Magyar Fórum, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-06 / 27. szám

4 Magyar Forfm Titokzatos listák Az elmúlt 55 évben gyakran hallottunk különböző listákról. Ezek mindegyike valamiféleképpen kapcsolatban volt, illetve van a kommunistákkal, vagy ahogyan napjainkban becézik önmagukat, a szocialistákkal. Hallhattunk már „B-listáról”, „feketelistáról”, „VIP-listáról”. Most egy olyan „listáról” röppent fel a hír, amelyet - állítólag - a Honvédelmi Minisztériumban készítettek el a politikai tisztekről abból a célból, hogy elsőként e listán lévőket kell majd eltávolítani a hadseregből a leszerelés folyamán. Legalábbis ezt állítja Juhász Ferenc MSZP-s honatya. Kik is foglalkozhatnának mások az effajta „listaügyekkel”, ha nem a listák kiváló szakértői, az MSZP-s honatyák? Nem tudom, hogy ténylegesen készültek-e ilyen listák a Honvédelmi Minisztériumban, de ha igen, az tényleg felesleges dolog volt. Erről meditálni azonban csak az képes, aki nem ismeri a hadseregben lévő személyi adminisztrációs rendszert, no meg az, aki az igazi problémákat az ország közvéleményét nem érdeklő, életük minőségét meg egyáltalán nem befolyásoló ügyekkel szeretné leplezni. Ezennel szeretném azt az óriási felfedezést közreadni, hogy a honvédségnek mindig is voltak „listái”, de azokat „személyi adatgyűjtő”nek hívják. Ebből tudható meg, hogy kinek van katonai végzettsége. Juhász Ferenc ezt a nagy horderejű problémát úgy vezeti be, hogy miközben a NATO komoly szakmai követelményeket támaszt a magyar honvédséggel szemben, a honvédelmi miniszter el akarja távolítani a volt politikai tiszteket a hadseregből. Ez az aggodalom ismét nem a magas logikai készség terméke lehet! Egy képviselő igazán tudhatná azt, hogy a háborút nem a politikusok nyerik meg, mert az erőszak eszköze, s Clausewitz szerint a politika végső eszköze a fegyveres erő. Vagyis ahol a politika csődöt mond, ott a katonáké, a fegyverek a szó. A katonai szakértelem az, amely döntően befolyásolni képes a harcok menetét és kimenetelét. Ehhez katonák kellenek és nem politikusok! A politikai tisztek uralma a hadseregben szerencsére már lejárt. A hadseregnek nincsen szüksége a régimódi politikai tisztekre, élet-halál uraira, az akár gyenge képzettséggel is ajnározott és mindenkor a legjobb beosztásokba helyezett, nem katonai szaktudással rendelkezőkre. Ezek a politikai tisztek voltak azok, akikre csak mosolyogni volt szabad, akik mindent tudtak, s akik a katonáknak diktáltak, akik megmondták, hogy melyik tiszt helyezhető magasabb katonai beosztásba vagy rendfokozatba, ahol az előremenetel alapvető kritériuma a párthűség, politikai szerepvállalás minősége, és nem utolsósorban a párttitkárokkal való felhőtlen kapcsolat volt. A szakmai képességek az előmenetelben huszadrangúak voltak, és az mindenkor annak a pártelitnek a döntésétől függött, amely az úgynevezett „hatásköri lista” szerint meghatározott személyek feletti kinevezési jogot (uralmat) gyakorolták. (Lám, egy újabb lista!) Nem csoda hát, hogy igen gyenge képességű, de a párthűségükkel kitűnt, méret alatti, de extrém méretű ruhát viselő tábornokokkal is „büszkélkedhettünk”. Hamarabb került tábornoki beosztásba egy alacsonyabb iskolázottságú, szerény katonai képességekkel rendelkező, de párthű tiszt, mint hasonló, vagy jóval magasabb kvalifikáltsággal rendelkező társuk. A kontraszelekció kitűnően működött, s ennek fő letéteményesei a politikai tisztek voltak. S akik a körön kívülről mégis előbbre kerültek, azoknak a többszörösét kellett nyújtaniuk ehhez szaktudásból, a haza védelme iránti elhivatottságukból. A rendszerváltozás sem rendítette meg igazán ezt az építményt. A hű pártemberek megkapták első „katonai kiképzésüket”. Ők lettek az „ejtőernyősök”, akik közül többen, magas rendfokozattal, század- és zászlóalj-parancsnoki kiképzést kaptak - persze most már Nyugaton -, vagy „eldugták” őket magasabb beosztásokba. Ennek a kora most - úgy tűnik - lejárt. A hadseregben profiltisztítást kell végrehajtani! Most leginkább a katonákra lesz szükség, az „ejtőernyősöknek” pedig ejtőernyő helyett útilaput kell kötni a talpuk alá. Ehhez azonban nem kell lista, tisztelt képviselő úr! Ehhez elegendők a tisztek személyi gyűjtői! Végre elérkezett az idő, amikor a katonai-szakmai felkészültség, a haza (és nem a párt!) iránti hűség szelektálja majd a tiszteket a hadseregben. Igenis, a politikai tiszteknek kell