Magyar Fórum, 1994. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-06 / 1. szám
1994. január 6. . Magyar FóruM TÉVES ÉS ALAPTALAN... A Magyar Fórum munkatársainak perében benyújtott fellebbezés — kordokumentum. Több mindent tanúsít egyszerre. Elsősorban azt, hogy manapság azok kerülnek a vádlottak padjára, akik szóvá teszik egyesek — legyenek azok akár ma, akár a múltban gyakorló jogászok — kifogásolható, minden hatalmat maximális előzékenységgel kiszolgáló magatartását. De az iratból kitűnik az is: a megfellebbezett ítéletet úgy hozták, hogy a kifogásolt és támadott írás helyett egy egészen más cikkre és egy egészen más lapra hivatkoztak, az idézet is onnan származik. A sajátos tévedés láttán szorongani kezdünk. Úristen, mi lett volna az ítélet, ha az ügyiratok közé többszörös bűnösök papírjai, dokumentumai kerülnek? Ebbéli félelmünknek a bíróság iránti minden tisztelet mellett is kénytelenek vagyunk hangot adni. v________________________________________________________________________/ Fővárosi Bíróság Budapest V. Markó u. 25. Alulírott Kubinyi Ferenc, 1135 Budapest, Béke u. 63/B. sz. alatti lakos 1. r. alperes és Krajczár Imre, volt 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3.sz., de most Budapest IX., Ráday u. 32. sz. 1. em. 3. sz. alatti lakos II. r. alperes a Dr. Nehéz-Posony József, 1032 Budapest, Szőlő köz 2. sz. a. lakos felperes által a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt személyiségi jog megsértése miatt indított perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.P. 87938/1993/8. sz. alatt 1993.december 20. napján hozott ítélete ellen jogi képviselőnk által fellebezéssel élünk és kérjük a I. Fővárosi Bíróságot, szíveskedjék a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét egészben megváltoztatni, felperes keresetét teljes egészében elutasítani és felperesi perköltségeink és fellebbezési költségeink megfizetésére kötelezni. Markó u. 25. 12. P. 87938/1993/8. Ügyszám Vagy pedig az I. fokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartás 13. (1) (e) és 252. szakaszai alapján hatályon kívül helyezni, és más I. fokú bíróság kijelölése mellett, az I. fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítani. Indokolás: Az I. fokú bíróság eljáró bírója, dr. Sághy Mária az alperesekkel szemben már jelen per megkezdésekor jelentős elfogultsággal rendelkezett, amennyiben az I. r. alperes ellen Király Béla (12. P. 90641/1992. sz.) és Keleti György (12. P. 88993/1992. sz.) felperesek által személyiségi jog megsértése miatt indított perekben kellő bizonyítási eljárás lefolytatása, illetve az I. r. alperes által előterjesztett bizonyítékok elutasítása mellett mindkét esetben olyan indokolással marasztalta el az I. r. alperest, mely kifejezett részrehajlást tanúsított az országunkban idegen fegyveres elnyomás által létrehozott és fenntartott marxista-leninista terroruralom iránt. Dr. Sághy Mária tárgyaló bíró továbbá elfogultságról tett tanúbizonyságot jelen felperes iránt is, amennyiben a per lefolytatása alatt ugyanazon felperes által Domonkos István és társa alperesek ellen a jelen per tárgyát képező, felperesre vonatkozó tényállításokhoz hasonló tényállításokat tartalmazó újságcikkel kapcsolatban 12. P. 87.939/1993/3. sz. alatt 1993. november 18. napján hozott ítéletével nevezett alpereseket elmarasztalta, minek folytán a tárgyaló bíró a jelen perben jogvita tárgyát képező kérdések elfogultságtól mentes elbírálására többé nem volt képes. Azonkívül a tárgyaló bíró az említett előző ítélet indokolásából fontos részleteket egyszerűen átvett, köztük az alperesek bizonyítási terhére vonatkozó, központi fontosságú elvi megállapítást. Továbbmenve, mivel a felperes évtizedeken át az I. fokú bíróság illetékességi területén folytatott ügyvédi gyakorlatot és jelen perben az ugyanott hosszú évek óta és ez idő szerint is ügyvédi gyakorlatot folytató fia képvisel.