Magyar Fórum, 1998. január-június (10. évfolyam, 2-26. szám)
1998-01-08 / 2. szám
98.január 8. MAGYAR FÓRUM 3 „Néha a hányinger is kerülget" Az MSZP lapot osztogat Örvendetesen nő az ingyenes magyarországi sajtótermékek választéka. Bizonyára az országgyűlési választások közelgő időpontjának köszönhető, hogy december közepétől - a számtalan kereskedelmi lap és reklámkiadvány mellett - egy politikai kampányújság is megjelenik a fővárosban. Tőke Péter, az új reklámlap főszerkesztője szerint a 100-150 ezer példányban utcára dobott Esti Hírlap más, mint egykori névadója. Megállapításával tökéletesen egyetérthetünk, sőt kijelenthetjük, hogy az első szám szerkesztői gárdája maradandót alkotott az újságírói szolgalelkűség és a publicisztikai ízléstelenség területén. Elég egy pillantás a címoldalra annak megállapításához, hogy az új Esti Hírlap MSZP-s reklámkiadvány (De ha nem, az impresszum mindenképp: a szerkesztőség a Köztársaság téren van. - A szerk. megj.), amelyben a Rákosi-korszak hurráoptimizmusa ötvöződik a pletykalapok szenzációhajhász harsányságával. Példa erre a Hornféle utazási kedvezmények értékelése a nyugdíjasok és az ellenzék szemszögéből: „Nyugdíjasok: a mi emberünk ez a Gyula. Frankó! Ellenzék: ebből is választási tőkét kovácsol. Tisztességtelen verseny. Ő adni is tud, mi csak ígérgetni. ” Ennyi is elegendő lenne annak eldöntéséhez, hogy mennyire vehető komolyan az ingyenes Esti Hírlap főszerkesztőjének kijelentése újságjának „hiteles közszolgálatiságáról és szélsőségektől mentes politikai tényközléséről”, ám a lap utolsó oldala még tartogat egy kedves meglepetést. Az önmagát „Európai Uniós” sajtóterméknek nevező kiadvány szocreál életképet közöl szeretett vezéreinkről. Az év végi MSZP-pártiról szóló tudósításból megtudhatjuk, hogy Horn, Szekeres és társaik egyszerű, kedves emberek. A rendezvény színhelyén nincs őrző-védő gorillagyűrű, és a barátságosan mosolygó szocialista vezetők személyesen üdvözlik a meghívott vendégeket. Visszafogottság és puritanizmus jellemzi az egész összejövetelt. A sajtóbarát miniszterelnök csupán egy kis pohár sört iszik, míg a vidám és jól öltözött Szekeres Imre nem fogyaszt semmit, de minden kedves vendéggel igyekszik néhány jó szót váltani. A szocialista politikusok példamutató szerénységet és mértékletességet tanúsítanak, nem úgy mint az ellenzéki pártok köszönni sem tudó képviselői - derül ki a cikkből. „Milyen ellenzéki pártvezér az, aki dühében falhoz vágja a széket? Miért nem írjátok meg?” - teszi fel a kérdést az Esti Hírlap névtelen újságírójának az MSZP egyik meg nem nevezett vezetője. Szinte már az '50-es évek elejének lelkesítő hangulatát idézné a beszámoló, ha a beszélgetések során nem bukkanna fel minduntalan az ország kapitalista építését hátráltató reakció, mai szocialista szóhasználattal: az a bunkó ellenzék. Néha a hányinger is kerülget. ” - hangzik el a tudósítás egyik párbeszédében. Végigolvasva az ingyen osztogatott - vajon kinek a pénzéből támogatott? - Esti Hírlap helyesírási hibáktól hemzsegő fogalmazványát, ezzel egyetértek. x Varga Imre A MIÉP-esek a szegényeknek adtak Karácsony előtt két nappal a Magyar Igazság és Élet Pártjának tagjai bizonyították, hogy lehet és kell segíteni a még jobban rászorulókon. A felhívásra, a segítségadásra a legegyszerűbb, ám a legjobb szívű emberek hozták el ajándékaikat, amit még nélkülözni tudtak: ruhát, cipőt, élelmiszert. A Szabadság téren felállított sátor előtt a rideg és hideg időben már reggel 9 órakor gyülekeztek a főváros számkivetettjei, pedig csak déli 12 órára volt meghirdetve a segélyosztás. A legszomorúbb, hogy ezek az emberek, sajnos, nagyon ismerték egymást. A forró tea mellett, amit a várakozás közben kaptak, próbálták egymást is szívből melegíteni. A legmeghatóbb talán az a fiatal pár volt, akit mindenki előreengedett a pici babával. Ők semmit nem kértek önmaguknak, csak a kicsi gyermeküknek. A hajléktalanok nagy családjában ez a gyermek képviselte talán a várva várt kis Jézust. A rongyosak hada körbeállta őket és a kapott ajándék mellé mindenki odatette a legféltettebb kincsét, egy narancsot, banánt, vagy szaloncukrot, így azután ők is királyok lettek. Kútvölgyi Mihály képriportja l. Az idei karácsonykor megtudhatták a magyarországi keresztények, hogy hol lakik az Úristen. Jézus születésnapján alighanem több szó esett a zsidók hanukájáról, meg az épp most ötven éve létrehozott Izrael államról, mint a hagyományosan legnagyobb keresztény ünnepről. A