Magyar Fórum, 1996. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1996-07-04 / 27. szám

A PÉLDÁTLAN CSISZLIKSÉG - CSAK EZZEL LEHET ILLETNI A HORN-STÁB ELJÁRÁ­SÁT, AMELLYEL LESZAVAZTA AZ ALKOT­MÁNY ALAPOZÁSÁHOZ BENYÚJTOTT MÓ­DOSÍTÓ INDÍTVÁNYOKAT. BELÁTHATÓ I­DŐN BELÜL TEHÁT NEM LESZ ÚJ ALKOT­MÁNY. Ez a gyülevész társaság nem fog alkot­­mányozni, mert nem tud megegyezni még önmagával sem. Ilyenformán elő­nyös fejleménynek tekinthetjük Hor­­gyuiék makacskodását. A stílus pedig... nos, a stílusukról ne beszéljünk. Ők már csak ilyenek: hitványak, alamusziak, gátlástalanok. Ne keseregjünk most afölött, hogy a módosítások mögött ötpárti egyetértés lapult meg, benne az MSZP-s házelnök és az alkotmány-előkészítő bizottság tá­mogatásával. Azon se csodálkozzunk, hogy az MSZP-frakció többsége vakon ment Szekeres után, aki „igen”-t nyo­mott, s hogy ilyenformán a kormány puccsot hajtott végre önmaga ellen, mert mindez mellékes. Az alkotmányo­zási csiszlikségnek külső okai vannak. Az alkotmány mint olyan sohasem érde­kelte annyira a kommunistákat, szocia­listákat, hogy miatta botrányt robbant­sanak ki és hatalmi pozíciókat kockáz­tassanak. Horn Gyula viszályt akar szítani. Eddig mindig őt fenyegették és ALÁZTÁK MEG, MOST VISSZALŐTT ÉS TO­VÁBBI POFONOKAT HELYEZETT KILÁTÁS­BA. Két évvel a választások előtt a KÉT URALMON LÉVŐ PÁRT MEGKEZDTE EGYMÁS ELLENI KAMPÁNYÁT. Ez MÉG NEM A SZAKÍTÁS, NEM JELENTI A KOALÍ­CIÓ VÉGÉT, DE IGENIS JELENTI A KÍMÉ­LETLEN HARCOT EGYMÁS ELLEN. Erről az indoklás tanúskodik, amivel a kormány szocialista miniszterei elvetet­ték a módosításköteget. Az elvtársak most felfedezték a szocializmust. Két év liberális kötelékrepülés után, a társada­lom nyomorba döntése után, a szociális kiadások kegyetlen lefaragása után, az éhezésre ítélt iskolásgyermekek ezrei­nek jajgatása után, a magyar gazdaság kiárusítása után, a dolgozó emberek reálbérének zuhanásos esése után a fe­jükhöz kapnak, az alkotmány tervezeté­ből hiányoznak a szociális alapjogok, a környezetvédelem, az érdekképviseletek jogai - vagyis a szociális érzékenység. Erre szokták mondani belvárosi körök­ben: „grószartig!” Ez az indoklás, ez a kilógó lóláb mutat­ja meg, hogy egyáltalán nem az alkot­mányról van szó. Ez egy első, még halo­­vány, kissé ködös üzenet a nyomorgó, a szociális védőháló után áhítozó szeren­csétlen tömegnek. Veletek vagyunk! Nem engedünk benneteket kiszerkeszteni az alkotmányból. Majd mi megmutatjuk Hack Péternek, hogy „meddig az addig”. Mentségükre legyen mondva, nem ők kezdték. Az SZDSZ már legalább két hónapja folytatja az óvatos elszakadás propagandakampányát, finoman, vissza­fogottan kommunistázik, szidja a Ká­dár-rendszert, emlékeztet egykori de­mokratikus ellenzék gyökereire. AZ ÁLTALA IRÁNYÍTOTT SAJTÓ HANGJA ÚJ ÁRNYALATOKAT VESZ FEL: NEM CSU­PÁN AZ ELŐZŐ NÉGY ÉVET MARATJA, HA­NEM HORNÉK GYÖKEREIT PISZKÁLGAT­JA, ÉS ÖNÁLLÓSODIK. MINDEZ MEG VAN TERVEZVE. EZ A HANG ERŐSÖDNI