Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
2001-05-24 / 21. szám
2001. május 24. Magyar Forum – Békéscsaba még a hozzáértőknek, az itt élőknek is zavaros képlet: egyrészt a megmaradt és az ősiséget megőrző parasztház, másrészt a fölébe emelkedő gyártelep együttes látványa két olyan változata a létnek, amelyeket szinte lehetetlenség azonos oldalra rendezni. Aki ide született, kénytelen az egyik oldalról a másikra „átrendeződni”, aztán ha a sors úgy hozza, visszatántorogni oda, ahonnan elcsábították. Akinek viszont itt is, ott is kitellett, az a város nevével ellentétben békétlenül és szorongva keresi megélhetését. Legújabban például 150-180 ember költözhetne Kecskemétre. Na, nem önszántából, hanem kényszerből. Méghozzá annak a Kner Nyomdának a „jóvoltából”, amelynek legalább akkora a nimbusza Békéscsabán, mint mondjuk a győri keksznek a Rába partján. Az történt ugyanis, hogy a legújabb tulajdonos, egy finn cég - amely csak a dobozgyártást vette meg - a gépeket ősszel átszállítja a „híres” városba, mert ott is az ő kezében van a nyomda. A humánus üzletember közölte a dolgozókkal: aki hajlandó utánaköltözni és utazásáról vagy lakásáról, netán mindkettőről gondoskodni, nos, az biztosan gyárthat dobozt Kecskeméten is. A nagyvonalú ajánlattévő ismeretei némi hiányt mutatnak a magyarországi hely- és lakásváltoztatás körülményeit illetően, hiszen a Duna-Tisza közében háromszor annyiba kerül még a panel is, mint a tiszántúli Viharsarokban, nem beszélve arról, hogy a kvalifikáltabb dobozgyártó sem keres 70-90 ezer forintnál többet havonta és bruttóban. Ennyi éhen halni talán sok, de költözködni kevés. Beszorultunk ide, akár szoba sarkába az áporodott levegő. Mögöttünk a fal, az országhatár, előttünk Gyoma, Orosháza, arrafelé meg hiába nyílik ajtó, a semmibe vezet - mondja egy szlovák nevű középszintű vezető a maradék nyomdából, aki érthetően úgy fél a nyilvánosságtól, mint ördög a tömjénfüsttől. - Olyan a nép errefelé, akár a folyadék... Mindig annak az edénynek a formáját veszi fel, ahhoz idomul, amelyikbe éppen beleöntik. Ha ezt Győrben csinálták volna meg, akkor az emberek már rég az utcára vonulnak. Mifelénk nem mernek... - Ön sem mer? - Hát, én sem merek, de ezek a dolgok nem is az utcára valók. Miért engedi a kormány, a szakszervezet, vagy mit tudom én kicsoda? - Azért nem csinálnak semmit, mert akik csinálhatnának, azok benne vannak a buliban - érvel a társa, aki a nyomdaipari szakmát helyben szerezte meg, hiszen a magyar nyomdaipar egykori fellegvárában szakiskola ma is található, csak munkahely nem. - Gyáva a tét. Azért mondom, mert én is az vagyok. A kommunizmusban még csak-csak. Akkor tót volt a tanácselnök, meg a párttitkár, mára a pap szlovák. - Azért mégis mi mentünk el a polgármesterhez panaszkodni, hogy csináljon már a város valamit - érvel a középvezető. - Mi, kérem, nem vagyunk képesek Kecskemétre járni vagy költözni. Azt ígérte, levelet ír a tulajdonosnak, de hogy kapott-e választ, nem tudom. Ha oda is elmegy, kérdezze meg tőle - néz rám, aztán legyint. Érdemes cseppet időzni a város népességmegoszlásánál, hiszen több szempontból magyarázattal szolgálhat mai sorsára. Féja Géza szerint az 1930- as évek elején az itt élő 49 374 ember közül csaknem 20 ezer vallotta magát