Magyar Fórum, 1994. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-06 / 1. szám
A magyarság gyatkozó, de még mindig létező esélyeit veszi számba Csurka István legújabb tanulmánya. A szerző 1992 augusztusában mindmáig érvényes látleletet közölt lapunkban az elszalasztott nagy lehetőségekről. Most programot kínál, felvillantva az esetlegesen szalmaszálértékűnek látszó, de a sorsfordítás lehetőségét is kínáló megoldásokat. Csurka István kritikus elemzésének végkövetkeztetése: még nem késő, még semmi visszavonhatatlanul végleges nem történt. Ha a magyarság tenni akar, véghez viheti az évszázadok óta esedékes új honfoglalást. (A tanulmányt az 5., 6., 7., 8. oldalon közöljük.) okán, túlzottan is sokan ígérik, hogy az idény minden más lesz, mint tavaly volt. Annyi bizonyos: a tavalyi év semmiképpen sem ismétlődhetik meg hajszálpontosan, örömei mások lesznek, keservei úgyszintén. De nem lesz drámai a szakadás, az eltérést, a törést valószínűleg kevesen érzik majd. Miért is éreznénk, miért is éreznék? A rendszerváltás tavaly sem történt meg. Ha az idén valami mégis változik, a változásnak csak a kezdetéig jutunk el, annak pedig aligha lesz közérzetjavító hatása. De hát az az igazság: Magyarország politikai erőinek zöme nem is ígér változást. A vezető kormánypárt illetékesei győzelmi jelentésként közlik, hogy befejeződött a rendszerváltás. Az ellenzék tapsol nekik: a józanabbja legfeljebb némi korrekcióra számít, valódi, látványos, a felszínen is tapasztalható viszszarendeződést nem tartja céljának. Nem is tarthatja, hiszen ez esetben le kellene mondania a rendszerváltozásnak nevezett görögtűz vakító fényében szerzett és megújított privilégiumairól. A politikai erők egy része tehát a változatlanság konzerválásában érdekelt, nem is érdemes tőle mást várni. Ha mást ígér, nem cselekszik hitelesen, és ha komolyan gondolna másra, változásra, akkor eddigi pozícióit tenné kockára. Aránytalan lenne a kockázat , hiszen valóban nyerni, a szerzett javakat megőrizni csak a kockázattól való igazi irtózással, a változatlanságra való felesküdéssel lehet. Még vége sem volt az évnek, máris esküvésekkel ostromolták az eget az önmaguknak ragyogást és boldogulást álmodók, a tegnapi és a mai magabiztosak, a folytatásban és folyamatosságban érdekeltek, a stabilitás varázsszavától megigézettek. Könnyű politikai diadalmenetet álmodnak maguknak, és ezért kéretik a mellőzötteknek és a háttérbe szorítottaknak illedelmesen viselkedni, az erkölcsöket betartani, mert különben baj lesz. A hangoztatott erkölcs, a nyertesek menedéke, biztonságos vára pedig — ha minden az ő terveik szerint történik — továbbra is zárva lesz a többiek előtt. Most tehát mindazoktól, akiket egyébként falhoz állítottak, azt kérik: viselkedjenek rendesen, illedelmesen, különben nem jár ki nekik a rétes sem. Elégikus belenyugvást, a tények, a kierőszakolt és elsikkasztással véglegesített tények tudomásul vételét kérnék mindenkitől, akinek reményei voltak. És zajlik a nagy osztozkodás, folytatódik a fosztogatás, aki kimarad belőle, vessen magára, aki belekerül az országos nagy buliba, áldja az eszét és a szerencséjét. Aki pedig netán arra számít, hogy a magyarországi sors valahogy mégis magyar sors lesz elsősorban, válaszút elé kerül. Vagy számot vet az újabb és újabb csalódások kiábrándító lehetőségeivel, vagy folytatja a megkezdett munkálkodást, és megkísérli bebizonyítani önmaga, családja, nemzete számára, hogy Pannóniában nem minden magyar álom hiábavaló, hogy itt tere van a cselekvésnek. Mi a cselekvő, cselekedni akaró magyarság pártján maradunk továbbra is. Az okos cselekvés pártján, éppen ezért önsorsrontásnak, politikai öngyilkosságnak tekintjük a cselekvéstől való távolmaradást. A magyar állampolgár ez évben többször késztetődik cselekvésre. A választások ismét kezébe adják a döntést, a történelemformálás lehetőségét. Élni kell vele , élni vele kötelesség. A Magyar Fórum nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessen erre a — nemcsak kötelességre, hanem lehetőségre, döntési helyzetre. Éppen ezért — jóllehet, amikor indultunk, csak azt ígértük olvasóinknak, hogy hetenként 16 oldalas lapot adunk az Olvasó kezébe, ezután több ízben tiszteljük meg 20, 24 vagy 22 oldalas lapszámmal is — változatlan áron. Tudatában vagyunk felelősségünknek. A mi következetesen képviselt magyar igazságunk hangoztatását ez ideig senki sem vállalta el helyettünk. De szívesen fogadjuk és támogatjuk mindazokat a hírközlési eszközöket, amelyek velünk együtt, hozzánk közelállóan teszik a dolgukat, teljesítik nemzeti kötelezettségüket, és nem zavartatják magukat az ellenfél fölényeskedésétől, lekezelő durvaságától, európaiságnak álcázott elkötelezett nemzetellenességétől. Jó lenne, ha nem fújna lapos közönybe az a lehetőség, amelyet ez az esztendő tartogat számunkra. Krajczár Imre AZ IDÉN ______________________________________________________________________________/ 1994 az ő évük ... KÚTVÖLGYI MIHÁLY FELVÉTELE 32,50 FORINT VI. évfolyam, 1. szám KÖZÉLETI HETILAP 1994. január 6.