Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)

1991-07-04 / 27. szám

ÚJRA MIÉNK A PILIS 3. oldal A HATALOM NEM BOCSÁT MEG 4. oldal CSURKA-JEGYZET A SZABADULÁSRÓL 5. oldal NÉGYSZEMKÖZT PETRE ROMÁNNAL oldal INTERJÚ HORVÁTH BALÁZSSAL 7. oldal HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK 14. oldal Vissza? Csakúgy, mint máskor. Csakúgy, mint mindig. Mint 1956-ban. Mint 1968-ban. Mint 1990-ben, a balti segélykiáltás esztendejé­ben. Mint 1991-ben, a kurd halálmenet iszonyatában. Mint grúz­ölésnél, ör­­mény­ölésnél, iraki síita­­ölésnél, koszovói albán­­ölésnél. Mint olajkincs, aranykészlet, dollármilliár­­dok nélküli kis népek gyil­kolásánál. Maradjatok csak a rács mögött, ne siessetek, ne ke­,­veskedjetek! Szabadságot, függetlenséget, önrendelke­zési jogot csak nemzetközi konferenciák díszes záró­okmányaiban ígértünk nektek -s ti komolyan vet­tétek? A nyugati jólétet, a biztonságot adjuk oda a ti lázas álmaitokért? Szuverenitás, nemzeti lo­bogó, szabadon hordozott érzés, homlokra írt história, soha meg nem szégyeníthe­­tő anyanyelv? Hát mit akartok ti, hor­­vátok, szlovénok, ott a Bal­kán, az Adriai-tenger kör­nyékén? Keresztény Euró­pára emlékezni, amely ben­neteket is karolt egykor? Hol vannak már azok az idők? Függetlenség? Vonjátok vissza, füg­gesszétek fel! Vissza a rá­csok mögé! Csak úgy, ahogy mi mondjuk, ahogy mi enged­jük, ahogy mi akarjuk! S ha nem úgy­­ emlékez­zetek 1956-ra, 1968-ra, 1990-re! Emlékezzetek a magyarokra, a lengyelekre, a csehekre, a szlovákokra, a litvánokra. Tankok gázolnak rátok is, bombázógépek rontják városaitokat, lázadókká, hazaárulókká nyilvánul­tok saját hazátokban. Vissza, vissza, vissza! Talán majd megkönnye­zünk benneteket. A rab né­pek hetén mindenképp imádkozunk értetek Csakúgy, mint máskor. Csakúgy, mint mindig. Kósa Csaba (RIPORTUNK A 3. OLDALON) A KORONA ALATT Negyvenhat éve készül ez az ünnep a lel­kekben, és inkább a meghatottság uralja az embereket, mint a hurrázás. A hatalmas színpad fölé a Csakazértis- Korona óriási íve borul. Megfér alatta min­denki, aki jó lélekkel jött ide. És nem lett kolbászillattól, fölösleges gőzöktől terhes ez az este! Gyertyát árulnak, könyveket, né­hány bódéban üdítőt, italt­­: hosszú volt a nap, hosszú lesz az este. A Koronán a hatalmas kereszt. Kilenc pap szól az Isten- és hazatiszteletre összesereg­­lett gyülekezethez. Egyikük az Úr áldását kéri a Szovjetunióban élő népekre, a szlové­nekre, a horvátokra is, mindazokra, akik el­indultak... *­ * Itt, Gödöllőn néhány órára elfeledi min­denki a pártviszályokat, a vallási hovatarto­zást. Kilenc pap szól a béke, a szeretet hatal­máról, és a néptáncok után ismét a súlyos je­lentésű szavak a Kőműves Kelemen rock­operából. Most épül, most épül magas Déva vára, és a rezzenetlen tömegbe beledobban a kőművesek szava: „Rontás alól most lesz föl­szabadulásunk. ” Fölgyúl 43 991 gyertya a ránkboruló esté­ben. Amennyit nem számláltam össze, az bővül ég, örökmécsesként, mindiglen. Gödöllőn kitárult a szabadság és a haza szeretete. Czegő KERESZT A PILISBEN KANYÓ FERENC FELVÉTELE Az igazság napja Veszprémben Régi régi A veszprémi megyeházán, a tanácsteremben ünnepé­lyes csend. Még mielőtt a vá­rosi alpolgármester megszó­lalhatna a mikrofon előtt, egy hajlott hátú, tanárfor­májú öregúr halkan jósol: „Ez az igazság napja lesz.” Táskájában ott van az ön­­kormányzati ülés tizenöt na­pirendi pontjának vaskos dossziéja: dönteni kell a költségvetésről, a helyi adókról, a lakáskamatokról, a közterülethasználati díjról, ingatlanok adásvételéről, alapítványokról, kuratóriu­mokról és egyebekről. Mi avathatja ezt a lüktető­en forró huszonnégy órát az igazság napjává? Az idős