Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-02 / 27. szám

1__________________Magyar FóruM________1992 *Ums2- ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Füstbe ment házasság V________________________________________________________________________________________________) Napjaink egyik legtöbbet fel­törő kifejezése a privatizáció. Mint valami gejzír, vagy mint valami mocsári lidérc, úgy tör fel az írott és a hangszórós sajtó talajából. Nincs még rá elfoga­dott magyar hangzású szó. Ta­lán ez sem véletlen. Annyi a visszásság, annyi a csalás és maffiáskodás mindabban, amit a privatizáció jelöl, hogy a nyelv ösztönösen tiltakozik a vér szerinti szó világrahozá­­sától. Az alábbiakban egy eset kap­csán kísérelünk meg általános következtetésekre jutni. Az eset az Athenaeum Nyomda és a VICO Kft. tervezett privatizációs vadhá­zassága. A felek már bejelent­keztek az anyakönyvvezető­nél. Már csak egy kis szerencse hiányzott, hogy felcsendülje­nek a nászinduló hangjai. Az ügyletben az Athenaeum került eladósorba s a vőlegény szerepére a VICO Kft., illetve Rt. vállalkozott. Előbb valamit A MENYASSZONYRÓL Az Athenaeum az ország egyik patinás nyomdavállalata. Nagykörúti székházában és nyomdájában a nagy országos lapok sora készült évtizedekig. Márka volt és mérték. Nyom­dásznemzedékek nevelkedtek fel benne. Mire jött a rendszervál­tozás, az Athenaeum is meg­roggyant. A nagy lapokat a kommunisták eladogatták­­ kommunistáknak, akiknek már nem volt jó üzlet ez a felújított nyomda. Maxwell elvitte a Ma­gyar Hírlapot, mert saját nyom­dát is hozott, maradt a Magyar Nemzet s egy darabig a Pesti Hírlap. Egyre nagyobb gond lett a foglalkoztatás, a kapacitások ki­használása. Gondolni kellett a jövőre. 1989-ben a nyomda készíttetett magának egy vagyonértéke­lést. Eszerint a vagyona 3,1 mil­liárd forint volt. Ezt nem tekinthetjük túlzó értékelésnek. A cég központja a Belvárosban van. Budapest szí­vében 5 ezer négyzetméter akármilyen rendszerben is ko­moly érték, ott pedig, ahol vi­lágkiállításra készülnek külö­nösen. Lehet, hogy a nyomda csőd­be megy s nyomdaként nem le­het eladni, de a világkiállítás közeledtével a nagykörúti in­gatlannak minden órában emelkedhet az ára. No, dehát hol van már a tava­lyi hó! A jelenlegi vagyonérté­kelés szerint az Athenaeum már csak 1,8 milliárd forintot ér, de az értékeléssel és az eladás­sal is megbízott cég, az OTP Bróker Rt. az üzleti értéket, az eladási árat már csak 600 millió forintban állapítja meg. Kétségtelen, hogy az Athe­­naeumnak közben romlott az üzleti helyzete, csakhogy 1989 óta évente átlagosan huszonöt­­harmincöt százalékos infláció dúlt, ami a forintban kifejezett ér­tékekre ennyire sorvasztó hatású nem lehetett volna - ha valakik nem így akarták volna. De ne vágjunk a dolgok elé­be! Csak rögzítsük a tényeket: a vagyonértékelésben közremű­ködik egy cég, jelen esetben ez az OTP Bróker, s ennek közre­működésével egy magyar vál­lalat értéke meredeken zuhan. Nem a valódi értéke, a kimuta­tott. A '89-es vagyonértékelés még a szocializmusban készült, elképzelhető, hogy politikai megfontolásokból nagyobb ér­téket tüntettek fel. Ha így vol­na, erre a mostani értékelő szí­vest örömest rámutathatna. Ez adná meg a hitelét a piacon. Ámde hallgat. Sehol nincs uta­lás a korábbi vagyonértékelés­re. Ezzel szemben egyes ingat­lanok értéke is lezuhan az OTP Brókernál. Történt, hogy még 1991-ben a nyomda, lányos zavarában, kölcsönt vett fel az egyik bank­tól és ennek fedezetéül