Magyar Építőművészet, 1987 (78. évfolyam, 1-6. szám)

1987 / 4-5. szám

Dr. Tóth Kálmán Dr. Tóth Kálmánnak a Műszaki Egyetem Tanácsa 1986-ban Gyémánt­diplomát adományozott több évtizedes, értékes mérnöki tevékenységének elismeréseképpen. Tóth Kálmán (sz. 1899. május 28.) 1917-ben érettségizett Budapesten, a M. Kir. József nádor Műegyetemre csak három évvel később iratkozott be. Czakó Adolfnál, Hültl Dezsőnél jeles eredményt ért el, Wälder Gyulánál diplomázott jó minősítéssel. Diplomatervének témája vidéki városháza volt, melyet neobarokk stílusban tervezett. Építészmérnöki oklevelét 1925-ben szerezte meg (száma: 8482). 1925—1931-ig a DDSG (Duna Gőzhajózási Társaság) alkalmazottja volt, szabadj­eggyel beutazta egész Európát Skandináviától Olaszorszá­gig. 1931-ben sikerült építészként elhelyezkednie: a Székesfőváros Városrendezési ügyosztályán kapott városi mérnöki állást. A fővárosnál rendezési, parcellázási terveket készített, többek között a budai vár terü­letére és környékére, valamint a Rókus-szegényház tervezett lebontása kapcsán a Rákóczi út—Vas utca környékére. Tíz évi alkalmazotti mun­kája mellett magántervezéssel is foglalkozott: mintegy negyven magán- és középületet tervezett. A városi mérnököknek nem volt ildomos ma­gánmunkákat publikálniuk, ezért nem jelentek meg folyóiratban Tóth Kálmán 1931—41 között készült épületei. Az 1927-ben alakult Balatoni Intéző Bizottság főtitkára bátyja, Tóth Lajos volt, aki felkérte őt, hogy a BIB műszaki ügyeinek intézését vállalja. A harmincas évek elejétől autóján bejárta valamennyi Balaton környéki községet s az akkor még nagy számban álló népi építészeti emlékekből so­kat felmért, több százat lefényképezett. Gyűjtőmunkájáról a Mérnök- és Építész Egyletben nagy sikerű vetítettképes előadáson számolt be 1935- ben. Az előadásért az egylet elnöksége Czigler-éremmel jutalmazta. Előadása után felszólította a jelenlevőket, hogy a népi építészet országos felmérésében minél többen vegyenek részt. A munkára negyvenen je­lentkeztek, belőlük alakult ki az a 15—20 fős csoport, mely később a „Magyar Ház Barátai” néven tevékenykedett a magyar népi építészet érdekében. E baráti körnek Tóth Kálmán lett a megválasztott vezetője, s ő tartotta a kapcsolatot a Néprajzi Társasággal, ahol népi építési szakosz­tályt sikerült életre hívniuk (1935—38 között működött). 1936-ban je­lent meg első kiadványuk, Tóth Kálmán és Nászay Miklós fényképalbu­ma a Balaton környéki népi építészetről, 1937-ben pedig Miskolczy Lászlóval és Padányi-Gulyás Jenővel közösen készített könyve a Fertő vidék népi építészetéről. Munkája eredményeként 1941-ben felkérték az ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) építési osztályának megszervezésére és ve­zetésére. Az ONCSA sokgyermekes családok számára épített olcsó, de egészséges falusi házakat, fennállásának négy éve alatt tízezret, tájegy­ségenként különböző típusok alapján, s az árvíz után tizenhétezer árvízi lakóházat. Az építkezések nagy részét már a háborús anyaggazdálkodás nehézségeivel megküzdve kellett elvégezni. 1945 és 1947 között a Népjóléti Minisztérium műszaki osztályát vezet­te, ahol a falusi házhelyosztásokhoz készítettek ajánlott terveket, melyek a helyszínrajztól az asztalos részletekig, költségvetésig mindent tartal­mirágh Pál 1986-ban ,,Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést kapott, melyet a MÉSZ közgyűlésén vett át Somogyi László építésügyi minisztertől. 1905. december 23-án született. Oklevél: Kir. József Műegyetem, 1929. május 2. Aranydiploma: 1982. 1929: CI­RPAC kongresszuson, Frankfurt am Mainban, a magyar kül­döttség tagjaként. 1929: Rerrich Bélánál, Szegedi Dóm tér összes ková­csoltvas (lámpák, rácsok, pajzsok) és kőfaragó munkájának tervezése. 1930: BNV építész, első modern vásárbejárat és pavilion. 