FOG, AZ SZDSZ A KÖVETKEZŐ IDŐKBEN A MEG­MENTŐ, A JÓTEVŐ SZEREPÉBEN FOGJA FELTÜNTETNI ÖNMAGÁT. Ő FOGTA LE AZ MSZP VASKALAPOSAINAK A KEZÉT, S HA NEM LETT VOLNA BENNE A KORMÁNY­BAN, SOKKAL ROSSZABB LETT VOLNA. Ezután mindig az ellentéteket fogják hangsúlyozni. Azt, hogy mikor és mi­lyen mértékben fajul majd acsarkodássá a küzdelem, még nehéz kiközvetkeztet­­ni, mert attól is függ, milyen hátorszá­got talál magának a két szövetséges. Ha sikerül a Fidesz beépítésével létrehozni az ellenzéki szövetséget, az MDF­­KDNP-Fidesz-hármast, hozzáfogva még a Szabó Iván-féle Osztap Bender­­pártocskát is, akkor az SZDSZ nagyszá­­júbb lesz, mert akkor létrejön egy olyan tömb a vezetése alatt, amely nélkül még akkor sem lehet kormányozni, ha nem jut többségre. Az SZDSZ most érzékelhető törekvé­sei a következőkben foglalhatók össze. Hullámzó erejű szocialistaellenességgel fenntartani a Beszélős élcsapat képét, és azt a lehetőséget is, hogy újra szövetség­re lépjenek egymással, természetesen még határozottabb liberális vezénylet mellett. De a szocialistaellenesség a má­sik oldalnak, a Fidesz drótkerítése mögé begyűjtött ellenzéknek is szól. Ott is jól cseng ez, már csak egy kis piros-fehér­­zöldet kell hozzáadni. A másik fő törekvés, hogy a MIÉP ne jusson be a parlamentbe és ne jöhessen létre olyan össznemzeti egyesülés, amelyben minden nemzeti, keresztény és radikális erő benne van. Az SZDSZ ARRA TÖREKSZIK, S EZT A FIDESZEN KERESZTÜL, VALAMINT AZ EGYES PÁRTOKBA BEÜLTETETT EMBEREI RÉVÉN ÉRI EL, HOGY A KISGAZDAPÁRT MINDIG KÜLÖN ÁLLJON, S MÉG A MIÉP­PEL SE TUDJON MEGBÍZHATÓ SZÖVETSÉ­GET teremteni. A Kisgazdapárt kösse le a radikális magyarokat, de tartsa is bi­zonytalanságban őket. A fontos az, hogy a kormányhatalom szempontjából min­dig essen el az a nyolc, tíz százalék, amit a Torgyán József által vezetett kisgaz­dákra leadnak, ugyanakkor ez az elége­detlenség mindig legyen mozgósítható, ha kell, az MSZP ellen, ha kell, a többi magyar ellenzéki párt ellen. A „liberális dögkeselyűk” miatt azért kapott ke­mény figyelmeztetést Torgyán József, mert átlépett egy tilos határvonalat. Fél­nek tőle. Ha merészen és következetesen átlépné a határokat, nagy felfordulást tudna csinálni a liberális leningrádban. A MIÉP KIREKESZTÉSE azért ANNYI­RA FONTOS AZ SZDSZ ÉS AZ MSZP SZÁ­MÁRA, MERT AZ A SZÍVÓS ÉS KÖVETKEZE­TES LELEPLEZŐ ERŐ, AMELY EZT A PÁR­TOT JELLEMZI, A PARLAMENTBE KERÜL­VE, NETÁN EGY EGYESÜLÉSBEN HATA­LOMRA KERÜLVE AZ EGÉSZ NEMZET ÚJ, ÉPEBB ÖNFELFOGÁSÁT, A NEMZETI CÉ­LOK ELŐTÉRBE KERÜLÉSÉT JELENTENÉ, ÉS MEGAKADÁLYOZNÁ A SZÁLLÁSCSINÁ­­LÁS NAGY MŰVELETÉT, AMELY VÉGERED­MÉNYBEN AZ SZDSZ ALAPVETŐ MEGBÍ­ZATÁSA. Ez már 1989-ben is elsőrendű céljai közé tartozott. A magyar öntudat, a nemzeti öncélúság mindig is útjában állt. Horn Gyula az alkotmányozás meg­torpedózásával ezekre az SZDSZ-es kampánytervekre és választási előkészü­letekre is odalökött valami kontrafélét. Foghegyről, ahogyan