Magyar Fórum, 1998. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-02 / 27. szám
Magyar Fórum 1998. július 2.2 Ha igaz, hogy Máté László a Loire mellett vett magának több millió dolláros értékű kastélyt, és nagy merülésű jachtját csak azért kellett eladnia, mert a sekély vizű folyóban nem tudta a saját kikötőjéig felúsztatni; ha igaz, hogy Kunos Pétert megfigyelte a titkosszolgálat az Agrobank-ügy kirobbanása idején és lehallgatta Surányi Györggyel, a Nemzeti Bank elnökével folytatott beszélgetéseit, s ebből, meg más állítólagos dokumentumokból kiderül, hogy Surányi tudott az MNB-ben folyó aranyüzletekről, amelyek miatt Kunos társa, Kovács Mihály felfüggesztett börtönbüntetést kapott; ha igaz, hogy a legtöbb korrupciós ügylet a Postabankhoz tapad, márpedig ez miért ne volna igaz, hiszen számvevőszéki jelentések is tanúsítják, de a Postabankhoz az új kormány mégsem mer hozzányúlni, akkor megállapíthatjuk, hogy az új kormány helyzete - most, a kormányprogram nyilvánosságra hozatala és megvitatása idején - trianoni. Horthy Miklós új kormánya a rákényszerített új határok között már nem rendelkezett a nemzeti vagyon nagyobbik részével, a vasútvonalaktól a bankokig és az egyetemekig. Most, a privatizáció után, akár igaz a Máté-történet, akár nem, már sem a kormány, sem maga az állam lényegében véve nem rendelkezik a közvagyon túlnyomó részével, ki van szolgáltatva a bankvilág, különösképpen a Magyar Nemzeti Bank idegenkezű hatalmasságainak. Hiszen annak a gyanúja is állásvesztő következményű kellene legyen, hogy az MNB elnöke esetleg tudott a több év óta folyó aranyüzérkedésről, az arany és az ezüst ki-be csempészéséről, vámcsalásról, adócsalásról. Az MNB segítségével folytatott aranykiajánlás akkor is tény, ha a titkosszolgálati kiszivárogtatások nem igazak, s ez nem menti fel Surányi Györgyöt. Kovács Mihály most azonban Londonban tartózkodik, élvezi aranyüzlete hasznát, amelyet egyébként Grósz Károly uralma óta folytat, s amelyről az MNB előző vezetése is tudott. Surányi György pedig hol a Bilderberg-konferencián vesz részt, hol Salzburgban időz a legfejlettebbek értekezletén, és onnan üzen haza: Orbán nem lesz jó. Mármint pénzügyminiszternek. Fiatal, esetleg nem értené meg a Kovács Mihály-féle aranyüzletek szükségességét. Erre Járai felfedezi, hogy ő mégis. Ő aranyember. Nagy-Magyarországot kormányozni nem ugyanaz, mint a megmaradt Csonkát. A rabló privatizáció utáni és a bankkonszolidációval megvert, postabankos Magyarország csak zsugorított kiadása az 1994 előttinek. A Kun Bélák rémuralma után vagyunk, a szabadrablás és a törvényesített gazdasági erőszakkal való vagyonszerzés korszaka után, de még nyakig benne az elvtársi korrupció valóságában. Még semmi sem változott, nem is változhatott. Az Országgyűlés és a közvélemény ezekben a napokban ismeri meg a kormányprogramot. Egyelőre csak a szándékokról vitatkozhatunk. A bejelentett változtatások között azonban van egy, amelyik az egész kormány szándékainak és eredményességének a próbája lehet. A miniszterelnöki szék várományosa és a kijelölt illetékes miniszter is bejelentette, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok fölé kormánybiztost fognak kinevezni. Döbbent csend, majd heves tiltakozás fogadta a hírt. Ezt lehet? - kérdezték egymástól az elvtársak. Majd meglátjuk, hogy lehet-e. Önkormányzatok fölé kormánytisztviselőt állítani egy valódi demokráciában általában nem ildomos. A jelenlegi egészségügyi és nyugdíj-biztosítási önkormányzatok azonban nem hiteles testületek, mert megbízatásuk lejárta után nem lettek újraválasztva, hanem a szociálliberális kormányzattal kötött paktum alapján, a nagy és kormányközeli szakszervezet