Magyar Fórum, 1998. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1998-07-02 / 27. szám

Magyar Fóru­m 1998. július 2.2 Ha igaz, hogy Máté László a Loire mellett vett ma­gának több millió dolláros értékű kastélyt, és nagy merülésű jachtját csak azért kellett eladnia, mert a sekély vizű folyóban nem tudta a saját kikötőjéig felúsztatni; ha igaz, hogy Kunos Pétert megfigyel­te a titkosszolgálat az Agrobank-ügy kirobbanása idején és lehallgatta Surányi Györggyel, a Nemze­ti Bank elnökével folytatott beszélgetéseit, s ebből, meg más állítólagos dokumentumokból kiderül, hogy Surányi tudott az MNB-ben folyó aranyüzle­tekről, amelyek miatt Kunos társa, Kovács Mihály felfüggesztett börtönbüntetést kapott; ha igaz, hogy a legtöbb korrupciós ügylet a Postabankhoz tapad, márpedig ez miért ne volna igaz, hiszen számvevőszéki jelentések is tanúsítják, de a Posta­bankhoz az új kormány mégsem mer hozzányúlni, akkor megállapíthatjuk, hogy az új kormány hely­zete - most, a kormányprogram nyilvánosságra hozatala és megvitatása idején - trianoni. Horthy Miklós új kormánya a rákényszerített új határok között már nem rendelkezett a nemzeti vagyon na­gyobbik részével, a vasútvonalaktól a bankokig és az egyetemekig. Most, a privatizáció után, akár igaz a Máté-történet, akár nem, már sem a kor­mány, sem maga az állam lényegében véve nem rendelkezik a közvagyon túlnyomó részével, ki van szolgáltatva a bankvilág, különösképpen a Ma­gyar Nemzeti Bank idegenkezű hatalmasságainak. Hiszen annak a gyanúja is állásvesztő következmé­nyű kellene legyen, hogy az MNB elnöke esetleg tudott a több év óta folyó aranyüzérkedésről, az arany és az ezüst ki-be csempészéséről, vámcsalás­ról, adócsalásról. Az MNB segítségével folytatott aranykiajánlás akkor is tény, ha a titkosszolgálati kiszivárogtatá­sok nem igazak, s ez nem menti fel Surányi Györ­gyöt. Kovács Mihály most azonban Londonban tartózkodik, élvezi aranyüzlete hasznát, amelyet egyébként Grósz Károly uralma óta folytat, s amelyről az MNB előző vezetése is tudott. Surányi György pedig hol a Bilderberg-konferencián vesz részt, hol Salzburgban időz a legfejlettebbek érte­kezletén, és onnan üzen haza: Orbán nem lesz jó. Mármint pénzügyminiszternek. Fiatal, esetleg nem értené meg a Kovács Mihály-féle aranyüzle­tek szükségességét. Erre Járai felfedezi, hogy ő mégis. Ő aranyember. Nagy-Magyarországot kormányozni nem ugyan­az, mint a megmaradt Csonkát. A rabló privatizá­ció utáni és a bankkonszolidációval megvert, pos­tabankos Magyarország csak zsugorított kiadása az 1994 előttinek. A Kun Bélák rémuralma után va­gyunk, a szabadrablás és a törvényesített gazdasági erőszakkal való vagyonszerzés korszaka után, de még nyakig benne az elvtársi korrupció valóságá­ban. Még semmi sem változott, nem is változha­tott. Az Országgyűlés és a közvélemény ezekben a napokban ismeri meg a kormányprogramot. Egye­lőre csak a szándékokról vitatkozhatunk. A beje­lentett változtatások között azonban van egy, ame­lyik az egész kormány szándékainak és ered­ményességének a próbája lehet. A miniszterelnöki szék várományosa és a kijelölt illetékes miniszter is bejelentette, hogy a társada­lombiztosítási önkormányzatok fölé kormánybiz­tost fognak kinevezni. Döbbent csend, majd heves tiltakozás fogadta a hírt. Ezt lehet? - kérdezték egymástól az elvtársak. Majd meglátjuk, hogy le­het-e. Önkormányzatok fölé kormánytisztviselőt állíta­ni egy valódi demokráciában általában nem ildo­mos. A jelenlegi egészségügyi és nyugdíj-biztosítá­si önkormányzatok azonban nem hiteles testüle­tek, mert megbízatásuk lejárta után nem lettek új­raválasztva, hanem a szociálliberális kormányzat­tal kötött paktum alapján, a nagy és kormányköze­li szakszervezet helyeslésével meghosszabbított, bizony-bizony