Magyar Fórum, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-24. szám)
1991-03-28 / 13. szám
1991. március 28. Magyar Fórum Kárpátalja sorsa Magyarok, ruszinok és mások együtt döntsenek! Mihail Tomcsanyij - aki egyébként Tomcsányij Mihályként mutatkozott be a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség márciusban, Ungváron rendezett konferenciáján - a Kárpáti Ruszinok Szövetségének elnöke. Édesanyja magyar, ő is jól beszél magyarul. Édesapja híres ruszin író, a budapesti Európa Kiadó is kiadta családregényét. Tomcsányij úr, amúgy negyvenes éveit taposó fiatalember, a Kijevi Művészeti Főiskolán szerzett építészeti diplomát, jelenleg állásnélküli, azaz azóta állásnélküli, amióta a ruszin mozgalomban vezető szerepet vállalt. - Miért harcolnak a ruszinok? - Két évvel ezelőtt indult a ruszin kulturális mozgalom. Hétszáz-hétszázötvenezren élünk itt Kárpátalján. Az emigrációban - főleg az Egyesült Államokban - kb. hétszázezer ruszin él Nemzetiségi jogainkért harcolunk, azért, hogy a ruszinságot elismerje nemzetiségként az ukrán parlament. Jó a magyaroknak, az ő nemzetiségi létüket legalább senki sem vonta kétségbe... Mozgalmunk nem politikai, hanem kulturális mozgalom, vissza szeretnénk kapni iskoláinkat, könyvkiadóinkat. Vissza szeretnénk állítani autonómiánkat. Itt tartunk, amikor a Horthy-időkben a Magyarországhoz visszacsatolt Kárpátalján is volt ruszin iskola, ruszin könyvkiadás és nem üldözték nyelvünket és kultúránkat. Mi volt ezután? Negyvenöt évig csendes bojkottja a ruszinságnak... '47-ben átírtak minden ruszint ukránnak. A ruszinok egyházát, a görög katolikus Interjú Mihail Tomcsanyijjal egyházat megszüntették, beolvasztották a pravoszlávba, papjainkat, azokat, akik a hitükhöz ragaszkodtak, börtönbe vetették... -A Szovjetunió a politikai és gazdasági csőd, a teljes felbomlás felé tart. Ilyen körülmények között Ön szerint, melyek a kárpátaljai magyarság és a ruszinság számára a túlélés lehetőségei? - A kárpátaljai magyarság sorsa elválaszthatatlan a vidékünkön élő többi nemzetiség sorsától ide számítom természetesen a ruszinokat is, akik a népesség többségét alkotják. Ebből a felismerésből kiindulva igyekszik szorosan együttműködni a Kárpátaljai Ruszinok Szövetsége a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel, valamint a többi, nemzetiségi alapon létrejött egyesülettel, szervezettel. A jelenlegi gazdasági és politikai csődből egyetlen kiút van Kárpátalja számára: ha az ukrajnai szövetségen belül megkapja az autonóm köztársaság és a szabad gazdasági övezet státusát. Legyen államnyelv a magyar Ami a magyarokat illeti, úgy vélem, szavatolni kell annak lehetőségét, hogy szabadon használhassák anyanyelvüket. A magyar nyelvet állami nyelvvé kell tenni. Az autonóm Kárpátaljának meg kell őriznie nemzeti sokszínűségét. Nemzeti körzeteket kell kialakítani, ami garantálja a vidék népeinek egyenjogúságát, az anyanyelv szabad használatát, a nemzeti kultúrák fejlődését, a lakosságnak, illetve a nemzeteknek az államügyek intézésében való széles körű részvételét. Más látható útját én nem látom a vidék felemelkedésének, másképpen nem nyerhet ösztönzést a terület egészséges nemzeti és gazdasági fejlődése, nem jöhet létre a magyaroknak, a szlovákoknak, a románoknak, a zsidóknak, a németeknek az anyaországgal való szoros és állandó kapcsolattartása. Békességben továbbra is - Véleménye szerint az esetleges hatalmi pozícióba kerülő kárpátaljai ruszinság méltányolná-e a magyar kisebbség azon kollektív és egyéni jogait, amelyeket a szovjet rendszer nem adott meg a számára? Meggyőződésem, hogy ha úgy alakul vidékünk jövője, Kárpátalja sorsát együtt fogják eldönteni, kormányzásának alapjait együtt fogják eldönteni, kormányzásának alapjait együtt fogják lerakni az itt élő ruszinok, magyarok és más nemzetek, nemzetiségek. Szó sem lehet arról, hogy az egyik nép döntsön a másik nép sorsa, jövője felől Én ezt alapvetően elfogadhatatlan álláspontnak tekintem, mely