a legér­tékesebb ingatlanját ajánlotta fel, az Erzsébet krt. 7. szám alat­tit. Az igazságügyi szakértő ak­kor ennek értékét 174 millió fo­rintban állapította meg. Ma az OTP Bróker szerint ez csak 75 milliót ér. Az eddigiek alapján úgy gon­dolhatná az ember, hogy ter­mészetes folyamattal találko­zott. Adva van egy vergődő magyar vállalat, amelynek az értéke a kialakuló piaci viszo­nyok között egyre kisebbedik és adva van egy értékelő cég, amelyik tárgyilagos szenvte­­lenséggel megállapítja ennek a csökkenésnek a mértékét. Csakhogy van egy bökkenő. Mert az értékelő cég hátteréből egyszercsak kibontakozik a harmadik fél, a vevő és egyszer­re egészen más megvilágításba kerül az értékcsökkenés, vala­mint az értékelők tevékenysége. A VEVŐNÉL éppen ellenkező előjelű fo­lyamat játszódik le, csakhogy a vevőt nem világítja át senki. Amíg az eladó zsugorodik, a vevő növekszik. És ahogy az el­adó zsugorodására nincs ma­gyarázat, ugyanúgy a vevő va­gyonnövekedésére sincs. A vevő a VICO Kft., majd Rt. (A cégbejegyzés nem történt meg...) Elindul 1,5 millió forint alaptőkével kft.-ként, és film­­forgalmazásból, fényképészet­ből, videofelvételezésből, lapki­adásból, nyomdaipari tevé­kenységből 1992. január elsejé­re összegyűjt szerény hatszáz­milliót. Nem tévedés, éppen annyit, amennyibe az OTP Bróker értéke­lése alapján az Athenaeum kerül. Micsoda erő van a magántő­kében, mondhatná akárki, íme, amíg a nagy állami cég belerok­kan a nyomdaipari tevékeny­ségbe és a lapkiadásba, addig a kis kft. hatszázmillióssá tor­nássza fel magát. Hipp, hipp hurrá, éljen a kommunista libe­ral kapitalizmus! 1991. december 31-én nagy elhatározás születik a VICO Kft.-ben. Itt az idő a nagy ugrás­ra: részvénytársasággá kell át­alakulni, mert a nagy vagyon kinőtte a kft.-formát. És hát egy kft.-vel nemigen áll szóba a nagy Athenaeum, míg ellenben egy részvénytársasággal... De elég ide egy pusztán ma­gyar összetételű részvénytársa­ság? Van elég hitele egy cég­nek, amelyikben csak magyar tőke fekszik? Mit szólnak hozzá a nyomdászok, akik a kenyerü­ket féltik? Legyen tehát az új, a vevő rt. egyik fő részvényese amerikai cég. Nevezzük el ne­mes egyszerűséggel New Vid America Enterprises, Inc. -nak, és állítsuk azt, hogy ez a dolláros tő­keerő szavatolja, hogy a munkások nem kerülnek az utcára, 5 évig mindenkinek lesz kenyere, százszá­zalékos fizetésemelése és még része­sedése is. Mert a New Vid Ame­rica itt áll a nagy segítőkészsé­gével és mérhetetlen vagyoná­val a magyarországi privatizá­ció folyamatában, hozza, hozza a tőkét és a vásárlóerőt. 1992. január elsején megala­kul a VECO Rt. A cégbíróság nem jegyzi be, de ez nem aka­dályozza meg abban, hogy ne jelentkezzék vevőnek az Athe­­naeumnál. Addigra a Brókerek elkészítették a leértékelést, az Athenaeum már csak annyiba kerül, amennyit a VICO ígérni tud, 600 millióba. A KÉT VEZÉRIGAZGATÓ megköti a szerződést. Lo­sonczy György, az Athenaeum vezérigazgatója lesz majd az új cég, VICO-Athenaeum vezér­­igazgatója is, akinek havi fize­tését, tekintettel az amerikai il­letőségű fővásárlóra, havi 12 500 USA dollárban állapítják meg, azaz durván havi egymil­lió forintban. Mindezt a VICO elnök-vezérigazgatója, Fenyő János szavatolja, aki egyben a Vico részvénytöbbségét is kép­viseli, tekintettel arra, hogy a New Vid America... stb. mögött az ő aláírása szerepel. No persze, nem kell irigy­kedni. Losonczy úr kezét eddig még egyszer sem ütötték ezek a kialkudott milliók - lehet, hogy mások igen, ezt nem