bundaszagú bizottságok. Fennállá­sukat annak köszönhetik, hogy a Bokros-csomag utáni elégedetlenség légkörében a kormány és az ő kedves szakszervezete nem merte megkockáztatni, hogy a dolgozók, a járulékfizetők válasszanak ma­guknak érdekképviselőket. A nagy összefogódzás a különféle stílusú volt elvtársak, azaz a még mindig az egykori Kádár-féle gulyáspartik nyelvét beszélő fröccsösök és az „ egy kávét” iszogató liberálisok által már europaizált, idegen szavakat használók között, azaz a kormány és a szakszervezete között úgy jött létre, hogy a kormány feladata, jogosultsá­ga maradt az IMF utasításai szerint sanyargatni a dolgozókat, a szakszervezeteknek pedig az emiatt támadt elégedetlenséget kellett elvezetniök. Jó pénzért. Már ami a vezetőket illeti. Ehhez arra is szükség volt, hogy az egészségügyi és a nyugdíj­­biztosítási önkormányzatok ne követeljék az ál­lamtól, a kormánytól a nekik törvényesen járó va­gyont és annak hasznát, segítsenek a szakszerveze­teknek a fájdalomcsillapítás olcsó megoldásában, ezenkívül pedig mossanak át annyi pénzt, amennyit csak tudnak, szálljanak be a nagy privatizációs és bankárbuliba, az üzletbe. Természetesen csak egy bizonyos vezetői szint fölött. Van tehát erkölcsi alap ezeknek az álönkormány­zatoknak a meg kormánybiztosotására. Ezzel a de­mokrácia nem sérül, hanem, ha az intézkedés vég­rehajtása jó, gyarapodik. Igen ám, de az erkölcsi jo­gosultság általában kevésnek szokott bizonyulni valaminek a meglépéséhez. Akik birtokon belül vannak, rendszerint őrző-védőkkel a kapuban fo­gadják az erkölcsileg érvelőket. A kérdés most az, hogy milyen sajtó­őrzés-védést kap a szakszerve­zet. Erkölcsileg így maga az úgynevezett rendszer­­váltás sem történt meg. A sajtó a bűnösök meg­büntetését eddig minden esetben meg tudta aka­dályozni. Jóformán erről szól az egész rendszervál­tás. Most tehát itt állunk egy teljesen nyilvánvaló, az egész közösséget megkárosító jelenség előtt, és lessük a végkimenetelt. A baj abban van, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat résztulajdono­sa annak a Postabanknak, amelyet most kellett kisegíteni újabb 24 milliárd forinttal, s amely ho­vatovább az egész Horn-rezsim állatorvosi lova lesz. A rendszer minden betegségének szemlélte­tésére alkalmas a Postabank-tábla. Az egyik leg­csavarosabb maffiás ügyletet éppen az egészség­­ügyi önkormányzat közreműködésével kötötték meg. Egy másik bank értelmetlen megvásárlásá­hoz nyújtott kezességet mint társtulajdonos az önkormányzat, kockára téve a járulékfizetők pén­zét, ámde a Postabank szemszögéből nézvést bát­ran és dalolva, hiszen így a bank vezetői lehívhat­ták azt az állami garanciát, amit csak a közcélú társadalombiztosítás, illetve annak önkormány­zata élvezhet. Osztap Bender-i éleselméjűség, de egyúttal önkormányzói gyalázat. Törvényesített bűnelkövetés. Most azonban eltűnt a nagy átforgatás mögül a kormányzati hatalom. Már nem lehet azt mondani az ellenzéknek, amely netán feszegetni kezdené a kérdést, hogy kuss. Most már ugyanis az önkor­mányzat, a szakszervezet és a szocialista kormány az ellenzék. Baj van Köpeczen. De a kérdés még nincs megoldva. A kimenetel még fölöttébb bi­zonytalan. Miért? Azért, mert a Postabank nincs egyedül. Annak idején, amikor a kisbetétesek sorban álltak a bank­fiókok előtt, pénzecskéjüket kiveendő, Surányi teherautószámra hordatta át a pénzt az MNB-ből a Postabankba, és az egész kormánnyal együtt nyi­latkozott úgy, hogy a mindenki kedvesét meg kell menteni. Nyilván az önkormányzatra is gondoltak az elvtársak. Meg is mentették, de mára megint öngyilkossági szándék fejlődött ki postáslelkében, s megint megmentik. Mert nem hagyhatják, hogy egy helyen felfestés támadjon. A társadalombizto­sítási önkormányzatok gazdálkodásának