Magyar Fórum, 1997. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám, 10. évfolyam, 1. szám)
1997-07-03 / 27. szám
2 CSURI ISTVÁN «freetrum, e wicer? Tudja a kormány, ha akarja, hogy milyen sorrendben fogadtassa el a törvényeket. Mielőtt az Országos Televízió és Rádió Testület kiosztotta volna a pályázók között a kereskedelmi csatornákat, meghozatták az Országgyűléssel azt a reklámozási szabályt, amely szerint szabad Magyarországon dohányt, szeszt reklámozni. Enélkül ugyanis a kis magyar piacon a kereskedelmi tévék nem élnek meg. A megmaradt közszolgálati tévé is bajba kerülne az egészségkárosító reklámpercek nélkül. A dohányzásnál csak a televízió károsabb az egészségre. A fejlett világ ezért egyre kevesebbet szív, és az összefüggő műsorfolyamokat szolgáltató kereskedelmi televíziókat is ki fogja szorítani az Interneten választható tanulás vagy szórakozás. Amerikában heves harcot indítottak a dohányzás ellen. Ezért a dohányipari tőke kelet felé tágít. Ugyanígy nyomul piacokért az amerikai tévéüzlet is. Bezzeg a volt SZU népei füstölnek, s füstölünk kegyetlenül mi is. Minden dohánygyárunk idegen kézbe került. A külföldi tőkének kedvez tehát a magyar törvényhozás, amikor „liberalizál”, és szándékosan rosszat tesz a magyar tüdőnek, szívnek, vérkeringésnek. A fiatalság egészségét kínálja oda, hiszen a fiatalok rászoktatásában van nagy jelentősége a reklámozásnak, a tévének. Az egészségügyi ellátás, szolgáltatás reformjával küszködik az ország. Kevesebb pénzből kell gyógyítani - mondják. De a cigaretta, a füst több beteget csinál. Itt is van tehát egy óriási ellentmondás, a kormányt azonban ez nem érdekli. Kipréseli az önmagát mérgező népből a gyógyászati költségek mellett a cigarettagyárak hasznát és a tévék reklámbevételeit is. Mindent. És a temetkezés eladásából is hasznot facsar magának. Ahogy Illyés Gyula írta: „...porod is neki szolgál”. A műsorszolgáltatási engedélyek kiosztása azonban éppen a reklámpénzek alázatos odakínálása után hatalmas meglepetéssel zárult. Nem kapott csatornát az SZDSZ első számú favoritja, az írisz nevű, amerikai tőkével kínálkozó, s a magát a következő nevekkel fémjelző vállalkozás: az élen Lauder, aki a Zsidó Világszövetség elnökségének is tagja, és már iskolája is van Budapesten. Palmer, a volt pesti USA-nagykövet, akit az SZDSZ nyílt, a diplomáciában még Pesten is sok pártolásáért menesztettek, s aki azóta „közép-európai vállalkozó”. Andy Vajna, az Evita producere, aki körül óriási felhajtást csináltak - ugyancsak Pesten -, miközben Kaliforniában némi adógondjai támadtak, s végül, de nem utolsósorban Baló György, akinek turkás, lepedékes „r” hangzóit oly sokáig élvezhették a magyar tévénézők. A fiúkban van valami közös: mindenük a pénz. Volt is, van is dohányuk rogyásig, mégis vesztettek. A döntés, amelyhez természetesen Horn engedélyére volt szükség, valószínűleg a kormánykoalíció végét jelenti. Ekkora pofont az SZDSZ még soha nem kapott. Politikai működésének középpontjában kezdetektől fogva a televízió állt. Már az Antallal kötött paktumban kikötötte, hogy embereit nem lehet onnan a rendszerváltás ürügyén elbocsátani, majd beleszólt az elnök kinevezésébe, és kirobbantotta a médiaháborút. Célja az volt, hogy amíg a kereskedelmi televíziózás meg nem indul, addig uralja a közszolgálatit, s amikor megindul, az kerüljön teljesen a birtokában, az állami meg omoljon össze, de még utolsó leheletével is őt szolgálja. Céljait végül is nem tudta elérni. A legsúlyosabb vereségét valószínűleg akkor szenvedte el, amikor a kilencvennégyes választás nyomán, Csúcs László és Nahlik Gábor eltávolítása után teljesen a kezébe került a hatalom, és emberei képtelen pazarlásba, féktelen parancsolásba és őrült rablógazdálkodásba kezdtek. Ekkor még addigi híveik is elszörnyedtek és elundorodtak. Hiába, az arányérzék és a mértékletesség hiányzik a lelkükből. Lásd Kun Béla és Szamuelly Tibor garázdálkodását, Rákosi-Rosenfeld Mátyás