úr a napirend 3. pontjára gondol, a díszpol­gári cím adományozására. Most dr. Brusznyai Árpádnak szolgáltatnak igazságot, aki 1956-ban a Nemzeti Forra­dalmi Tanács elnöke volt. Bátor fellépésével, követke­zetes, körültekintő, minden­ki vágyát és félelmét átélő­­átérző magatartásával szá­zak, ezrek életét mentette meg. Amíg lehetősége volt rá, megakadályozta a véreng­zést, sőt arra is volt gondja, hogy az októberi nagy vizs­gán megbukott bolsevik kis­királyoknak se essék bántó­­dásuk. A megye kommunistái kötélért esdekeltek A „hála” nem is maradt el. Az oroszok letartóztatták, ügyét tüzetesen vizslatták, majd - lévén ártatlan a tanár úr - szabadon engedték. De csak egy alig sajgó életpilla­natra, hogy aztán fogaskere­kei közé kapja az akkori ma­gyar „igazságszolgáltatás”, amelynek gépezete éppen ebben a teremben, a Megyei Tanácson mondta ki rá az életfogytiglani börtönbünte­tést. Amibe nem nyugodtak bele a helyi előkelőségek. „A megye kommunistáinak nevé­ben ” követelték az ítélet sú­lyosbítását, s a vérbíróság, engedve az akkor korántsem szokatlan reflexeknek, meg­hozta a bolsevik vérszomj­­ádította verdiktet, a halálos ítéletet. A kegyelmi kérvény sem késleltette Brusznyai Árpád sorsának beteljesedé­sét: az ítéletet - a gyilkossá­got! - végrehajtották, így most Veszprémben halottat emeltek a díszpolgá­rok sorába. Az oklevelet és az emlékplakettet a sokat megélt, az elmúlt évtizedek­re a gyötrelmek súlyával próbára tett özvegy vette át. A megható percek után a folyosón sokan gratulálnak az özvegynek. Aki bátorta­­lankodva kérdezi: Hogyan érzi magát az ő férje a dísz­polgárok karéjában, ahol he­lyet foglal a halálos ítélet egyik sugalmazója,a volt me­gyei első titkár is? Aztán va­laki megnyugtatja: csak név­rokonságról van szó. Az ünnepi eseményen részt vettek a megye, a város parlamenti képviselői, köz­tük országos hírű politiku­sok, vezetők, miniszterek. Akik nem sokkal később a helyi MDF-szervezet kissé megviselt irodájában talál­koztak a veszprémi és a fővá­rosi újságírókkal. Főként dr. Horváth Balázs tárcanélküli miniszter és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter kapott sok kérdést. Dr. Horváth Balázs egy jellegzetesen helyi, ugyan­akkor országszerte tapasz­talható jelenségről beszélt. Nevezetesen arról, hogy a pártállami rendszer hang­adói és haszonélvezői ho­gyan mentik át régi vagyonu­kat és kiváltságaikat. Akik annak idején sűrűn zsolozs­­mázták a marxizmust, ma­napság viszont már a régi buzgalommal forgatják azt, ami abból számukra megma­radt - a tőkét. Az egyik ilyen helyi tőkeforgató organizá­­tor pedig nem más, mint az a volt­­ MSZMP - első titkár, később belügyminiszter, majd miniszterelnökhelyet­tes, aztán újra megyei első­­titkár, aki a Brusznyai-ügy­­ben olyan tagkönyvhöz szó­lóan megsürgette a kötetet Bolsevik Almanach P. J. elvtárs ugyanis ott van az egyik legfurcsább vál­lalkozás, a „Bakony Vadász Vadgazdálkodó Vadásztató és Vadértékesítő Korlátolt Fe­lelősségű Társaság” alapítói között. De nem hiányzik Sz­t. volt tapolcai elsőtitkár, P. A. volt KIOSZ-elnök, K. B. és K. A. volt pb-munkatárs, R. J. volt pápai elsőtitkár, S. Z. volt megyei rendőrfőkapi­tány, megyei pb-tag akit a he­lyi köztudat ugyancsak el­­téphetetlenül összekapcsol Brusznyai meggyilkolásával, aztán T.E. tsz-elnök, K L., a Péti Nitrogén Művek volt ve­zérigazgatója, aki milliós pré­miumokkal tette emlékeze­tessé nevét a lezüllesztett, tönkretett gyárban. J. J. volt Krajczár Imre (Folytatás a 2 oldalon) vadászok, gyilkosok RÉGI VADÁSZOK - RÉGI VADDISZNÓK 24 FORINT III. évfolyam 27. szám — ...............................—.....................— KÖZÉLETI HETILAP 1991. július 4.

Next