Magyar Fórum, 1999. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-07 / 1. szám
1999. január 7. Magyar Forím Tiltakozás a környezetszennyezés miatt Piszkos ügyek a Győr Plaza körül Győr legnagyobb, hatvannégy üzletet működtető bevásárlóközpontja, amely a már jól ismert Plaza-koncepció jegyében szórakoztatócentrum is egyben, tavaly nyitotta meg kapuit a Kisalföld fővárosában, a lakosság igencsak vegyes érzelemnyilvánításaitól kísérve. „Jelentős esemény ez Győr történetében” - fogalmazott a megnyitóünnepségen Balogh József MSZP-s polgármester. „A megyeszékhely legnagyobb kereskedelmi létesítményét adjuk át, amely a három nagy panelövezet középpontjában új életformát is kínál a polgároknak.” A beruházók képviseletében Sammy Smucha köszöntötte az első vidéki Plaza vendégeit, kiemelve, hogy Közép-Európában még ötven hasonló, azaz legalább húszezer négyzetméteres, hatvan-hetven üzletet és multiplex mozit, játéktermeket magában foglaló központjuk nyílik rövidesen. A megnyitó alkalmával volt futóverseny, szabadtéri koncert, tűzijáték, no meg eszemiszom, ami egy ilyen „jeles” eseménynél kötelező, egyszóval minden, illetve még valami, amiről viszont csak el-elvétve számoltak be a jól tartott helyszíni zsurnaliszták, az első magyarországi Plaza-ellenes demonstráció. A környezetvédők helyi aktivistái az említett panelövezetek „új életformára” vágyó lakóinak egy csoportjával azért tüntettek, mert véleményük szerint a létesítmény miatt megnövekedő gépjárműforgalom nagymértékben szennyezi az egyébként sem kristálytiszta levegőt, a vasúttal párhuzamos nyomvonalon tervezett új út megépítésével pedig Győr egyik legértékesebb, egybefüggő fás-ligetes zöldterületét számolják fel. A Győr Plaza területén korábban orosz katonai laktanya állt, s a szennyezés egyértelműen az „elvtársi használatból” eredt. A környezetvédelmi hatóság vizsgálati eredményei megmutatták, hogy a két helyszínen található föld szennyezett, ezért az veszélyes hulladéknak minősül. Elhelyezése csak környezetszennyezést kizáró módon történhetett volna, s a győrújbaráti ingatlan feltöltése nem felelt meg ennek a követelménynek. A veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet értelmében el kellett rendelni a szennyezett föld ártalmatlanítását. A következő kérdések azonban önmaguktól adódnak: miért kellett az ártalmatlanításhoz megvárni, amíg a szennyezett földet teherautószámra kihordják, majd pedig leöntik Győrújbarát határában? Nem tudták, hogy szennyezett? Mivel a föld egy korábbi orosz laktanya területéről származott, a vizsgálatokat már korábban is el lehetett volna végeztetni, még mielőtt kiteszik a fertőzésveszélynek a közeli falu lakóit. Ha a település lakói nem jelzik, hogy közelükben „valami büdös anyagot” borítanak, a szállítást és a környezetszennyezést ugyan mikor és ki gátolta volna meg? A mai napig nem készült arról vizsgálat, hogy a Plaza területén milyen mélységig szenynyezett a föld, pedig a környezetvédők korábban is jelezték a polgármesteri hivatalnak, hogy ezen a helyen a szennyező anyagokon túl még lőszerek is találhatók. Lehet, hogy a magyarázat abban van, amit egy tüntető jegyzett meg, felháborodását nem is palástolva: Győr vezetése és a Plazaberuházók között olyan szerződés jött létre, hogy amennyiben bebizonyosodik, a bevásárlóközpont alatt robbanásveszélyes anyag található, s annak létezéséről meggyőződnek, a város kész a központ veszélyeztetett részének bontására, az anyag eltávolítására és az épület eredeti állapotának helyreállítására. Vajon kinek a pénzéből? Tf Bakács László Sikeres függetlenek Jürg Marquard Magyar Hírlap-ügyben tett kijelentéseit és a miniszterelnökkel folytatott tárgyalását követően örömtől sugárzó arccal