Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-04 / 1. szám

SÖTÉT, NYOMASZTÓ ÉS FUL­­LASZTÓ ÉV, A HONVESZTÉS KITER­JEDÉSÉNEK ESZTENDEJE VAN MÖ­GÖTTÜNK. A MÉG ÖNTUDATOS­NAK MEGMARADT MAGYARSÁG MINDEN ERŐFESZÍTÉSÉRE SZÜK­SÉG VAN, HOGY LEFÉKEZHESSE ÉS MEGÁLLÍTHASSA EZT A HALÁLOS FOLYAMATOT. A magyar nép ma olyan, mint a Körösök gátjai: tele van ürgelyukkal. Nem véd kellőképpen a szennyes ártól. Mindezt már megírtuk karácsonyi-újévi összefoglalónkban. A honvesztés számlájára most még rá kell írni a szakszervezeti vezeté­sek kapitulációját, amely természetesen nem történhetnék meg, ha a tagság öntuda­tos és önnön érdekeit ismerő emberekből ál­lna. De hát szörnyű lehangolódás ömlik szét a társadalom minden részében. Az érdek­­képviseletek nélkül maradt dolgozó em­berek beletörődnek a sorsukba. Arról már régen letettek, hogy a politikusoktól valamit is várjanak. A kétpárti koalíció, az SZDSZ vezette kormány éppen ezt akarta: kiverni a fejek­ből a rendszerváltást, az emberi önállóság igényét. Erre is felhívtuk már jóval koráb­ban a figyelmet. Mindez az idegenség hosz­­szú távú berendezkedése érdekében törté­nik így. Diktatúrát gyakorolni demokrati­kus díszletek között csak úgy lehetséges, ha a népben, az elnyomottakban nincs ellenál­lás. Azt mondják, régen puha diktatúra volt minálunk, Kádárék alatt. Nem! A magyar nép lett előzőleg puhára verve, főzve, mani­pulálva, és nem igényelt keményebb elnyo­mást, szorítást. Magyarországon valójában csendes népir­tás folyik: magyarirtás. A szellemi égbolt si­vár, az anyagi viszonyok kilátástalanok és a vékony álelit kivételével mindenkitől elvesz­nek és elrabolnak valamit. Mindenkinek rö­­videbb az élete. És a társadalom ebbe csen­desen beletörődik. Petőék diktatúrája még puhábbnak látszik, mint az elmúltak, mivel azoknak népgyötréseit, kivéreztetéseit fel­használva uralkodnak. Kádárék már a hat­vanas években elkezdték megrabolni a ma­gyar jövőt, ennek a szálláscsináló társaság­nak már ezen a gyenge, kifosztott, öntudat nélküli magyar népen kell uralkodnia. Szá­mukra a befejezés, az ország magyartalaní­­tása a feladat. Kellemes, kockázatmentes életet nyújtani a betelepülő különféle zsi­dóknak. Meg más idegeneknek, hogy ne le­gyen annyira egyhangú a dolog. Ehhez min­den valóságos hatalmat, rendelkezési jogot ki kell venni a törzslakosság, pontosan an­nak nemzeti középosztálya kezéből. Ezért lökték meg a privatizációt, ezért léptették életbe a Bokros-csomagot, ezért adtak el mindent, és ezért teremtették meg az össze­függő, központi irányítású sajtót. Ne törhes­sen felszínre egyetlen magyar akarat gejzírje sem. MESTERI VOLT, AHOGY A SZTRÁJ­KOKAT, AZ ÉRDEKKÉPVISELETI EL­LENÁLLÁSOKAT „KEZELTÉK”. TA­VASSZAL, A BOKROS-CSOMAG BEJE­LENTÉSEKOR MINDJÁRT KIROB­BANTOTTAK EGY ERŐSEN HAPPE­­NINGES ÍZŰ DIÁKSZTRÁJKOT ÉS MINDEN MÁS SZAKSZERVEZETET SZINTE BIZTATTAK KÜLÖNFÉLE FELHÁBORODÁSOK BEJELENTÉSÉ­RE. Akkor, amikor Bokros elvonásai még nem is éreztették a hatásukat, amikor még zsebben volt az a pénz. Amit később kivett a munkásruhák olajos zsebeiből a restrikció. Aztán lettek is nagy áltüntetések, még hajba is kaptak az SZDSZ-esek az MSZP-sekkel. Szöllősiné a saját kormánya ellen a Parlament elé vezényelte a pedagógusokat. Aztán év vé­gére minden szépen