Magyar Figyelő 1918/2
Günter Ernő: A gazdasági termelés problémája a háború után
Günter Ernő nézve az export természetesen megerősítőleg hat és fölmerül az a kérdés, hogy az osztrák és magyar gazdasági terület mennyiben fog Németország rendkívüli termelése számára fölvevőképesnek bizonyulni, mely természetesen nem csupán a mezőgazdasági termékekre szorítkozik. Ennek folytán tekintetünk természetszerűleg más gazdasági területeknek hozzánk való csatolására irányul, különösen a Balkánra, Ukrajnára, Lengyelországra, Kurlandra és Esztlandra és talán Oroszországra. Az agrárkérdés magától értetődőleg azonnal más alapra helyeződnék, ha ezeket a területeket gazdaságilag magunkhoz csatolnánk. Döntő jelentőséget kell tulajdonítanunk Ukrajnának, mint az éghajlatilag és mezőgazdaságilag a legkedvezőbb viszonyok között levő országnak, ahol a termelés rendkívüli módon való fokozásának a lehetősége megvan. Másodsorban jönne Románia, Szerbia s aztán a többi Balkán tekintetbe. Föl kell tennünk, hogy egy egységes gazdasági terület, amely vámhatárok nélkül az összes agrártermékek számára nyitva állna, először Magyarország ellenállásával találkozna, amennyiben ezek a területek közvetlen közelségében fekszenek s Magyarország, mint par excellence földmívelő állam, a mezőgazdasági termékekkel való elárasztástól félne. De a sokkal kedvezőtlenebb éghajlati viszonyok között levő Németország számára is — dacára fejlett mezőgazdaságának — elviselhetetlen volna ez a konkurrencia. Máskép áll azonban a helyzet, ha a nekünk hiányzó anyagoknak a behozatala ezekről a területekről lényegesen megkönnyíttetnék és a termelést megállapodással, avagy szövetkezeti alapon évtizedekre biztosítanánk. Ez mindenekelőtt a takarmányneműek termesztésére vonatkozik, amelyekre oly nagy szüksége van Németországnak s ezen a téren teljesen ki lehetne küszöbölni az amerikai, a délamerikai és az afrikai konkurrenciát. Másrészt a mi iparunk, nemkülönben Magyarország és Ausztria ipara ezeken az óriási piacokon rendkívül jövedelmező tevékenységet fejthetne ki. Mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy Magyarországon gyakran igen száraz a nyár és az ősz, úgy hogy a tengeri termés évente erősen változik s még intenzív trágyázás esetén sem igen lehet eredményt észrevenni. Szakértők azt állítják, hogy Németországban jelentékenyen lehetne a hektáronkénti termésátlagot fokozni. Déloroszorság, Románia és Ukrajna mindenesetre előre biztosítékot jelenthetnének számunkra a takarmányellátást illetőleg.