Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1991-07-04 / 27. szám
ÚJRA MIÉNK A PILIS 3. oldal A HATALOM NEM BOCSÁT MEG 4. oldal CSURKA-JEGYZET A SZABADULÁSRÓL 5. oldal NÉGYSZEMKÖZT PETRE ROMÁNNAL oldal INTERJÚ HORVÁTH BALÁZSSAL 7. oldal HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK 14. oldal Vissza? Csakúgy, mint máskor. Csakúgy, mint mindig. Mint 1956-ban. Mint 1968-ban. Mint 1990-ben, a balti segélykiáltás esztendejében. Mint 1991-ben, a kurd halálmenet iszonyatában. Mint grúzölésnél, örményölésnél, iraki síitaölésnél, koszovói albánölésnél. Mint olajkincs, aranykészlet, dollármilliárdok nélküli kis népek gyilkolásánál. Maradjatok csak a rács mögött, ne siessetek, ne ke,veskedjetek! Szabadságot, függetlenséget, önrendelkezési jogot csak nemzetközi konferenciák díszes záróokmányaiban ígértünk nektek -s ti komolyan vettétek? A nyugati jólétet, a biztonságot adjuk oda a ti lázas álmaitokért? Szuverenitás, nemzeti lobogó, szabadon hordozott érzés, homlokra írt história, soha meg nem szégyeníthető anyanyelv? Hát mit akartok ti, horvátok, szlovénok, ott a Balkán, az Adriai-tenger környékén? Keresztény Európára emlékezni, amely benneteket is karolt egykor? Hol vannak már azok az idők? Függetlenség? Vonjátok vissza, függesszétek fel! Vissza a rácsok mögé! Csak úgy, ahogy mi mondjuk, ahogy mi engedjük, ahogy mi akarjuk! S ha nem úgy emlékezzetek 1956-ra, 1968-ra, 1990-re! Emlékezzetek a magyarokra, a lengyelekre, a csehekre, a szlovákokra, a litvánokra. Tankok gázolnak rátok is, bombázógépek rontják városaitokat, lázadókká, hazaárulókká nyilvánultok saját hazátokban. Vissza, vissza, vissza! Talán majd megkönnyezünk benneteket. A rab népek hetén mindenképp imádkozunk értetek Csakúgy, mint máskor. Csakúgy, mint mindig. Kósa Csaba (RIPORTUNK A 3. OLDALON) A KORONA ALATT Negyvenhat éve készül ez az ünnep a lelkekben, és inkább a meghatottság uralja az embereket, mint a hurrázás. A hatalmas színpad fölé a Csakazértis- Korona óriási íve borul. Megfér alatta mindenki, aki jó lélekkel jött ide. És nem lett kolbászillattól, fölösleges gőzöktől terhes ez az este! Gyertyát árulnak, könyveket, néhány bódéban üdítőt, italt: hosszú volt a nap, hosszú lesz az este. A Koronán a hatalmas kereszt. Kilenc pap szól az Isten- és hazatiszteletre összesereglett gyülekezethez. Egyikük az Úr áldását kéri a Szovjetunióban élő népekre, a szlovénekre, a horvátokra is, mindazokra, akik elindultak... * * Itt, Gödöllőn néhány órára elfeledi mindenki a pártviszályokat, a vallási hovatartozást. Kilenc pap szól a béke, a szeretet hatalmáról, és a néptáncok után ismét a súlyos jelentésű szavak a Kőműves Kelemen rockoperából. Most épül, most épül magas Déva vára, és a rezzenetlen tömegbe beledobban a kőművesek szava: „Rontás alól most lesz fölszabadulásunk. ” Fölgyúl 43 991 gyertya a ránkboruló estében. Amennyit nem számláltam össze, az bővül ég, örökmécsesként, mindiglen. Gödöllőn kitárult a szabadság és a haza szeretete. Czegő KERESZT A PILISBEN KANYÓ FERENC FELVÉTELE Az igazság napja Veszprémben Régi régi A veszprémi megyeházán, a tanácsteremben ünnepélyes csend. Még mielőtt a városi alpolgármester megszólalhatna a mikrofon előtt, egy hajlott hátú, tanárformájú öregúr halkan jósol: „Ez az igazság napja lesz.” Táskájában ott van az önkormányzati ülés tizenöt napirendi pontjának vaskos dossziéja: dönteni kell a költségvetésről, a helyi adókról, a lakáskamatokról, a közterülethasználati díjról, ingatlanok adásvételéről, alapítványokról, kuratóriumokról és egyebekről. Mi avathatja ezt a lüktetően forró huszonnégy órát az igazság napjává? Az idős úr a