Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-02 / 27. szám
1__________________Magyar FóruM________1992 *Ums2- ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Füstbe ment házasság V________________________________________________________________________________________________) Napjaink egyik legtöbbet feltörő kifejezése a privatizáció. Mint valami gejzír, vagy mint valami mocsári lidérc, úgy tör fel az írott és a hangszórós sajtó talajából. Nincs még rá elfogadott magyar hangzású szó. Talán ez sem véletlen. Annyi a visszásság, annyi a csalás és maffiáskodás mindabban, amit a privatizáció jelöl, hogy a nyelv ösztönösen tiltakozik a vér szerinti szó világrahozásától. Az alábbiakban egy eset kapcsán kísérelünk meg általános következtetésekre jutni. Az eset az Athenaeum Nyomda és a VICO Kft. tervezett privatizációs vadházassága. A felek már bejelentkeztek az anyakönyvvezetőnél. Már csak egy kis szerencse hiányzott, hogy felcsendüljenek a nászinduló hangjai. Az ügyletben az Athenaeum került eladósorba s a vőlegény szerepére a VICO Kft., illetve Rt. vállalkozott. Előbb valamit A MENYASSZONYRÓL Az Athenaeum az ország egyik patinás nyomdavállalata. Nagykörúti székházában és nyomdájában a nagy országos lapok sora készült évtizedekig. Márka volt és mérték. Nyomdásznemzedékek nevelkedtek fel benne. Mire jött a rendszerváltozás, az Athenaeum is megroggyant. A nagy lapokat a kommunisták eladogatták kommunistáknak, akiknek már nem volt jó üzlet ez a felújított nyomda. Maxwell elvitte a Magyar Hírlapot, mert saját nyomdát is hozott, maradt a Magyar Nemzet s egy darabig a Pesti Hírlap. Egyre nagyobb gond lett a foglalkoztatás, a kapacitások kihasználása. Gondolni kellett a jövőre. 1989-ben a nyomda készíttetett magának egy vagyonértékelést. Eszerint a vagyona 3,1 milliárd forint volt. Ezt nem tekinthetjük túlzó értékelésnek. A cég központja a Belvárosban van. Budapest szívében 5 ezer négyzetméter akármilyen rendszerben is komoly érték, ott pedig, ahol világkiállításra készülnek különösen. Lehet, hogy a nyomda csődbe megy s nyomdaként nem lehet eladni, de a világkiállítás közeledtével a nagykörúti ingatlannak minden órában emelkedhet az ára. No, dehát hol van már a tavalyi hó! A jelenlegi vagyonértékelés szerint az Athenaeum már csak 1,8 milliárd forintot ér, de az értékeléssel és az eladással is megbízott cég, az OTP Bróker Rt. az üzleti értéket, az eladási árat már csak 600 millió forintban állapítja meg. Kétségtelen, hogy az Athenaeumnak közben romlott az üzleti helyzete, csakhogy 1989 óta évente átlagosan huszonötharmincöt százalékos infláció dúlt, ami a forintban kifejezett értékekre ennyire sorvasztó hatású nem lehetett volna - ha valakik nem így akarták volna. De ne vágjunk a dolgok elébe! Csak rögzítsük a tényeket: a vagyonértékelésben közreműködik egy cég, jelen esetben ez az OTP Bróker, s ennek közreműködésével egy magyar vállalat értéke meredeken zuhan. Nem a valódi értéke, a kimutatott. A '89-es vagyonértékelés még a szocializmusban készült, elképzelhető, hogy politikai megfontolásokból nagyobb értéket tüntettek fel. Ha így volna, erre a mostani értékelő szívest örömest rámutathatna. Ez adná meg a hitelét a piacon. Ámde hallgat. Sehol nincs utalás a korábbi vagyonértékelésre. Ezzel szemben egyes ingatlanok értéke is lezuhan az OTP Brókernál. Történt, hogy még 1991-ben a nyomda, lányos zavarában, kölcsönt vett fel az egyik banktól és ennek fedezetéül a