Magyar Fórum, 1994. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-07 / 27. szám

2 J^Attvira Q^Uvám 1994. július 7. Magyar Fórum HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS JELENLEG MÉG ÉRVÉNYBEN VAN az Országgyűlés többséggel meghozott és kihirdetett és július 1-jén életbe lépett törvé­nye, az úgynevezett pufajkás vagy III/III-as, valódi címén „Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek..s a többi törvény. Az Országgyűlés három bírót is megválasztott a végrehajtásra. Igaz, már a megválasztás pil­lanatában is mindenki tudta, hogy ez a kihe­rélt szöveg semmilyen formában nem fog életbe lépni, most azonban mégis furcsa, hogy a jogállamiságot és a szakértelmet és a közmegegyezést, az általános megbékélést a zászlajára tűző új kormány milyen magabiz­tos, sőt hányaveti biztonsággal lépi át ezt a törvényt. Mintha itt se volna. Törvény átlé­péssel kezdeni nem csekélység. Ez a törvény akár tetszik, akár nem, érinti Horn Gyulát, a miniszterelnököt. Nem teheti le az esküt anélkül, hogy pufajkás múltjával nyilvánosan vagy a bírói testület előtt leg­alább szembe ne nézne. Mert a törvény ugyan nem kötelez lemondásra senkit, de nyilvános vallomásra igen. Nincs a törvény­ben olyan paragrafus, hogy elegendő kimen­ni a 301-es parcellához és ott a mártír mi­niszterelnök lányával együtt meghajolni. Természetesen az 54%-kal győztes párt elnöke, a 72%-os koalíció miniszterelnöke mindent megtehet, sokkal nagyobb arányban kiszavazhatja ezt a törvényt, mint amivel megszavazták, még felelősségre vonást is kezdeményezhet valamilyen formában azok ellen, akik létrehozták, csak egyet nem te­het: nem tüntetheti fel magát a jogállamiság és a demokrácia kormányának. A LIBERÁLIS-SZOCIALISTA KOA­LÍCIÓ minden mozdulatá­inak"az a jelenté­se, hogy nem vállalja a jogfolytonosságot az előző négy évvel. Olyan irtóhadjáratba kez­dett az előző kormányzat embereivel szem­ben, ami az ’56 utáni, meg a ’45 utáni időket idézi fel a tapasztaltabb emberben. Csak persze a módszerek mások. Egyelőre még nincs házkutatás, internálás, hanem most a sajtó készíti elő a menesztéseket. Példás az együttműködés a sajtó egyes osztagai és az SZDSZ-MSZP-vezérkar között. A Népsza­badságról levették a „szocialistát”, de a lap pontosan a pártközpont szándékai szerint üt oda, ahová „köll”. Az előző kormányzat tisztviselői, akik egyébként pontosan ugyan­olyan jogon maradhatnának köztisztségek­ben, munkában, mint ahogyan kilencvenben - sajnos - a kommunista partizánok a helyü­kön maradhattak, és pontosan ugyanolyan jogon dolgozhatnának az új kormánynak, mint ahogy például Keleti ezredes dolgozha­tott 2 évig, MSZP-tagként, HM-szóvivő­­ként, és ahogy számtalan köztudottan MDF- ellenes funkcionárius maradt a minisztériu­mokban és másutt. Ez persze az Antall-kormány bűne volt. Ezt akkor nem lett volna szabad - legalább­is ebben az ismert méretben semmiképpen - eltűrni. Mert akkor a rendszerváltásról volt szó. Az akkori rendszerváltásnak a most ha­talomra került volt kommunisták is részesei voltak. Legalábbis azt mondták. Hetvenked­­tek, hogy ők készítették elő. Meg voltak sértve, ha valaki ezt halványan megkérdője­lezte. Most pedig a sajtó segítségével min­­­den közösséget megtagadnak még azzal a félfordulattal is, azzal a rendszerváltási sze­génységi bizonyítvánnyal is, amit az Antall­­kormány megtett, illetve elmulasztott. Amit ezek csinálnak, ahhoz pofa kell! MEG MÉG VALAMI: A MAGYAR NÉP HISZÉKENYSÉGE, sőt rászedhető­­sége és egymás iránti közönye. Amíg csak a szomszédot viszik el bilincsbe verve, ártatla­nul, amíg csak őt rúgják ki az állásából, amíg csak az ő gyermekének nem sikerül semmi, amíg csak a papba fojtják bele a szót, amíg csak az egyik újság szűnik meg, amíg csak a kiállást büntetik és a mély hall­gatást eltűrik, addig minden rendben van? Most egy ideig az értelmiség egyik részé­re rá fog járni a rúd. Nem lesz munkája, és alkotó tevékenységét korlátozni fogják. Ezt természetesen végig fogja nézni az értelmi­ség egy másik része, amelyik nem liberális és nem is szocialista. Ezt onnan tudjuk, mert az Antall-időkben is végignézte, hogyan bántak el azokkal, akik nemcsak látták, ki is mondták mindazt, ami most bekövetkezett. Van saját tapasztalásunk minderről. Ebben a társadalomban a magyarkénti szo­lidaritásnak csak nyomelemei vannak. Hány­szor leírtuk már, hogy amíg nem tudunk kü­lönbséget tenni saját és nem saját között, addig a közénk és most már fölénk telepedett ide­­genség azt tesz velünk, amit akar. Nem vesz tudomást a fennálló törvényekről. Azonnal elfelejti korábbi ígéreteit. Totális hatalmat szervez maga köré. Sajtójával előbb ürügyeket teremt, aztán az ürügy alapján nyakat. De mit akar végül is? Vissza akarja hozni a Kádár-Aczél-rendszert? Ugyan! Legfel­jebb csak az Aczél felét, de azt nagyon. Mit akar hát? KIMONDJUK. SOROS GYÖRGY­­FÉLE NYÍLT TÁRSADALMAT, amely­ben minden hatalom, minden vagyon, min­den komoly lehetőség a Soros-központ által kiválogatott és folyamatosan kinevelt embe­rek kezében van, a fogyatkozó magyar nép pedig mindehhez megtermeli az anyagi ja­vakat, elvégzi azt a bennszülöttmunkát, amit a bennszülötteknek el kell végezni. Az MSZP főemberei tudják, hogy erről van szó. A cél nem az ő céljuk. Félnek tőle. Sok olyan hívük van, aki elborzad ettől. Nincs ma Magyarországon kétmillió olyan ember, aki áldását adná a magyarság felszá­molására. Csak hiszékeny és évtizedek óta történelmi tudatuktól megfosztott és sértett emberek vannak, akik nehezen élnek és akikkel elhitették, hogyha koncessziókat ad­nak az idegenségnek és a szocialistáknak, akkor az idegenek, Sorosék majd hoznak be ide valamit, amitől könnyebb lesz. Nem! Nem lesz könnyebb. Mert nem is akarják, hogy könnyebb legyen. Ha a nép egy kicsit megszedhetné magát, ha önállóvá és tu­lajdonossá válhatna, akkor elkezdene odafi­gyelni a lényeges dolgokra. Feltenné a kérdést: nicsak, ki ez itt és mit akar? Maradjon csak a tömeg a „modernizáció” áldozata, adófizetője, kárvallottja, s okoljon ezért mindig mást és mást, de mindig magyart és lassan de biztosan veszítse el minden önállóságát, minden állam­alkotási képességét, függetlenségét, életerejét. Az MSZP ezt a programot nem merte egyedül vállalni, ehhez neki nagyon kellett az SZDSZ. Becsületesebb lett volna ezt nem elvállalni. Csakhogy akkor bizonytalan lett volna a hatalom. Választani kellett: vagy el­követjük az 54% fedezetével a nagy koalí­ciós nemzetárulást és még saját progra­munkkal szemben is hatalomra kerülünk vagy vállaljuk az SZDSZ sajtókutyáinak ad­dig való ugrását, amíg kormányunk össze nem omlik. Mellesleg ezalatt talán megtisztulhatott volna a szocialista párt, megerősödhetett volna benne a tömegeit adó szakszervezeti, valóban szocialista mag és esetleg azzá vál­hatott volna, aminek hirdeti magát. DE HÁT NEM EZT VÁLASZTOT­TÁK. Hagyományaikhoz híven az idegen zsoldot választották. Úgy mint ’56-ban. Ennek a nagy történelmi csapdának a gödrét évtizedek óta ássák. Ebben benne van a nemzedékek óta tartó tudatfosztásos iskola, a kulturális élet vezető helyeinek monopoli­­zálása, a magyar értékek tudatos semmibe­vétele, a tömegkultúra posványa, a televízió és a rádió folyamatos nemzetellenes működ­tetése, a nép folyamatos félretájékoztatása és igényeinek következetes leszorítása. De benne van ebben a magát nemzetinek mondó értelmiség folyamatos gyávasága, egymás ellen fordíthatósága, szolgálatkész­sége egy tál lencséért. Benne van a szégye­nünk és a gyalázatunk. Most tehát felmentést csak akkor remélhe­tünk, ha végre szembenézünk és összefogunk. A minden módon való ellenállás most egy­szerűen kötelesség, erkölcsi parancs. Min­dent, amit elértek hazugsággal, partizánmun­kával értek el, tehát jogosult az ellenállás minden formája. Nem törvénytelenségekre buzdítunk. Ha­nem csak gyors és azonnali cselekvésre. Nem a parlamenti ellenzék selypegésére kell most figyelni. Tisztelet a kivételnek, ölebekké vál­tak. Hanem a magyar értelmiség fenyegetett részének kell most gyorsan és határozottan cselekednie. Saját erőből, adakozással, áldo­zatvállalással hiteles közlő intézményeket te­remteni, újságokat és egyesületeket, tömeg­­mozgalmak szervezésébe kell fognunk. Ők most gyorsak. Egyetlen lökéssel akar­nak mindent visszacsinálni. Mindent elvenni tőlünk. A legapróbb magyar értékre is ráte­nyerelnek. Hogy aztán majd nagylelkűen ad­hassanak, mint Aczél elvtárs. Tudomásul kell venni hogy ez most élethalálharc. Ne azt nézzük, hogy milyen kilátásaink vannak. Rosszak, igen, nagyon rosszak. A legrosszabb, és legesélytelenebb azonban a béna tűrés, a mozdulatlanság. CSAK AZ ELSŐ TETT NEHÉZ. Hol­nap már azok a magyarok is szövetségeseink lehetnek, akik most nemet mondtak ránk. Eb­ben kell hinnünk erős hittel. Vico-land A Vico ellen­ Pest Megyei Hírlapot szervez Pest Megyei Hírek címen. A pártállam alatti összeállítást éleszti fel, amelyben a mutációk, azaz a hatal­mas megye egyes városainak helyi olda­lai adnák a lap gerincét. Ehhez társult an­nak idején a központi hír- és cikkanyag. Lám, a Vico! Mennyire tőkeerős vál­lalkozás ez! De ki tudja meg, hogy hon­nan és miből jött össze ez a tőkeerő? Azt, hogy mi célt szolgál, azt tud­juk. Megfojtani az egyetlen keresztény­nemzeti szellemi megyei lapot. A Vico eddigi rablásainak korántsem teljes listája: Rádióújság, Nők Lapja, Népszava plusz a videopiac, a Walt Disney-filmek, amik után nem fizet jogdíjat, s ezért beperelték. Most felírhatjuk a Pest Megyét is? Nyilatkozat A MIÉP Budapesti Ügyvivő Testülete 1994. június 16-i ülé­sén meghallgatta a XI. kerületi MIÉP-szervezet három tagját a kerületi szervezetben szerintük meglévő vezetési válságról, majd felkérte dr. László Jenőt, a kerületi szervezet elnökét is, hogy ezekről maga is nyilat­kozzon a BTT előtt, amelynek egyébként tagja is. 1994. június 23-án ez megtörtént, majd Rej­tő Lajos, a BÚT elnöke részt vett a kerület 1994. június 29- én tartott, a kérdést tisztázni hi­vatott ülésén. A három esemény, illetve ülés történései alapján az alábbi nyilatkozatot tesszük a tagságunk tájékoztatása érde­kében.­­ A XI. kerület tagságának egy része a helyi vezetői vál­ságot két fontos momentum­ban látja megnyilvánulni: 1. A kerületi elnök, dr. László Jenő vezetési stílusa riasztóan individuális, vádas­kodó és autokratikus. 2. dr. László Jenő oly mó­don támadja a párt vezetését, elsősorban Csurka Istvánt, amely sok jogos kritikai ész­revétele mellett a párt bom­­lasztására irányuló tevékeny­ségnek ítélhető. Leszögezzük, hogy a BVT semmilyen belső kritikai han­got nem kíván elfojtani, és azt megengedhetetlennek is tart­ja, azonban szembeszáll min­den olyan jelenséggel, amely a párt tudatos vagy spontán megosztására irányul. Megállapítottuk, hogy dr. László Jenő kritikai megjegy­zéseinek nagy részét testületi­leg magunk is megfogalmaz­tuk az országos elnökség szá­mára, amelyet az jónak is ítélt meg. Reméljük, hogy a kerület tagsága hamarosan feldolgoz­za a történteket, és a MIÉP működését normális mederbe tereli. Ennek elősegítése a BTT legfőbb törekvése is, ezért ennek érdekében min­den támogatást megad. dr. László Jenő a MIÉP kerületi gyűlésén 1994. június 29-én bejelentette, hogy kilép a pártból, lemond a Magyar Út Körök mozgalom elnökségi tagságáról és a mozgalomból is kilép. Budapest, 1994. június 30. MIÉP - BÚT KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDJÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIK­KEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET. A SZERKESZTŐSÉG FENNTART­JA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. MagyarFoTIM A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISVÁN Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 3. Levélcím: Főszerkesztő: I^BSP8t­el:1591 Krajczár Imre Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.1. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Készült: Szikra Lapnyomda Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116­ 94-3682 Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkéz­­besítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (HELIK, Budapest, Lehel u. 10/A 1960), valamit átutalással a Postabank Rt. 219-98636 HLtJR 021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásá­rolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, EXTRA Hírlapterjesztő Kft. Med­­vecz és Társa Kft., R-Pressz Kft., Új Passz Kft., New Pressz Kft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedel­mi Vállalat, Budapest Postafiók 199, H-1389. HU ISSN 0865-3909 Meg nem rendelt kéziratokat, fényképeket és grafikákat nem őr­zünk meg és nem küldünk vissza!

Next