Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-12 / 46. szám
16 Postagalamb Svájci felhívás A zürichi Magyar Egyesület az alábbi levelet juttatta el a Magyar Fórum szerkesztőségéhez: Mi és az egész világ magyarsága követeljük a magyartalan és erkölcstelen, rossz Magyar Televízió és Magyar Rádió vezetőségének, kiliklijének azonnali leváltását, és ezért aláírásgyűjtést szervezünk. Zürich, 1992. október 18. Koronczai István, Sebők Gizella, Tóth Vilmos (és még 14 aláírás) _______________ Ami a rádiót minősíti Az a valami pedig maga a műsor! Október 11-e, vasárnap van. A hírekre odafigyelek egész délelőtt. Reggel 8, majd 10,11,12 órakor a híranyag nagyjából a következő: Horn Gyula Miskolcon járt, bírálta a rossz és tehetetlen kormányt. Tölgyessy Péter ezt a gondolatot továbbvitte Szegeden, és látni véli, hogy a jobboldal úgyis bajt csinál, ezért persze úgysem nyeri meg a következő választást. Majd folytatódik a lélektani hadviselés, a „reszkessetek, kisemberek" című, az ország belső adóssága óriási, valamint végleg tönkremegy a honvédség, a jövő évben várhatóan növekvő támogatása mellett is, ugyanis semmire nem fog telni, sőt, még ütőképessége sem marad meg. Igen, a külpolitika: választások a déli határszomszédainknál. Más történés nincs, örülj, vigadj, magyar! (Ha mersz!) Elgondolkozom. Ez a fránya kormány meg állami vezetés meg koalíció csak úgy elnyúlik otthon a hétvégén, semmiféle fellépés, fejtágítás, ijesztgetés vagy derűlátás nincs kilátásba helyezve az ország egyetlen pontján sem, semmilyen fórumon. Tehát végül is ebben az országban semmi jó nem történik? Még egy szép csecsemő sem született valamelyik liberális családba? Vedres Józsefné sír., Budapest A Nyár heves Én, Bartha József, egy magyar Erdélyből (ha egyeseknek úgy tetszik, romániai magyar) e néhány szerény sorral fordulok Hankiss és Gombár elvtársakhoz. Tudják-e, hogy ki is Tőkés László? Tudnak-e Tőkés László püspök urunk gigászi harcáról, aminek köszönhetően Ceausescu leköszönt a történelem színpadáról? Győri Béla a Vasárnapi Újságban és Chrudinák Alajos a Panoráma műsorában velünk a mindig bátorító igazságot közölték e harcról. Sokadmagammal vasárnaponként nem mentünk úgy fel a szószékre, hogy Győri Béla műsorát íre hallgattuk volna meg. Az ő műsorában hallott biztatást Isten nevében továbbadtuk egy meggyötört, de mindig bízó népnek. Akkor hol voltak a ma szövegelő gyors- és rosszbeszédű Hankissok, Gombárok, valamint sokan mások? Menyében (Erdély) elsőként Chrudinák Alajos kereste fel Tőkés Lászlót, de nem láttunk egy Hankisst sem. A Vasárnapi Újságban Győri Béla volt az, aki köszöntötte Románia hősét, de nem hallottunk Gombárról. Népünknek megadatott az igazmondás lehetősége... végre! Hála az Istennek, vannak, akik szóljak. A Tőkés Lászlókat, Antall Józsefeket, Győri Bélákat, Chrudinák Alajosokat, Csurka Istvánokat és sok-sok igazunkat milyen és kitől szerzett joggal támadják némely diktátorok? „Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állniKaszás népemmel, mert a Nyár heves." Ajánlom az utóbbiaknak, hogy olvassák el néha, ha esetleg nem ismerik, Ady Endre Dózsa György unokája című versét. Bartha József ref. lelkész Erdély Éjszakai filmek Érdekes dolgokat talál az ember, tanulmányozva a televízió műsorát. Október 14-én, szerdán este a TV1-en 20.40-kor Táncdalfesztivál 1992. 