elsimult. A tanárok egy napot mintha sztrájkoltak volna, egy pén­teki napon, a szünet előtt, teljesen értelmet-­ lenül és a kormányra nézve veszélytelenül. Az Érdekegyeztető Tanács szépen elhanyált közben, ár-bér megállapodás nem jött létre, ellenben a kormány bejelentette, hogy a költségvetés alapján - amelyet természete­sen néhány kormánypárti ellenszavazat elle­nére több mint kétharmaddal elfogadták - a benzin ára ’96 elején több mint tíz forint­tal emelkedik, s immár a gázolaj is száz fo­rint fölé löttyen. Ez az egy áremelés önma­gában is legalább húszszázalékos árszint-nö­­vekedést idéz elő. Megdrágítja a mezőgazda­­sági és az ipari termelést, a szállítást és a közlekedést. Ezzel együtt emelik a vasúti szállítás, a személyszállítás díját, a villanyt, a gázt, a postai szolgáltatások díjait és a tele­fonálás költségeit. Gyakorlatilag legalább harminc százalékkal drágul meg az élet. Az emberek kénytelenek leszokni az uta­zásról. Kevesebb levelet és postai csomagot küldenek egymásnak, kevesebb újságot tud­nak megvenni és még inkább rá lesznek utalva a Televízió és a Rádió híreire. Termé­szetesen ezekben még több lesz a bódító ha­zugság; ezek már biztos kézben vannak, mert meghozták a galád médiatörvényt, amely voltaképpen feltétel nélkül adja át, mégcsak nem is koncesszióba a magyar elekt­ronikus médiumokat az SZDSZ alvilágá­nak és hírkéjenceinek. RÖGHÖZKÖTÖTTSÉG, BELESZÓ­LÁSRA VALÓ KÉPTELENSÉG LESZ OSZTÁLYRÉSZE A MAGYAR NÉPNEK 1996-BAN. MILYEN ÉLET AZ, HA MÁR EGY CSALÁDLÁTOGATÁST IS MEG KELL GONDOLNI, A KIFIZET­HETETLEN VASÚTI KÖLTSÉGEK MIATT, HA MÁR EGY LEVÉL FEL­ADÁSÁT IS A FIZETÉS KÖRNYÉKÉRE KELL HALASZTANI? Ehhez jönnek még a mértéktelen adók és az önkormányzatok teljes ellehetetlenülései. Hogy segítség se érkezhessék sehonnan. A magyar iskolák fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Pedig már a NAT alapján lehetne tanítani bennük, tehát ma­gyartalanul, sőt magyarellenesen, ámde a kormánynak jobb, ha maga a tanítás fenn­tartása válik a helyi közösség gondjává, s ha attól retteg a tanár, megmarad-e az állása. Naná, hogy megtanítja a NAT-ot, és lene­veli a nebulót a „szélsőséges magyarkodás­ról”. Egyházi iskolák? Majd az éhes nép for­dul ellenük, ha ott valami emberfeletti erő­feszítéssel mégis sikerül valamivel jobban tanítani. A sajtó által felkorbácsolt irigység, ami eddig is a szocialista választási sikerek egyik fűtőanyaga volt, majd elintézi a kérdé­seket. KILENCVENÖT A PÉLDÁTLAN ÁRULÁSOK ÉVE VOLT. SZINTE MIN­DEN KOMOLYABB INTÉZMÉNY CSERBENHAGYTA ÖNMAGÁT, ÉS FELADTA AZT, AMI RÁ VOLT BÍZVA. Az Akadémia belement abba, hogy a ma­gyar tudományt lehetetlenné tegyék. Ener­getikai Bizottsága például félreérthetetlenül állást foglalt az energiaipar eladása ellen, de ezt nem hozta nyilvánosságra, és nem állí­totta fel az értelem, a tudomány védvonalát Suchman zsoldosai elé. A kutatás-fejlesztés gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. A felsőoktatás beletörődött a sorsába. Lenye­lik az elbocsátásokat, eltűrik a megaláztatá­sokat. A kórházak vergődnek, az orvosokat gyakran megszégyenítik, de még mindig sok a pazarlás a rendszerben, a betegek ugyan már nem tudják megvenni a szükséges gyógyszereiket, de az orvostársadalom eltű­ri, hogy egy klikk rátelepítse a