Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-12 / 46. szám

16 Postagalamb Svájci felhívás A zürichi Magyar Egye­sület az alábbi levelet jut­tatta el a Magyar Fórum szerkesztőségéhez: Mi és az egész világ ma­gyarsága követeljük a ma­gyartalan és erkölcstelen, rossz Magyar Televízió és Magyar Rádió vezetőségé­nek, kiliklijének azonnali leváltását, és ezért aláírás­­gyűjtést szervezünk. Zürich, 1992. október 18. Koronczai István, Sebők Gizella, Tóth Vilmos (és még 14 aláírás) _______________ Ami a rádiót minősíti Az a valami pedig maga a műsor! Október 11-e, vasárnap van. A hírekre odafigyelek egész dél­előtt. Reggel 8, majd 10,11,12 órakor a híranyag nagyjából a kö­vetkező: Horn Gyula Miskolcon járt, bírálta a rossz és tehetetlen kormányt. Tölgyessy Péter ezt a gondolatot továbbvitte Szege­den, és látni véli, hogy a jobboldal úgyis bajt csinál, ezért persze úgysem nyeri meg a következő választást. Majd folytatódik a lé­lektani hadviselés, a „reszkessetek, kisemberek" című, az ország belső adóssága óriási, valamint végleg tönkremegy a honvédség, a jövő évben várhatóan növekvő támogatása mellett is, ugyanis semmire nem fog telni, sőt, még ütőképessége sem marad meg. Igen, a külpolitika: választások a déli határszomszédainknál. Más történés nincs, örülj, vigadj, magyar! (Ha mersz!) Elgondolkozom. Ez a fránya kormány meg állami vezetés meg koalíció csak úgy elnyúlik otthon a hétvégén, semmiféle fellépés, fejtágítás, ijesztgetés vagy derűlátás nincs kilátásba helyezve az ország egyetlen pontján sem, semmilyen fórumon. Tehát végül is ebben az országban semmi jó nem történik? Még egy szép csecsemő sem született valamelyik liberális családba? Vedres Józsefné sír.­, Budapest A Nyár heves Én, Bartha József, egy ma­gyar Erdélyből (ha egyeseknek úgy tetszik, romániai magyar) e néhány szerény sorral fordu­lok Hankiss és Gombár elvtár­sakhoz. Tudják-e, hogy ki is Tőkés László? Tudnak-e Tőkés László püspök urunk gigászi harcáról, aminek köszönhető­en Ceausescu leköszönt a tör­ténelem színpadáról? Győri Béla a Vasárnapi Új­ságban és Chrudinák Alajos a Panoráma műsorában velünk a mindig bátorító igazságot kö­zölték e harcról. Sokadmagam­­mal vasárnaponként nem mentünk úgy fel a szószékre, hogy Győri Béla műsorát íre hallgattuk volna meg. Az ő műsorában hallott biztatást Is­ten nevében továbbadtuk egy meggyötört, de mindig bízó népnek. Akkor hol voltak a ma szövegelő gyors- és rosszbeszé­­dű Hankissok, Gombárok, va­lamint sokan mások? Menyé­ben (Erdély) elsőként Chrudi­nák Alajos kereste fel Tőkés Lászlót, de nem láttunk egy Hankisst sem. A Vasárnapi Új­ságban Győri Béla volt az, aki köszöntötte Románia hősét, de nem hallottunk Gombárról. Népünknek megadatott az igazmondás lehetősége... vég­re! Hála az Istennek, vannak, akik szóljak. A Tőkés László­kat, Antall Józsefeket, Győri Bélákat, Chrudinák Alajosokat, Csurka Istvánokat és sok-sok igazunkat milyen és kitől szer­zett joggal támadják némely diktátorok? „Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni­­Kaszás népemmel, mert a Nyár heves." Ajánlom az utóbbiaknak, hogy olvassák el néha, ha esetleg nem isme­rik, Ady Endre Dózsa György unokája című versét. Bartha József ref. lelkész Erdély Éjszakai filmek Érdekes dolgokat talál az ember, tanulmányozva a televízió műsorát. Október 14-én, szerdán este a TV1-en 20.40-kor Tánc­dalfesztivál 1992. 