napirend 3. pontjára gondol, a díszpolgári cím adományozására. Most dr. Brusznyai Árpádnak szolgáltatnak igazságot, aki 1956-ban a Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke volt. Bátor fellépésével, következetes, körültekintő, mindenki vágyát és félelmét átélőátérző magatartásával százak, ezrek életét mentette meg. Amíg lehetősége volt rá, megakadályozta a vérengzést, sőt arra is volt gondja, hogy az októberi nagy vizsgán megbukott bolsevik kiskirályoknak se essék bántódásuk. A megye kommunistái kötélért esdekeltek A „hála” nem is maradt el. Az oroszok letartóztatták, ügyét tüzetesen vizslatták, majd - lévén ártatlan a tanár úr - szabadon engedték. De csak egy alig sajgó életpillanatra, hogy aztán fogaskerekei közé kapja az akkori magyar „igazságszolgáltatás”, amelynek gépezete éppen ebben a teremben, a Megyei Tanácson mondta ki rá az életfogytiglani börtönbüntetést. Amibe nem nyugodtak bele a helyi előkelőségek. „A megye kommunistáinak nevében ” követelték az ítélet súlyosbítását, s a vérbíróság, engedve az akkor korántsem szokatlan reflexeknek, meghozta a bolsevik vérszomjádította verdiktet, a halálos ítéletet. A kegyelmi kérvény sem késleltette Brusznyai Árpád sorsának beteljesedését: az ítéletet - a gyilkosságot! - végrehajtották, így most Veszprémben halottat emeltek a díszpolgárok sorába. Az oklevelet és az emlékplakettet a sokat megélt, az elmúlt évtizedekre a gyötrelmek súlyával próbára tett özvegy vette át. A megható percek után a folyosón sokan gratulálnak az özvegynek. Aki bátortalankodva kérdezi: Hogyan érzi magát az ő férje a díszpolgárok karéjában, ahol helyet foglal a halálos ítélet egyik sugalmazója,a volt megyei első titkár is? Aztán valaki megnyugtatja: csak névrokonságról van szó. Az ünnepi eseményen részt vettek a megye, a város parlamenti képviselői, köztük országos hírű politikusok, vezetők, miniszterek. Akik nem sokkal később a helyi MDF-szervezet kissé megviselt irodájában találkoztak a veszprémi és a fővárosi újságírókkal. Főként dr. Horváth Balázs tárcanélküli miniszter és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter kapott sok kérdést. Dr. Horváth Balázs egy jellegzetesen helyi, ugyanakkor országszerte tapasztalható jelenségről beszélt. Nevezetesen arról, hogy a pártállami rendszer hangadói és haszonélvezői hogyan mentik át régi vagyonukat és kiváltságaikat. Akik annak idején sűrűn zsolozsmázták a marxizmust, manapság viszont már a régi buzgalommal forgatják azt, ami abból számukra megmaradt - a tőkét. Az egyik ilyen helyi tőkeforgató organizátor pedig nem más, mint az a volt MSZMP - első titkár, később belügyminiszter, majd miniszterelnökhelyettes, aztán újra megyei elsőtitkár, aki a Brusznyai-ügyben olyan tagkönyvhöz szólóan megsürgette a kötetet Bolsevik Almanach P. J. elvtárs ugyanis ott van az egyik legfurcsább vállalkozás, a „Bakony Vadász Vadgazdálkodó Vadásztató és Vadértékesítő Korlátolt Felelősségű Társaság” alapítói között. De nem hiányzik Szt. volt tapolcai elsőtitkár, P. A. volt KIOSZ-elnök, K. B. és K. A. volt pb-munkatárs, R. J. volt pápai elsőtitkár, S. Z. volt megyei rendőrfőkapitány, megyei pb-tag akit a helyi köztudat ugyancsak eltéphetetlenül összekapcsol Brusznyai meggyilkolásával, aztán T.E. tsz-elnök, K L., a Péti Nitrogén Művek volt vezérigazgatója, aki milliós prémiumokkal tette emlékezetessé nevét a lezüllesztett, tönkretett gyárban. J. J. volt Krajczár Imre (Folytatás a 2 oldalon) vadászok, gyilkosok RÉGI VADÁSZOK - RÉGI VADDISZNÓK 24 FORINT III. évfolyam 27. szám — ...............................—.....................— KÖZÉLETI HETILAP 1991. július 4.