Magyar Figyelő 1911/2

Újhelyi Nándor: Justh Zsigmond

,­Justh Zsigmond írta: Újhelyi Nándor. Mindennemű chronológiai alkalom nélkül és mégis felette időszerűen emlékezzünk meg ama kiváló modern magyar litte­­ratorról, kinek neve Justh Zsigmond és akit ma már kevesen, nagyon is kevesen ismernek. Korántsem akar ez az írás fel­fedezés lenni, egyrészt mert nem akarja a kimerítő és dús tanulmány tágas és mély perspektíváját a maga számára arrogálni, másodsorban és főképpen pedig úgy érezzük, hogy az ilyenféle fellépés méltatlan és stíl nélkül való volna Justh Zsigmond felette előkelő művészi lényével szemben. Ez az írás meghajlása egy megértőnek, elismerő hódolás egy hosszú év óta halott és szunnyadó nevű k­őművész előtt, egy meg­becsülő és szeretetteljes gesztus csupán, mellyel a figyelmét akarja ráterelni az olvasónak egy kiváló és érdekes munkál­kodásra, mely mellett a lüktető vagy tülekedő irodalom tovarobogott. Néhány nagy és lendületes vonallal akarjuk vázolni Justh Zsigmond írói egyéniségét, törekvését, melyben a 31 éves férfit tragikus halála megakasztotta és azt, amit rövid tevékenysége alatt sikerült megvalósítani. Úgy véljük, legmeg­felelőbb eszköz lesz erre, ha szemünk előtt főművét, a «kiválás genezisét» tartjuk, illetőleg az ebből elkészült két regényét: a «Pénz legendája» és a «Faimus» nevezetűeket. Ezekből a kötetekből ismerjük meg tervezett munkásságának célját, ebből ama módszert, melyet használt, az eszméket, melyek mozgatták és amelyeket diadalra akart juttatni műveiben és a modern magyar élet evolúciójában.

Next