Magyar Figyelő 1916/4
Zilahy Lajos: A két Illey
A két Illési Illey László is elvonult a szobájába. Gábor később elővette az anyja karcsú, fekete hegedűjét, ráillesztette a borostyán hangfogót és nagyon halkan szent dalokat hegedült, amiket ma már csak a régi kolostorok szenvelgő szerzetesei szoktak játszani adventi estéken. Fejét egészen ráhajtotta a hegedűre, Gounod és Schubert szent muzsikájával halott anyjának üzent, aki ezóta már biztosan az Úr fényes színe előtt áll, mert élete tiszta és szent volt. Odakint a sötétkék égen megnőve ragyogtak az őszi csillagok és úgy tetszett, közelebb húzódnak az ablakhoz, hallgatni az áhitatos esti hegedűszót. * Gábor az anyja temetése után pár nap múlva visszament Pestre. A Sándor utcában volt a lakása. Két szoba és előszoba, előkelő jó hely, a többi lakásokban vidéki országos képviselők laktak. Ezt a lakást még Illey Lászlóné választotta, — annakidején személyesen jött fel Pestre — és ő is rendezte be otthoni bútorokkal. Gábor a második évet töltötte már Pesten. Szorgalmas látogatója volt az egyetemnek, az órákat olyan pontosan betartotta, mint gimnazista korában, mikor a szigorú fehér papok tanították. Őbenne még élt a régi tanítványok tisztelete a tudós professzorok iránt, a római császárok klasszikus Institutióit csak azzal a szeretettel hallgatta, mint hajdan kisfiú korában kedvenc tantárgyát, a geográfiát. Ebéd és vacsora időben a régi Szikszay fehér asztalai várták, amelynek éles pincérgárdája az egész Árpád-háza gentry világát személyesen ismerte s akikre Illeyné külön-külön rájuk bízta a fiát. Gábor úgy érezte, hogy az apjához semmi sem fűzi s ezentúl a Sándor-utcai két szoba lesz az ő igazi otthona, amelynek bútorait még az anyja szelíd keze rendezte el. A függönyök lágy redői még őrzik az Illeyné kezének gyengéd érintését. Hetenkint irt ugyan az apjának, de csak kurta és semmitmondó leveleket, ezt is csak azért, mert a jónevelés így kívánta. Az apja még erre sem volt kapható, s tintanyaló embernek való a levélfirkálás! — és csak az utalványok szelvényeire írta rá: «Jól vagyok, csókol apád.» Fejedelmi gázsit küldött havonta a fiának. Gábor néha megjelent a pesti szalonokban, hűvösen és kimérten udvarolt a kúriai bírák és államtitkárok leányainak, fino-