tudjuk, mert az üzlet nem jött létre. Egy apró kis homokszem ke­rült a fogaskerekek közé. Vala­kinek eszébe j­utött, hogy cégin­formációt kérjen az amerikai félről, a New Vid-ről. És akkor váratlan dolog derült ki: a cég nem létezik. A megadott címen semmi­féle tőke nem volt fellelhető - írták Amerikából. Fenyő úr cégének helyén mindössze egy Karib­­tengeri szigetecske található. Különleges madarak, több is mint három, nem is biztos, hogy piros-fehér-zöldek, de még semmi. Ez a tény persze módfelett gyanússá tette a VICO-t. És ak­kor szépen kiderült,­ hogy a nagy vagyonnövekmény ép­pen annyira nem igaz, mint ahogy az Athenaeum sorvadá­sa is erőltetett. Ez a magyar privatizáció nemzetellenessége. Két nagy hazugság munkál benne kar­öltve. Leértékelni az eladandót és felértékelni a vásárlót, sőt, sokszor a semmiből teremteni meg. Ha a New Vidnek címe sincs, akkor amerikai pénze sincs. És ha nem amerikai pénz­ből akarja megvenni az Athe­­naeumot, akkor milyenből? A VICO Budapesten működik. Itt gyarapodott vőlegénnyé. Te­hát az Athenaeum pénzéből akarja megvenni az Athenaeu­­mot. A VICO vagyonának alapját egy ingatlan képezi. Az ingat­lan Budán van, a Törökvész úton. A telek tulajdonosa a ma­gyar állam volt 1963-ban. Kisa­játítás révén jutott hozzá. Hogy kié volt, ma már nem tudhat­juk. Kisajátítás -1963.1971-ben a Comporgan Rendszerház Kö­zös Vállalat lett a kezelője a bir­toknak; a közös vállalatot a Ma­gyar Híradástechnikai Egyesü­lés és a Számítástechnikai és a Szervezési Központ alkották. 1990- ben a tulajdoni lap szerint vétel útján az ingatlan az Üzlet­ház Kft. tulajdonába került, majd ettől szintén vétel útján 1991- ben a VZCO Kft. lett a bir­tokos, de tekintettel arra, hogy valamire kellett neki 140 millió forint és ezt az IBUSZ Banktól kapta meg, az IBUSZ Bank jel­zálogjoga rajta van már 1991 szeptembere óta az alapvagyo­­non. Vagyis hát, mi a helyzet? Nincs itt ebben a magyar priva­tizációban se vagyoncsökke­nés, se vagyonnövekmény, csak egy bizonyos átkeverés. A nyomdászok vagyona, miközben nyomják a VICO lapját, csökken, a VICO vagyona pedig növekszik, de csak látszólag. Az egész játék addig tart, amíg a VICO-ból, Fe­nyő úrból és társaiból tulajdo­nos nem válik. Akkor majd visszaáll az Athenaeum eredeti értéke. Mert, ha jelentkezik egy valódi vevő, akinek a nemléte­ző New Vid America, azaz a VICO, azaz Fenyő úr és társai eladják a Nagykörúti ingatlant, amihez úgy jutottak hozzá, hogy egy brókercég azt leérté­kelte, ők pedig felértékelték magukat, akkor már nekik lesz fontos, hogy az Athenaeum minél többet érjen, hiszen az már az ő nyereségük. A nyomdásznak pe­dig semmi köze az egészhez. És an­nak se, akitől a Törökvész úti telket kisajátították. Csak egy röpke pillanatra kerülne a birtokukba a nyomda, hiszen a nyomda nem is számít, kinek kell ma nyomda? Túlkínálat van. Ellen­ben jön a világkiállítás és a bel­területi ingatlanoknak nagy ér­tékük lesz. INGATLANÜZLETRŐL VAN TEHÁT SZÓ. Ha a banánhéjon el nem csúsznak VICO-ék, akkor rövi­desen lejátszódott volna a ma­gyarországi privatizáció egyik jellemző gaztette: a nyomdászok egy esetleges pillanatnyi kedvezőbb állapot után az utcára kerültek vol­na, természetesen a kormányt szid­va, amelyik ezt tette velük, né­hány ember, néhány Fenyő-fé­leség pedig mérhetetlenül meggazdagodott volna; anél­kül, hogy a legcsekélyebb telje­sítményt is nyújtotta volna, avagy valami kis kockázatot vállalt volna. Mikor kezdődött ez a folyamat? 