helyeslésével meghosszabbított, bizony-bizony bundaszagú bizottságok. Fennállásukat annak köszönhetik, hogy a Bokros-csomag utáni elégedetlenség légkörében a kormány és az ő kedves szakszervezete nem merte megkockáztatni, hogy a dolgozók, a járulékfizetők válasszanak maguknak érdekképviselőket. A nagy összefogódzás a különféle stílusú volt elvtársak, azaz a még mindig az egykori Kádár-féle gulyáspartik nyelvét beszélő fröccsösök és az „ egy kávét” iszogató liberálisok által már europaizált, idegen szavakat használók között, azaz a kormány és a szakszervezete között úgy jött létre, hogy a kormány feladata, jogosultsága maradt az IMF utasításai szerint sanyargatni a dolgozókat, a szakszervezeteknek pedig az emiatt támadt elégedetlenséget kellett elvezetniök. Jó pénzért. Már ami a vezetőket illeti. Ehhez arra is szükség volt, hogy az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási önkormányzatok ne követeljék az államtól, a kormánytól a nekik törvényesen járó vagyont és annak hasznát, segítsenek a szakszervezeteknek a fájdalomcsillapítás olcsó megoldásában, ezenkívül pedig mossanak át annyi pénzt, amennyit csak tudnak, szálljanak be a nagy privatizációs és bankárbuliba, az üzletbe. Természetesen csak egy bizonyos vezetői szint fölött. Van tehát erkölcsi alap ezeknek az álönkormányzatoknak a meg kormánybiztosotására. Ezzel a demokrácia nem sérül, hanem, ha az intézkedés végrehajtása jó, gyarapodik. Igen ám, de az erkölcsi jogosultság általában kevésnek szokott bizonyulni valaminek a meglépéséhez. Akik birtokon belül vannak, rendszerint őrző-védőkkel a kapuban fogadják az erkölcsileg érvelőket. A kérdés most az, hogy milyen sajtóőrzés-védést kap a szakszervezet. Erkölcsileg így maga az úgynevezett rendszerváltás sem történt meg. A sajtó a bűnösök megbüntetését eddig minden esetben meg tudta akadályozni. Jóformán erről szól az egész rendszerváltás. Most tehát itt állunk egy teljesen nyilvánvaló, az egész közösséget megkárosító jelenség előtt, és lessük a végkimenetelt. A baj abban van, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat résztulajdonosa annak a Postabanknak, amelyet most kellett kisegíteni újabb 24 milliárd forinttal, s amely hovatovább az egész Horn-rezsim állatorvosi lova lesz. A rendszer minden betegségének szemléltetésére alkalmas a Postabank-tábla. Az egyik legcsavarosabb maffiás ügyletet éppen az egészségügyi önkormányzat közreműködésével kötötték meg. Egy másik bank értelmetlen megvásárlásához nyújtott kezességet mint társtulajdonos az önkormányzat, kockára téve a járulékfizetők pénzét, ámde a Postabank szemszögéből nézvést bátran és dalolva, hiszen így a bank vezetői lehívhatták azt az állami garanciát, amit csak a közcélú társadalombiztosítás, illetve annak önkormányzata élvezhet. Osztap Bender-i éleselméjűség, de egyúttal önkormányzói gyalázat. Törvényesített bűnelkövetés. Most azonban eltűnt a nagy átforgatás mögül a kormányzati hatalom. Már nem lehet azt mondani az ellenzéknek, amely netán feszegetni kezdené a kérdést, hogy kuss. Most már ugyanis az önkormányzat, a szakszervezet és a szocialista kormány az ellenzék. Baj van Köpeczen. De a kérdés még nincs megoldva. A kimenetel még fölöttébb bizonytalan. Miért? Azért, mert a Postabank nincs egyedül. Annak idején, amikor a kisbetétesek sorban álltak a bankfiókok előtt, pénzecskéjüket kiveendő, Surányi teherautószámra hordatta át a pénzt az MNB-ből a Postabankba, és az egész kormánnyal együtt nyilatkozott úgy, hogy a mindenki kedvesét meg kell menteni. Nyilván az önkormányzatra is gondoltak az elvtársak. Meg is mentették, de mára megint öngyilkossági szándék fejlődött ki postáslelkében, s megint megmentik. Mert