Magyar Fórum, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-04 / 1. szám
SÖTÉT, NYOMASZTÓ ÉS FULLASZTÓ ÉV, A HONVESZTÉS KITERJEDÉSÉNEK ESZTENDEJE VAN MÖGÖTTÜNK. A MÉG ÖNTUDATOSNAK MEGMARADT MAGYARSÁG MINDEN ERŐFESZÍTÉSÉRE SZÜKSÉG VAN, HOGY LEFÉKEZHESSE ÉS MEGÁLLÍTHASSA EZT A HALÁLOS FOLYAMATOT. A magyar nép ma olyan, mint a Körösök gátjai: tele van ürgelyukkal. Nem véd kellőképpen a szennyes ártól. Mindezt már megírtuk karácsonyi-újévi összefoglalónkban. A honvesztés számlájára most még rá kell írni a szakszervezeti vezetések kapitulációját, amely természetesen nem történhetnék meg, ha a tagság öntudatos és önnön érdekeit ismerő emberekből állna. De hát szörnyű lehangolódás ömlik szét a társadalom minden részében. Az érdekképviseletek nélkül maradt dolgozó emberek beletörődnek a sorsukba. Arról már régen letettek, hogy a politikusoktól valamit is várjanak. A kétpárti koalíció, az SZDSZ vezette kormány éppen ezt akarta: kiverni a fejekből a rendszerváltást, az emberi önállóság igényét. Erre is felhívtuk már jóval korábban a figyelmet. Mindez az idegenség hoszszú távú berendezkedése érdekében történik így. Diktatúrát gyakorolni demokratikus díszletek között csak úgy lehetséges, ha a népben, az elnyomottakban nincs ellenállás. Azt mondják, régen puha diktatúra volt minálunk, Kádárék alatt. Nem! A magyar nép lett előzőleg puhára verve, főzve, manipulálva, és nem igényelt keményebb elnyomást, szorítást. Magyarországon valójában csendes népirtás folyik: magyarirtás. A szellemi égbolt sivár, az anyagi viszonyok kilátástalanok és a vékony álelit kivételével mindenkitől elvesznek és elrabolnak valamit. Mindenkinek rövidebb az élete. És a társadalom ebbe csendesen beletörődik. Petőék diktatúrája még puhábbnak látszik, mint az elmúltak, mivel azoknak népgyötréseit, kivéreztetéseit felhasználva uralkodnak. Kádárék már a hatvanas években elkezdték megrabolni a magyar jövőt, ennek a szálláscsináló társaságnak már ezen a gyenge, kifosztott, öntudat nélküli magyar népen kell uralkodnia. Számukra a befejezés, az ország magyartalanítása a feladat. Kellemes, kockázatmentes életet nyújtani a betelepülő különféle zsidóknak. Meg más idegeneknek, hogy ne legyen annyira egyhangú a dolog. Ehhez minden valóságos hatalmat, rendelkezési jogot ki kell venni a törzslakosság, pontosan annak nemzeti középosztálya kezéből. Ezért lökték meg a privatizációt, ezért léptették életbe a Bokros-csomagot, ezért adtak el mindent, és ezért teremtették meg az összefüggő, központi irányítású sajtót. Ne törhessen felszínre egyetlen magyar akarat gejzírje sem. MESTERI VOLT, AHOGY A SZTRÁJKOKAT, AZ ÉRDEKKÉPVISELETI ELLENÁLLÁSOKAT „KEZELTÉK”. TAVASSZAL, A BOKROS-CSOMAG BEJELENTÉSEKOR MINDJÁRT KIROBBANTOTTAK EGY ERŐSEN HAPPENINGES ÍZŰ DIÁKSZTRÁJKOT ÉS MINDEN MÁS SZAKSZERVEZETET SZINTE BIZTATTAK KÜLÖNFÉLE FELHÁBORODÁSOK BEJELENTÉSÉRE. Akkor, amikor Bokros elvonásai még nem is éreztették a hatásukat, amikor még zsebben volt az a pénz. Amit később kivett a munkásruhák olajos zsebeiből a restrikció. Aztán lettek is nagy áltüntetések, még hajba is kaptak az SZDSZ-esek az MSZP-sekkel. Szöllősiné a saját kormánya ellen a Parlament elé vezényelte a pedagógusokat. Aztán év végére minden