durván sértené az összes nemzet jogait. -A Szovjetunió esetleges felbomlása után, Ön szerint mely állam kötelékébe fog tartozni Kárpátalja? - Elképzelésem szerint ha az lesz népeink akarata, hogy autonóm köztársaságot alakítsunk a szövetségi Ukrajna keretein belül, akkor ezt már a legközelebbi jövőben el tudjuk majd érni. Természetesen csak akkor, ha ehhez a külső körülmények is adva lesznek, vagyis ha a Szovjetunió és Ukrajna megértést, demokratikus, humánus hozzáállást tanúsít. Csisztay Gizella Kisebbségi többnyelvűség Magyarországon II. Tudvalévő, hogy az anyanyelv, mint a rajta megszólalók együvé tartozását szimbolizáló jelrendszer, megkülönböztetett jelentőséggel bír. Ugyanakkor a nemzetinemzetiség, identitástudat nem azonosítható a kisebbségi nyelv ismeretével, a kettő esetenként elválhat egymástól. Az ismertebb európai példák - írek, skótok, provanszálok stb. - mellett, a részleges nem egybeesés jellemzi a hazai nemzetiségek nyelvi és tudati helyzetét is. Konzerválódott nyelv Ami e népcsoportok nyelvi realitását illeti, fontos meghatározó, hogy döntő többségük betelepedése idején még nem fejlődött ki sem a modern értelemben vett nemzetük, sem az irodalmi nyelvük. Következésképp a zömében vidéken, kistelepüléseken élő lakosság nyelve, kultúrája részben a beköltözéskori színvonalon és minőségben konzerválódott, másrészt az őket körülvevő, más ajkú népességgel való interetnikus hatások is jelentékenyek. A IX. századtól kezdődő s napjainkban is zajló többnyelvűsödési folyamat két-, pontosabban háromnyelvűvé tette őket. Archaikus tájnyelvi változatuk mellett magyarul mára gyakorlatilag mindegyikük megtanult, az egyházak és az oktatás következtében pedig anyanyelvük irodalmi-nyelvi változatának is - bár kisebb mértékben - birtokában vannak. Szabad kapcsolattartás Az idősebb nemzedékekhez tartozók egymás között még többnyire anyanyelven közlekednek, a középkorúak nyelvhasználatát a kétnyelvűség különböző fokozatai jellemzik, míg a fiatalok, a legkisebbek jó esetben, ha értik az őseik nyelvét, de egyre ritkábban szólalnak meg rajta. A leírt történelmi, térszerkezeti, társadalmi, demográfiai és nyelvváltozási viszonyok fényében természetes, hogy nem épülhet területi, csak személyi elvre a magyarországi többnyelvűség. Az alkotmány és a különféle törvények biztosítják a kisebbségek tagjainak az egyéni és közösség jogokat. A csoportjogok (különjogok) az anyanyelv magán- és közéletben való szabad használatára, az e nyelveket és nyelveken tanító iskolák fenntartására, anyanyelvű kulturális és tájékoztatási intézmények működtetésére, érdekvédelmi szervezetek létesítésére, korábban garantált országgyűlési képviseletre és a nyelvi nemzetekkel való szabad kapcsolattartásra vonatkoznak A jogok és megvalósulásuk között - mint bárhol a világon - jelentős a távolság. Objektív (bel- és külpolitikai, gazdasági stb.) és szubjektív (szakemberhiány, kontraszelekció, kisebbség-többség viszony stb.) okok egyaránt közrejátszanak ebben. Az utolsó negyedszázadban kifejezett előrelépés történt a kisebbségi települések helységnév és intézményfeliratai, az anyakönyvezés, a tanácsi ügyintézés kétnyelvűsége terén, hasonlóképp számos kisebbségi személyhez, eseményhez kötődő utcanév, emléktábla és szobor került közterületeinkre. A nemzetiségi tudományosság, közművelődés és tömegkommunikáció hasonlóképp számottevően fejlődött. Nincs állami nacionalizmus Tény, hogy a sztálini és posztsztálini rendszer antidemokratikus gyakorlata a már számbeliségüknél fogva is hátrányos helyzetben lévő kisebbségeket jobban sújtotta, így mindegyik közösség hordoz a lelkében tüskéket, sérelmeket. De társadalmi méretű vagy állami szintre emelt nacionalizmus nem volt 1945 óta Magyarországon. A nemzetiségi két(több-)nyelvűség mai valósága tehát hazánkban - mondhatjuk, valamennyi felnövekvő generáció esetében - nagy valószínűséggel az, hogy a két-(több-)nyelvűnek számítható gyermek másodnyelvi (magyar) szókincse