Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-12 / 46. szám
14 1992. november 12. Magyar Fórum „Nem másokra vár, szavak nélkül cselekszi a jót” / ' Nem kell sokat bizonygatni: a legnagyobb válságba a társadalom legkisebb alapegysége, a család került. Négy évtized kommunizmusa tudatosan végezte rombolását. A nők „egyenjogúsítása" címén munkába állította azokat a feleségeket és családanyákat, akik évezredek óta Istentől rendelt hivatásuknak tettek eleget, gyermekeket szültek, neveltek, és a család összetartó erői voltak. A gyermekeket kiszakították természetes környezetükből, kiemelték az ősi „betanulóhelyből", ahol szeretetet kaptak, viselkedési normákat leshettek el, tolerancia ivódott beléjük tanulás nélkül. Ehelyett nevelésüket a közelmúlt az iskolákra, az óvodákra és a bölcsődékre bízta idegen közösségben, megosztott szeretettel, hogy mielőbb megszokják az akolszellemet. A súlyos következményeket ismerjük: csavargás, aluljárózás, kábítószerezés, bűnözés vagy „csak" szeretethiányos közömbösség, lelki sivárság, később rossz házasság, válás... Agyonfáradt nők, akiknek teher az anyaság, az élet legnagyobb öröme, a csoda, az Élet adása, amelyet sokan úgy tekintenek, mint nyűgöt. Azt hirdetik: a nő „személyiségi joga" meg „emberi joga" afelől dönteni, hogy a megfogant Életet, amelyet szabad akaratából magában hordoz, egyedül is halálba küldheti. Természetesnek tartják, hogy egyedül döntsenek arról, Akit nem egyedül alkottak, meggondolatlanul eldobják. Tanfolyamok munkanélküliség ellen Pusztuló nemzet lettünk, pontosabban: önpusztító is. A többszörös válások nem segítik a nemzet fennmaradását, mert szétzilálják a családi életet, a szeretetteljes hétköznapokat, a jó közérzetet. Kevesen tudják ma már az ősi alaptörvényeket is. Például, hogy egy gyermekkel csak önmagát pótolja az ember, a másodikkal társát, és csak a harmadikkal - és továbbiakkkal - ad a nemzetnek, segíti fennmaradását. A kommunizmus utáni örökség nem teszi lehetővé, hogy kormányunk, államkasszánk rövid idő alatt megteremtse az egykeresős családtípust. Néhány évig még nagyon sok anya, nő, feleség lesz kénytelen dolgozni a megélhetésért. Ezért fogadtam el az utolsó pillanatban is azt a meghívást, amelyet a debreceni MDF-szervezet Családsegítő Szolgálatától kaptam. Odaérve kiderült: politikai klubba hívtak, remek, családias, jó hangulatú estére, ahol azért megtudtam, mit tesznek ők családsegítés címén. Ferenczy Lorándné, Ildikó jegyzeteit is előveszi, hiszen mint az MDF ottani „motorja" már nem is tudja fejből, mi mindent csinál. Irodájában, ahol a politikai fórum megkezdése előtt néhány perccel még fogadóóráját tartotta, a polcokon, padlón, ládákban, kartondobozokban ruhák, cipők tömege. - El sem hiszed, mekkora mennyiséget hordanak össze hetente - mondja boldog mosollyal. - Mindig van mit szétosztani a rászorulóknak. Azután sorolja, a ruhasegélyeken kívül intézi a nyugdíjemeléseket, reklamációkat, igyekszik megoldani a szociális problémákat, segélyeket, kedvezményes étkeztetést, a rászorult időseknek házigondozást, gyógyszert, egyebet. Jogsegélyszolgálatot szervezett, és saját pszichiáterük van a lelki gondozás ellátására, ingyen. - A legsúlyosabb gond a magányosság. Nemcsak az öregeknél - mondja, majd elmeséli, hogy akiken már segítettek, általában megkérdezik, mivel viszonozhatják, mivel segíthetnek ők viszont. Ilyen a segítség, amely szeretetből fakad, megsokszorozódik, és a kapott, váratlan segítséget olyanoktól kapjuk vissza, akikre nem is számítunk. Ilyen „segítség- és szeretetvisszaadás"-sal szervezte meg