Álláspontunk szerint az indokolás 4. oldalán felsorolt, a I. 1. fokú bíróság által sérelmesnek ítélt állításainkat, illetve megjegyzéseinket az általunk beterjesztett bizonyítási anyag több mint kellőképpen bebizonyította. Amennyiben azonban a I. Fővárosi Bíróság az általunk I. fokon beterjesztett bizonyítási anyagot bármely tekintetben elégtelennek találná, az esetben tisztelettel kérjük te, az I. fokú bíróság valamennyi bírájának követnie kellett volna a vidéki I. fokú bíróságok állandó gyakorlatát, mely szerint a bíróság valamennyi bírója elfogultsági nyilatkozatot tesz és kéri az ügynek más I. fokú bíróság elé utalását, amennyiben a perben helybeli jogi képviselő személyesen van érdekelve. Amennyiben a. Fővárosi Bíróság érdemben foglalkozna jelen per elbírálásával, az esetben tisztelettel előadjuk a következőket. Az I. fokú bíróság tévesen értelmezte a felperes által sérelmezett újságcikkek jelentését, célzatát és történelmi hátterét és azokkal kapcsolatban téves jogi elveket és jogszabályokat alkalmazott és téves ténymegállapításokat tett. „A terroristák védője” alcím alatt közöltek igazi jelentősége abban állt, hogy: további bizonyítás elrendelését és az alábbi bizonyítékok beszerzését, illetve tanúk kihallgatását: 1. A Rajk-per és a Grőszper teljes anyagának a Párttörténeti Intézetből hivatalból való beszerzését. 2. Dr. Sárközi Endre ny. hadbíró ezredes, a Katonai Törvényszék volt elnökének meghallgatását a felperes védői tevékenységét és a kirendelt védőknek koncepciós perekben való eljárási szabát. Felperes a Horthy-rendszer alatt éppen úgy kész volt az államapparátus szerves részeként védői tevékenységet ellátni, mint később a marxista-leninista terroruralom idején. 2. Felperes nem jóhiszemű és tisztakezű munkásmozgalmi aktivistákat és ideológusokat védett, mint 1945 után közzétett életrajzában önmagáról állította, hanem vasutakat robbantó és gyújtogató terroristákat. A sérelmezett újságcikkek egy szóval sem állították és nem is sugalmazták, hogy felperes volt felelős 16 539 katona elítéléséért, hanem csupán arra hívták fel az olvasók figyelmét, a valóságnak megfelelően, hogy felperes szerves része volt egy olyan gonosz, terrorista „igazságszolgáltatási” gépezetnek, melynek a katonai bíráskodás terén 16 539 áldozata volt.lyait illetően. Fentiek alapján tisztelettel kérjük a I. Fővárosi Bíróságot, szíveskedjék fellebbezési kérelmünknek helyt adni. 1993. december hó 31. napján. Tisztelettel: . Kubinyi Ferenc I. r. alperes Krajczár Imre II. r. alperes Per tárgyánál fogva illetékmentes! Tisztelt Fővárosi Bíróság! Benyújtva a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál Budapest. György jó cselekedete Aczél Zokni nem ruhadarab, hanem élőlény, Óbányán kutya. Aranyos kis rohangáló pamacs. Mecseknádasdtól néhány kilométerre egy kicsiny patak partján ismertem meg Zoknit, aki végigfutott az utca, akarom mondani az egyetlen utca aszfaltján. A falu példa nélkülien szép, vadregényes. A hegyek között laknak vagy háromszázan. Svábok. Estefelé lányaim elmentek a falugyűlésre. Ami pedig úgy nézett ki, hogy az emberek kiültek a ház elé és meghányták-vetették sorsukat. Egy öreg sváb göcsörtös kezeivel ölbe emelte az egyik lányomat, a másikat meg a tipikus pirospozsgás sváb fiatalasszony vette pártfogásba. Megindult a duruzsolás. Gyuri gyalog — Nem volt ebben a faluban semmi korábban, csak élet. Ezt az utat is, ezt az egyetlenegyet — dörmögi