1963-ban a kommunisták ki­sajátítottak valami birtokot a Törökvészen, odaadták valami ÁVO-s társaságnak, ez az ingat­lan azóta vándorol kézről-kéz­­re, és most majdnem megérke­zett az egy-két zsebbe. Dehát, szerencsére, a cím megváltozott közben. Amikor az üzlet megindult, még Lenin körút volt, ma már Erzsébet körút. A fővárosi főügyészség pe­dig a Markó u. 27. alatt székel. Privatizálatlanul. Csurka István NEW VID AMERICA ENTERPRICESSPECIAL RESPONSE 6210 WILSHIRE BLVD LOS ANGELES CA Name unkown to local authorities or directories. If further information is desired please furnish additional references, addresses, or name of the bank. On Apr 081992 the property management company for captioned address reported no business operating in their building under captioned name. The Secretary of State of California showed a suspended file for this business. Reporter: Christopher Kueter 04-09(4HA /605) 216099026 093 216 ATHENAEUM NYOMDA l­osonczi György úr * vezérigazgató részére Budapest Tisztelt L­osonczi Úr ! Ezúton szeretnénk írásban is megerősíteni érdeklődé­sünket az Athenaeum Nyomda megvételére. Az Önnel és munkatársaival lezajlott találkozók és helyszíni bejárások során felvázoltak, azaz a dolgozók tulajdonlásának és foglalkoztatásának biztosítása szá­munkra teljes mértékben elfogadhatóak. Ahhoz, hogy végleges ajánlatunkat megtegyük, kérjük, hogy hatalmazza fel munkatársait, illetve tanácsadó cégét, hogy a szükséges titoktartási nyilatkozat megkötése mel­lett számunkra néhány adatot /mérlegek, dolgozók létszáma, bérköltség stb./ rendelkezésünkre bocsássanak. Javasolunk ezügyben egy személyes találkozót. Budapest, 1902. március 3. Üdvözlettel ATHENAEUM NYOMDA Losonczy György úr vezérigazgató Budapest Tisztelt Losonczy Ur! Szives tájékoztatására közlöm, hogy cégem 1991. december 31-i hatállyal részvénytársasággá alakult át, amely a VICO Kft jog­­utódaként működik. Ajánlatunkat tehát már a VICO Rt nevében tettük meg. Kérésének megfelelően mellékelem a társaság alapszabályát, amelynek cégbírósági, bejegyzése jelenleg­­11.792/9. szám alatt folyamatban van a cégbíróságon. Jelent­ levelemmel egyidőben felhatalmaztam a szerződést ellen­jegyző dr. Óvári Győző ügyvédet, hogy álljon munkatársai ren­delkezésére az Ügyre vonatkozó részletkérdések megválaszolása céljából. Ugyancsak mellékelem az átalakulás kapcsán a DRT Hungary Kft. által készített és hiteles könyvvizsgáló által felülvizsgált vagyonmérleget, amelyből Ön részletes betekintést nyerhet cégünk jellemző adataiba. További információkkal állunk szíves rendelkezésére. B­udapest, 1992. március­ 30. Kérésére tájékoztatom az alábbiakról. 1992. április 6-án kelt megrendelése alapján „on-line" céginformációt kér­tünk USA partnerünktől a New Vid America Enterprises, Inc. (Oceanic House, Duke Street, Grand Turk, Turks and Caicos, British West Indies) cégről. Megkeresésünkre a mai napig nem érkezett értékelhető válasz. Az Ön pót­lólagos tájékoztatása, a cég előző címe (6210 Wilshire Blvd, Los Angeles, Ca) alapján is vizsgálatot folytattunk. Erre vonatkozóan a mellékelt információ ér­kezett. Bizalmas tájékoztatásául még közlöm, hogy az Ön érdeklődését megelőző­en két alkalommal kaptunk céginformációs megrendelést azonos nevű cégre. A jelzett érdeklődésekre (1989 júniusában, ill 1990 novemberében) nem kap­tunk értékelhető választ külöldi partnerünktől, a jelzett címen a cég nem volt fellelhető. Természetesen haladéktalanul jelentkezünk, amint további információhoz jutunk a vizsgált céggel kapcsolatban.

Next