Ildikó az angol és a francia nyelvtanfolyamot is, amelyen elsősorban MDF-es munkanélküliek és nagycsaládosok gyermekei vehetnek részt, ingyenesen. Ezt a tanfolyamot a Flaza és Haladás Alapítvány támogatásával tudta létrehozni. Sikerült elindítani a munkanélküli nők számára egy varrótanfolyamot, ezt is ingyenesen. Huszonnyolc leány és asszony vett részt ezen, és minden reményük megvan arra, hogy elvégzése után munkához jutnak, hiszen varrónőhiány van Debrecenben és környékén. Arrafelé is egyre több a munkanélküli. Ám Debrecenben segélyt is kapnak, legalábbis az MDF-es munkanélküliek, az MDF Családsegítő Szolgálatától, mégpedig az Amerikában jól ismert Egyesült Magyar Alap és annak létrehozó vezetője, dr. Papp Gábor segítségével. - Tudja, nem sok ez az ezer forint, amit adtak, mégis mindennél jobb érzés, hogy az MDF gondolt rám - mondta az egyik MDF-es munkanélküli. Már egyáltalán nem csodálkozom, hogy Debrecenben naponta lépnek be újabb tagok az MDF-be. - Éppen ezért szerveztem meg ezt a politikai klubot, amire téged is invitáltunk. Meghívtuk már Pálfy G. Istvánt, legközelebb pedig Chrudinák Alajost. A Csurka-tanulmány óta nagy az érdeklődés a napi politika iránt is. Sokan jönnek be, megkérdezik, mi a véleményünk a Csurka által írtakról, és mi mondjuk, egyetértünk, ők pedig máris kérik a belépési nyilatkozatot. A politikai klub nyitott, nemcsak MDF- eseket, hanem minden érdeklődőt várunk. Sok barátot, szimpatizánst szerzünk, mert ezek az estek ingyenesek, családias hangulatúak, bárki kérdezhet. Nem érzik úgy az emberek, hogy teljesen ki vannak zárva a politikából, nincs beleszólásuk és nincs semmi teendőjük. Még alig néhány hete működünk, és máris egyre népszerűbbek vagyunk. Az est után dr. Medgyessy István önkormányzati képviselőtől kérdeztem, milyen a hangulat a városban, milyen eredményeket ért el az önkormányzat. Első helyen az egyházi iskolák ügyét említi. Köztudomású, hogy az egész város szégyenére a fideszesek pereskedtek a „Mi asszonyunk" Szegény Iskolanővérekkel, akiknek híres iskolájuk, a Svetits a városban működik. Nagy felháborodást keltett (a városi tv minden önkormányzati ülést közvetít) a fideszesek egyházellenes magatartása. Majd döntés született, hogy aNővérek visszakapják volt tulajdonukat, és állami pénzből hamarosan felépítik az új gimnáziumot, az eddigi Tóth Árpád nevet viselő helyet. _____________________________________________________________) A nagy család nagy gond, mégis a legnagyobb öröm és boldogság S talum attila felvétele A vizsgálat lezárult A főorvos még mindig egy portán rendel, s december 1-ig ott is fog. Történt ugyanis, hogy dr. Szladovits János, a Budapest Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás alkalmazottja június 22-én délelőtt negyed tizenegykor megérkezvén a rendelőhöz, hiába nyitotta volna az odanyíló kertkaput, idegen lakatot talált rajta. Új zárat tettek a kicsiny faház bejárati ajtajára is, és ami a legdöbbenetesebb: kirámolták a rendelőt. Nem betörők, közönséges bűnözők voltak a tettesek; a zárat a XXII. kerület önkormányzati bélyegzőjével lepecsételt szalaggal ragasztották le. Az ügyet nagy fölzúdulás követte. Foglalkozott vele a rendőrség, a Földművelődési Minisztérium és a köztársasági megbízott hivatala is. Kiderült, hosszas vizsgálódás után, hogy az eljárásba több „hiba" is becsúszott. Vegyük számba a tényeket: a rendelőt még a múlt rendszerben a tanács építtette, a használati jog fölött viszont az Állategészségügyi Állomás rendelkezett, mivel a helyiségben állami (hatósági) feladatokat látott el a mindenkori körzeti