elsősorban távozniuk a hadseregből. A katonai szaktudással rendelkezőket pedig meg kell tartani! Rájuk szükség van! S hogy ezt lista alapján vagy anélkül hajtják végre, az ügy szempontjából abszolút érdektelen. Ennek duplán is fog örülni a NATO: egyfelől teljesül az az általa is támasztott követelmény, amelyről az MSZP is beszél; másrészt megszűnik az az áldatlan állapot, amelyet a Varsói Szerződés idején felderítőink gyakran emlegettek. Nevezetesen az, hogy miközben a nyugati felderítők szinte minden katonai titok birtokába juthattak, addig egy dolgot sohasem tudtak megfejteni: azt, hogy a Magyar Néphadseregben milyen kritériumok alapján helyezték magasabb beosztásba és nevezték ki magasabb rendfokozatba a tiszteket. Most ez a rejtély is megoldódni látszik. Végre a katonai szaktudás lesz a meghatározó a beosztási és a kinevezési gyakorlatban. Ideje rendet tennünk a hadseregben, még akkor is, ha az MSZP-nek ez nem tetszik! Dr. Mészáros Gyula Hová pottyannak? 2000. július 6. Kormánybiztos a lakatlan szigeten Székely László dunai kormánybiztos a vizes élőhelyek védelmében az elmúlt héten megtekintette a Táti-szigetek növény- és állatvilágát. A Duna legnagyobb lakatlan szigete jelenleg jó természeti állapotban van, a dunai alsó duzzasztás azonban veszélyeztetheti a sziget élővilágát - hangsúlyozta a kormánybiztos. Székely László kiemelt fontosságúnak tekinti a Duna menti, eltűnőben lévő vizes élőhelyek élővilágának megmaradását. A dunai kormánybiztos a Táti-szigeteken tartott szemléjén természetvédelmi szakemberektől tájékozódott a terepen végzett komplex élőhelyvizsgálatok módszereiről. A Tát és Esztergom között húzódó Táti-, Körtvélyes- és Nyáras-sziget hat kilométer hosszú és másfél kilométer széles szigetcsoportot alkot. Az 50-150 méter széles ágakat az elmúlt évtized elején lezárták, a feltöltődés következtében a vízmélység a felére csökkent. A terület értékes madár- és növényvilágát jól jellemzi, hogy a fészkelő fajok közül a hazánkban oly ritka fekete gólya is megtelepedett itt - hívta fel a figyelmet Székely László, s hozzátette: a Duna menti, kihalóban lévő növény-, illetve állatfajok élőhelyei megóvásának leghatékonyabb módja a természettel való együttélés és gazdálkodás hosszú távú megoldása. A szakemberek az ökológiai hálózatok és a területhasználat összehangolása érdekében az ökológiai hálózat térképezésén munkálkodnak. A dunai kormánybiztos elmondta: az Ipolyvölgye mellett az érintett térségek közé tartozik a Táti-szigetcsoport, valamint a magyar, illetve a szlovák oldalon mintegy száz-száz hektár Duna-parti terület. A természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyek mindegyikét veszélyeztetheti a bősi beruházás, illetve egy dunai alsó duzzasztás - fejtette ki Székely László, aki a területek védelem alá helyezésének kérdését is időszerűnek tartotta. (gné) II Összeszámolják az üdülőket Kormányrendelet értelmében idén nyáron, július 1-je és augusztus 31-e között előzetes üdülő-összeírást végez a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az adatszolgáltatás kötelező, megtagadása szabálysértésnek minősül. Az adatgyűjtés azonban névtelen, s a szakemberekre a vonatkozó törvények szigorú titoktartási kötelezettséget rónak ki. Hazánkban utoljára 1960-ban kérdeztek rá a számlálóbiztosok az üdülőkre. A 2001. februári népszámlálás programjában a népesség és a lakásállomány teljes körű felmérése mellett az ország területén lévő üdülőegységek pontos számbavétele is szerepel. A népszámlálás időszakában - tekintettel arra, hogy a lakók többségét idényjellegűen használják - az üdülőket lehetetlen lenne számba venni, ezért a KSH a nyári hónapokban előzetes üdülő-összeírást végez. Az adatszolgáltatás a hatályos törvény értelmében kötelező, megtagadása szabálysértésnek minősül. A szakemberek hangsúlyozzák: a kérdőívek nem tartalmaznak neveket, a számlálóbiztosoknak bárki válaszolhat, aki az üdülőben tartózkodik. Az űrlapon kizárólag az építmények állapotára, állagára, korára és közműellátottságára vonatkozó kérdések szerepelnek. Az üdülő-összeírás nem érinti az ingatlanok jogi állását, és a KSH által begyűjtött adatok később sem használhatók fel semmiféle utólagos szankcionálásra. A települések jegyzői a kitöltött kérdőíveket a népszámlálás időpontján adják át a számlálóbiztosoknak, akik a felvétel során ellenőrzik azokat, és az esetleges változásokat rögzítve átmásolják