Magyar Fórum, 1997. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám, 10. évfolyam, 1. szám)

1997-07-03 / 27. szám

2 CSURI ISTVÁN «fr­­eetrum, e wicer? Tudja a kormány, ha akarja, hogy milyen sorrendben fo­gadtassa el a törvényeket. Mielőtt az Országos Televízió és Rádió Testület kiosztotta volna a pályázók között a ke­reskedelmi csatornákat, meghozatták az Országgyűléssel azt a reklámozási szabályt, amely szerint szabad Magyar­­országon dohányt, szeszt reklámozni. Enélkül ugyanis a kis magyar piacon a kereskedelmi tévék nem élnek meg. A megmaradt közszolgálati tévé is bajba kerülne az egész­ségkárosító reklámpercek nélkül. A dohányzásnál csak a televízió károsabb az egészség­re. A fejlett világ ezért egyre kevesebbet szív, és az össze­függő műsorfolyamokat szolgáltató kereskedelmi televí­ziókat is ki fogja szorítani az Interneten választható ta­nulás vagy szórakozás. Amerikában heves harcot indítot­tak a dohányzás ellen. Ezért a dohányipari tőke kelet fe­lé tágít. Ugyanígy nyomul piacokért az amerikai tévéüz­let is. Bezzeg a volt SZU népei füstölnek, s füstölünk ke­gyetlenül mi is. Minden dohánygyárunk idegen kézbe került. A külföldi tőkének kedvez tehát a magyar tör­vényhozás, amikor „liberalizál”, és szándékosan rosszat tesz a magyar tüdőnek, szívnek, vérkeringésnek. A fiatal­ság egészségét kínálja oda, hiszen a fiatalok rászoktatásá­­ban van nagy jelentősége a reklámozásnak, a tévének. Az egészségügyi ellátás, szolgáltatás reformjával küsz­ködik az ország. Kevesebb pénzből kell gyógyítani - mondják. De a cigaretta, a füst több beteget csinál. Itt is van tehát egy óriási ellentmondás, a kormányt azonban ez nem érdekli. Kipréseli az önmagát mérgező népből a gyógyászati költségek mellett a cigarettagyárak hasznát és a tévék reklámbevételeit is. Mindent. És a temetkezés eladásából is hasznot facsar magának. Ahogy Illyés Gyu­la írta: „...porod is neki szolgál”. A műsorszolgáltatási engedélyek kiosztása azonban ép­pen a reklámpénzek alázatos odakínálása után hatalmas meglepetéssel zárult. Nem kapott csatornát az SZDSZ el­ső számú favoritja, az írisz nevű, amerikai tőkével kínál­kozó, s a magát a következő nevekkel fémjelző vállalko­zás: az élen Lauder, aki a Zsidó Világszövetség elnöksé­gének is tagja, és már iskolája is van Budapesten. Palmer, a volt pesti USA-nagykövet, akit az SZDSZ nyílt, a dip­lomáciában még Pesten is sok pártolásáért menesztettek, s aki azóta „közép-európai vállalkozó”. Andy Vajna, az Evita producere, aki körül óriási felhajtást csináltak - ugyancsak Pesten -, miközben Kaliforniában némi adó­gondjai támadtak, s végül, de nem utolsósorban Baló György, akinek turkás, lepedékes „r” hangzóit oly sokáig élvezhették a magyar tévénézők. A fiúkban van valami közös: mindenük a pénz. Volt is, van is dohányuk rogyá­­sig, mégis vesztettek. A döntés, amelyhez természetesen Horn engedélyére volt szükség, valószínűleg a kormánykoalíció végét jelen­ti. Ekkora pofont az SZDSZ még soha nem kapott. Poli­tikai működésének középpontjában kezdetektől fogva a televízió állt. Már az Antallal kötött paktumban kikötöt­te, hogy embereit nem lehet onnan a rendszerváltás ürü­gyén elbocsátani, majd beleszólt az elnök kinevezésébe, és kirobbantotta a médiaháborút. Célja az volt, hogy amíg a kereskedelmi televíziózás meg nem indul, addig uralja a közszolgálatit, s amikor megindul, az kerüljön teljesen a birtokában, az állami meg omoljon össze, de még utolsó leheletével is őt szolgálja. Céljait végül is nem tudta elérni. A legsúlyosabb vere­ségét valószínűleg akkor szenvedte el, amikor a kilenc­­vennégyes választás nyomán, Csúcs László és Nahlik Gá­bor eltávolítása után teljesen a kezébe került a hatalom, és emberei képtelen pazarlásba, féktelen parancsolásba és őrült rablógazdálkodásba kezdtek. Ekkor még addigi hí­veik is elszörnyedtek és elundorodtak. Hiába, az arányér­zék és a mértékletesség hiányzik a lelkükből. Lásd Kun Béla és Szamuelly Tibor garázdálkodását, Rákosi-Rosen­­feld Mátyás mohóságát, amellyel mindannyiunk apjának neveztette magát. Valószínűleg ekkor vesztették el ezt a