mohóságát, amellyel mindannyiunk apjának neveztette magát. Valószínűleg ekkor vesztették el ezt a sokkal később kiírt, és most az eredményhirdetésig jutott pályázatot is. Nyilvánvaló, hogy van befolyásuk a másik két nyertes társaságra is. Nyüzsögnek az Aczél-boyok a két nyertes vállalkozásban is. Erőiket azonban eszdéeszék annyira összevonták ebben az íriszben, hogy most a pánik jelei ütköznek ki arcukon. Sárközi Erika, aki valamikor az SZDSZ kampányfőnöke volt, és aki azután ebből szédületes médiakarriert csinált, most a tévé elnökhelyetteseként fejezte be liberális szolgálatát, még az eredményhirdetés napján lemondott. A párt pedig, az SZDSZ, hirtelen nagy nyomatékkal megerősítette korábbi bejelentését, hogy nem támogatja a miniszterelnök javaslatát, amely arra irányul, hogy kapjon miniszteri rangot a miniszterelnök hivatalának vezetője. Ez már a második eset lesz, amikor az SZDSZ a kormány ellen fog szavazni. Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik egy másik elutasítás is. A kormány úgy döntött, hogy nem veszi igénybe az izraeli Ceres műholdat. Az amerikai ajánlat elutasításával egyidejűleg ez olyan kihívó magatartásnak látszik, amelyhez Horn Gyulának és körének komoly háttértámogatásra volt és van szüksége. Szaporodnak tehát a hadüzenetek és az utolsó figyelmeztetések mindkét részről, s az ember soha nem tudja, ki ütött először. Horn azt mondja, hogy ő csak visszaütött, a liberális kemény mag úgyszintén. De hol van már a régi erő és a fenyegetések súlya a liberális kemény mag átkozódásaiból? Valószínűleg sejtették már az eredményt, és vissza akartak húzódni a közszolgálati tévébe. Ezért akarták eltávolítani annak éléről Peták Istvánt. Nem kapták meg azonban ehhez a kétharmados többséget. Most tehát sokkal kevesebb lehetőségük van a rúgkapálásra, mint annak idején, a régi szép Hankiss- és Horváth-időkben. Valami ugyanis megváltozott a Magyarországgal kapcsolatos világbanki, világközponti politikában. Horn ezt látja, értésére adták, sőt valószínűleg fel is hatalmazták minderre. Ezért ennyire bátor a szentem. Befejeződvén a privatizáció, a központok elsimító, nyugalomteremtő, állandósító politikai erőket keresnek. Az SZDSZ nem ilyen. Az SZDSZ harcos, kegyetlen, robbantó-robbantgató, terroristagyanús. A megbízók, a Bilderberg-csoportban, a Bnel Britben, a JWC-ben tudják, hogy ők valójában mennyire liberálisak. Közép-Európában ezek most nem dühös Samirokat és a kezüket mindig a ravaszon tartó Harasztikat, Petőket, TMG-ket, sőt nem is Bauereket akarnak látni, hanem kedélyesen focizó Orbánokat és a nép fékentartásához értő, de nem homosan besározódott szocialistákat. Az SZDSZ-nek be kell érnie azzal, amit eddig megszerzett. Ez nem kevés, más szépen megnyugodnék, nekik azonban nincs ilyen belátás a lelkükben. Minden kell. „Shylocknak a szív kell!” Az SZDSZ tehát vesztésre áll, Horn vette magának a bátorságot, és ilyen döntést hozatott, ilyen döntést engedett meg magának. Ne örüljünk azonban túlságosan! Van még tépőfoga a gyengélkedő ragadozónak. Nemsokára ismét összemérik az erejüket. Ad-e még további milliárdokat a pénzügyminiszter a Horn által támogatott Postabanknak, és megválasztja-e az SZDSZ által támogatott Naszvadit ASZ-elnöknek az Országgyűlés? Ha ezekkel a kérdésekkel sikerül megosztania az SZDSZ-nek az MSZP-t, akkor hirtelen olyan zűrzavart tud teremteni, amelyben mindent visszanyerhet. A magyar sorsra nézve azonban az a legveszélyesebb, ami Horn Gyulát ennyire felbátorította. Mert most, a világcégek utasítására, konszolidálni akarják a magyar viszonyokat. Ugyanazt a módszert akarják alkalmazni, mint 61-63-ban Kádárék. A véres, kegyetlen terror, a leszámolás után, amikor már minden poszton az ő emberei ültek, meghozták az amnesztiát, sok embert kiengedtek a börtönből, elkezdték hagyni az óvatos szerzést, a bebújást az otthon csendjébe, sötétjébe. Most vége van a terrorisztikus privatizációnak, most még gyorsan megteremtik a föld megszerzésének