legértékesebb ingatlanját ajánlotta fel, az Erzsébet krt. 7. szám alattit. Az igazságügyi szakértő akkor ennek értékét 174 millió forintban állapította meg. Ma az OTP Bróker szerint ez csak 75 milliót ér. Az eddigiek alapján úgy gondolhatná az ember, hogy természetes folyamattal találkozott. Adva van egy vergődő magyar vállalat, amelynek az értéke a kialakuló piaci viszonyok között egyre kisebbedik és adva van egy értékelő cég, amelyik tárgyilagos szenvtelenséggel megállapítja ennek a csökkenésnek a mértékét. Csakhogy van egy bökkenő. Mert az értékelő cég hátteréből egyszercsak kibontakozik a harmadik fél, a vevő és egyszerre egészen más megvilágításba kerül az értékcsökkenés, valamint az értékelők tevékenysége. A VEVŐNÉL éppen ellenkező előjelű folyamat játszódik le, csakhogy a vevőt nem világítja át senki. Amíg az eladó zsugorodik, a vevő növekszik. És ahogy az eladó zsugorodására nincs magyarázat, ugyanúgy a vevő vagyonnövekedésére sincs. A vevő a VICO Kft., majd Rt. (A cégbejegyzés nem történt meg...) Elindul 1,5 millió forint alaptőkével kft.-ként, és filmforgalmazásból, fényképészetből, videofelvételezésből, lapkiadásból, nyomdaipari tevékenységből 1992. január elsejére összegyűjt szerény hatszázmilliót. Nem tévedés, éppen annyit, amennyibe az OTP Bróker értékelése alapján az Athenaeum kerül. Micsoda erő van a magántőkében, mondhatná akárki, íme, amíg a nagy állami cég belerokkan a nyomdaipari tevékenységbe és a lapkiadásba, addig a kis kft. hatszázmillióssá tornássza fel magát. Hipp, hipp hurrá, éljen a kommunista liberal kapitalizmus! 1991. december 31-én nagy elhatározás születik a VICO Kft.-ben. Itt az idő a nagy ugrásra: részvénytársasággá kell átalakulni, mert a nagy vagyon kinőtte a kft.-formát. És hát egy kft.-vel nemigen áll szóba a nagy Athenaeum, míg ellenben egy részvénytársasággal... De elég ide egy pusztán magyar összetételű részvénytársaság? Van elég hitele egy cégnek, amelyikben csak magyar tőke fekszik? Mit szólnak hozzá a nyomdászok, akik a kenyerüket féltik? Legyen tehát az új, a vevő rt. egyik fő részvényese amerikai cég. Nevezzük el nemes egyszerűséggel New Vid America Enterprises, Inc. -nak, és állítsuk azt, hogy ez a dolláros tőkeerő szavatolja, hogy a munkások nem kerülnek az utcára, 5 évig mindenkinek lesz kenyere, százszázalékos fizetésemelése és még részesedése is. Mert a New Vid America itt áll a nagy segítőkészségével és mérhetetlen vagyonával a magyarországi privatizáció folyamatában, hozza, hozza a tőkét és a vásárlóerőt. 1992. január elsején megalakul a VECO Rt. A cégbíróság nem jegyzi be, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne jelentkezzék vevőnek az Athenaeumnál. Addigra a Brókerek elkészítették a leértékelést, az Athenaeum már csak annyiba kerül, amennyit a VICO ígérni tud, 600 millióba. A KÉT VEZÉRIGAZGATÓ megköti a szerződést. Losonczy György, az Athenaeum vezérigazgatója lesz majd az új cég, VICO-Athenaeum vezérigazgatója is, akinek havi fizetését, tekintettel az amerikai illetőségű fővásárlóra, havi 12 500 USA dollárban állapítják meg, azaz durván havi egymillió forintban. Mindezt a VICO elnök-vezérigazgatója, Fenyő János szavatolja, aki egyben a Vico részvénytöbbségét is képviseli, tekintettel arra, hogy a New Vid America... stb. mögött az ő aláírása szerepel. No persze, nem kell irigykedni. Losonczy úr kezét eddig még egyszer sem ütötték ezek a kialkudott milliók - lehet, hogy mások igen, ezt nem tudjuk, mert