22.20-kor Krónika, A 2. Magyar Hadsereg a Donnál; 23.35-kor Új Világ (A Panoráma különkiadása). A TV2-n 19.05-kor Derrick. Úgy érzem, ehhez nem kell kommentár, fényesen látható, hogy milyen elvek szerint készül a műsor, és milyen a fontossági sorrend. Főműsorban táncdalfesztivál, bűnügyi film, éjszaka pedig olyan műsor, mely nem annyira kívánatos Hankiss úrnak. Apám és szomszédaim körében is érdeklődéssel viseltetnek Sára Sándor filmje iránt, mivel maguk is részt vettek a háború borzalmaiban, de hetven-nyolcvan éves emberek nem tudnak éjfélig a tévé előtt szobrozni, főleg parasztemberek, akik ahhoz szoktak, hogy korán fekszenek és korán kelnek. Nem kedvelt a műsorszerkesztőknél az Új Világ sem; ha már el kell viselniük, akkor legalább éjfélkor legyen. Falusi emberek előtt gusztustalan, amit Hankiss úr és Gombár úr művel; csak nem gondolják, hogy ilyen akciókkal kivívják a tömegek elismerését? A falusi ember szereti a rendet; ha valakit megidéznek, és az pimaszul a bizottságra csapja az ajtót, akkor arról megvan a véleményük. Sokan élnek falun, józan paraszti ésszel és bölcsességgel rendelkező emberek, akik nem hőzöngenek, de helyükre tudják tenni a dolgokat. Ezen a „magasabb" helyeken levőknek is el kellene gondolkodniuk. Fodor István Jászjákóhalma 1992. november 12 Magyar Fórum Rendőri őrizettel Először felháborodtam, majd lassan-lassan beletörődtem a látványba, ami a Hősök terén fogad esténként. Gördeszkás fiatalok kergetőznek az emlékhelyen, zajonganak, trágárul kiabálnak. Sokszor még a jelképes sírra is felugrálnak. Elgondolkoztam, vajon a főváros önkormányzata - ha az egész teret nem is tudná védeni - legalább a sír köré miért nem építtet díszrácsot? És ugyanezt miért nem teszi a Vörösmarty szoborral? Azt is hangoskodó fiatalok tömege lepi el esténként. Szemetelnek, ételmaradékot dobálnak, néha szórófestékkel is megbecstelenítik a Szózat szerzőjének emlékét. Említettem, hogy lassan belefásultam mindkét látvány „idilljének" szemléletébe, míg egy megbotránkoztató élmény újra fel nem kavart. Egyik este a Szabadság téren mentem át, előre is örvendve: az ottani „hősi" emlékműnek is hűlt helyét találom. És akkor megrendülve kellett látnom, hogy az ormótlan, otromba kolosszust mobil korlát vette körül, és rendőrök őrizték. Hát itt lehet? Itt megoldható? Valakiktől védik ezt a „művet". És akkor eszembe jutott egy régebben olvasott hír: az orosz nagykövet kérte a főpolgármester urat, egy emlékmű maradjon. És épp ez legyen az? Megint ők akarnak parancsolni? És ami Demszky urat illeti: ő miért hallgat ilyen kérésre? Az oroszok melyik bevonulására gondol: a „felszabadításra" vagy a „testvéri segítségre"? A minap harsogta a rádió, hogy egy bizonyos Meridián Kft. közvélemény-kutatása alapján az emberek nagy részét nem érdeklik a kommunista emlékművek. Tudjuk, milyenek az ilyen közvélemény-kutatások. Vigyék el tehát sürgősen ezt az emlékművet is a létesítendő szoborparkba. Netán évekig itt áll majd a rendőr? E „csodálatos művek" új helyére aztán kivonulhat Thürmer úr és csapata, és elénekelhetik a Bunkócskát és az Internacionálét. Molnár Béla lelkész Budapest SIFTER ISTVÁN FELVÉTELE Ünneprontó „túzokfutás” Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezennel szeretnénk kifejezni tiltakozásunkat az országban tapasztalható