éles sze­mű átvilágítása fényt deríthet sokkal nagyobb disznóságokra és összefüggésekre. Netán még azt is megkérdezheti egy kis vizsgálódás után a kor­mánybiztos, hogy hol a papír. Mármint a pénzpa­pír, amit behoztak, aztán a határtól az Orczy térig követtek, s amelyik aztán szőrén-szálán eltűnt. Majd megkerült, de akkor már nem is az a papír volt. Felettébb ellentmondásos ügy volt ez, amely­ről soha nem adtak tájékoztatást. Egyesek szerint ezt a papírt nem hamis pénz nyomására használták fel, és ez a papír soha nem volt a maffiózók kezén, hanem egyszerűen elégették. Esetleg a Postabank máglyáján. Mint azt a sok gyűrött, sok megköpdö­­sött kapaforgató marokban megült, nehézkes ujj­begy által megsodort százast, ötszázast, ezrest, rit­kábban ötezrest, amelyet időnként a Nemzeti Bank utasítása szerint kell megsemmisíteni, hogy ugyanolyan értékben újat nyomhassanak a helyé­be. Ilyenkor a hamuval kell elszámolni. A hamu ugyanannyit nyom, nyomva és nyomatlanul, így, ha üres pénzpapírt égetnek el, akkor annyi másik­ra lehet ötezrest, tízezrest nyomni, amennyit az üres súlyából keletkezett hamu igazol. Lehet, hogy ezért voltak ennyire ügyetlenek a biztonsági embe­rek az Orczy térnél. Most pedig a hirtelen felfede­zett, külföldiek által üzemeltetett pokolgépüzem­ben egyes jelentések szerint pénzpapírt is találtak. Agatha Christie, kezicsókolom, tessék ide lenézni, mert ezektől a magyar bankároktól el lehet lesni egy-két fordulatot. Mindezt persze, a tb-önkormányzatoknál nem is sejti senki. Pedig, ha történt ilyesmi - ezt nem ál­lítjuk, csak feltételezzük, mivel a pénz és a pénzpa­pír nincs meg és a Postabanknak sok pénzre volt és van szüksége és az aranyüzlet is lehetséges volt -, akkor az akárhol elkezdett felderítés végigfuthat az egész rendszeren. És akkor a rendszer megdől. Márpedig a kormányprogramban ez nincs benne. Sajnos. A kérdés most tehát ez: lesz-e kormánybiztos, ki lesz ő, milyen határozottsággal, megbízatással lát munkához, komoly lesz-e a vizsgálat? Vagy pedig lebegtetett ígéret marad mindez és elkészül az új, 1999-es költségvetés, amelyben újra csak jut is, marad is. A Postabanknak is, meg a tb-önkor­­mányzatoknak is. Kemény fába vágta tehát a kicsi fejszéjét a Fidesz-kormány. Mit is mondhatnánk nekik? „Döntsd a tőkét, ne siránkozz...” A Magyar Fórum Internet címe: http://wwwm­iep.hu/mforum A Magyar Fórum levelesládája: mforum@miep.hu A MIÉP Internet címe: http://www.miep.hu A MIÉP levelesládája: akiss@miep.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az aláírt cikkekért a szerzők viselik a felelősséget. A szerkesztőség fenntartja az írások szellemét és tartalmát nem érintő rövidítések jogát. A­R­JIPVA­D IhADH Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Szedés, tördelés: Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Iro-IVlAlllAK JUKUlVl 1092 Budapest, 1092 Budapest, WolfPress Kft. dában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441, 303­ Ráday u. 32., I. e. 3. Ráday u. 32.i. e. 4. N­­­tt • 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), - - , Telefon és telefax: 3 - ’• ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta A szerkesztőbizottság elnöke: 1464 Budapestmpf 1591 215-8795 Noda Kft Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a posta-CSURKA ISTVÁN V ’ Kiadja: ' J ' hivatalokban. com­m­­iOfring Telefon és telefax: A Magyar Út Alapítvány Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá-218-0783 Felelős kiadó: Felelős sorolható az alábbi terjesztők hírlap-árusainál: HIRKER Rt., NH FŐSZerkeSZtő: Telefon­ a Magyar Út Alapítvány vezető: Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., ZSILKA LÁSZLÓ 218-0785 kuratóriuma Mike Ferenc Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909

Next