az üzlet nem jött létre. Egy apró kis homokszem került a fogaskerekek közé. Valakinek eszébe jutött, hogy céginformációt kérjen az amerikai félről, a New Vid-ről. És akkor váratlan dolog derült ki: a cég nem létezik. A megadott címen semmiféle tőke nem volt fellelhető - írták Amerikából. Fenyő úr cégének helyén mindössze egy Karibtengeri szigetecske található. Különleges madarak, több is mint három, nem is biztos, hogy piros-fehér-zöldek, de még semmi. Ez a tény persze módfelett gyanússá tette a VICO-t. És akkor szépen kiderült, hogy a nagy vagyonnövekmény éppen annyira nem igaz, mint ahogy az Athenaeum sorvadása is erőltetett. Ez a magyar privatizáció nemzetellenessége. Két nagy hazugság munkál benne karöltve. Leértékelni az eladandót és felértékelni a vásárlót, sőt, sokszor a semmiből teremteni meg. Ha a New Vidnek címe sincs, akkor amerikai pénze sincs. És ha nem amerikai pénzből akarja megvenni az Athenaeumot, akkor milyenből? A VICO Budapesten működik. Itt gyarapodott vőlegénnyé. Tehát az Athenaeum pénzéből akarja megvenni az Athenaeumot. A VICO vagyonának alapját egy ingatlan képezi. Az ingatlan Budán van, a Törökvész úton. A telek tulajdonosa a magyar állam volt 1963-ban. Kisajátítás révén jutott hozzá. Hogy kié volt, ma már nem tudhatjuk. Kisajátítás -1963.1971-ben a Comporgan Rendszerház Közös Vállalat lett a kezelője a birtoknak; a közös vállalatot a Magyar Híradástechnikai Egyesülés és a Számítástechnikai és a Szervezési Központ alkották. 1990- ben a tulajdoni lap szerint vétel útján az ingatlan az Üzletház Kft. tulajdonába került, majd ettől szintén vétel útján 1991- ben a VZCO Kft. lett a birtokos, de tekintettel arra, hogy valamire kellett neki 140 millió forint és ezt az IBUSZ Banktól kapta meg, az IBUSZ Bank jelzálogjoga rajta van már 1991 szeptembere óta az alapvagyonon. Vagyis hát, mi a helyzet? Nincs itt ebben a magyar privatizációban se vagyoncsökkenés, se vagyonnövekmény, csak egy bizonyos átkeverés. A nyomdászok vagyona, miközben nyomják a VICO lapját, csökken, a VICO vagyona pedig növekszik, de csak látszólag. Az egész játék addig tart, amíg a VICO-ból, Fenyő úrból és társaiból tulajdonos nem válik. Akkor majd visszaáll az Athenaeum eredeti értéke. Mert, ha jelentkezik egy valódi vevő, akinek a nemlétező New Vid America, azaz a VICO, azaz Fenyő úr és társai eladják a Nagykörúti ingatlant, amihez úgy jutottak hozzá, hogy egy brókercég azt leértékelte, ők pedig felértékelték magukat, akkor már nekik lesz fontos, hogy az Athenaeum minél többet érjen, hiszen az már az ő nyereségük. A nyomdásznak pedig semmi köze az egészhez. És annak se, akitől a Törökvész úti telket kisajátították. Csak egy röpke pillanatra kerülne a birtokukba a nyomda, hiszen a nyomda nem is számít, kinek kell ma nyomda? Túlkínálat van. Ellenben jön a világkiállítás és a belterületi ingatlanoknak nagy értékük lesz. INGATLANÜZLETRŐL VAN TEHÁT SZÓ. Ha a banánhéjon el nem csúsznak VICO-ék, akkor rövidesen lejátszódott volna a magyarországi privatizáció egyik jellemző gaztette: a nyomdászok egy esetleges pillanatnyi kedvezőbb állapot után az utcára kerültek volna, természetesen a kormányt szidva, amelyik ezt tette velük, néhány ember, néhány Fenyő-féleség pedig mérhetetlenül meggazdagodott volna; anélkül, hogy a legcsekélyebb teljesítményt is nyújtotta volna, avagy valami kis kockázatot vállalt volna. Mikor kezdődött ez a folyamat? 