a lehetőségét, még gyorsan eladják Paksot és az MVM-et, és aztán jöjjön a belenyugvás. Egy kicsit észrevétlenebbül pusztuljon a magyar. Ne legyenek lázadások. Ne tudjanak mibe kapaszkodni a gyökeres változást kívánók. Ha Orbán, meg valami Horn-utód lesz hatalmon, és Glatz Ferenc lesz a köztársaság elnöke, aki olyan szép magyar Históriát is tud csinálni, és Torgyán kívülről, hátulról mellbe támogatja őket, akkor mi ellen küzdjön és lázadjon a nemzeti radikalizmus? Tudnunk kell, hogy ma is a kádári konszolidáció következményeit nyögjük. A terrort kiheverte volna már a nemzet, de a mákonyba belebetegedett. Most ez már nem betegség lesz, ha engedjük a Horn utáni, a kegyetlen rabló, sokkoló privatizáció utáni elnyugvást, beletörődést, hanem maga a halál. Az SZDSZ vereségéből tehát a nemzet legjobb erőinek kell összefogással győzelmet kovácsolni. Az MTM Kommunikációnak és RTL-nek, a két nyertesnek a gratuláció mellett azt kell a tudomására hozni, hogy elsősorban a magyar kultúra szolgálatát várjuk el tőlük. Nem lehetnek olyanok, mint akiket kiütöttek, és nem lehetnek olyanok sem, mint a közszolgálatinak mondott, zűrzavaros Magyar Televízió. Bizalmunkat addig élvezik, amíg az első hazugság meg nem jelenik bennük. Magyar Fórum Hongkong Most végre tudom, hogy az a sok bóvli óra, játék ami hongkongi áruként jelent meg a magyar piacon, és amitől én megtartóztattam magam, mert bizsuk helyett kolbászra költöttem a pénzem, az a brit koronagyarmaton keletkezett és az angol királyi család adóbevételeit gyarapította. Lehet, hogy csak kismértékben, mivelhogy a kínaiak nem utalták át minden eladott vacak után azt, ami jár. Mert ők ilyenek. Hongkong kereskedelmi központ volt, és mint ilyen, maffiaközpont, tele bankkal, felhőkarcolóval és emberrel. Sziklás talaján demokrácia volt, mint mindenütt Nagy-Britannia fennhatósága alatt. Most már, mert régebben nem. De hát, ilyen a történelem. Most minden kínai lesz. A maffia, a bank, a hajók, a kikötő, az árucsere és a demokrácia is. A kommunista Kína vállalta, hogy demokráciaként fogja működtetni Hongkongot. Ez hihető, mivel a hongkongi kínaiak meg tudják fizetni ezt a szabadalmat. A búcsú érzelmes volt, de angol módra fegyelmezett. A trónörökös, aki előzőleg elhagyta szépséges feleségét, most elhagyta a korona egyik gyémántját, de mindezt királyi vérhez illő fegyelmezettséggel tette. Számunkra pedig marad a tanulság, hogy lám, vannak még államok, nemzetek, amelyek ragaszkodnak ősi földjükhöz, és visszaszerzik azt. Vérrel vagy aranynyal. Vagy egy kis fenyegetéssel. Csak mi, magyarok nem szerzünk vissza semmit, és már nem is ragaszkodunk semmihez, ami valamikor a miénk volt. Ezért nekünk ezután is bőségesen jut a hongkongi bóvliból. Számunkra még egy tanulsággal szolgál Hongkong Kína által történt visszaszerzése. Ugyanis ez tárgyalások útján kieszközölt határkiigazítás volt. Tehát: igenis létezik ilyen! Cs. I. Fodor András 1929-1997 Június 27-én váratlanul elhunyt Fodor András költő, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja, az írószakszervezet elnöke. Emlékét tisztelettel megőrizzük és következő lapszámunkban felidézzük. Magyar Fórum A Magyar Fórum az Interneten: http://www.sziliciumvolgy.com/mirror/magyarforum Magyar Fórum Levelesláda az Interneten: mforum @ mail.datanet.hu 1997. július 3. ........ ".........ffa1 —1 ■ . ........................ ■ ..........a............................................................. " ■■ ■ ■ . ..'i—...........".. . . —lj. ... ............................ Magyar Forum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: LUDWIG EMIL Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.I. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Készült: 1547320 Vörösmarty Nyomda Rt. Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. Felelős vezető: Papp Károly vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodában, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909