22.20-kor Krónika, A 2. Magyar Hadsereg a Donnál; 23.35-kor Új Világ (A Panoráma különkiadása). A TV2-n 19.05-kor Derrick. Úgy érzem, ehhez nem kell kommentár, fényesen látható, hogy milyen elvek szerint készül a műsor, és milyen a fontossági sorrend. Főműsorban táncdalfesztivál, bűnügyi film, éjszaka pe­dig olyan műsor, mely nem annyira kívánatos Hankiss úrnak. Apám és szomszédaim körében is érdeklődéssel viseltetnek Sá­ra Sándor filmje iránt, mivel maguk is részt vettek a háború bor­zalmaiban, de hetven-nyolcvan éves emberek nem tudnak éjfélig a tévé előtt szobrozni, főleg parasztemberek, akik ahhoz szoktak, hogy korán fekszenek és korán kelnek. Nem kedvelt a műsor­szerkesztőknél az Új Világ sem; ha már el kell viselniük, akkor legalább éjfélkor legyen. Falusi emberek előtt gusztustalan, amit Hankiss úr és Gombár úr művel; csak nem gondolják, hogy ilyen akciókkal kivívják a tömegek elismerését? A falusi ember szereti a rendet; ha valakit megidéznek, és az pimaszul a bizottságra csapja az ajtót, akkor arról megvan a véleményük. Sokan élnek falun, józan paraszti ésszel és bölcsességgel rendelkező emberek, akik nem hőzönge­­nek, de helyükre tudják tenni a dolgokat. Ezen a „magasabb" he­lyeken levőknek is el kellene gondolkodniuk. Fodor István Jászjákóhalma 1992. november 12 Magyar Fórum Rendőri őrizettel Először felháborodtam, majd lassan-lassan beletörőd­tem a látványba, ami a Hősök terén fogad esténként. Gör­deszkás fiatalok kergetőznek az emlékhelyen, zajonganak, trágárul kiabálnak. Sokszor még a jelképes sírra is felugrál­nak. Elgondolkoztam, vajon a főváros önkormányzata - ha az egész teret nem is tudná vé­deni - legalább a sír köré miért nem építtet díszrácsot? És ugyanezt miért nem teszi a Vö­rösmarty szoborral? Azt is han­goskodó fiatalok tömege lepi el esténként. Szemetelnek, étel­maradékot dobálnak, néha szórófestékkel is megbecstele­­nítik a Szózat szerzőjének em­lékét. Említettem, hogy lassan be­lefásultam mindkét látvány „idilljének" szemléletébe, míg egy megbotránkoztató élmény újra fel nem kavart. Egyik este a Szabadság téren mentem át, előre is örvendve: az ottani „hősi" emlékműnek is hűlt he­lyét találom. És akkor megren­dülve kellett látnom, hogy az ormótlan, otromba kolosszust mobil korlát vette körül, és rendőrök őrizték. Hát itt lehet? Itt megoldható? Valakiktől vé­dik ezt a „művet". És akkor eszembe jutott egy régebben olvasott hír: az orosz nagykö­vet kérte a főpolgármester urat, egy emlékmű maradjon. És épp ez legyen az? Megint ők akarnak paran­csolni? És ami Demszky urat il­leti: ő miért hallgat ilyen kérés­re? Az oroszok melyik bevonulá­sára gondol: a „felszabadításra" vagy a „testvéri segítségre"? A minap harsogta a rádió, hogy egy bizonyos Meridián Kft. közvélemény-kutatása alapján az emberek nagy ré­szét nem érdeklik a kommu­nista emlékművek. Tudjuk, milyenek az ilyen közvéle­mény-kutatások. Vigyék el tehát sürgősen ezt az emlékművet is a létesítendő szoborparkba. Netán évekig itt áll majd a rendőr? E „csodálatos művek" új he­lyére aztán kivonulhat Thür­­mer úr és csapata, és elénekel­hetik a Bunkócskát és az Inter­­nacionálét. Molnár Béla lelkész Budapest SIFTER ISTVÁN FELVÉTELE Ünneprontó „túzokfutás” Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezennel szeretnénk kifejezni tiltakozásunkat az országban tapasztalható tömegtájékozta­tási