tömegtájékoztatási tisztesség és objektivitás elmaradása ellen, mely utolérhető az országos, megyei és helyi lapoknál is. A KDNP és az FKGP balmazújvárosi szervezetei 1992. október 23-án délelőtt kopjafát állítottak a város református templomkertjében, mely rendezvényre meghívták a Hajdú-Bihari Napló tudósítóit, időben tájékoztatván a fent említett napilap főszerkesztőjét, Bakó Endre urat (2080. számú ajánlott küldemény). Az eseményről a Hajdú-Bihari Napló Közélet-rovatában hirdetés is megjelent (1992. október 21-i és 22-i számokban). A felkérés ellenére a Hajdú- Bihari Naplóban nem volt sem tudósítás, sem megemlítés. Sértőnek érezzük ezt a diszkriminációt egy olyan városban, amelynek főterén még áll a vörös csillagos emlékmű. Ehhez hasonlítható megemlékezés nem volt városunkban az utóbbi időben. Az ünnepi beszédet ez a Tar János nyugalmazott tanár tartotta, aki aktívan részt vett az 1956-os forradalomban. Fáj nekünk, hogy éppen ebben az időben rendeztek „túzokfutást", ahol minden általános iskola képviseltette magát. Tudjuk, hogy a leírtak nem nagy horderejű kérdések, és sok hasonlóval lehet találkozni az országban. De reméljük, egyszer a sajtó is mentes lesz a politikai manipulációktól, és megérjük azt is, hogy nem lesz már szükség hasonló tiltakozásokra. Nemes küzdelmükhöz kívánunk erőt, egészséget, és kérjük Isten segítségét. Dr. Báthori Gábor, a KDNP Balmazújvárosi Szervezetének elnöke Szabó Imre, az FKGP Balmazújvárosi Szervezetének elnöke Kiknek az érdeke...? A Balázsi Tibor által frakciótársaihoz eljuttatott nyilatkozat: „Mi, az MDF alábbi tagjai kijelentjük, hogy nem értünk egyet az MDF Országos Etikai Bizottság október 16-i határozatával..." Szerintem az Etikai Bizottság kötelezettségének megfelelően járt el. Természetesen lehet nem egyetérteni, de elgondolkodtató az a tény, hogy az aláírók között kik szerepelnek. Ez annyit jelenthet, hogy aligha van fogalmuk arról, hogyan is gondolkodik az MDF tagjainak többsége. Gyanítom, hogy az MDF és az ország működőképességének féltése motiválta őket. Szomorú tájékozatlanságuk miatt éppen e működőképesség kerülhet veszélybe! Aligha tévedek, mikor úgy vélem: paradox módon éppen az MDF többségének liberalizmusa hagyta meg Debreczenit, Eleket és Balázsit szereptévesztésében. Természetes körülmények között ezt úgy nevezik: árulás. Nehéz szívvel mondom, de az összefüggések ismerői és a Lakitelek vezérgondolatához hűségesek előtt az is egyértelmű, hogy e három ember többet ártott az MDF-nek, mint például az ellenzék. Az utóbbiak, bármily eszközöket is alkalmaznak, valószínűsíthető, hogy meggyőződésük szerint cselekednek. De az már tarthatatlan és megengedhetetlen, hogy az MDF-et belülről szétverjék! Debreczeninek, Eleknek és Balázsinak le kell vonni a megfelelő következtetéseket, amennyiben az ország érdeke, működőképessége fontos számukra. Mert tudniuk kell: ők a kisebbség, és hogyha valóban a tisztesség szándéka vezérli őket - hiába is próbálnak maguk mellé állítani kormányzati tényezőket -, tévúton járnak. S tévúton vannak azok a kormányzati emberek is, akik úgy vélik, nevüket adhatják az MDF bármely csoportjának megnyilatkozásaihoz. Nem az ő dolguk. Az ő dolguk, szerepük az ország működőképességének biztosítása. Súlyos következményekkel járhat, amennyiben úgy vélik, hogy közvetlen tájékozódás nélkül - számomra úgy tűnik - nevüket adják néhány rokonszenves fiatalember ködjátékához! Mindezt végtelenül szomorúan veszem tudomásul, amikor a „nagy Bal" már együtt menetel. Hogyan lehetséges, hogy még azt sem ismerik fel, mely csoportok teszik önzetlenül, a hétköznapokban is, az igazi megújhodásért dolgukat? Hogyan lehetséges, hogy cserben a több millió, magyarságot féltő embert? Kósa Csaba szavait pontosan értettem. Mikor is: „... s tollamat le kell tennem." Akkor! Én úgy mondom: akkor lehajtom fejemet, megadom magam. De ne szenvedhessen Magyarországon se egy anya, se egy gyermek, se egy öreg! Miért nem lehet már egyszer tisztességesen élni ebben a megalázott, megszomorított országban? Miért lehet a legkevésbé megfogalmaznunk itt, a saját hazánkban a legtermészetesebbet: a nemzeti érzést? Lipták Sándor Szolnok Csalódott az ország népe „Nem én téptem le homlokodról, /Magad tépted le a babért..." Petőfinek e sorai jutottak eszembe, amikor október 23-án este Göncz Árpád köztársasági elnököt az ellene tüntetők nem engedték szóhoz jutni. Az Operaházban tartott ünnepi megemlékezésen Antall József miniszterelnök úr is elhatárolta magát a tüntetéstől. Nem olvastam azonban egyetlen újságban sem arról, hogy bárki is elítélte volna a Budapesti Sportcsarnokban az olimpikonok tiszteletére adott fogadáson azok viselkedését, akik „Két rongy egy óra alatt nem rossz pénz" jelszóval megpróbálták lejáratni a miniszterelnököt. Arról sem hallottam, hogy a miniszterelnök urat ért sérelemért ad hoc bizottság összehívását kérte volna bárki, mint azt az október 23-i incidens kivizsgálására Horn Gyula MSZP-pártelnök javasolta. Nem tudok arról sem, hogy a nemrégiben Havel elnököt Pozsonyban kifütyülök, a Kohl kancellárt paradicsommal, tojással megdobálok, vagy az Erzsébet királynő útjába tojást dobálok miatt parlamenti vizsgálat indult volna, pedig ők is vannak olyan közjogi méltóságok, mint a magyar köztársasági elnök. Nem véletlenül idéztem Petőfi Sándor költeményéből. Göncz Árpád ugyanis maga okozta népszerűtlenségét, bár megítélésem szerint soha nem volt olyan népszerű, mint amilyennek a közvélemény-kutatások kozmetikázott számai mutatták. Csalódtak benne azok, akik erre a közjogi méltóságra állították, akik bíztak benne múltjánál fogva, de a legnagyobb csalódás az ország népét érte, hiszen pártsemlegességét nem tudta megőrizni, intézkedésein kiérezhetők az egyes pártok súgásai. Helyes volna, ha az elnök úr következtetésként levonná, vagy részrehajlás nélkül látja el elnöki teendőit, vagy ha erre nem képes, önként, saját elhatározásából távozik. Dr. Magyar Zoltánná Budapest Diszkréció ’ 1 A Magyar Fórum október 22-i számának sporttal foglalkozó oldalán Szepesi György egykori mindenható rádióriporter forradalom alatti felháborító viselkedéséről írnak, nevének csupán a kezdőbetűit használva (Sz. Gy.). Felhívom a cikkíró figyelmét arra, hogy ez a diszkréció csak kiskorúaknak dukál! „Hogy is mondta, Szepesikém?", ahogyan őt egy tiltakozó újságcikk címe nyomán elneveztünk, 1956-ban már igencsak nagykorú - 34 éves - volt. Nemrég ünnepelte Szepesi György 70. születésnapját a liberális sajtó. Egy szóval sem említették, hogy 1956-ban 110 magyar olimpikon, élsportoló tiltakozott Szepesi forradalmat gyalázó rádiószózatai ellen. Nagy Barnabás Budapest * V ... o" ••_____________|