1963-ban a kommunisták kisajátítottak valami birtokot a Törökvészen, odaadták valami ÁVO-s társaságnak, ez az ingatlan azóta vándorol kézről-kézre, és most majdnem megérkezett az egy-két zsebbe. Dehát, szerencsére, a cím megváltozott közben. Amikor az üzlet megindult, még Lenin körút volt, ma már Erzsébet körút. A fővárosi főügyészség pedig a Markó u. 27. alatt székel. Privatizálatlanul. Csurka István NEW VID AMERICA ENTERPRICESSPECIAL RESPONSE 6210 WILSHIRE BLVD LOS ANGELES CA Name unkown to local authorities or directories. If further information is desired please furnish additional references, addresses, or name of the bank. On Apr 081992 the property management company for captioned address reported no business operating in their building under captioned name. The Secretary of State of California showed a suspended file for this business. Reporter: Christopher Kueter 04-09(4HA /605) 216099026 093 216 ATHENAEUM NYOMDA losonczi György úr * vezérigazgató részére Budapest Tisztelt Losonczi Úr ! Ezúton szeretnénk írásban is megerősíteni érdeklődésünket az Athenaeum Nyomda megvételére. Az Önnel és munkatársaival lezajlott találkozók és helyszíni bejárások során felvázoltak, azaz a dolgozók tulajdonlásának és foglalkoztatásának biztosítása számunkra teljes mértékben elfogadhatóak. Ahhoz, hogy végleges ajánlatunkat megtegyük, kérjük, hogy hatalmazza fel munkatársait, illetve tanácsadó cégét, hogy a szükséges titoktartási nyilatkozat megkötése mellett számunkra néhány adatot /mérlegek, dolgozók létszáma, bérköltség stb./ rendelkezésünkre bocsássanak. Javasolunk ezügyben egy személyes találkozót. Budapest, 1902. március 3. Üdvözlettel ATHENAEUM NYOMDA Losonczy György úr vezérigazgató Budapest Tisztelt Losonczy Ur! Szives tájékoztatására közlöm, hogy cégem 1991. december 31-i hatállyal részvénytársasággá alakult át, amely a VICO Kft jogutódaként működik. Ajánlatunkat tehát már a VICO Rt nevében tettük meg. Kérésének megfelelően mellékelem a társaság alapszabályát, amelynek cégbírósági, bejegyzése jelenleg11.792/9. szám alatt folyamatban van a cégbíróságon. Jelent levelemmel egyidőben felhatalmaztam a szerződést ellenjegyző dr. Óvári Győző ügyvédet, hogy álljon munkatársai rendelkezésére az Ügyre vonatkozó részletkérdések megválaszolása céljából. Ugyancsak mellékelem az átalakulás kapcsán a DRT Hungary Kft. által készített és hiteles könyvvizsgáló által felülvizsgált vagyonmérleget, amelyből Ön részletes betekintést nyerhet cégünk jellemző adataiba. További információkkal állunk szíves rendelkezésére. Budapest, 1992. március 30. Kérésére tájékoztatom az alábbiakról. 1992. április 6-án kelt megrendelése alapján „on-line" céginformációt kértünk USA partnerünktől a New Vid America Enterprises, Inc. (Oceanic House, Duke Street, Grand Turk, Turks and Caicos, British West Indies) cégről. Megkeresésünkre a mai napig nem érkezett értékelhető válasz. Az Ön pótlólagos tájékoztatása, a cég előző címe (6210 Wilshire Blvd, Los Angeles, Ca) alapján is vizsgálatot folytattunk. Erre vonatkozóan a mellékelt információ érkezett. Bizalmas tájékoztatásául még közlöm, hogy az Ön érdeklődését megelőzően két alkalommal kaptunk céginformációs megrendelést azonos nevű cégre. A jelzett érdeklődésekre (1989 júniusában, ill 1990 novemberében) nem kaptunk értékelhető választ külöldi partnerünktől, a jelzett címen a cég nem volt fellelhető. Természetesen haladéktalanul jelentkezünk, amint további információhoz jutunk a vizsgált céggel kapcsolatban.