sokkal később kiírt, és most az eredményhirdetésig ju­tott pályázatot is. Nyilvánvaló, hogy van befolyásuk a másik két nyertes társaságra is. Nyüzsögnek az Aczél-boyok a két nyertes vállalkozásban is. Erőiket azonban eszdéeszék annyira összevonták ebben az íriszben, hogy most a pánik jelei ütköznek ki arcukon. Sárközi Erika, aki valamikor az SZDSZ kampányfőnöke volt, és aki azután ebből szédü­letes médiakarriert csinált, most a tévé elnökhelyettese­ként fejezte be liberális szolgálatát, még az eredményhir­detés napján lemondott. A párt pedig, az SZDSZ, hirte­len nagy nyomatékkal megerősítette korábbi bejelenté­sét, hogy nem támogatja a miniszterelnök javaslatát, amely arra irányul, hogy kapjon miniszteri rangot a mi­niszterelnök hivatalának vezetője. Ez már a második eset lesz, amikor az SZDSZ a kormány ellen fog szavazni. Ugyanehhez a kérdéskörhöz tartozik egy másik eluta­sítás is. A kormány úgy döntött, hogy nem veszi igénybe az izraeli Ceres műholdat. Az amerikai ajánlat elutasítá­sával egyidejűleg ez olyan kihívó magatartásnak látszik, amelyhez Horn Gyulának és körének komoly háttértá­mogatásra volt és van szüksége. Szaporodnak tehát a hadüzenetek és az utolsó figyel­meztetések mindkét részről, s az ember soha nem tudja, ki ütött először. Horn azt mondja, hogy ő csak vissza­ütött, a liberális kemény mag úgyszintén. De hol van már a régi erő és a fenyegetések súlya a liberális kemény mag átkozódásaiból? Valószínűleg sejtették már az eredményt, és vissza akartak húzódni a közszolgálati tévébe. Ezért akarták el­távolítani annak éléről Peták Istvánt. Nem kapták meg azonban ehhez a kétharmados többséget. Most tehát sok­kal kevesebb lehetőségük van a rúgkapálásra, mint an­nak idején, a régi szép Hankiss- és Horváth-időkben. Valami ugyanis megváltozott a Magyarországgal kap­csolatos világbanki, világközponti politikában. Horn ezt látja, értésére adták, sőt valószínűleg fel is hatalmazták minderre. Ezért ennyire bátor a szentem. Befejeződvén a privatizáció, a központok elsimító, nyugalomteremtő, ál­landósító politikai erőket keresnek. Az SZDSZ nem ilyen. Az SZDSZ harcos, kegyetlen, robbantó-robbantgató, terroristagyanús. A megbízók, a Bilderberg-csoportban, a Bnel Britben, a JWC-ben tudják, hogy ők valójában mennyire liberálisak. Közép-Európá­­ban ezek most nem dühös Samirokat és a kezüket min­dig a ravaszon tartó Harasztikat, Petőket, TMG-ket, sőt nem is Bauereket akarnak látni, hanem kedélyesen foci­zó Orbánokat és a nép fékentartásához értő, de nem hom­­­osan besározódott szocialistákat. Az SZDSZ-nek be kell érnie azzal, amit eddig megszerzett. Ez nem kevés, más szépen megnyugodnék, nekik azonban nincs ilyen belátás a lelkükben. Minden kell. „Shylocknak a szív kell!” Az SZDSZ tehát vesztésre áll, Horn vette magának a bátorságot, és ilyen döntést hozatott, ilyen döntést enge­dett meg magának. Ne örüljünk azonban túlságosan! Van még tépőfoga a gyengélkedő ragadozónak. Nemsokára is­mét összemérik az erejüket. Ad-e még további milliárdo­­kat a pénzügyminiszter a Horn által támogatott Posta­banknak, és megválasztja-e az SZDSZ által támogatott Naszvadit ASZ-elnöknek az Országgyűlés? Ha ezekkel a kérdésekkel sikerül megosztania az SZDSZ-nek az MSZP-t, akkor hirtelen olyan zűrzavart tud teremteni, amelyben mindent visszanyerhet. A magyar sorsra nézve azonban az a legveszélyesebb, ami Horn Gyulát ennyire felbátorította. Mert most, a vi­lágcégek utasítására, konszolidálni akarják a magyar vi­szonyokat. Ugyanazt a módszert akarják alkalmazni, mint 61-63-ban Kádárék. A véres, kegyetlen terror, a le­számolás után, amikor már minden poszton az ő emberei ültek, meghozták az amnesztiát, sok embert kiengedtek a börtönből, elkezdték hagyni az óvatos szerzést, a bebújást az otthon csendjébe, sötétjébe. Most vége van a terrorisztikus privatizációnak, most még gyorsan megte­remtik a föld megszerzésének a lehetőségét, még gyorsan eladják Paksot és az MVM-et, és aztán jöjjön a belenyug­vás. Egy kicsit észrevétlenebbül pusztuljon a magyar. Ne legyenek lázadások. Ne tudjanak mibe kapaszkodni a gyökeres változást