemléletek fejlesztése stb. érdekében. Ugyanezt a célt szolgálhatják — a közönségnevelés feladatával egybekötve — az évről évre megrendezett közös kiállítások, publikációk és a szakmai folyóiratok közötti együttműködés, összehangoltság kialakítása. A fiatalság nevelése szempontjából egyrészt a Derkovits-ösztöndíjasok és az Építőművész Szövetség mesteriskolásai között kell együttdolgozási kapcsolatot kiépíteni, másrészt a Képzőművészeti Főiskola és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem diplomatervezőit kell közös munkában összehozni, amire már voltak kezdeményezések, de intézményessé tételük elősegítése mindkét Szövetség érdekében áll. És még folytathatnám. Azt hiszem a két Szövetség vezetőségének és tagjainak ilyen és hasonló gondolataiból hasznos és okos javaslatok fognak megszületni, melyek megvalósításuk esetén mind közelebb és közelebb fognak vinni közös nagy célunkhoz, az új szintézis a magyar szocialista képzőművészet kialakulásához. Ehhez a most újjáalakuló Magyar Képzőművészek Szövetségének — de vele magunknak, építészeknek is — a legjobbakat kívánom." A felszólalásban elhangzott javaslatoknak a közgyűlésen érdemleges visszhangjuk nem volt, de — a két Szövetség, az építészek, festők, szobrászok, iparművészek, kölcsönösen vallott egymásrautaltsága alapján — valószínű, hogy a Képzőművészek Szövetségének új választmánya, illetve elnöksége rövidesen foglalkozni fog velük és reagálni fog rájuk. lillafüredi műút mentén létesítendő 9 emeletes kislakásos magasház terve is. Az Avas keleti lejtőjén, kertes környezetben fog felépülni az ország első olyan iskolája, melyben gyentgénlátó gyermekeket fognak oktatni. A központi udvar köré elhelyezett épületcsoportban 10 tanterem, kollégium, étterem és konyhaüzem létesül. A Kilián gimnázium melletti lakótelepülés továbbfejlesztésének részletes rendezési tervei is elkészültek, a terv változatos beépítést irányoz elő, 9 szintes magasházaktól földszintesekig. A földszintes beépítésre javasolt területet szőnyegház településsel kívánjuk megoldani, melynek tervei jelenleg tanulmány formájában készülnek. 203