Magyar Figyelő 1911/2

Följegyzések - Alessandro Petőfi

348 Feljegyzések az Albert magyar királyé és végre az egyetemi könyvtárnak a többi Corvin-kódexszel a török szultántól kapott, miniatűrokkal díszített kódexe, mely kihagyásokkal az egész Commedia-t tartal­mazza olaszul, a Mátyás királyé volt, melyet minden valószínűség szerint Franciscus Bandini de Baroncellitől kapott, ki több évet töltött Budán. Ezek a megállapítások nemcsak ismereteinket gazda­gítják, hanem a kódexek értékét is növelik s helyöket pontosan megszabják. A Kaposi művéből mindenesetre világos, hogy egy pár érte­kezést kivéve, Daniéról kiváló magyar mű, méltó a mai kutatások eredményeihez, nincsen, de nincsen Dante főművének megbízható fordítása sem,nincsenek lefordítva vagy kiadva a Vita nuova és Dante nevezetes prózai művei sem. A mű erkölcsi hatásának tehát annak kell lennie, hogy legyen egy jó magyar Dante-életrajz s erre ki volna hivatottabb, mint e könyv írója? — továbbá, hogy költőink foglalkozzanak Dante művei fordításával, mert egy ily szellem műveinek jó fordítása nemcsak erkölcsi és irodalmi értékünk eme­lése, hanem a nehézségek legyőzése által költő nyelvünk becsülete, sőt dicsősége is. Ferenczi Zoltán: Alessandro Petőfi. Poesie tradotte da Francesco Sirola, II Serie, Fiume (Battara). Petőfi fordításainak immár második kötetét teszi közzé Sirola Ferenc, a fiumei főgimnázium tanára, s a Petőfi-társaság tagja, ki mint klasszikusaink avatott fordítója már régebbi fordításai révén is­­ (Petőfi költeményeinek első sorozata, Arany Toldi-ja, Zrínyiász) jó nevet vívott ki magának fordítási irodalmunkban. Sk­olának ez az újabb sorozata méltán sorakozik korábbi munkáihoz, sőt újabb haladást jelent az elmé­lyedésben, a magyaros ritmus és szellem átérzésében s klasszikus visszatükröztetésében. Petőfi fordításával már többen próbálkoztak az olasz irodalomban. A legrégebbiek között egy magyar ember neve is szerepel, Helfy Ignácé, ki Dall’Ongaro és Cicconi segítsé­gével készült Petőfi-fordításokat közölt az Alleanza és Giro del mondo című folyóiratokban (1862—67). A későbbiek közül emlí­tendők P. G. Maggi (II mio Pegaso), Emilio Teza (15 canti), Tommateo Cannizzaro (II pazzo, canti), O. E. Bolla, ki egy kötet­ben 71 lírai darabot közölt, Fel. Piantieri (117 poesie in prosa), Solone Ambrosoli (6 poesie, Como 1880), De Spuches di Galati herceg (1 poesia, Palermo), P. E. Pavolini és P. Faustin, kik a Morandi-Ciampoli-féle «Antológia di poeti stranieri» című válla­

Next