tisztesség és objektivitás el­maradása ellen, mely utolérhe­tő az országos, megyei és helyi lapoknál is. A KDNP és az FKGP balmaz­újvárosi szervezetei 1992. októ­ber 23-án délelőtt kopjafát állí­tottak a város református temp­lomkertjében, mely rendez­vényre meghívták a Hajdú-Bi­hari Napló tudósítóit, időben tájékoztatván a fent említett napilap főszerkesztőjét, Bakó Endre urat (2080. számú aján­lott küldemény). Az esemény­ről a Hajdú-Bihari Napló Köz­élet-rovatában hirdetés is meg­jelent (1992. október 21-i és 22-i számokban). A felkérés ellenére a Hajdú- Bihari Naplóban nem volt sem tudósítás, sem megemlítés. Sértőnek érezzük ezt a disz­kriminációt egy olyan város­ban, amelynek főterén még áll a vörös csillagos emlékmű. Eh­hez hasonlítható megemléke­zés nem volt városunkban az utóbbi időben. Az ünnepi be­szédet ez a Tar János nyugal­mazott tanár tartotta, aki aktí­van részt vett az 1956-os forra­dalomban. Fáj nekünk, hogy éppen ebben az időben rendez­tek „túzokfutást", ahol minden általános iskola képviseltette magát. Tudjuk, hogy a leírtak nem nagy horderejű kérdések, és sok hasonlóval lehet találkozni az országban. De reméljük, egyszer a sajtó is mentes lesz a politikai manipulációktól, és megérjük azt is, hogy nem lesz már szükség hasonló tiltakozá­sokra. Nemes küzdelmükhöz kívá­nunk erőt, egészséget, és kér­jük Isten segítségét. Dr. Báthori Gábor, a KDNP Balmazújvárosi Szervezetének elnöke Szabó Imre, az FKGP Balmazújvárosi Szervezetének elnöke Kiknek az érdeke...? A Balázsi Tibor által frakciótársaihoz eljuttatott nyilatkozat: „Mi, az MDF alábbi tagjai kijelentjük, hogy nem értünk egyet az MDF Országos Etikai Bizottság október 16-i határozatával..." Szerintem az Etikai Bizottság kötelezettségének megfelelően járt el. Természetesen lehet nem egyetérteni, de elgondolkodtató az a tény, hogy az aláírók között kik szerepelnek. Ez annyit je­lenthet, hogy aligha van fogalmuk arról, hogyan is gondolkodik az MDF tagjainak többsége. Gyanítom, hogy az MDF és az ország működőképességének féltése motiválta őket. Szomorú tájékozat­lanságuk miatt éppen e működőképesség kerülhet veszélybe! Aligha tévedek, mikor úgy vélem: paradox módon éppen az MDF többségének liberalizmusa hagyta meg Debreczenit, Eleket és Ba­lázsit szereptévesztésében. Természetes körülmények között ezt úgy nevezik: árulás. Nehéz szívvel mondom, de az összefüggések ismerői és a Lakitelek vezérgondolatához hűségesek előtt az is egyértelmű, hogy e három ember többet ártott az MDF-nek, mint például az ellenzék. Az utóbbiak, bármily eszközöket is alkalmaz­nak, valószínűsíthető, hogy meggyőződésük szerint cselekednek. De az már tarthatatlan és megengedhetetlen, hogy az MDF-et be­lülről szétverjék! Debreczeninek, Eleknek és Balázsinak le kell vonni a megfelelő következtetéseket, amennyiben az ország ér­deke, működőképessége fontos számukra. Mert tudniuk kell: ők a kisebbség, és hogyha valóban a tisztesség szándéka vezérli őket - hiába is próbálnak maguk mellé állítani kormányzati tényezőket -, tévúton járnak. S tévúton vannak azok a kormányzati emberek is, akik úgy vélik, nevüket adhatják az MDF bármely csoportjának megnyilatkozásaihoz. Nem az ő dolguk. Az ő dolguk, szerepük az ország működőképességének biztosítása. Súlyos következmé­nyekkel járhat, amennyiben úgy vélik, hogy közvetlen tájékozó­dás nélkül - számomra