Magyar Fórum, 1998. január-június (10. évfolyam, 2-26. szám)

1998-01-08 / 2. szám

1 9 99 FORINT M­agya­r Fori­­M X. évfolyam, 2. szám KÖZÉLETI HETILAP 1998. január 8. Márciusban újra kezdjük! Számunkra, igaz magyarok számára, akik nem nyug­szunk bele, hogy nemzetünk idegen uralom alá ke­rüljön, akármilyen legyen is az az idegenség, ez az esztendő nem csupán a választások éve lesz, hanem az 1848-49-es gyönyörű, bukásában is sorsmeghatá­rozó Magyar Szabadságharc 150. évfordulója. Ekkor született meg az a teljes, korszerű, fénylőszemű ma­gyar nemzet, amely két vesztett világháború és or­szágcsonkítás, egy levert és eltiport és magárahagyott forradalom és szabadságharc után még mindig él. Él. Ennél többet, sajnos nem mondhatunk. Élünk, el­nyomva, kirekesztve, elárulva, mindenünktől meg­fosztva, de élünk! Ez a mi évünk, mert más nincs, aki a magyar élet lángját még táplálni tudná. Nincs, mert a társadalom túlnyomó része félre van vezetve és fé­lelembe van taszítva. Most ravasz elnyomás, „fortélyos félelem” közegé­ben tengeti napjait a Kárpát-medencében élő magyar­ság. Az csak a kisebbik baj, hogy az elcsatolt egykori magyar országrészekben élő testvéreinket a szomszé­dok önzése, kíméletlensége be akarja olvasztani, a na­gyobbik már az, hogy az anyaországban olyan uralmi réteg, olyan nemzetellenes zsoldosság került hatalom­ra, amelyik a magyar nemzetből akar másodrendű ki­szolgáló lakosságot, jellegtelen, öntudat nélküli befo­gadó állami gyülevészséget rothasztani, kozmopolitá­­sítani. Azért ez a kisebbik baj, mert a jelenlegi hatá­rainkon kívüli magyarok ellenállóképessége jelenleg erősebbnek látszik és az ellenségeik, a beolvasztóik gyengébbek. De az anyaországban belülről támad a fé­reg. Erkölcsöt rombol, kábít és családot zülleszt. Eg­zisztenciális félelembe taszítja a kenyérkeresőt és elhi­teti a férfival a saját másodrendűségét. Minden szép, ami idegen, minden nagyszerű, ami nem magyar és nem hitelesen keresztény. 1998-ban, százötven évvel Petőfi Sándor Márciusa után, százhetvenöt évvel a költő születése után annak a herderi jóslatnak a beteljesedésével kell szembe­néznünk, amit Szabadságharcunk oly fényesen cáfolt meg 1848-ban. S mi, töretlen gerincű magyarok mást nem mondhatunk: szembenézünk. Ha mi nem adjuk fel, akkor most sem teljesedik be a herderi jóslat. Ez most a tét. S mi nem adjuk fel. Negyvennyolcnak, Kossuthnak, Petőfinek, a Him­nuszt és Szózatot termő reformkornak, Széchenyi­nek, Adynak és Szabó Dezsőnek, a népi irodalomban feltörő új magyar életakaratnak, s aztán Mindszenty József hercegprímásnak, Ravasz László és Karátsony Sándor magyarságának, Ordass Lajos püspöknek, a szent Magyar Forradalomnak immár mi vagyunk az egyetlen hiteles örökösei és mi vagyunk a zászlótar­tók. Ezt a zászlót nekünk immár nem kell elvennünk senkitől, mert magyarság zászlaját mindenki letette. Úgy még cserben senkit nem hagytak egykori társak, ahogy bennünket otthagytak. Kapott-e annyi ütést, gyalázkodást, rágalmazást, lekicsinylést és szorítot­tak-e ki még valakit, valakiket oly teljességgel és ki­zárólagosan a magyarsága, vállalt magyarsága miatt, mint