kórházakat bagóért felvásárló izraeli céget, a Rok­kert, és most azt is, hogy az ágazat szakszervezeti tündérhölgyei lemondjanak a sztrájkról, és belemenjenek abba, hogy a kormány majd áprilistól adjon nekik a tavalyi reálbérveszte­ségeiket is alig pótló béremelést. Már ápri­lisban az inflációval régen elvesztették, amit kaptak. Oda se neki! Tovább romlik már most is tűrhetetlen helyzetük? De hiszen ez a cél: az egészségügy kevesebb szegény ma­gyart tud megmenteni az életnek, kevesebb nyugdíjat és szociális segélyt kell kifizetni és a megüresedett lakásokba - a magyar ottho­nokba - könnyedébben lehet új honfoglaló­kat telepíteni. MINDEZT CSAK EGY JÓL KÉZBEN TARTOTT SAJTÓ SEGÍTSÉGÉVEL LEHET MEGCSINÁLNI. AMIKOR A KORMÁNY KÍVÁNTA, A SAJTÓ SZTRÁJKRA BUZDÍTOTT. AMIKOR A KORMÁNY SZÁZ NAP TÜRELMET KÉRT, AKKOR A HÍRKÉJENCEK EL­KEZDTEK AZ UFÓKRÓL CIKKEZNI. Amikor a kormányerők által szervezett gyer­meteg tüntetések voltak, akkor lelkende­zett, úgy tett, mintha a néppel érezne együtt az egész liberális sajtó, de amikor a kormány­­ellenes tüntetésre hívtuk ugyanezt a megsér­tett, kifosztott népet, akkor bezzeg félelme­ket alattomoskodott elő, véres eredmények­kel ijesztgetett. No, persze félt is, mert a ké­­jenc mindig fél. Ali­g felfegyverzett alakula­tok várták a jelet, hogy a tömegre rontsa­nak. Oda volt rendelve Szabó Albert és tár­sulata, hogy ha a könnygáz és a gumibot, netán a géppisztoly veszi át a szót, ott legyen a hivatkozás: a szélsőjobboldali felforgatás a képernyőn. Természetesen a felelősség a mi­énk lett volna, s nem az odavezényelt néhány tucatnyi kopasz fiatalemberé. A sajtó azt is letagadta, hogy milyen szoci­ológiai összetételű volt a tömeg. A magyar középosztály tüntetése volt ez. Méltóságtel­jes viselkedésével is bizonyította ezt száz­ezer ember. Megértette, hogy valójában az országvesztés ellen, s a legfőbb országrontó: az SZDSZ túlhatalma ellen hívtuk ki a te­rekre. A visszatükrözésben természetesen ez is elsikkadt. Sok mindent lehet ma Ma­gyarországon, de a televízióban az SZDSZ lényegére, magyarellenességére, szálláscsi­náló mivoltára rámutatni nem lehet. Most pedig már ki van adva a parancs: ezt az egész Szabadság tér-Kossuth tér-esetet el kell felejteni! Mégis, ha összegzésünk HONFOGLA­­LÁS-rovatába is írni kívánunk valamit, ak­kor először ezt a megmozdulást kell rögzíte­nünk. Mert ez volt az egyetlen olyan társa­dalmi megmozdulás a ’95-ös évben, amelyik a lényegre mutatott rá, amelyik a valódi el­lenállási szándékát mutatta fel. Ez nem volt, nem is lehetett visszaütés, a puszta ki­mondása volt annak, ami történik: a magyar népet fosztogatják, ütik-verik, éheztetik és az életére törnek. Nekünk egyelőre ennyire futotta az erőnkből, mesterséges félelemkel­tés légkörében, egy szál magunk kimond­tuk, hogy mi történik. Egyelőre ennyire vol­tunk képesek. Ebből természetesen az is kö­vetkezik, hogy mások, más szervezetek, a parlamenti ellenzéki pártok, amelyek mind­ezt látják, s mégsem választják a radikális ellenállás útját, a parlamenti jelenlétükkel segítenek fenntartani a demokrácia látsza­tát, egyszersmind eltakarják azt a végve­szélyt, amibe az SZDSZ körei sodorják az országot. Meg kellene érteni, hogy a rend­szer eleve így van kitalálva: egy semmit el­dönteni, megakadályozni