Magyar Felsőoktatás, 1998 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1998-12-01 / 10. szám
dományok terén teljesen természetes volt a nemzetközi információmozgás, hiszen megvolt a közös nyelv. Amikor a nemzetközi együttműködés eredményeire gondolunk, gyakran új felfedezések felsorolására várunk. Az alaptudományoknak és az alkalmazott tudományoknak is megvan a saját metrikájuk. A természettudományoknál - megítélésem szerint - jó minősítési eszköz az úgynevezett kumulált impakt faktor és az, hogy kinek mennyi a független citációja, hivatkozása. Az alkalmazott tudományok esetében ez sokkal nehezebb. Hiszen az Erzsébet-híd, vagy egy almasav üzemnek a megtervezése, a technológia kidolgozása, majd a beüzemelés levezénylése is maradandó alkotás. Az alkalmazott tudományok területén az eredménnyel használt szabadalmak száma, vagy a fizikailag is megvalósult létesítmények, az ilyen létesítményeknek a minősége az, amivel az eredményességet talán mérni lehetne. Az alaptudományok tekintetében nagyon széles a Veszprémi Egyetem kapcsolatrendszere. Lehet, hogy ez már túl is van a könnyű kezelhetőség méretein. Nem hiszem, hogy van olyan tanszék, amelyiknek nyolcnál, tíznél kevesebb külföldi kapcsolata volna. Vannak közös intézmények, és nem ritka, hogy a Veszprémi Egyetem oktatói a világ különböző pontjain oktatnak, Új-Zélandtól Dél-Amerikáig. Ezt fontos értékmérőnek gondolom. Rangos európai és amerikai intézményeket, intézeteket és egyetemeket sorolhatnék fel, de nemigen tudok a sok közül érdemlegesen szelektálni. Az alkalmazott kutatás tekintetében részben a műszaki informatika területén, részben pedig minden mérnöki területen mondhatok pozitívumokat. Az Ásványolaj Tanszékünk által kidolgozott olajadalékokat használja például a MOL a Carrier típusú kenőanyagoknál, vagy a Veszprémi Egyetemen kidolgozott technológia szerint almasav üzem működik Szőnyben, a műszaki informatikusaink több szoftvert dolgoztak ki. Nehéz kiemelni néhányat a sok és rangos termék közül. De az ilyen eredmények közé sorolom a környezeti állapot-meghatározások, környezeti hatástanulmányok készítését. Egyre fontosabb az ilyen modellezési tevékenység egy-egy nagyobb projekt elindítása előtt. Egy németországi professzor szerint az egyetemi tanár tevékenységrendszerének három részt kell felölelnie. Ezek: az oktatás, a kutatás és a közéleti tevékenység. A közélet alatt pedig nem csak közvetlen politikai aktivitást értett, hanem a szakmai közélet területét. Igazat adok ennek a professzor úrnak, csak másként osztanám fel a három részterületet. Az oktatást és a kutatást nem venném külön, hiszen a színvonalas kutatás alapozza meg a színvonalas oktatást. Ha nincsenek új eredmények, akkor nincs színvonalas mondanivaló. Akinek a fejében nincs rend, ahhoz hűtlenek a szavak. Az országban kialakult helyzetet figyelembe véve én azt mondom, hogy a harmadik nagyon fontos előfeltétel a pénzfelhajtó képesség. Érzékeny kérdés lehet a Dunántúl intézményei közti integráció, hiszen valamennyi - a földrajzi vagy a tartalmi - típusú integrálódás komoly vitákat eredményez az országban. Valószínűleg ehhez hozzájárul a terület sokszínűsége, a jelentős fejlettségi különbségek és az erős gravitációs terek. A Dunántúl helyzete valóban kicsit sajátos. A Dunántúltól keletre kialakultak azok a városi centrumok, ahol tényleg nagyon racionálisnak tűnik universitások létrehozása. A Dunántúlon az intézmények kialakítása során más logika működött annak idején. Valószínűleg minden megyei vezető el szerette volna érni, hogy kialakuljon valamilyen felsőoktatási intézmény a megyeszékhelyen. És ezt el is érték. Ha másként nem, hát valamilyen szatellitként, de minden megyeszékhelyen megszületett valami. Az integráció kérdésében a földrajzi megközelíthetőségtől nem lehet eltekinteni. Ha a partnerek egy ésszerű távolságon túl fekszenek, akkor szinte elképzelhetetlen az ésszerű integrálódás. Magyarországon, ebben a sugarasan szerveződött közlekedési rendszerben „húr mentén” 1,4-szeres szorzót kell alkalmazni ahhoz képest, mint ha a sugarak mentén próbálnánk utazni. Egyetemi vezetőként persze a szakmai szempontokat is messzemenően preferálom. Olyan értelmes szakmai együttműködést tartok megfelelőnek, ahol ráadásul pozitív szinergia is kialakul. A jövőbeli integráció iránykeresése során pédául a kémia alkalmazási területein keressük a partnereket: az agrárvilágban, a szolgáltatások sok területén, a környezetvédelemben stb. A Veszprémi Egyetemnek e téren nincs sürgető gondja, mert a tizenegy definiált egyetem sorában ott vagyunk. Az idő nem minket, hanem az összes egyetemet, az összes integrációt sürgeti. Még az igazán nagyokat is. Ennek az integrációs rendszernek működnie kell, mire belépünk az EU-ba. Ha nem tiszták a struktúrák, akkor abszolút kommunikáció-képtelenek leszünk. Az a partner, aki nem látja tisztán a szerkezetet, az ilyen bizonytalan, ködös intézményekkel nem fog kooperálni. Nem fogja ide küldeni a hallgatóját. Világosan kell látni a szerkezetet és a működést. Ha nem jutunk el ilyen állapotba, le fognak osztályozni bennünket. A magyar felsőoktatás másik legfontosabb kérdése - és erről még nem beszéltünk nyíltan - a minőségbiztosítás kérdése. Néhány tendencia kifejezetten ez ellen hat. Például, hogy a magyar felsőoktatási rendszerben az oktatói átlagéletkor nő, a fiatalokat nehéz itt tartani, s így kell versenyképes minőséget előállítani. Ezért hát a minőségbiztosítás kérdéskörét tartom a legfontosabbnak. A magyar felsőoktatásnak ma még jó a nemzetközi megítélése, de ennek a fenntartása érdekében szerintem a magyar felsőoktatás meglehetősen sok tartalékot is felélt. Nem látok jelentős további tartalékokat. A mértékadó emberek már a lelki tartalékaikat is kezdik kimeríteni. Úgy vélem, hogy a magyar felsőoktatásnak lényeges injekcióra volna szüksége. Madarász G. Imre Magyar Felsőoktatás , 1998/10. 9