lelkendező kommentátorok csupán arról hallgattak szemérmesen, hogy lassan annak is fél évszázada már, amióta a zsidó állam fittyet hány az ENSZ határozataira, amelyek a palesztinok elemi életfeltételeit volnának hivatva biztosítani Palesztinában és éppenséggel kerek évfordulója van az 1967-68-as ENSZ-határozatoknak is, amelyek megtiltják az izraeli kormányszervek áttelepítését Tel-Avivból Jeruzsálembe, valamint a zsidók további bevándorlását a Szent Városba. Az ENSZ „kettős mércéjét” döntései végrehajtásában - amit a napokban a kínai elnök is csípősen szóvá tett, jól szemléltette az ENSZ-embargó miatt éhező iraki gyermekeknek szánt oroszországi karácsonyi ajándékszállítmány esete, amit csak nagy keservesen tudtak eljuttatni Bagdadba, Mikulásnak beöltözött ellenőrök felügyeletével. A keresztény magyar államot ezer éve létrehozó Szent István király városa is gazdagabb lett ez alkalomból egy látványossággal. Karácsonyra megkapta az ország legnagyobb hanuka-gyertyatartóját, amit - a tévéhíradó jelenlétében - Solomon Berkowitz New York-i rabbi szentelt föl. Az alaposabb újságolvasók számára nem egészen ismeretlen a pár éve a Kárpátaljáról kivándorolt Berkovics úr: ő a főszereplője az Élet és Irodalom című hetilapban az ősszel megjelent kétrészes riportnak, amely a Traubiszódát gyártó Badacsonyi Állami Gazdaság kalandos átalakulását tárja fel, az Amerikából jött privatizátor áldott ténykedése révén. Berkowitz úr eredeti szokása, hogy amikor az illetékes hatóságok - például a bíróságok - cégének sorozatos szabálytalanságaival, törvénysértéseivel foglalkoznak, akkor antiszemitizmust, náci módszereket emleget. Hogy miért, csak ő a megmondhatója... De hát, ajándék lónak ne nézd a fogát és jó tett helyébe jót várj, az önkényes lakásfoglaló cigányoknak juttatott harmincmillió forintnyi közpénz helyett a székesfehérváriaknak most van egy szép, nyolcágú gyertyatartójuk. Azt nem tudom, hány izraelita hívő él a koronázó városban, nem lehetnek sokan, de hogy a cigány kisebbséghez tartozókból fölöslegük is van, az biztos. Különben nem igyekezne a derék, polgári liberális vezetésű város minden áron megszabadulni a Rádió utcai gettóból kipaterolt és ideiglenesen a vöröskeresztes házba bekvártélyozott 13 családtól. Mégpedig elég eredeti módon: menjenek Isten hírével, ahová akarnak, a környékbeli kistelepülésekre, gondoskodjanak azok tovább a „legdinamikusabban fejlődő magyar város” fölöslegessé vált polgárairól. Ez bizony nem szép dolog, nem is igen tetszik a Fejér megyei falvak amúgy is nélkülöző lakóinak. Bőszen tiltakoznak ellene, és olykor még az alkotmányt is megsértik. Ám az sem különösen szép, amit a népszabadságos Miklós Gábor vetett papírra a lap december 19-ei vezércikkében. „Ami e napokban történik a lerombolt székesfehérvári ház lakóival, az rossz. A szociális konfliktus átalakult faji összeütközéssé” - írja. Na már most, az idézet első fele, különösen alattomos módon, azt sugallja a történteket nem ismerő olvasó számára, hogy a szegény cigányok a házuk lerombolása miatt váltak földönfutóvá, aminek épp az ellenkezőjéről szól a történet. De ez még hagyján. A baloldali-liberális napilap „faji” összeütközésről, alább „faji” konfliktusról cikkez, ami „elfedi a szociális hátteret”. A Der Stürmer című náci pártlap egykori főszerkesztője, Schtreicher elégedetten simogatná kefebajuszát a Népszabadság olvastán, ha 1946-ban föl nem akasztották volna Nürnbergben, éppen ilyesmiért. O írogatott ugyanis rendszeresen, elég elfogultan, „faji” konfliktusokról, általában különböző „fajokról”, s a dolognak tényleg rossz vége lett. Csak csodálkozni lehet a volt kommunista napilap, a Népszabadság szóhasználatán, hiszen köztudomású, hogy az emberiség egyetlen fajt alkot, amit úgy hívnak: Homo Sapiens. Azon belül pedig legfeljebb különféle emberfajták, etnikai csoportok léteznek, amelyek szociológiai meghatározása nem egyszerű, nem egyértelmű. És könnyen ütközésbe kerül alkotmányunkkal. Ludwig Emil aZ IMBMW A mögöttünk álló esztendő legzajosabb ingatlanügye a székesfehérvári Rádió utca 11. szám alatti ház körül zajlott. Az elhagyott háromemeletes épületbe hajléktalan cigánycsaládok költöztek, nem kis feszültséget gerjesztve a környéken lakók körében. A ház nem volt műemlék, nem képezte részét a világörökségnek sem, ezért a helyi önkormányzat elbuldózerezte. A benne lakókat - átmenetileg - egy vöröskeresztes épületbe helyezték át. A történet folytatódik immár a város határán kívül. MTI-fotó