szépen elsimult. A tanárok egy napot mintha sztrájkoltak volna, egy pénteki napon, a szünet előtt, teljesen értelmet- lenül és a kormányra nézve veszélytelenül. Az Érdekegyeztető Tanács szépen elhanyált közben, ár-bér megállapodás nem jött létre, ellenben a kormány bejelentette, hogy a költségvetés alapján - amelyet természetesen néhány kormánypárti ellenszavazat ellenére több mint kétharmaddal elfogadták - a benzin ára ’96 elején több mint tíz forinttal emelkedik, s immár a gázolaj is száz forint fölé löttyen. Ez az egy áremelés önmagában is legalább húszszázalékos árszint-növekedést idéz elő. Megdrágítja a mezőgazdasági és az ipari termelést, a szállítást és a közlekedést. Ezzel együtt emelik a vasúti szállítás, a személyszállítás díját, a villanyt, a gázt, a postai szolgáltatások díjait és a telefonálás költségeit. Gyakorlatilag legalább harminc százalékkal drágul meg az élet. Az emberek kénytelenek leszokni az utazásról. Kevesebb levelet és postai csomagot küldenek egymásnak, kevesebb újságot tudnak megvenni és még inkább rá lesznek utalva a Televízió és a Rádió híreire. Természetesen ezekben még több lesz a bódító hazugság; ezek már biztos kézben vannak, mert meghozták a galád médiatörvényt, amely voltaképpen feltétel nélkül adja át, mégcsak nem is koncesszióba a magyar elektronikus médiumokat az SZDSZ alvilágának és hírkéjenceinek. RÖGHÖZKÖTÖTTSÉG, BELESZÓLÁSRA VALÓ KÉPTELENSÉG LESZ OSZTÁLYRÉSZE A MAGYAR NÉPNEK 1996-BAN. MILYEN ÉLET AZ, HA MÁR EGY CSALÁDLÁTOGATÁST IS MEG KELL GONDOLNI, A KIFIZETHETETLEN VASÚTI KÖLTSÉGEK MIATT, HA MÁR EGY LEVÉL FELADÁSÁT IS A FIZETÉS KÖRNYÉKÉRE KELL HALASZTANI? Ehhez jönnek még a mértéktelen adók és az önkormányzatok teljes ellehetetlenülései. Hogy segítség se érkezhessék sehonnan. A magyar iskolák fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Pedig már a NAT alapján lehetne tanítani bennük, tehát magyartalanul, sőt magyarellenesen, ámde a kormánynak jobb, ha maga a tanítás fenntartása válik a helyi közösség gondjává, s ha attól retteg a tanár, megmarad-e az állása. Naná, hogy megtanítja a NAT-ot, és leneveli a nebulót a „szélsőséges magyarkodásról”. Egyházi iskolák? Majd az éhes nép fordul ellenük, ha ott valami emberfeletti erőfeszítéssel mégis sikerül valamivel jobban tanítani. A sajtó által felkorbácsolt irigység, ami eddig is a szocialista választási sikerek egyik fűtőanyaga volt, majd elintézi a kérdéseket. KILENCVENÖT A PÉLDÁTLAN ÁRULÁSOK ÉVE VOLT. SZINTE MINDEN KOMOLYABB INTÉZMÉNY CSERBENHAGYTA ÖNMAGÁT, ÉS FELADTA AZT, AMI RÁ VOLT BÍZVA. Az Akadémia belement abba, hogy a magyar tudományt lehetetlenné tegyék. Energetikai Bizottsága például félreérthetetlenül állást foglalt az energiaipar eladása ellen, de ezt nem hozta nyilvánosságra, és nem állította fel az értelem, a tudomány védvonalát Suchman zsoldosai elé. A kutatás-fejlesztés gyakorlatilag megszűnt Magyarországon. A felsőoktatás beletörődött a sorsába. Lenyelik az elbocsátásokat, eltűrik a megaláztatásokat. A kórházak vergődnek, az orvosokat gyakran megszégyenítik, de még mindig sok a pazarlás a rendszerben, a betegek ugyan már nem tudják megvenni a szükséges gyógyszereiket, de az orvostársadalom eltűri, hogy egy klikk rátelepítse a