Magyar Fórum, 1998. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1998-07-02 / 27. szám

//UA&tU Ct A*. V­ X Úgy tűnik, az a nagyobbik, mogorvább, oroszul be­szélő medve, amely nehezen és lassan, de 1991-ben kicammogott Magyarországról, ügyesen itt hagyta nekünk kisbocsát, a Postabank aranyos, simogatni való maciját, amely apróság létére is okosabb any­jánál, láthatólag nehezebb lesz megszabadulni tőle amainál. Azt hiszem, ma hazánkban a postamaci a legvédettebb állat, nemzetközi felügyelettel vi­gyáznak rá, még a szellőtől is óvják, gyarapodása érdekeinek mindent alárendelnek. A kis kópé ma­cija máris kormányválságot okozott Fidesz-ber­­kekben, pedig a kormány felállása csak a jövő hétre várható. Történt pedig, hogy Orbán Viktor megvonta bi­zalmát és pénzügyminiszteri felkérését Orbán Lászlótól, aki különben a Fidesz gazdasági és pénzügyi stratégiájának kidolgozója, legfőbb elmé­leti megalapozója volt. Mindaz a sok jó, amivel a Fidesz elkábította a magyarságot és megnyerte a választásokat, a diszting­­vált megjelenésű Urbán László akta­táskájából bújt elő. Kezdetben nem is akadt olyan polgár, aki kétségbe vonta volna az evidenciális döntést, misze­rint Urbán lesz Kossuth utódja a Pénz­ügyminisztériumban, de aztán az ifjú szakember megbukott egy vizsgán. Ta­lán nem is tudta, hogy vizsgáztatják, ezért vette félvállról a dolgot, mindenesetre nem ismerte fel időben, hogy a Postabankkal kapcsola­tos nézeteit nem azért firtatják befolyásos pénz­ügyi körök, mert éppen jobb kérdés nem jutott az eszükbe. Orbán valószínűleg csak későn döbbent rá: a Postabank a magyar politikai lojalitás etalon­jává lett, amelyen egyként lehet elbotlani és bele­zuhanni a sárba vagy a csillagokig repülni, ünne­pelt szakemberként. Orbán miniszterelnök úrnak viszont jóindulatú - bel- és külföldi - barátai tapin­tatosan levetítették a Postabank-reklámokat, ame­lyek kivétel nélkül úgy érnek véget, hogy a posta­maci váratlanul hátra esik. Orbán Viktor hamar megértette, hogy miért kellett megnéznie ezeket a filmeket, ha nem akar hanyatt esni, jobb, ha távol tartja kormányát a Postabanktól. Merthogy a Postabank és a ráépülő politikai szubkultúra számára a legfőbb érték - na persze a pénz után - az állandóság, a biztonság, a folyama­tosság. Ezt a folyamatosságot veszélyeztette a még kissé heves vérmérsékletű Urbán László, ezért kel­lett őt lecserélni a minden szempontból megfelelő és megbízható Járai Zsigmonddal. Járai nemcsak a folyamatosságot testesíti meg a Postabank klientú­rája számára­­ (jusson eszünkbe Szekeres elvtárs, a vállalkozó, aki e bank révén jutott több százmilliós hitelhez)­­, de a comme il faut játékstílus minden elemével tökéletesen tisztában van. Nyilván nem véletlen, hogy a legendás években, 1988-89-ben ő volt a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese, ő a Tőzsdetanács elnöke, és 1995 óta ő a Magyar Hitel Bank, majd a világ 5. legnagyobb bankjaként nyil­vántartott, abszolút globalizációs érdekeltségű ABN AMRO Magyar Bank elnök-vezérigazgatója. Járai mindig tudta, Járai ma is tudja, Járai holnap is tudni fogja, hogy merről fúj a szél. Ebből áll szakezetközi pénzvilágban, ugyanis szél ellen ott külö­nösképpen nem lehet... szórni a szenteltvizet. Gya­nítjuk, hogy ezt a mély igazságot a 39 esztendős Urbán László