jelenthette ki Kocsi Ilona főszerkesztő, hogy az általa vezetett sikeres újság megőrizte függetlenségét. Osztozzunk mi is a főszerkesztőnő boldogságában, sorra véve a lapja által felmutatott, valóban példátlan eredményeket. Mindenképpen elismerésre méltó az az igyekezet, amellyel az egykor tekintélyes olvasótáborral rendelkező újságot szélsőliberális réteglappá tették. Ezzel sikerült elérniük, hogy a példányszám tekintetében utolsó helyre kerültek az országos napilapok között. Jelentősen csökkentve a nyomdai és terjesztési költségeket. A Magyar Hírlap gazdáinak zsenialitását dicséri az a tény, hogy a példányszámcsökkenés gazdasági előnyeiről a hirdetőket is sikerült meggyőzniük. Ennek következtében az eladott újságok számával fordított arányban nőtt a hirdetési bevételük. A piaci versenyhelyzet nagyobb dicsőségére, közvetlenül a Népszabadság mögött állnak a bevételek tekintetében. A lapnak adományozott hirdetői támogatás mértéke jelentősen meghaladja a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet együttes bevételét. Bizonyára azért, mert az utóbbi lapok olvasói főleg magyar értelmiségiek, tehát hirdetői szempontból értéktelen mucsaiak. A piacgazdaság e diadalát, a kereslet-kínálat elvének szabaddemokratikus érvényesülését a szőrösszívű svájci laptulajdonos is kénytelen volt méltányolni. Saját, jól felfogott üzleti érdekében is. Ezért Marquard úr nyilvánvalóvá tette, hogy minél kisebb a lap példányszáma, annál inkább ragaszkodik a mesés profitot biztosító tulajdonjog megtartásához. Márcsak azért is, hogy megőrizze a lap rendíthetetlen el nem kötelezettségét a nevében szereplő nép iránt. A befolyásolhatatlan svájci nagykapitalista bölcs éleslátása a biztosíték arra, hogy a Magyar Hírlap legendás függetlensége fennmarad. Főleg a piacgazdaságtól, de még a józan észtől is. V. I. 3 Elnök úr, ön a Magyar Úttörök Mozgalom legutóbbi országos értekezletén és a MIÉP országos gyűlésén is beharangozta a Bocskai István Szabadegyetem megindítását. Mi most a helyzet ezzel? Csurka István: Most írok egy tanulmányt, amely a Havi Magyar Fórum januári számában jelenik meg, és amely a szabadegyetem szellemi alaprajzát tartalmazza, ahogyan én elképzelem. Ezt természetesen megvitatja mind a Magyar Út, mind a MIÉP elnöksége, és megbeszéljük valamennyi előadónkkal. Ezután összeállítjuk az éves műsortervet, az előadások témáit, az előadókat, majd mindenkivel szerződést kötünk, és szétküldjük szervezeteinknek. - Erre miért van szükség? Cs. I.: A szervezetek kiválasztják az őket legjobban érdeklő előadásokat, illetve azokat, amelyek iránt a körzetükben a legnagyobb érdeklődés tapasztalható. A központban felállítunk egy egyeztetőirodát, amely beosztja az előadókat. Célunk az, hogy minden fontos előadás, minden műsor eljusson mindenhova. - Ez tehát egy második TIT akar lenni, felvilágosító munkát akar végezni a párt? Cs. I.: Céljaink között természetesen szerepel alapvető ismeretek terjesztése is, azonban ennél többet akarunk. Minden előadásnak és minden műsornak kell hogy legyen közös mondanivalója, egy bizonyos világlátást akarunk vele közvetíteni. A /Unit ifjtbli nemzeti értékek, a magyarság megmaradásához szükséges alapvető gondolatok és normák meggyökereztetését kívánjuk szolgálni. Ilyen értelemben ez mozgalom és ellenállási szervezet is lesz. Minek kívánnak ellenállni? A kormányprogramnak ? Cs. I.: Nem, a világot elborító globalizmus silányságának, értékpusztításának, a liberális hegemóniából következő emberi elsilányosodásnak. - Úgy gondolja, hogy ez feladata lehet egy politikai pártnak? Cs. I.: A következő évek gyökeresen meg fogják változtatni nemcsak a pártok, hanem minden intézmény, szervezet, egyesület szerepét és lehetőségeit a