kórházakat bagóért felvásárló izraeli céget, a Rokkert, és most azt is, hogy az ágazat szakszervezeti tündérhölgyei lemondjanak a sztrájkról, és belemenjenek abba, hogy a kormány majd áprilistól adjon nekik a tavalyi reálbérveszteségeiket is alig pótló béremelést. Már áprilisban az inflációval régen elvesztették, amit kaptak. Oda se neki! Tovább romlik már most is tűrhetetlen helyzetük? De hiszen ez a cél: az egészségügy kevesebb szegény magyart tud megmenteni az életnek, kevesebb nyugdíjat és szociális segélyt kell kifizetni és a megüresedett lakásokba - a magyar otthonokba - könnyedébben lehet új honfoglalókat telepíteni. MINDEZT CSAK EGY JÓL KÉZBEN TARTOTT SAJTÓ SEGÍTSÉGÉVEL LEHET MEGCSINÁLNI. AMIKOR A KORMÁNY KÍVÁNTA, A SAJTÓ SZTRÁJKRA BUZDÍTOTT. AMIKOR A KORMÁNY SZÁZ NAP TÜRELMET KÉRT, AKKOR A HÍRKÉJENCEK ELKEZDTEK AZ UFÓKRÓL CIKKEZNI. Amikor a kormányerők által szervezett gyermeteg tüntetések voltak, akkor lelkendezett, úgy tett, mintha a néppel érezne együtt az egész liberális sajtó, de amikor a kormányellenes tüntetésre hívtuk ugyanezt a megsértett, kifosztott népet, akkor bezzeg félelmeket alattomoskodott elő, véres eredményekkel ijesztgetett. No, persze félt is, mert a kéjenc mindig fél. Alig felfegyverzett alakulatok várták a jelet, hogy a tömegre rontsanak. Oda volt rendelve Szabó Albert és társulata, hogy ha a könnygáz és a gumibot, netán a géppisztoly veszi át a szót, ott legyen a hivatkozás: a szélsőjobboldali felforgatás a képernyőn. Természetesen a felelősség a miénk lett volna, s nem az odavezényelt néhány tucatnyi kopasz fiatalemberé. A sajtó azt is letagadta, hogy milyen szociológiai összetételű volt a tömeg. A magyar középosztály tüntetése volt ez. Méltóságteljes viselkedésével is bizonyította ezt százezer ember. Megértette, hogy valójában az országvesztés ellen, s a legfőbb országrontó: az SZDSZ túlhatalma ellen hívtuk ki a terekre. A visszatükrözésben természetesen ez is elsikkadt. Sok mindent lehet ma Magyarországon, de a televízióban az SZDSZ lényegére, magyarellenességére, szálláscsináló mivoltára rámutatni nem lehet. Most pedig már ki van adva a parancs: ezt az egész Szabadság tér-Kossuth tér-esetet el kell felejteni! Mégis, ha összegzésünk HONFOGLALÁS-rovatába is írni kívánunk valamit, akkor először ezt a megmozdulást kell rögzítenünk. Mert ez volt az egyetlen olyan társadalmi megmozdulás a ’95-ös évben, amelyik a lényegre mutatott rá, amelyik a valódi ellenállási szándékát mutatta fel. Ez nem volt, nem is lehetett visszaütés, a puszta kimondása volt annak, ami történik: a magyar népet fosztogatják, ütik-verik, éheztetik és az életére törnek. Nekünk egyelőre ennyire futotta az erőnkből, mesterséges félelemkeltés légkörében, egy szál magunk kimondtuk, hogy mi történik. Egyelőre ennyire voltunk képesek. Ebből természetesen az is következik, hogy mások, más szervezetek, a parlamenti ellenzéki pártok, amelyek mindezt látják, s mégsem választják a radikális ellenállás útját, a parlamenti jelenlétükkel segítenek fenntartani a demokrácia látszatát, egyszersmind eltakarják azt a végveszélyt, amibe az SZDSZ körei sodorják az országot. Meg kellene érteni, hogy a rendszer eleve így van kitalálva: egy semmit eldönteni, megakadályozni