vagy megváltoz­tatni nem képes ellenzék harsány vagy mér­téktartó szónoklatai és közbekiabálásai jel­képezik a demokráciát. Ma azon vitatkozni, hogy mérsékeltnek kell-e lennie az ellenzék­nek, vagy radikálisnak, szinte a hazaárulás­sal határos vakság. SIRALMAS ÉS SZÁNALMAS VOLT AZ AZ AGGÁLYOSKODÁS, GYÁVA­SÁG ÉS MELLÉBESZÉLÉS, AMI KOR­MÁNYELLENES TÜNTETÉSÜNK ELŐNAPJAIBAN A MAGUKAT EL­LENZÉKINEK MONDÓ PÁRTVEZÉ­REK NÉHÁNYÁTÓL ELHANGZOTT. Védték azt a nemlétező demokráciát, amely számukra csak az Antall-emléktúrák sza­badságát nyújtja? Mi ezt a leleplező hozzáál­lásukat tekintjük az elmúlt év egyik legkese­rűbb mozzanatának. Ez alól csak a KDNP megújult vezetése volt kivétel. Az elmúlt évben az álelit, az SZDSZ-es oligarchia a következő Sztálin Józsi-szellemi­­ségű botrányokkal szolgált. Azért hivatko­zunk most a generalisszimuszra, mert az ő pályája indult, még a cári időkben egy fegy­veres postarablással, s a most felsorolandó esetek valamennyien postarablás-bankrab­­lás jellegű gaztettek. Felfedésük után csak a kiosztandó évek száma lehetett volna kérdé­ses. Volna, mivel egy évecske nem sok, de annyit sem osztottak ki az el­posta- és bank­rabolt milliárdokért. Az ügyek immár el vannak felejtve. Lupist, Feketét - a Leumi­­milliárdok vesztéért -, Kunost, Kovácsot s másokat azzal sújtotta a Horn-kormány, hogy 1995-ben nem kaptak kitüntetést. Ez most majd újabb bankárokat fenyeget. AGROBANK: KUNOS ÉS KOVÁCS ÚR KEZÉN KATTANT A BILINCS, ÁM EGY NAP MÚLVA LEESETT. Magyar ForfiM 1996. január 4. A Horn-kormány regnálása alatt a MIÉP Elnöksége zavartalanul szaporodik Az óesztendő utolsó előtti napján örömmel vettük a híreket: id. Hegedűs Lóránt elnökségi tagnak és feleségének, Enikőnek, illetve Miklós Árpád elnökségi tagnak és feleségének, Zsuzsannának egészséges leánygyermekei születtek. Szívből gratulálunk mindannyiuknak, a kis Etelkának, és Ildikó­ Emesének sok boldogságot, szeretetet kívánunk! KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIK­KEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET! A SZERKESZTŐSÉG FENNTART­JA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Készült: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Író­ik­at".................. T­V?'"! " Tk ff 1092 Budapest, 1092.Budapest, 1552849 dóban (Budapest XIII., Lehel u. 10/A., levélcím: HELIR, Buda­j\/| A A D H UDI \/­ Ráday u. 32. I. e. 3. Ráday u. 32. I. e. 4. Vörösmarty Nyomda Rt. pest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. llírlap-az­ IVXilvJ Iiil­­X vylYVj XV X Ii’nt/tirtoc'/tő' Levélcím: Telefon és telefax: Székesfehérvár É­letági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a 1464 Budapest 215-8795 Irányi D. u. 6. postahivatalokban. A szerkesztőbizottság elnöke: Ludwig Emil Pf. 1591 Kiadja: Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­, c­­/ • I /,/ A | Telefon és telefax: A Magyar Út Alapítvány Felelős vezető: sorolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH CS­UKKA IO­­­VA­ I­ 218-0783 Felelős kiadó: Papp Károly Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft. Telefon: a Magyar Út Alapítvány elnök-igazgató Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi 218-0785 kuratóriuma Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865-3909

Next