szokta. Világos és természetes, hogy ő most a szocializ­mussal jön elő. Kenyér helyett az Alkot­mányt akarja megvajazni. Majd mond még mást is, ígéretekben nem lesz hiány, és melldöngetésben sem. Ő most az erősebb kutya szerepkörét mutatja fel az SZDSZ burkolt antikommunizmusá­­val szemben. De ezenfelül más is van a háttérben. A villa-proletár nagy győzelmet aratott. Számítása bevált. Szinte szó szerint úgy, ahogy múlt heti elemzésünkben rámu­tattunk. Az IMF mindent elnézett neki. A bődületes hiányok ellenére megadta aláírását, mert elfogadta ellentételként a meglengetett zsidó kárpótlást, és megfe­lelőnek találta a Közalapítványba bea­jánlott vagyont. Ezt Horn Gyula szemé­lyes győzelmévé tudta feltornászni. Most már önálló, nyugodtan visszabeszélhet az SZDSZ-nek, ez a siker teljes mérték­ben hozzá kötődik. A hazaárulás el van fogadva. A Valu­taalap perzekútorai elégedettek. Soha még ekkora különbség nem volt vállalt és a teljesített pénzügyi mutatók, sarok­számok között. Iszonyatos az infláció, a tébé-alapok hiánya csillagászati, a deficit hatalmas, a kormány egyetlen egy válla­lását sem teljesítette. Hiába vezetett be drasztikus népnyomorító intézkedése­ket, semmi sem sikerült neki, de a ban­kár urak mégis magadták az aláírásukat. Horn Gyula győzött, mert jól időzített, volt kitartása a végletekig húzni az időt, még ellenkezni is mert. Jól látta, hogy az idő sürgeti a zsidó világszervezetet, kell nekik a pénz, mert a közel-keleti helyzet robbanékony. Soha még egyik elődjének ilyen pisz­kos csel be nem jött. Ő most büszke és boldog, megnyitotta a saját számláját. El­ső mozdulatával odavágott az alkotmá­nyozásnak. Ez úgyis a bögyében volt, mert nem szereti az ilyen úri huncutsá­gokat. Az ellenzéki pártok hibásak, mert hagyták idáig fajulni a dolgokat. Ebben az alkotmányozásban eleve nem lett vol­na szabad részt venniök, így aztán most Horgyás ostora rajtuk is csattan. Meg lettek szégyenítve. Eleve nyilvánvaló volt, hogy ez a parlament alkalmatlan az új alkotmány létrehozására. Hiszen még az Alkotmánybíróságot sem képes kiegé­szíteni. Egyetlen meghozott törvényé­nek nem képes érvényt szerezni. Elviseli a kormány mögötti jelentéktelenség és másodrendűség helyzetét. De hibásak azért is, mert ezt a fentebb vázolt összefüggést nem tárják fel, hall­gatásukkal segédkeznek az ország kiáru­sításában. Már korábban is leírtuk: csőd SZAGLIK. EZ A KIS KAMPÁNYKEZDET IS ERRE UTAL. MOST A SZOCIALISTÁK GYORSAN MEG AKARJÁK TEREMTENI A FELTÉTELÉT ANNAK, HOGY A BUKÁS ÓRÁ­JÁBAN AZ EDDIGI BARÁTAIKAT ÉS ELLEN­FELEIKET A BŰNBAKOK OLDALÁRA TA­SZÍTHASSÁK. Mert, természetesen, a kampány nem csak és nem is elsősorban az SZDSZ ellen irányul, hanem minden­ki ellen, aki nem szocialista. Nemzetközi ellenkezéstől most nem kell tartaniok. Ez most nem az a pillanat, amikor az SZDSZ-t megvédi „a világköz­vélemény”. Az arabok nemet mondtak Netanjahu harcias politikájára. A szaúda­­rábiai robbantás rettenetes