társadalomban. Az emberek óriási tömegei alapvető szellemi szolgáltatások nélkül vannak. Ma az egyén számára a legnehezebb dolog az eligazodás, a helyes ítéletek megalkotása. A MIÉP-ben és természetesen a Magyar Útban van annyi szellemi energia, hogy elsőként, vagy egyik elsőként álljon csatasorba. Miért választották a Bocskai István nevet? Cs. I.: Szobra ott áll a reformátorok genfi emlékművén, erdélyi fejedelem volt, az összmagyarság egyik szimbolikus alakja, szabadsághős, és mindenekelőtt a tárgyilagos vizsgálódás nagy szelleme. Mi is a „dolgot ét magát” akarjuk nézni. (A Bocskai István Szabadegyetemről lásd még a 13. oldalon megjelent írásunkat!) Csurka István nyilatkozata a Bocskai Szabadegyetemről k Tr—Ac › ^ ‹ " .·1 Nyomulnak az avascsemeték Akik megtapasztalták a viszálykodás átkos következményeit, azok tudják csak értékelni és nagyra tartani az egység, az összetartás jelentőségét. Nem mindegy azonban, hogy ez az összetartás, egymásért való kiállás, egymás segítése milyen tőről fakad, s még inkább: milyen célt szolgál. A legutóbbi példát az ilyen összefogásra az államvédelmista-állambiztonságis családból származó Kunos Péter esete szolgáltatta. Abban a pillanatban, amint bajba került, talpon voltak a hasonszőrűek, és mindent elkövettek kasztbelijük megmentése érdekében. Amikor ez nem sikerült, és bebizonyosodott társuk bűnössége, átkot szórtak Dávis Ibolya igazságügy-miniszterre, vádolva gyanúsítgatva őt, mert nem volt hajlandó asszisztálni a Kunos-mentéshez. Úgy tűnik azonban, hogy ezek szívósak és kitartóak, mert hiába a jogerős bírói ítélet, hiába a kegyelem elmaradása, s hiába a büntetés megkezdése, most azon fáradoznak, hogy a börtönből kihozzák a bűnös bankárt. Az összetartozás érzése olyan nagy, hogy még az igaztalan ügy érdekében való mozgolódástól, szervezkedéstől sem riadnak vissza. Kunos Péter ugyanis bűnös, mert a független magyar bíróság jogerős ítéletében ezt megállapította. Ez őket nem érdekli. Minden bűnös senyvedhet a börtönben, de az ávóscsemete Kunos Péter az nem. Ez egy ilyen sajátos összetartozás. Van aztán ennek az összetartozásnak egy másik formája, az, amikor egymás helyzetbe hozásán munkálkodnak kölcsönösen. Manapság már nem célszerű azzal hencegni, hogy „az én apám államvédelmi tiszt volt, a te anyád meg az állambiztonságiaknál szolgált”. Ma ezt már gondosan titkolják, de a külvilági számára eddig fel nem fedett csatornán egymásról mégis megtudják. Amikor ez az azonos tőről fakadás kiderül, máris húzzák-tolják egymást a jobbnál jobb pozíciókba. A közvélemény pedig nem sejt semmit, sem a jobbnál jobb állásokba kinevezettekről, sem az egész, háttérben meghúzódó színjátékról. A napokban például kiderült - erről suttognak már szerteszét -, hogy a magyar polgári hírszerzés, az Információs Hivatal élére kinevezett új főigazgató, Pető Tibor is tősgyökeres államvédelmista-állambiztonságis családból származik. Apja államvédelmista operatív tisztként szolgált az 1956-os forradalomig, egészen a szolgálat feloszlatásáig. A forradalom leverése után politikai nyomozó lett, s mint ilyen - ha akarta, ha nem - részt vett, részt kellett vennie a megtorlásban. Ettől kezdve fokozatosan haladt felfelé az állambiztonsági rendfokozati és beosztásbeli létrán, mígnem az 1980-as évek közepe táján ezredesi rendfokozattal osztályvezetői beosztásból nyugállományba vonult. A hírszerző főnökről lám kiderült a bizonyára titkolni szándékolt származása és az ávósleszármazott kaszthoz való tartozása. S hányan vannak, akikről nem derül ki, akikről nem is sejtjük, miért s miként nyomultak be egy-egy jól fizetős befolyást is biztosító állásba. Margó Lajos A büntetés letöltése helyett inkább a kórházi gyógykezelést választom!