többszöröse az anyanyelvi szókincsnek Az egyre gyengülő családi nyelvátörökítés aligha ellensúlyozhatja a kortárs másodnyelvi minták, a nagykörnyezet reá zúduló hatásait. Székely András Bertalan Szlovák tüntetés Pozsonyban. Elszakadásért? Önállóságért? Nyelvtörvényért? Vagy netán valakik ellen? MÉRY GÁBOR FELVÉTELE Magyar honismeret - határainkon túl Megtartotta alakuló ülését Budapesten a Honismereti Szövetség határon túli magyar albizottsága. A szomszéd országok magyar helytörténeti, önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalmát serkenteni, módszertanilag segíteni kívánó testület erdélyi, vajdasági, horvátországi, szlovéniai, burgenlandi, felvidéki és kárpátaljai szakembereket tömörít. A Székely András Bertalan vezette albizottság ülésén áttekintették az egyes magyarlakta területek honismereti tevékenységét a tájházak, szakkörök, táborok és a sajtó szempontjából. Az Erdélyből érkezettek nyomatékosan felhívták a figyelmet a szórványvidékeken egyre inkább feledésbe merülő magyar település-, dűlő- és utcanevek eltűnésének veszélyére. Jugoszláviai javaslat alapján a jövőben növelik a határon túli magyar fiatalok részvételi lehetőségét hazai honismereti táborokban, pályázatokban, szakkörvezetői tanfolyamokon. Az egyes szomszéd országokban megjelenő honismereti lapok egymás közötti információcseréje is a következőkben szervezettebbé válik, hasonlóan az egyesületi élet dokumentumainak gyűjtéséhez. A Honismereti Szövetség égisze alatt rövidesen megalakul a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek albizottsága is, amely döntően magyarországi nemzetiségi szakemberek részvételével működhet. Sz.A.B. , néha elkábulunk a gyönyörűségtől, ha tükörbe nézünk. Sajátos erőtudat és erőtöbblet-hiedelem ébred bennünk, ha azt látjuk, egy nemzetközi atomfizikai tanácskozásnak akár a hivatalos nyelve is lehetne a magyar, mert aki valamit is számít, az vagy most is ide tartozik vagy valamikor közülünk került ki, vagy el. Sportversenybírák is átérzik ezt az élményt, de a civilebb szférában is kebeldagasztó az öröm, ha valakiről kiderül: ennek meg ennek az országnak a gazdasági és politikai tanácsadója, ilyen és ilyen cégben igazgat vagy készít elő döntéseket, itt és ott szakért, szavára embereztek és dollármilliók hajladoznak Az érzés jó és ünnepelnivaló - nekem is ünnepünk kapcsán jutott eszembe - de nem árt, ha -a dolgot értékén mérjük valódi árán-árfolyamán szemléljük. És ekkor szemhatárunkba azonnal betolakszik a könyörtelen realitás: embereinknek, magyarjainknak szerepköre, lehetősége sokszor igencsak korlátozott a nagyvilágban. Ha nem így lenne, akkor esőszől özönlene ide a tőke - legalábbis azoktól a cégektől, amelyeknek magyar igazgatói, menedzserei, alelnökei vannak. Akkor a legkülönbözőbb parlamentek egymás után szavaznák meg a magyarságistápoló törvényeket, a kormányok, a politikai pártok, ha nem is a magyarok nyilától, de a magyar lobbik befolyásától tartva hoznák meg a számukra esetleg nem túl sokat mondó, nekünk mégis sokat előjelentő intézkedéseiket. Naiv lenne, aki manapság - szétnézve a világban - ilyesmit vélne látni bárhol is a láthatáron. Ugyanis a nyugati demokráciákban nincsenek igazán befolyásos magyar lobbik. A magyar tömörülések nem olyan szervezettek, mint az amerikai lengyelségé, de erejük nem éri el a csehekét vagy a románokét sem. Nem lehet tőlük várni a csodát. Amit mi „itt” kivívunk, kiharcolunk, azt nem ritkán éppen a szomszédság „ott” működő befolyásos csoportjai ellenében érjük el, mert mi itthon teljesítünk, itthon ígérünk teljesítményt, és a nagyvilág is itt, innen várja a tetteket, itt, bennünk érzi meg a fedezetet ígéreteink, szándékaink beváltására. Mi magyarok, magunkra vagyunk utalva, itthoni magunkra külföldi testvéreink - ha nem húzzuk keresztül szép szándékaikat - legfeljebb azért tehetnek valamit, hogy az évszázadokon át szándékosan rombolt, csúfított magyarságkép odakint kedvezőbb, vonzóbb legyen. Krajczár Imre TfU.