bennünket? Ugyan kit? Ez jogosít fel bennünket mindennek a kimondására. Mi kiálltuk az ütéseket. Azok pedig, akik bennünket cserbenhagytak, össze­roppantak. Mit mondhatunk? Sajnáljuk. Mi a nem­zetrontó erőkkel szemben összefogott fellépést akar­tunk, éspedig nem is elsősorban a jobb választási eredmény érdekében, hanem a magyar megmaradá­sért. Elutasíttattunk. Majdhogynem nevetség tárgyá­vá lettünk, azért, mert szemébe mertük mondani egy­két - látszólag - a nemzeti érdekszolgálat jegyében álló pártnak, pártvezérnek eltévelyedését. Kínunk­ban sokszor többet is mondtunk, mindhiába. Pedig még nem mondtunk el mindent. Sajnos az idő, a libe­­rálbolsi gonoszság és alattomosság másra is megtaní­tott bennünket. Sokat tudunk és hallgatni is képesek vagyunk, ha a nemzet érdeke úgy kívánja. Most az idő józanságot, szerénységet és áldozatok­ra való készséget kíván. Ez most nem a különféle tet­szetős indokú, szépen hangzó elindulások és megala­kulások ideje, mert az ilyenekkel csak a feldarabolt­ságot lehet tovább darabolni. Van kipróbált, éleslátá­sú, ütésálló és elszánt pártja, mozgalma a magyarság­nak. Megvan, szerveződik, készül a harcra. Minden és mindenki, aki mellette szalad, mint éves csikó az anyja mellett, az most nem húzza a közös szekeret. Az bizonytalanságot kelt az emberekben és a jelenlegi nemzetpusztító, népirtó hatalom éppen ezt akarja. Kiábrándultan otthon tartani az embereket. Körmönfontan játszanak rá arra, hogy ne menjen el választani csak ötven százaléka a választásra jogosul­taknak. Mert ebből a fele részből fenyegetéssel, eg­zisztenciális félelmek felgerjesztésével, ígéretekkel, ajánlatokkal, csábításokkal és mindenekelőtt ordas hazugságokkal ők mindig tudnak maguknak demok­ratikusnak látszó többséget összeblöffölni. Minden szavuk hazugság! Minden szándékuk rosszindulatú. Nem érdekli őket semmi más, csak a saját hatalmuk. No, meg a mi pénzünk. Az életünk, a verejtékünk, az, hogy maradjunk kiszolgáltatva. Gyengén, feldarabolva. Ezért nagyon gondolja meg itt most mindenki a színrelépést. Az a nap, amelyik 150 évvel ezelőtt szürke, esős hét­köznap volt egy túlnyomórészt németajkú vásárvá­rosban, az most áldott vasárnapra esik, egy ugyan­csak idegenszerűségek által uralt, vásári szemétsé­­gekre kijelölt városban, de mint ahogy az elsőből is magyar ünnep vált, ebből is magyar feltámadás fog kifejlődni. Legyen ott mindenki, aki magyar! Kérjük, már most úgy készítsék el családi terveiket a mégis magyar Magyarországot akarók, hogy ott legyenek, ha esik, ha fúj. Templomokból indulunk, ahogyan szoktunk, szépen vonulunk a városban és megmutat­juk magunkat elleneinknek. Sápadjanak. Egy szó hangzik majd el, s a harcba hívó véres kard lesz fel­mutatva, ősi szokás szerint. Ezt kérjük. De nem is: mindannyiunk megmaradá­sa parancsolja ezt­­ Petőfi évében. „Aki magyar, ve­lünk tart!”­­ / Csurka István ... ... VA • Szilveszterkor egy igazi cowboy a jugó szuvenír kalasnyikovjából hosz­­szú sorozatot eresztett a kaposvári éjszakába! •Kick • Kovács külügyminisz­tert - ex-MSZMP párt­főiskola - beválasztották az öttagú brüsszeli Böl­csek Tanácsába. Azannya...

Next