Magyar Építőművészet, 1992 (83. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 2-3. szám

BÁBSZÍNHÁZ VAGY RENDEZVÉNYTEREM VAGY MÚZEUM? Mottó: „Jó, de képes erre a gőzmozdony?” (Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata) A tervezés 1988-ban kezdődön. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához! A bábszínház - merthogy megbízóink­kal erre szemeltük ki az ortodox zsina­góga épületét — égető sürgősségű igényként volt jelen a „köztudatban”. A CIRÓKA bábegyüttes, mely egy­más után aratott nemzetközi sikereket is (sajátjának érezte hát város és me­gye) az itt kialakítandó bábszínházát kapta volna végleges otthonul. El is készült egy m­a 1:100-as lép­tékű „tanulmányterv” mindenki meg­elégedésére! Ám nagynak bizonyult. Természetesen a rendelkezésre álló pénzhez képest. Ekkor még év vége felé, kb. 30%-os területcsökkentést előirányozva (a ter­vezőnek teljesen szabad keze volt, hogy mit hagy el, az öltözőket vagy a műhelyeket...), egyből kiviteli tervi megbízással a zsebünkben, nagy lelke­sedéssel munkához láttunk, hisz a báb­színház fontossága égető sürgősségű igényként jelen volt a „köztudatban”. 1989 elején elkészült a kiviteli terv. Mindenki elégedett volt! Ám nagynak bizonyult - természetesen a rendelkezésre álló pénzhez képest... Ekkor gyors döntések következté­ben - mert építeni kell, ez benne volt a „köztudatban” - elfeleződött a program. Pontosaban elveszett a „funkcionális tartalom” (a leendő lé­tesítmény a RENDEZVÉNYTEREM nevet kapta), és a megtervezendő alapterület csökkentetett a felére... A kiviteli terv (!) el is készült még ’89 folyamán. Mindenki elégedett volt!... Talán még pénz is lett volna, de nem volt, akinek a leendő létesít­ményt el lehetett volna „passzolni” - szabadulva a majdani üzemeltetés költségeitől. A ’90-es év elején talált egymásra a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a ház. Innen már ment minden si­mán a maga útján. Már csak mi, ter­vezők, nem gondoltuk, hogy ebből még lesz valami. Bár voltak erre uta­ló jelek, a kiviteli terv elkészítésére kb. egy hónap maradt, feladatunk könnyítésére a rendezvényteremhez képest „szabad kezünk” már csak vá­laszfal-áthelyezésekig terjedt. Hát így... Boros Pál Tervező: RÁCSTERV; belsőépí­tész: Vass-Eysen Ervin; statikus: Barta Lajos; elektromos tervező: Kozma László; gépész: Fásy Attila és Tóth Józsefné; közműtervező: Csuvár József. Nettó alapterület: 391,82 m2. Építtető: Bács-Kiskun Megyei Ta­nács. Beruházó: BÁCSBER (Kecske­mét). Kivitelező: BÁCSÉPSZER (Kecskemét). Kiállítási installáció: Csortos Szabó Sándor. Fotó: Walter Péter. 1. 1890 - Felépül a később Loth­­féle vendéglőként emlegetett „ÉT-” és TÁNCTEREM A PISTÁHOZ” - hozzáépítve egy, már ott álló „fésűs beépítés”-t mutató épülethez. 2. 1918 - Az ortodox zsidóság megvásárolja az épületet. A tetőt, te­tőfödémet elbontja, a női karzat ér­dekében megmagasítja a termet kb. 1,8 m-rel. Időközben a városrende­zési szabályozás „áthelyezi” a be­építési vonalat, így már a vételkor kötelezi az új tulajdonosokat, hogy vagy kerítéssel és kis, rendezett elő­­kerttel vagy más módon igazodjon az új beépítési vonalhoz. Ennek kö­vetkezménye a „fal” az utcavonalon, amely mögött a zsinagógáig és a megtartott kis épületben üzletek nyíltak. (A zsinagóga bejárata a sza­badon maradó oldalhomlokzatra ke­rült. A női karzatra hátul, külső - fedett - falépcsőn lehetett feljutni.) Az ekkori átalakítás következtében szűnt meg az eklektikus homlokzat és ekkor születtek a - megmagasí­tott falszakaszokban található - Dá­­vid-csillagos körablakok. 3. Az épület a háború óta üresen áll, az akkor még megmaradt beren­dezések fokozatosan tűntek el belőle. Amikor szóba került a rekonstrukció, már üres. 4. Az épület átalakítása során meg­­tartandónak ítéltük a zsinagógát, illet­ve a beépítési vonalon álló, vele egy­korú falat. Az egyéb falszakaszokat, tetőket elbontottuk, az új épületrésze­ket az egyébként behatárolt program­hoz (illetve a tervezés előtörténeté­nek maradványaihoz) igazítottuk. B.P. MAGYAR FOTOGRÁFIAI MÚZEUM, KECSKEMÉT ÉPÍTÉSZ: BOROS PÁL 5­3 57

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék