Magyar Fórum, 1995. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1995-10-05 / 40. szám
6 A tények cinizmusa A szlovákiai magyarság jogfosztottságával kapcsolatban gyakran hangzik el az a vélemény, hogy Szlovákiában addig nem várható változás, míg Csehország Németország minden tiltakozása ellenére fenntartja a benesi dekrétumokat - melyek a csehországi németekre szintén a kollektív bűnösség bélyegét sütik. Az utóbbi napokban Csehországban két ellentétes előjelű esemény érinti a háború végén kitelepített szudétanémetek ügyét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szeptember 26-án közölte az alábbi hírt: „Több mint 50 évvel azután, hogy Brünnból (ma Brno) 20 000-nél is több németet űztek el, a cseh rendőrség vizsgálatot indított az 1945 május végi/június eleji »brünni halálmenetként« ismerté vált eset felderítésére. A hétfői „Mlada fronta dnes” jelentése szerint a rendőrség négy cseh publicista ismeretlen tettes elleni feljelentése alapján azt vizsgálja, követtek-e el bűnöket a németek elűzése során és ha igen, ki felelős ezekért. Azt is ki akarják deríteni, miért haltak meg több százan az osztrák határig vezető 60 km-es szakaszon. Őket Brünntől 25 km-re Pohrlitzban (Pohorelice) egy tömegsírban temették el. A rendőrség ezen kívül azt is vizsgálja, vajon a vádlottak a nemzetgyilkosság bűnében is vétkesek-e.Azt akarjuk kideríteni, vajon a németek kitelepítését elrendelők nem azért hozták-e pusztulásukat okozó körülmények közé a németeket, mert e népcsoportot részben meg akarták semmisíteni« - mondja egy vizsgálótiszt. A brünni események rendőrségi kivizsgálása az első eset, amikor felderítik a szudétanémetek háború utáni elüldözése körülményeit. ” Megjegyzendő: igencsak sajátos szempontból folyik a cseh rendőrségi vizsgálat, ám a feljelentést tevők tisztában voltak azzal, hogy egyelőre csak erre van mód. Szó sincs ugyanis az elüldözés törvényességének kétségbe vonásáról, így az ügy kissé ahhoz hasonlít, mikor egy merénylet tettesét nem gyilkosságért vonják felelősségre, hanem azért, mert tette előtt áthajtott egy piros lámpánál. Ez a fejlemény - amennyiben a rendőrség valóban a tisztázás, nem a ködösítés szándékával lát dolgához - ennek ellenére elindítója lehet egy olyan folyamatnak, mely idővel talán a benesi dekrétumok felülvizsgálatához is elvezethet. Megtört ugyanis az a tabu, melynek értelmében a cseh hatóságok egyszerűen nem voltak hajlandóak foglalkozni a szudétanémet problémával. Az egy nappal korábbi FAZ ezzel szemben egy kevésbé örvendetes cseh tervről tudósít: „Lux cseh mezőgazdasági miniszter és miniszterelnök-helyettes, aki egyben a kormányzó Néppárt elnöke is, kijelentette, kész tényekkel kell lezárni az elűzött szudétanémetekkel tulajdonukhoz és hazájukhoz való jogukról folytatott vitát. Egy olmützi (ma Olomouc) mezőgazdasági tanácskozáson a konzervatív politikus azt mondta, a problémát félmillió hektár mezőgazdasági terület tervezett privatizációjával meg lehet oldani. E jelenleg még állami tulajdonban lévő földterület nagy része az egykori Szudétavidéken található, mely az elüldözések után még ma is sokhelyütt elhagyatott. Lux kijelentette, mihelyt magántulajdonba kerülnek e területek, nem lesz miről vitatkozni a szudétanémetekkel vagy örököseikkel. A földet kizárólag cseh természetes és jogi személyeknek adják el. A második világháború után hárommillió németet űztek el Csehszlovákiából, akiket kártalanítás nélkül megfosztottak tulajdonuktól. ” És még a közös cseh-szlovák szellemi örökség, legalábbis ami a kisemmizettek jogainak cinikus semmibevételét illeti. Paradox módon azonban még ez is arra utal, készülőben van valami. Csehországban, amely az utóbbi két évben átvette hazánktól a keleti blokk bezzeggyerekének szerepét, a legutóbbi időben kedvezőtlen gazdasági mutatók kerültek napvilágra, melyek megtörni látszanak a cseh gazdasági csoda mítoszát. Csehország az eddigieknél inkább szükségét érzi a nyugati, mindenekelőtt német segítségnek, ám a szudétanémet kérdést szívén viselő konzervatív német kormánykoalíció a probléma ilyen vagy olyan módon történő megoldásáig nem hajlandó a komolyabb segítségre. A cseh kormány nyilván abban reménykedik, ha visszafordíthatatlan tények elé állítja a németeket, azok lenyelik a békát, és belenyugodnak a kész tényekbe. Magyarországon sem érdektelen figyelemmel kísérni ezeket az eseményeket, mert ha valaha is elkezdődik a benesi dekrétumok felülvizsgálata, úgy az csakis Csehországban történhet meg, akkor viszont a mindenkori szlovák kormány sem dughatja homokba a fejét. Belügyminisztériumot, a kormányt és a parlamentet is felelősség terheli. Utcára egyébként csak akkor vonulnak, ha a kormány november 2-i ülésén felvetéseiket nem támogatja. A szakszervezet 1989 óta folyamatosan igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a rendőrség egyre nagyobb gondokkal küzd, s ennek csak része az állomány alacsony fizetése - mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Fábián Ágota, az FRSZ főtitkára. Legutóbb tavasszal jelezték, hogy a testület megítélésük szerint működésképtelenné válhat, ezzel szemben a rendőrség vezetői kizárólag a sikerekről beszéltek. Most viszont egyértelművé vált, hogy a jövő évi költségvetésből már az eddig felhalmozott 1,2 milliárd forintnyi adósság sem finanszírozható. A korlátozó intézkedéseknek - ilyen például a gépkocsik futásának limitálása - pedig egyértelműen a szakmai munka látja kárát: az intézkedések száma legalább 25 százalékkal csökkent. A rendőrök életszínvonala negyedik esztendeje folyamatosan romlik, s érdemi változást a jövő esztendőre ígért húszszázalékos fizetésemelés sem jelent - hangsúlyozta Fábián Ágota. A testületnél egyébként jelenleg a hivatásos állomány átlagfizetése 38 ezer, míg a közalkalmazottaké 23 ezer forint, miközben a KSH szerint az átlagbér 35 ezer. A közalkalmazottak kilencven, míg a hivatásosok negyven százaléka tehát az átlagosnál is kevesebbet keres. A szakszervezet ezért inflációkövető béreket akar”. A Magyar Nemzet ugyanaznapi cikke szerint: „Elérkezett a pillanat a rendőrdemonstrációra (...) Mint ismeretes, sztrájkjog híján ez a végső eszköze a rendőrök tiltakozásának. Még mindig reménykednek azonban abban, hogy a rendőrséggel foglalkozó kormányülésen - az ismeretek szerint november 2-án -,számukra pozitív döntések születhetnek, így végül mégsem lesz szükség az utcai tiltakozásra. ” A fejnélküli kormány koalíciós szakminisztereinek közszereplése, nyilatkozatai sem árulkodnak különösebb gondolkodásról. Fodor Gábor például, akit SZDSZ-es barátai „szemtelenül intelligensnek” tituláltak, a tanévnyitón úgy nyilatkozott, hogy az oktatásnak napjainkban van először jövőképe. „Miközben sorra szűnnek meg iskolák, a meglévőkben drasztikusan csökkentik az oktatói létszámot, az oly fontos idegen nyelvű lektorátusok sok helyen történő felszámolásával visszaesik a nyelvoktatás, romlanak a nevelés tárgyi feltételei. A közvélemény-kutatások szerint majdnem általános a vélemény, hogy csökken a színvonal. Mindez fejlődésnek álcázva? (...) S Fodor Gábor jövőképről beszél. Először látható jövőképről”. - írja a Magyar Nemzet. (A sötétbe zárt Tintoretto, 1995. szeptember 23.) Majd így folytatja a kormányzati munkavégzés kritikáját: „Napirenden az energiaipar, így a Mal privatizációja is. Dunai Imre elődje, Pál László miniszter állítólag azért távozott posztjáról, mert nem értett egyet a kormányzatnak e közbeni magánosítási koncepciójával. Most mégis a Mal élére kerül. Még annak ellenére is, hogy a szocialisták ígérete szerint képviselő - összeférhetetlenség okából - egyebek között ilyen tisztséget nem tölthetne be. Pál László esete most »egyedivé« vált. Az azonban nem »egyedi«, hogy szeptember 1-jével nyolc százalékkal emelkedett a villamos energia és a gázszolgáltatás díja. Díjemelést tervez a Főtáv is. Dunai Imre meg azzal biztatott, hogy az energiaár majd csak jövőre fogja elérni az európai színvonalat. A munkavállalók európai bérszínvonalának eléréséről nem beszélt! Persze kell ez az áremelés, hogy vonzóbb legyen a külföldi tőkebefektetők számára a hazai energiaipar. Ám mi lesz, ha továbbra sem fizeti a lakosság a közműdíjakat, a villanyszámlát? Már napjainkban is több milliárd forintra rúg a közműtartozás. Az ismételt díjemelések után a reálbérek egyidejű csökkenése mellett várható a tartozások további emelkedése. A gázművek és az elektromos művek kizárják a fogyasztókat a szolgáltatásból? Eljön az idő, amikor sötétség borul városrészekre, dideregni fognak a lakásban a gyerekek, és fagy halál lesz a sorsa a gázszolgáltatást fizetni nem tudó kisnyugdíjasoknak?... Télvíz - szociális(ta) kormányzás idején”. Honvédelem itt és ott A FAZ ugyanezen számában olvasni Václav Havel cseh elnök felhívását a NATO-hoz, melyben felszólítja a szervezetet, jövőre egyértelműen nyilatkozzék, kit mikor és milyen sorrendben vesznek fel tagjaik sorába. Havel a rádióban emlékeztette a NATO-t alapítása céljára, a demokrácia és annak értékei védelmére. A lap a továbbiakban így ismerteti Havel beszédét: „Havel az ország lakosságát a hadrafoghatóság megőrzésére szólította fel, és kiállt a hadsereg, főként a légierő modernizálása mellett. Olyan időben, mikor nem világos, milyen eredményt hoznak az oroszországi választások, Csehországnak meg kell mutatnia, hogy képes maga megvédeni szabadságát - mondta az elnök. ” Pedig Csehország kissé távolabb fekszik Oroszországtól, mint Magyarország. Összeállította: Koch Tibor Magyar Forfm Az SZDSZ szürkeállományának és az MSZP szakértelmének koalíciója anarchiába kormányozza az országot Iskolai történelemkönyveinkből emlékezhetünk az anarchia fogalmára, ami például a középkori Magyarországon a feudális anarchia szóösszetételben volt megtanulandó. Most, a XX. század végén újra, mégpedig a valóságban tanulmányozhatjuk azt a társadalmi jelenséget, amikor az állam a maga intézményrendszerével többé már nem képes uralkodni a tőle függetlenedett érdekcsoportok, önérdekű materiális- és politikai erők fölött, s az országban fejetlenség alakul ki. Néhány hete, de különösen a legutóbbi koalíciós tányércsapkodás elülte óta Magyarországnak nincs felelős kormányfője! Mostantól kezdve értelmetlen dolog a parmentben kérdést intézni, vagy interpellálni Horn Gyulához, bármilyen ügyben, egyszerűbb megkérdezni az SZDSZ pártelnökét, Pető Ivánt. Az anarchikus állapotok persze nem csak kormány fejnélküliségét jelentik. „A rendőrség nem képes garantálni a polgárok biztonságát. ” - írja a Magyar Hírlap. (1995. szeptember 26.) A Független Rendőrszakszervezet szerint elérkezett az idő, hogy a nyilvánosság elé tárják: a rendőrség nem képes ellátnni feladatát. „Az FRSZ vezetői úgy vélik: a kialakult helyzetért a Fogd a pénzt és fuss! Az idézett cikk így folytatódik: „Az egyre gyakrabban elhangzó és sikereket elkönyvelő híradások között alig lehetett észrevenni a tájékoztatást, ami szerint újból jelentősen növekedett a magyar adósságállomány. A nettó, ez év áprilisában, csaknem ötmilliárd dollárral volt magasabb, mint egy évvel korábban: 21 milliárd 711 millió dollárt tett ki. Körülbelül ugyanilyen mértékben emelkedett a bruttó adósság is, melynek mértéke ez év áprilisában 31 milliárd 784 millió dollár volt a korábbi 25 milliárddal szemben. Mindeközben dr. Endrei Antal ügyvéd, angol királyi tanácsos most már nem vitatkozott, hanem peres eljárást tett folyamatba Camdessus úr, a Valutaalap elnöke ellen. A per alapja: kárt okozó tanácsadás. ” A Magyar Nemzet három nappal később azonban már észrevehetőbb helyre, a címoldalára biggyesztette a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb gyorsjelentését. Ami szerint Magyarország bruttó külföldi államadóssága júniusban meghaladta a 33 milliárd dollárt! „Június végére az ország teljes bruttó adósságállománya elérte a 33,034 milliárd dollárt. Ez mintegy 800 millió dolláros növekedést jelent májushoz képest, miközben az ország nettó eladósodottságának szintje szinte változatlan, értéke 21,991 milliárd dollár. Ezzel összhangban a magyar devizatartalékok összege mintegy 860 millió dollárral nőtt júniusban, értéke elérte a 7,569 milliárd dollárt. A teljes bruttó adósság állományból az MNB-re jut 70, a kormányra pedig hat százalék, a többi a vállalkozókat, illetve a kereskedelmi bankokat terheli. A nemzetgazdaság nettó 22 milliárd dolláros adósságából pedig az MNB és a kormány együttes részesedése szintén 76 százalék. Egy évvel korábban ez az arány még 86 százalék volt. Az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest a kereskedelmi bankok és a vállalkozói szektor külfölddel szembeni adósságainak összege megduplázódott; júniusban ennek az értéke már meghaladta az 5,1 milliárd dollárt. ” El kell ismerni, hogy a kormány a másfél éves működése alatt figyelemreméltó teljesítményt ért el az ország eladósításában! Ma kb. 7-8 milliárd dollárral többel tartozunk a külföldi bankoknak, mint 1994 tavaszán. Végül egy érdekes kis cikkecske kívánkozik ide, szintén a Magyar Nemzetből: „A Világbank felelős a szegény országok növekvő eladósodásáért - közli a Balaton Bulletinben megjelent interjú. A segélyrendszer, mely eredetileg a kis jövedelmű országok fejlődését célozta, eltorzult, csökkentette az önellátást és növelte ezen országok függőségét. A segélyek visszafizetéséhez kölcsönökre volt szükség. Mindezek alapján David Korten a Világbank bezárását sürgeti”. (1995. szeptember 27.) Összeállította: L. E. - Hídja, mint adósnak, jobban meg kéne húznia a nadrágszíjat... 1995. október 5. // * I 4 ». /^VILÁGGAZI MStr. j ssiftev sidlaissat §1 NÉPSZABADSÁG SPSDPQ pyc t/ «MBs..