nem hagyhatják, hogy egy helyen felfestés támadjon. A társadalombiztosítási önkormányzatok gazdálkodásának éles szemű átvilágítása fényt deríthet sokkal nagyobb disznóságokra és összefüggésekre. Netán még azt is megkérdezheti egy kis vizsgálódás után a kormánybiztos, hogy hol a papír. Mármint a pénzpapír, amit behoztak, aztán a határtól az Orczy térig követtek, s amelyik aztán szőrén-szálán eltűnt. Majd megkerült, de akkor már nem is az a papír volt. Felettébb ellentmondásos ügy volt ez, amelyről soha nem adtak tájékoztatást. Egyesek szerint ezt a papírt nem hamis pénz nyomására használták fel, és ez a papír soha nem volt a maffiózók kezén, hanem egyszerűen elégették. Esetleg a Postabank máglyáján. Mint azt a sok gyűrött, sok megköpdösött kapaforgató marokban megült, nehézkes ujjbegy által megsodort százast, ötszázast, ezrest, ritkábban ötezrest, amelyet időnként a Nemzeti Bank utasítása szerint kell megsemmisíteni, hogy ugyanolyan értékben újat nyomhassanak a helyébe. Ilyenkor a hamuval kell elszámolni. A hamu ugyanannyit nyom, nyomva és nyomatlanul, így, ha üres pénzpapírt égetnek el, akkor annyi másikra lehet ötezrest, tízezrest nyomni, amennyit az üres súlyából keletkezett hamu igazol. Lehet, hogy ezért voltak ennyire ügyetlenek a biztonsági emberek az Orczy térnél. Most pedig a hirtelen felfedezett, külföldiek által üzemeltetett pokolgépüzemben egyes jelentések szerint pénzpapírt is találtak. Agatha Christie, kezicsókolom, tessék ide lenézni, mert ezektől a magyar bankároktól el lehet lesni egy-két fordulatot. Mindezt persze, a tb-önkormányzatoknál nem is sejti senki. Pedig, ha történt ilyesmi - ezt nem állítjuk, csak feltételezzük, mivel a pénz és a pénzpapír nincs meg és a Postabanknak sok pénzre volt és van szüksége és az aranyüzlet is lehetséges volt -, akkor az akárhol elkezdett felderítés végigfuthat az egész rendszeren. És akkor a rendszer megdől. Márpedig a kormányprogramban ez nincs benne. Sajnos. A kérdés most tehát ez: lesz-e kormánybiztos, ki lesz ő, milyen határozottsággal, megbízatással lát munkához, komoly lesz-e a vizsgálat? Vagy pedig lebegtetett ígéret marad mindez és elkészül az új, 1999-es költségvetés, amelyben újra csak jut is, marad is. A Postabanknak is, meg a tb-önkormányzatoknak is. Kemény fába vágta tehát a kicsi fejszéjét a Fidesz-kormány. Mit is mondhatnánk nekik? „Döntsd a tőkét, ne siránkozz...” A Magyar Fórum Internet címe: http://wwwmiep.hu/mforum A Magyar Fórum levelesládája: mforum@miep.hu A MIÉP Internet címe: http://www.miep.hu A MIÉP levelesládája: akiss@miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. ARJIPVAD IhADH Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Szedés, tördelés: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Iro-IVlAlllAK JUKUlVl 1092 Budapest, 1092 Budapest, WolfPress Kft. dában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303 Ráday u. 32., I. e. 3. Ráday u. 32.i. e. 4. Ntt • 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), - - , Telefon és telefax: 3 - ’• ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta A szerkesztőbizottság elnöke: 1464 Budapestmpf 1591 215-8795 Noda Kft Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a posta-CSURKA ISTVÁN V ’ Kiadja: ' J ' hivatalokban. commiOfring Telefon és telefax: A Magyar Út Alapítvány Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá-218-0783 Felelős kiadó: Felelős sorolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIRKER Rt., NH FŐSZerkeSZtő: Telefon a Magyar Út Alapítvány vezető: Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., ZSILKA LÁSZLÓ 218-0785 kuratóriuma Mike Ferenc Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909