úgy tűnik - nevüket adják néhány rokon­szenves fiatalember ködjátékához! Mindezt végtelenül szomorú­an veszem tudomásul, amikor a „nagy Bal" már együtt menetel. Hogyan lehetséges, hogy még azt sem ismerik fel, mely csoportok teszik önzetlenül, a hétköznapokban is, az igazi megújhodásért dolgukat? Hogyan lehetséges, hogy cserben a több millió, ma­gyarságot féltő embert? Kósa Csaba szavait pontosan értettem. Mikor is: „... s tollamat le kell tennem." Akkor! Én úgy mondom: akkor lehajtom fejemet, megadom magam. De ne szenvedhessen Magyarországon se egy anya, se egy gyermek, se egy öreg! Miért nem lehet már egyszer tisztességesen élni ebben a meg­alázott, megszomorított országban? Miért lehet a legkevésbé megfogalmaznunk itt, a saját hazánkban a legtermészetesebbet: a nemzeti érzést? Lipták Sándor Szolnok Csalódott az ország népe „Nem én téptem le homlo­kodról, /Magad tépted le a ba­bért..." Petőfinek e sorai jutot­tak eszembe, amikor október 23-án este Göncz Árpád köz­­társasági elnököt az ellene tün­tetők nem engedték szóhoz jutni. Az Operaházban tartott ünnepi megemlékezésen An­tall József miniszterelnök úr is elhatárolta magát a tüntetéstől. Nem olvastam azonban egyet­len újságban sem arról, hogy bárki is elítélte volna a Buda­pesti Sportcsarnokban az olim­pikonok tiszteletére adott foga­dáson azok viselkedését, akik „Két rongy egy óra alatt nem rossz pénz" jelszóval megpró­bálták lejáratni a miniszterel­nököt. Arról sem hallottam, hogy a miniszterelnök urat ért sérelemért ad hoc bizottság összehívását kérte volna bárki, mint azt az október 23-i inci­dens kivizsgálására Horn Gyu­la MSZP-pártelnök javasolta. Nem tudok arról sem, hogy a nemrégiben Havel elnököt Po­zsonyban kifütyülök, a Kohl kancellárt paradicsommal, to­jással megdobálok, vagy az Er­zsébet királynő útjába tojást dobálok miatt parlamenti vizs­gálat indult volna, pedig ők is vannak olyan közjogi méltósá­gok, mint a magyar köztársasá­gi elnök. Nem véletlenül idéztem Pe­tőfi Sándor költeményéből. Göncz Árpád ugyanis maga okozta népszerűtlenségét, bár megítélésem szerint soha nem volt olyan népszerű, mint ami­lyennek a közvélemény-kuta­tások kozmetikázott számai mutatták. Csalódtak benne azok, akik erre a közjogi méltó­ságra állították, akik bíztak benne múltjánál fogva, de a legnagyobb csalódás az ország népét érte, hiszen pártsemle­gességét nem tudta megőrizni, intézkedésein kiérezhetők az egyes pártok súgásai. Helyes volna, ha az elnök úr következ­tetésként levonná, vagy részre­hajlás nélkül látja el elnöki te­endőit, vagy ha erre nem ké­pes, önként, saját elhatározásá­ból távozik. Dr. Magyar Zoltánná Budapest Diszkréció ’ 1 A Magyar Fórum október 22-i számának sporttal foglal­kozó oldalán Szepesi György egykori mindenható rádióri­porter forradalom alatti felháborító viselkedéséről írnak, nevének csupán a kezdőbetűit használva (Sz. Gy.). Felhívom a cikkíró figyelmét arra, hogy ez a diszkréció csak kiskorúaknak dukál! „Hogy is mondta, Szepesikém?", ahogyan őt egy tiltakozó újságcikk címe nyomán elnevez­tünk, 1956-ban már igencsak nagykorú - 34 éves - volt. Nemrég ünnepelte Szepesi György 70. születésnapját a liberális sajtó. Egy szóval sem említették, hogy 1956-ban 110 magyar olimpikon, élsportoló tiltakozott Szepesi forradal­mat gyalázó rádiószózatai ellen. Nagy Barnabás Budapest * V ... o" ••_____________|

Next