1930—31: Alexander von Humboldt Stiftung ösztöndíjával Stuttgartban, Techni­sche Hochschule (Schmittheiner, Bonatz, Wetzel stb.), 1931—1949, önálló tervező. Formai törekvés: népi formai elemek (magas tető, kézműves munkák) ellenzékben a historizmussal (neobarokk) és a modernizmussal (Bau­maztak, amire az építtetőknek szükségük lehetett. Veres Péter építésügyi miniszterként a falusi lakosság segítésére Országos Házépítő Szövetkeze­tet hozott létre 1947-ben, melynek vezetését Tóth Kálmánra bízta. A fa­lusi és városszéli lakosságnak szánt terveket országos tervpályázaton sze­rezték be. Egy év alatt az OHÉSZ szervezésében közel tízezer ház épült az országban. Amikor Veres Pétert Darvas József váltotta fel a miniszteri székben, az OHÉSZ válságba került. Ekkor hívta Tóth Kálmánt Perényi Imre az újonnan alakult MEZŐTERV-be. * Később az önálló tervezőintézetet beolvasztották az Ipartervbe, így Tóth Kálmán változatlan munkakörből, de az Iparterv­ből ment nyugdíjba 1960-ban. 1947-ben Kotsis Iván biztatására megszerezte a műszaki tudományok doktora címet a „Mai falusi lakóházak alaprajzi kérdései” című disszertá­ciójának megvédésével. 1975-ben aranyoklevelet kapott. 1945 előtt tervezett, megvalósult épületei: Karafiáth főpolgármester villája, Bp. XL, Vércse utca; Zöllner—Jeli­nek villa, Bp. L, Piroska utca 6.; Dr. Aranyosi Zoltán háza, Bp. XIV., Be­­thesda utca; Vass Sándor családi háza, Bp. XIV., Francia út 45.; Tóth Kálmán családi háza, Bp. XIV., Francia út 49/b.; Messik villa, Bp. II., Bimbó út; Bergner tőzsdeügynök 8 lakásos bérháza, Gellérthegy; Pod­­hovszky ház, Bp. II., Szép Juhászné út; Sylvester kiadóvállalat, nyomda és székház, Bp. XIV., Május 1 út 51.; Filippovics ház, Leányfalu; Dr. Ke­serű Béla nyaraló- és rendelőépülete, Balatonfüred; Éltető Ákos háza, Balatonfüred; Kozmucza Sándor háza, Tihany; Népművészeti ház, Ti­hany (Nászay Miklóssal) 1936.; Mozi és kultúrház, Tihany; Skanzen, Ti­hany; Hoffmann- és Masányi-nyaralók, Balatonföldvár; Makkai-üdülő, Gyilkos-tó, Erdély; Vitorlás klubházak Siófokon, Szemesen, Füreden, Földváron; Kormányzati üdülő, Balatonarács; Református gyülekezeti ház, Cegléd, Veszprém; Református helyőrségi templom (KIE-székház), Bp. VIII., Vas u. 2/b.; Váradi-Szabó Lajossal közösen, Népfőiskola, Bu­dapest—Cinkota. Fontosabb publikációi: A Balatonvidék népének építészete Bp. 1936 (Nászay Miklóssal); A Fertő vidék népének építészete Bp. 1937 (Miskolczy Lászlóval és Pa­dányi-Gulyás Jenővel); A magyar népi építés Bp. 1942 (Mérnök­­továbbképző Intézet füzetei V/9.); Új falu, új otthon Bp. 1947 Faust kiadó; A mai lakóházak alaprajzi kérdései Bp. 1947 (Doktori disszertá­ció); Építészmérnökök és a népi építészet 1930—1950. Személyes visz­­szaemlékezés In: Ethnográfia 1978. 3. szám; Szélcsendben, viharban Bp. 1978; A környezet alakító hatása a településekre In: Városépítés 1982.2.; Népi építészetünk emlékei In: Élet és Tudomány 1982. VI. 11. 24. szám. Ferkai András * Az intézet igazgatója, Tabéry Iván annak megszervezését gyakorlatilag rábízta, majd a munka beindulásakor irodavezetővé nevezte ki. Kaus) szemben a ma „posztmodern”-nek nevezett irányzattal. 1945: Fővárosi Közmunkák Tanácsa, romfelvevő, földreformmal kap­csolatos tervezői és városrendezői feladatok. 1946—47: MOLAJ, Ma­gyar Szovjet Olajművek, főépítész. Előregyártott könnyűszerkezetes, ti­pizált raktárak, szivattyúházak, transzformátorházak tervezése. 1949: MATI szakosztályvezető-helyettes; 1950: Szegedi Tervező Iroda, főmérnök. A lemaradt iroda felfuttatása (gépállomások, mezőgazdasági épületek stb.). Saját tervezés: Egyetem­iT karok új épülete, Rerrich Béla tér kialakítása. 1951: IPARTERV, szakosztályvezető. Jelentősebb tervek: Ganz Va­gongyár igazgatósági épület (Kőbányai út); Magyaróvári Timföldgyár, rekonstrukció (előregyártás, nagyelemek); Szentendre és Komárom, tűzoltóság; Miskolc, Avas alatti tér tervfeladat. Virágh Pál 63

Next