csak késve ismerte fel. Olyanokat mondott, s ami még rosszabb, tervezett a Posta­bank jövőjével kapcsolatosan, ami nem tetszett azoknak az uraknak, akik a növésben lévő kis ma­cit ellátják mézzel. Ki tudja, talán még a brüsszeli telefon is meg­csörrent Orbán miniszterelnök úr asztalán, és a nyájas-mázas Wim van Velzen, amúgy mellékesen, megkérdezte tőle: - Mon eher Victor, hát ezért kampányoltam én mellettetek, hogy most ilyen szomorú meglepetéseket okoztok nekem? Jöjjön meg az eszed, fiam, amiben szabad, azt csinálsz, amit jónak találsz, ha futballistamezben nyilatko­zol a tévének, hogy át kell szervezni a labdarúgó­& '1*'perce bajnokság rendszerét, ám tedd, ha jólesik, de emlé­kezz a beszélgetéseinkre: vannak területek, ame­lyek érinthetetlenek és ezerszer tabuk. A Posta­bank is ilyen, amelyet az utolsó pillanatban csak nagy nehezen tudtunk még felhizlaltatni rongyos 24 milliárddal, és most teáhtalad kinevezve ott téb­­lábol és gyárt mindenféle terveket egy zöldfülű... Ugye érted, hogy mit kell tenned? És Orbán azonnal megértette. Az elmúlt hetekben kevés olyan árulkodóan sokatmondó jelenetben volt részünk, mint amikor a múlt héten a Horn Gyula parlamenti szobájából kilépő Orbán - előtte órákon át tárgyalt Hornnal erről meg arról­­ a riporterek kérdésére, először a nyilvánosság előtt, megerősítet­te: Igen, igaz a hír, Járai lesz a pénzügyminiszterem, nem Urbán. És közben a háttérben ott mosolyog Horn Gyula. Csendesen, ahogy a győztesek szoktak. Na, de azért a hoppon maradt Urbán Lászlót sem kell annyira sajnálnunk, egészen bizto­san nem záratja őt karanténba egyetlen hatalmi kör sem. Sőt, most hogy a Nemzeti Bank alelnökeként lehetősé­get kap arra, hogy Surányi jóindulatú, tapintatos, halk szavú irányítása mel­lett megismerkedhessen a szakma leg­titkosabb bugyraival is, tulajdonkép­pen felkészítik őt arra, hogy majd a ké­sőbbi jövőben egy új Járast tisztelhes­sünk benne. De addig bizonyítania kell, hogy érti a dürgést, elfogadja a nemzetközi széljárás-jelentést, hogy minden tudásával a folyamatosság, a döcce­­nőmentes érdekképviselet szolgálatában áll. Ha Urbán eddig azt hitte, hogy már befejezte felsőfokú tanulmányait, innen üzenjük neki: csak most kez­di, és ha Surányitól jó diplomát kap, akkor - de csak akkor! - kitárul előtte minden ajtó, minden bizalom. Ő igen, a bizalom, mint tudjuk, a Fidesz szó is bizalmat jelent egy ideje. De ha már az egyszerű közpolgár végképp nem tud eligazodni Postabankilag, s a főpolgárok nyilat­kozatait figyelve nem sok garanciát lát arra, hogy ér­dekeinek szószólója akadjon a Fidesz-kormányban, ahol láthatólag nem miatta fog ringbe szállni sem Orbán, sem Orbán, még mindig marad egy lehető­sége: bízhat az Úrban. Igaz, ez utóbbi nem polgár. ja , Szőcs Zoltán Elkészült az Orbán-kormány programja. Csurka István az új koalíció helyzetét elemzi a 2. oldalon MTI-FOTÓ 99 FORINT M­agya­r Fórt­­M X. évfolyam, 27. szám KÖZÉLETI HETILAP * „ « 1998. július 2. Szent László napján Szombat délelőttre, az MIÉP által meghirdet­­ett Szent László-napi ünnepségre, szinte színültig megtelt a budapesti Nemzeti Sportcsarnok. Itt volta­k a párt képvise­lőjelöltjei, tisztségvi­selői, a választási küzdelem irányítói és szép számmal érkez­tek támogatók, szim­patizánsok is. (Képes beszámolónk a 16. oldalon)

Next