az egyik öreg — Aczél György építtette. Áldja meg az Isten haló porában, jó ember volt. Bizony — bólogat a másik. — Itt járt a faluban, Óbányán, és kereste a Teimel Józsit, a fazekast. Nálunk, amióta Mária Terézia ide telepített bennünket, mindig dolgoztak fazekasok. Na jött az Aczél Gyuri nagy, fekete autóval, de Mecseknádasd után megfulladt az út. Térdig érő sár volt. Gyalog sétált a fazekasig. Hosszú volt a séta, meg hideg is volt akkortájt. Beszélt az Aczél Gyuri a fazekassal, kapott három kacsasütő tálat meg egy kuglófoscserepet. A sofőrje vitte a kocsihoz a sáron keresztül. Hazament az Aczél a nagy, fekete autóval, telefonálgatott, hogy azonnal építsenek kövesutat Óbányán, mert tűrhetetlen, hogy sáron keresztül kellett neki gyalogolni. — Ez még a 70-es években történt, így mesélték Óbányán. Fanni és Sára lányomnak, no meg Ancsi keresztgyerekemnek az óbányai kövesút történetét. Nagy élet volt... így ismerte a hazai valóságot a nagy magyar ideológus kultúrpolitikusunk. Másról is beszéltek a svábok. Ültek a gyerekeim az öregek ölében, én meg csak kérdeztem. Akkor maguk szeretik a kommunistákat. Szeresse őket a bronz. Mondtam nekik, szép ez a szófordulat, de ezt a tótok használják. Mondja a sváb asszony, mi meg az oroszoktól tanultuk. Amikor idejöttek és 18-tól 60-ig vitték az embereket málenkij robotra. Sokan nem tértek vissza. Egy 50 körüli izgága sváb arról hadonászott, hogy ő ’45-ben a szénapadláson bújt el a ruszkik elől, így megúszta. ’56-ot is megúszták. Csak egy embert végeztek ki később. Védte azokat a piszkos kommunistákat, s jutalomból fölhúzták. Óbánya. Gyönyörű baranyai falucska. Jobbról domboldal, balról domboldal. Lent, a völgyben házak és csörgedező patak. Mesélték a barázdált arcú öreg svábjaim, hogy a hegyoldalra, korábban kosárban, hátukon cipelték fel a trágyát a szőlőhöz. Birkák legeltek a domboldalon, nagyon nagy élet volt hajnaltól késő estig. A faluban ma nincs se tehén, se birka — egy-két disznó mutatóba. Az is csak saját vágásra. A mezőket benőtte az erdő A svábok által művelt földet húsz év alatt visszafoglalta az erdő. Szakemberek mondják: hitvány, elegyes benne a fa. Ami kinőtt, az megnyurgult. Nem lesz ott már se szőlő, se krumpliföld. Ki foglalná vissza a természettől a földet...? Ücsörögtünk a ház előtt a falugyűlésen. A munkáról beszéltek vendéglátóim , ami nincs. Megritkult a buszjárat is. Reggel van egy, meg este. De az is megtörténik, hogy se reggel, se este. A bányák sorvadoznak, építőipar sehol, a mezőket pedig benőtte az erdő. Morgolódik a falu. Most már haragos. Esteledett, lányaimat édesanyjuk a fürdőszobába parancsolta. Én meg a svábokkal, néggyelöttel a falu egyetlen kocsmájába tértem. Hideg sört ittunk és hallgattam a sóhajokat. Jönnének vissza a gyerekek, hát még van, de munka semmi... Megépült az út ebbe a faluba, ígértek fűt-fát, és ez lett belőle. Magunkra maradtunk. Hova költözzünk? Mi magyar svábok vagyunk. Itt akarunk élni, ha már megúsztuk Szibériát és az oroszokat, miért nem lehet valamit csinálni? Morfondíroztak, tépelődtek az emberek valahol Pécs és Szekszárd között, egy gyönyörű, vadregényes tájon. Ki válaszol nekik? Győri Béla Esti falugyűlés Óbányán a szerző felvétele 3 Téves és teljesen alaptalan az ítélet indokolásában foglalt, a fent említett Domonkos-féle per indokolásából egyszerűen átmásolt az az elvi megállapítás, hogy “az alpereseknek e perben azt kellett volna bizonyítani, hogy a felperes ügyvédi esküjét megszegő Justus Pál vádlott minél súlyosabb megbüntetésén fáradozott. Ilyen állítást alperesek nem tettek és normális, értelmes olvasó a sérelmezett újságcikkek ilyetén értelmezésére nem is juthatott