vagy megváltoztatni nem képes ellenzék harsány vagy mértéktartó szónoklatai és közbekiabálásai jelképezik a demokráciát. Ma azon vitatkozni, hogy mérsékeltnek kell-e lennie az ellenzéknek, vagy radikálisnak, szinte a hazaárulással határos vakság. SIRALMAS ÉS SZÁNALMAS VOLT AZ AZ AGGÁLYOSKODÁS, GYÁVASÁG ÉS MELLÉBESZÉLÉS, AMI KORMÁNYELLENES TÜNTETÉSÜNK ELŐNAPJAIBAN A MAGUKAT ELLENZÉKINEK MONDÓ PÁRTVEZÉREK NÉHÁNYÁTÓL ELHANGZOTT. Védték azt a nemlétező demokráciát, amely számukra csak az Antall-emléktúrák szabadságát nyújtja? Mi ezt a leleplező hozzáállásukat tekintjük az elmúlt év egyik legkeserűbb mozzanatának. Ez alól csak a KDNP megújult vezetése volt kivétel. Az elmúlt évben az álelit, az SZDSZ-es oligarchia a következő Sztálin Józsi-szellemiségű botrányokkal szolgált. Azért hivatkozunk most a generalisszimuszra, mert az ő pályája indult, még a cári időkben egy fegyveres postarablással, s a most felsorolandó esetek valamennyien postarablás-bankrablás jellegű gaztettek. Felfedésük után csak a kiosztandó évek száma lehetett volna kérdéses. Volna, mivel egy évecske nem sok, de annyit sem osztottak ki az elposta- és bankrabolt milliárdokért. Az ügyek immár el vannak felejtve. Lupist, Feketét - a Leumimilliárdok vesztéért -, Kunost, Kovácsot s másokat azzal sújtotta a Horn-kormány, hogy 1995-ben nem kaptak kitüntetést. Ez most majd újabb bankárokat fenyeget. AGROBANK: KUNOS ÉS KOVÁCS ÚR KEZÉN KATTANT A BILINCS, ÁM EGY NAP MÚLVA LEESETT. Magyar ForfiM 1996. január 4. A Horn-kormány regnálása alatt a MIÉP Elnöksége zavartalanul szaporodik Az óesztendő utolsó előtti napján örömmel vettük a híreket: id. Hegedűs Lóránt elnökségi tagnak és feleségének, Enikőnek, illetve Miklós Árpád elnökségi tagnak és feleségének, Zsuzsannának egészséges leánygyermekei születtek. Szívből gratulálunk mindannyiuknak, a kis Etelkának, és Ildikó Emesének sok boldogságot, szeretetet kívánunk! KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIKKEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET! A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Készült: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Íróikat".................. TV?'"! " Tk ff 1092 Budapest, 1092.Budapest, 1552849 dóban (Budapest XIII., Lehel u. 10/A., levélcím: HELIR, Budaj\/| A A D H UDI \/ Ráday u. 32. I. e. 3. Ráday u. 32. I. e. 4. Vörösmarty Nyomda Rt. pest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. llírlap-az IVXilvJ IiilX vylYVj XV X Ii’nt/tirtoc'/tő' Levélcím: Telefon és telefax: Székesfehérvár Életági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a 1464 Budapest 215-8795 Irányi D. u. 6. postahivatalokban. A szerkesztőbizottság elnöke: Ludwig Emil Pf. 1591 Kiadja: Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá, c/ • I /,/ A | Telefon és telefax: A Magyar Út Alapítvány Felelős vezető: sorolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH CSUKKA IOVA I 218-0783 Felelős kiadó: Papp Károly Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft. Telefon: a Magyar Út Alapítvány elnök-igazgató Külföldön terjeszti a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi 218-0785 kuratóriuma Vállalat, Budapest, Postafiók 149. H-1389. HU ISSN 0865-3909