figyelmeztetés az egész világ számára: nagy erők feszül­nek immár azon az oldalon is. Puskapo­ros a levegő. Az orosz helyzet is bizonyta­lan. Jelcin ismét felöntött a garatra, de a szervezete már nem bírja. Olyan erők öle­lésébe futott bele, amelyek kellően félel­metesek is a Nyugat szemében, meg elég­gé liberálisak is ahhoz, hogy a Coca Cola ott maradhasson, a csecsenföldi amerikai olajvállalatokkal együtt. A Heteknek nincs pénzük Közép-Európára. Ha Horn most nem adja oda a pénzt a zsidóknak, akkor később már valóban nem tudja, mert nem lesz mit. Horn egyelőre nem kap több német szabadkőműves kitüntetést, de ez a bó­­lintás, amit most kapott a bankár urak­tól, mindennél többet ér számára. Mindenki a maga sorsának kovácsa lesz az elkövetkező években. A század­vég semmi tisztulást nem hoz, semmi sem dől el. Most sem dőlt el semmi. Ideiglenes és rövidtávú az a vezetői en­gedély, amit Horn most kapott. Az idén még nem vonják vissza. De ha olyan je­lentések mennek majd kifelé, hogy aka­dozik a vagyonbevitel a Közalapítvány­ba, akkor mosolyszünet következik és a villa-proletárt menesztik. A CSATLÓS-KORMÁNYNAK SOHA SINCS ÁLLANDÓ CSATLAKOZÁSA. ÁLLANDÓAN CSAK FENNMARADÁSI ENGEDÉLYEKET KAP ÉS NAPRÓL NAPRA ÉL TOVÁBB. EZZEL A KISZOLGÁLTATOTTSÁGÁVAL OKOZZA A LEGNAGYOBB KÁRT A NEMZETNEK. Ezért kell végérvényesen leválta­ni. Magyarországnak olyan kor­mányra VAN SZÜKSÉGE, AMELYET NEM TÁMOGAT A VILÁGBANK, ÉS EZÉRT NEM IS FÜGG TŐLE. MOST EGYETLEN LEHE­TŐSÉGE van a magyarságnak: támad­ni. HORNÉKAT MOST KELL LEVÁLTANI, AMIKOR ERŐSNEK HISZIK MAGUKAT. Magyar A­mix 1996. július 4. KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA. AZ ALÁÍRT CIK­KEKÉRT A SZERZŐK VISELIK A FELELŐSSÉGET! A SZERKESZTŐSÉG FENNTART­JA AZ ÍRÁSOK SZELLEMÉT ÉS TARTALMÁT NEM ÉRINTŐ RÖVIDÍTÉSEK JOGÁT. Aj . r­­­Tj/Átyt­­A/T Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Szedés, tördelés: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési IVlAvIYAK rUKUlVl 1092 Budapest, 1092 Budapest, WolfPress Kft. Irodában (Budapest XIII., Lehel u. 10/A., levélcím: HELIR, Ráday u. 32., I. e. 3. Ráday u. 32.i. e. 4. Készült( Budapest, 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta RL Levélcím: Telefon és telefax: 1547320 Hírlap-üzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati iro-A szerkesztőbizottság elnöke: 1464 Budapest, Pf. 1591 215-8795 Vörösmarty Nyomda Rt. dában, vidéken a postahivatalokban. CSURKA ISTVÁN tv. . . . Kiadja: Székesfehérvár, Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. árusításban Telefon és telefax: A Magyar Út Alapítvány Irányi D. u. 6. megvásárolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIR­O 218-0783 Felelős kiadó: Felelős vezető: KÉR Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok,Kiadói Főszerkesztő. Telefon: a Magyar Út Alapítvány Papp Károly Lapterjesztő Kft., Gondos BL LUDWIG EMIL 218-0785 kuratóriuma elnök-igazgató HU ISSN 0865-3909

Next