az adatokat a népszámlálási lakáskérdőívre. A KSH szakemberei szerint legalább 250 ezer üdülő található az országban, a magánüdülők száma Pest megyében, az intézeti üdülőké pedig Somogyban a legmagasabb. A helyszíni üdülő-összeírás legutóbb 1960-ban szerepelt a népszámlálás programjában, s az akkori adatok alapján csupán 11 ezret minősítettek nyári lakásnak. (neva) Pannónia, Hunnia, Hungária Mint köztudott, a Római Birodalom a Duna vonaláig terjedt, Pannónia tartománnyal (a mai Dunántúl), míg a magyar Alföld (Hunnia), a Hun Birodalom központja már Kelet kapuja volt. A honfoglalás után Hungária egyesítette Pannóniát és Hunniát, de a két országrész közötti markáns különbségek, megdöbbentő módon, mindmáig fennmaradtak. Míg Pannónia szőlős lankáival és Balatonjával Janus Pannoniustól Takáts Gyuláig a lágy, édes táj igézetét mutatja, Hunnia Ady magyar ugara, de ennél mélyrehatóbb különbségek is vannak, hiszen Pannónia mindig is gazdagabb, polgárosultabb volt, s persze Habsburg-pártibb, labancabb és katolikusabb, s az idegenek is szívesebben települtek le Hungária e boldogabbik felében. Szebb táj, jobb utak, védhetőbb várak, a nyugati pkok közelsége - ma ezt olyan szavakkal írhatnánk le, hogy jobb infrastruktúra, nagyobb befektetési kedv. A szociológusok joggal beszélnek kettészakadt országról, s talán az sem véletlen, hogy a roma népesség nagyobbik hányada is Hunniában él, ahol egykor a fekete vonatok jártak, ahol ma a legtöbb a munkanélküli, ahol hol árvíz és belvíz, hol aszály pusztít. A Rákosi-Kádár-kor erőszakos ipartelepítései sem jártak infrastruktúra-fejlesztéssel, ráadásul éppen a létfontosságú mezőgazdasági feldolgozóipart „felejtették el” fejleszteni, pedig a keleti országrész mezőgazdaságát csak így lehetne ismét Európa éléskamrájává tenni. Hunnia egykor, Trianon előtt persze jóval gazdagabb volt, hiszen rajta keresztül bonyolódott a Felvidék, Kárpátalja és Erdély kereskedelme, gulyáit pedig lábon hajtották nyugatra jó pénzért. Trianon óta a maradék Hunnia egy szennyvízülepítő, melynek úthálózata ötven évvel ezelőtt is elavult volt. Mindig azt mondják - évszázadok óta -, hogy nincs pénz, márpedig a pénz mindig nyugat felől érkezett, s érkezik ma is, keletre csak vittek-raboltak innen, amit lehetett. Gróf Széchenyi István Hitel című munkájában (1828-29) írja: „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelőnk s kezeink, s nem hiányos geográfiai helyzetünk oka kereskedésünk nemlétének. Pénzünk nincs, tagadni nem lehet, vagy sokkal kevesebb van, mint lenni kellene. De más, most gazdag és pénzes nemzetek mindég dúsak voltak? S nincs oly idő, ha a régit vizsgáljuk, mikor szegények valának? (...) Velence, Génua, Hollandia arany- s ezüstbánya nélkül valaha Európa minden kincseivel fénylettek, s az emberi ész hozta oda a pénzt; úgy mint sors és vak szerencse tornyozta fel csak kevés időre egykor az Újvilág temérdek bányabeli jutalmait - s ma az emberi ész Britanniába idézi a fél világ javait, midőn Spanyolország egészen elszegényedett!” Magyarország rettentő történelmi kálváriáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Széchenyi gondolatai százhetven évvel megszületésük óta sem vesztettek igazukból, még akkor sem, ha a történelmi példák, folyamatok és tanulságok ilyen időtávlatban már másként érthetők. A Széchenyi számára oly vonzó világbirodalom, Anglia azóta középhatalommá zsugorodott, s a történelem ismét sokszorosan bizonyította, hogy a kis államok tovább fennmaradnak, mint a nagy birodalmak. Mert a kis államok rugalmasabbak, összetartóbbak, hagyományőrzőbbek, míg a nagy birodalmak szétpukkannak, mint a léggömb - legutóbb a Szovjetunióval történt ez meg a szemünk láttára. Hungária sosem volt és akart nagy birodalom lenni, talán ezért is maradhatott fent maradéka, Pannónia és Hunnia. Már-már tragikomikus, hogy egy ilyen kicsi országban, mint amilyen Magyarország, fennmaradhat tartósan ez a megosztottság nyugat és kelet között, ez (ha egyáltalán valaha is felvesznek) EU-csatlakozásunkat is komolyan veszélyezteti. Ha nem leszünk képesek rövid idő alatt azonos életkörülményeket és lehetőségeket teremteni Kelet- és Nyugat-Magyarországnak, a különböző támogatásokkal és segélyekkel csupán feneketlen zsákba öntjük a közös pénzt. Akkor miképpen fogjuk gazdaságilag segíteni, felemelni a még siralmasabb helyzetben lévő elszakított országrészeket? Szentmihályi Szabó Péter