Magyar Figyelő 1915/3
Följegyzések - Petőfi harci költeményei
Följegyzések 67 bátor, a kunszentmiklósi püspök, Baksay Sándor ismerte. Aki nem előre kisujtásozott szólamokkal és előre «beállított» tollal közeledett a nép felé, hanem aki — vér a véréből, lélek a lelkéből — együtt élt, együtt játszott és dolgozott, együtt reménykedett és aggódott az ő népével, közeledett hozzá megbecsüléssel, szeretettel, szívvel és lélekkel. És épen ezért megnyílott előtte a nép szíve és lelke. És ő olvasott benne, mint a bibliában, látó szemmel, érző szívvel. Tisztán látó szemét nem hunyta be az élet és emberei fogyatkozásai, ferdeségei, hibái előtt sem. De ahol sötét foltot vett észre, nem festette azt még feketébbre, hanem nyomban kitárta jóságos szivét, a krisztusi szeretetnek e gazdagon buzgó hő és fényforrását, hogy a megértés, megigazítás és megbocsátás enyhe derűjével aranyozza be ama fekete foltokat s könyeinek permetező gyöngyeiből és szeretetének meleg napsugaraiból a humor szivárványhidját építse a sötét szakadék fölé. Olvassátok, mert a legnemesebb magyar írók közül való és mert olvasása tiszta gyönyörűsége a magyar szívnek és gazdag épülése a magyar léleknek. A kunszentmiklósi temető egyszerű sírjára pedig küldjétek el a hálás emlékezés virágait, mert a legjobb, leghívebb és holta után is fényt, meleget sugárzó magyar szivek egyike porladottan. Lampérth Géza: Petőfi harci költeményei. Petőfi, a magyar Tyrtatos, Istenem, mennyire aktuális lett! Minduntalan kibuggyan a háborús gondolataink zuhatagából a kérdés: Petőfi? Mit énekelne ma Petőfi? Érthető és jellemző e kérdés. Bizonyítéka annak, hogy nincs igazuk a Fart pour Fart ama hitvallóinak, akik a művészt, a költőt egészen el akarják vonatkoztatni az időktől. Íme, az idők, a világtörténeti idők nemcsak a Napóleonok szellemét idézik fel, hanem a Petőfikét is. Nemcsak az érdekli és izgatja a fantáziákat és lelkeket, hogy per analogiam: mai háború, hogyan vívták meg a népek csatáját, a lipcsei csatát s mi különbség a napóleoni sztratégia és a hindenburgi közt, hanem az is, hogyan énekelne az 1848-as szabadságharc költője ma, az 1914— 1915-iki világháborúban? Petőfi ezen szellemidézése rávilágít a tömeglélek ösztönös vágyára, amely áhítja a háború költői tolmácsolását. Az irodalom nem is fukarkodik a tolmácsolásban, de hogy e háború nem találta meg Petőfijét, az természetes. Hiszen Petőfit nem a szabadságharc tette költővé s ha a mai kornak meg lett volna a háború előtti, Petőfihez mérhető költője, a háborúnak is meg lenne most az uj Tyrtatása. Épen ez a negatívum teszi érthetővé azt is, hogy a mostani keletű háborús költemények túlprodukciója ellenére is azok, akik a poézis