kívánók. Ha Orbán, meg valami Horn-utód lesz hatalmon, és Glatz Ferenc lesz a köztár­saság elnöke, aki olyan szép magyar Históriát is tud csi­nálni, és Torgyán kívülről, hátulról mellbe támogatja őket, akkor mi ellen küzdjön és lázadjon a nemzeti radi­kalizmus? Tudnunk kell, hogy ma is a kádári konszolidáció kö­vetkezményeit nyögjük. A terrort kiheverte volna már a nemzet, de a mákonyba belebetegedett. Most ez már nem betegség lesz, ha engedjük a Horn utáni, a kegyetlen rab­ló, sokkoló privatizáció utáni elnyugvást, beletörődést, hanem maga a halál. Az SZDSZ vereségéből tehát a nemzet legjobb erőinek kell összefogással győzelmet kovácsolni. Az MTM Kom­munikációnak és RTL-nek, a két nyertesnek a gratuláció mellett azt kell a tudomására hozni, hogy elsősorban a magyar kultúra szolgálatát várjuk el tőlük. Nem lehetnek olyanok, mint akiket kiütöttek, és nem lehetnek olyanok sem, mint a közszolgálatinak mondott, zűrzavaros Ma­gyar Televízió. Bizalmunkat addig élvezik, amíg az első hazugság meg nem jelenik bennük. Magyar Fórum Hongkong Most végre tudom, hogy az a sok bóvli­­ óra, játék ami hongkongi áruként jelent meg a magyar piacon, és amitől én megtartóztattam magam, mert bizsuk he­lyett kolbászra költöttem a pénzem, az a brit korona­­gyarmaton keletkezett és az angol királyi család adó­bevételeit gyarapította. Lehet, hogy csak kismérték­ben, mivelhogy a kínaiak nem utalták át minden el­adott vacak után azt, ami jár. Mert ők ilyenek. Hongkong kereskedelmi központ volt, és mint ilyen, maffiaközpont, tele bankkal, felhőkarcolóval és em­berrel. Sziklás talaján demokrácia volt, mint minde­nütt Nagy-Britannia fennhatósága alatt. Most már, mert régebben nem. De hát, ilyen a történelem. Most minden kínai lesz. A maffia, a bank, a hajók, a kikötő, az árucsere és a demokrácia is. A kommunis­ta Kína vállalta, hogy demokráciaként fogja működ­tetni Hongkongot. Ez hihető, mivel a hongkongi kí­naiak meg tudják fizetni ezt a szabadalmat. A búcsú érzelmes volt, de angol módra fegyelme­zett. A trónörökös, aki előzőleg elhagyta szépséges fe­leségét, most elhagyta a korona egyik gyémántját, de mindezt királyi vérhez illő fegyelmezettséggel tette. Számunkra pedig marad a tanulság, hogy lám, van­nak még államok, nemzetek, amelyek ragaszkodnak ősi földjükhöz, és visszaszerzik azt. Vérrel vagy arany­nyal. Vagy egy kis fenyegetéssel. Csak mi, magyarok nem szerzünk vissza semmit, és már nem is ragaszko­dunk semmihez, ami valamikor a miénk volt. Ezért nekünk ezután is bőségesen jut a hongkongi bóvliból. Számunkra még egy tanulsággal szolgál Hongkong Kína által történt visszaszerzése. Ugyanis ez tárgyalá­sok útján kieszközölt határkiigazítás volt. Tehát: igenis létezik ilyen! Cs. I. Fodor András 1929-1997 Június 27-én váratlanul elhunyt Fodor András költő, a Magyar Írószövetség elnökségének tagja, az írószakszervezet elnöke. Emlékét tisztelettel megőrizzük és következő lapszámunkban felidéz­zük. Magyar Fórum A Magyar Fórum az Interneten:­­ http://www.sziliciumvolgy.com/mirror/magyarforum Magyar Fórum Levelesláda az Interneten: mforum @ mail.datanet.hu 1997. július 3. ­........ "­­.........ffa1 —1 ■ . ........................ ■ ..........a............................................................. " ■■ ■ ■­­ . ..'i—...........".. . . —lj. ... ............................ Magyar Forum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: LUDWIG EMIL Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. e. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32.I. e. 4. Telefon és telefax: 215-8795 Kiadja: A Magyar Út Alapítvány Felelős kiadó: a Magyar Út Alapítvány kuratóriuma Szedés, tördelés: WolfPress Kft. Készült: 1547320 Vörösmarty Nyomda Rt. Székesfehérvár, Irányi D. u. 6. Felelős vezető: Papp Károly vezérigazgató Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfize­tési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303-3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlap-üzletági Igazgatósága kerületi ügyfél­­szolgálati irodában, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909

Next