állatorvos. A tulajdonjog időközben - a rendszerváltozás következtében - a kerületi önkormányzatra szállt, a testület pedig úgy döntött, hogy megpályáztatják és bérbe adják a rendelőt. Így is_________________ ________________________ történt, meglett a pályázat nyertese, és az Egészségügyi Állomást egy június 3-án dátumozott levélben felszólították, hogy 20-ig ürítsék ki a rendelőt. Ez a levél azonban csak június 23-án érkezett meg a rendelő üzemeltetőjéhez. Június 22-én pedig a kerület városigazgatósági osztálya „felnyitotta és birtokba vette" azt mint jogos tulajdont. Ezért kényszerült Szladovits János egy kis üzem portáján rendelni. A köztársasági megbízotti hivatal és a Földművelődési Minisztérium megállapította, hogy az önkormányzat jogszerűtlenül pályáztatta meg a helyiséget. Vizsgálata eredményeképpen rámutatott arra is, hogy az önkormányzat nem biztosított megfelelő feltételeket az állami állategészségügyi feladatok ellátásához. Mindezt elismervén, az önkormányzat egy 71 négyzetméteres - rendelőnek s állatboncolásra is alkalmas - helyiséget bocsát az Állategészségügyi Állomás rendelkezésére. ígéret szerint december 1-jén beköltözhet új helyére az állomás, amely a Leányka utca 60. szám alatt található. Szladovits János újra normális körülmények között végezheti majd állami/hatósági feladatait. De veszteségeiért vajon ki fogja kárpótolni? Banos 1992. november 13-án, pénteken 18 órakor FEKETE GYULA író, az MDF alapító atyáinak egyike, az MDF Népi Nemzeti Körének vendége a párt Bem téri székházában. Az ősi ellentéteket feloldotta az idő - Szükség van erre, mert az apácáknál olyan nagy a túljelentkezés, hogy máris kevés a hely. Ám lehetőség csak arra van, hogy két éven belül kapják vissza volt épületüket - mondja a képviselő. Elcsodálkozom: ez a református város egy katolikus iskoláért és az oda beiratottakért emelt szót. Dr. Medgyessy István egy példával magyarázza. Debrecen leghangulatosabb helye a Református Öregkollégium kertje. Nagyon szeretek ott sétálni. 1563-ban , létesült, nemrég pedig egy katolikus ember adott pénzt arra, hogy a kertet régi szépségében állítsák helyre, annyira megfogta őt a hely szelleme. Ez Debrecen. A hatvankét képviselő közül mindössze tizenkettő MDF-es. Az SZDSZ-es polgármester nemrég kilépett pártjából, és függetlenné vált. A bizottsági munka úgy folyik, csak a város érdekei számítanak - meséli Medgyessy István. Az a baj a Fidesszel, hogy ők a betelepültekből valók, nem „bennszülöttek", nem érzik a történelmi levegőt. Azután megint a terveket hallgatom. Ferenczy Ildikó kifogyhatatlan a jobbnál jobb ötletekből. A Nemzetőr című folyóiratot, amelyet Tollas Tibor küld Münchenből, azonnal továbbítják Erdélybe és Kárpátaljára, ahogyan hazai lapokkal és könyvekkel is teszik. Lakásügyekben is buzgólkodnak. Felajánlott lakásokba elhelyeznek rászoruló családokat, bútorakciót terveznek, hogy azoknak is legyen otthonosabb lakásuk, akiknek a gyermeknevelés mellett nem telik szebbre. Legújabb ötlete a játékakció, amelyet máris meghirdetett, mert közeledik a karácsony. „Debrecenbe kéne menni..." - jut eszembe egyre többször a beszélgetés folyamán. El kellene menniük azoknak az MDF-vezetőknek, akik csak azon siránkoznak, hogy nem elég aktívak a tagok, hogy csökken a létszám. Ahol a szeretet a vezérlőelv, ahol mindig mosolyog az, aki nem másokra vár, hanem szavak nélkül teszi a jót, azt az embert nem fogják magára hagyni. Ez történt Debrecenben, ahol a Családsegítő Szolgálat a legfontosabbat, a legszebbet: a családot helyezte a szív középpontjába. Stolmár G. Ilona