szlováknak. Magyarul szinte mindenki beszélt, de szlovákul is a lakosság 53 százaléka. Ez a helyzet éppen akkor állott fent, amikor a zsidó Tevan család tulajdonában lévő nyomda átállt a könyvkészítésről a színes csomagolóanyag, illetve gyógyszeres dobozok gyártására. Tévedés tehát azt hinni, hogy az ugyancsak zsidó Kner Izidor bármikor is birtokolta volna Tevan jószágát. Kner a közeli Gyomán üzemeltetett nyomdát, melynek címerében a könyvet cipelő embert ábrázolta. A szimbólum mostanáig időszerű, némi kiigazítással: ma a munkakönyvét cipelő ember a jellemzőbb. A Tevanból és a Knerből az államosítást követő összevonás után lett Kner Nyomda. (A névválasztás úgy történt, hogy az ipart is vezető elvtársak Budapesten így döntöttek.) Az anyanyelv és a vallás, ha csekélyebb mértékben, de ma is állapotmérő a városban. Amikor Duray Miklós a felvidéki magyarok pártjának képviseletében itt járt, és előadásában a békési szlovákok helyzetét összehasonlíthatatlanul jobbnak értékelte, mint a szlovákiai magyarokét, akkor néhányan megharagudtak rá, sőt pillanatragasztóval kenték be az előadóterem ajtaját. Ugyanakkor a holokauszt emléknapján Ölti Ferenc, a Mazsihisz referense pesszimistán jegyezhette meg: „Hiába zsidók például Herend, a Richter vagy a Tungsram alapítói, akárcsak sok Nobel-díjas tudós, a diákok ezt kevésbé ismerik, viszont azt valamennyi kívülről fújja, hogy Rákosi zsidó származású. Mellbevágó, hogy az iskolákban nem tanítják a zsidó történelmet és kultúrát.” Úgy tűnik, errefelé más vágja mellbe az embereket, elsősorban például az, hogy már a kórház privatizációja is napirenden szerepelhet, ahol, akárcsak régen a nyomdában, most még ezren dolgozhatnak. Az embereknek éppen elég az, hogy idegen kéz alatt kell kínlódniuk, meghalni is semmi kedvük hozzá. Szorongva és tehetetlenül viselik el a mezőhegyesi, a sarkadi cukorgyárak felszámolását, akárcsak az előlük kerítéssel és biztonsági őrökkel elzárt izraeli üdülőparadicsomot Szarvason. - Odavan a könnyűfém-, a hús-, a textilipar, sőt a hűtőház meg a konzervgyár is - sorolja az ujjain az egyik városi újságíró, aki szintén csak név nélkül hajlandó velem kávézni. - Az élelmiszertartósításban 1980-ban még 2400-an dolgoztak. Aztán jöttek a kóbor tulajdonosok, és mára se konzerv, se munkahely. Ha jól tudom, talán 120-an vagy 150-en dolgoznak ott. A nyomda város fölé emelkedő központi épületének, Békéscsaba 30 esztendős ipari szimbólumának csaknem kétharmada üres. A 360 milliós új beruházást 1970. április 30-án avatták fel. Horváth Gyula iparvezető miniszterhelyettes ünnepi beszédében kiemelte: „Az első olyan üzem épült fel, amely mind építészeti, mind központi klímaberendezéseivel, ablakok nélküli géptermeivel igazodik a nyomdatechnika modern követelményeihez. Ez az üzem a nyomdaipar büszkesége lesz, és ezt éreznie kell mindenkinek, aki ebben az üzemben dolgozik.” A szegényes szókincsű MSZMP-s vezető szavaiból mára jószerével semmi sem igaz. Pedig akkor a legkorszerűbb gépeket telepítették ide, például a nyolcszínes és a kétszínes mélynyomógépeket. Megindult az öntapadócímke- és a kombinált csomagolóeszköz-gyártás. A termelékenység az 1960-as 2000 tonna dobozzal és 400 tonna nyomtatvánnyal szemben 1972-ben már elérte a 8000 tonnányi doboz-, illetve a 2400 tonnányi nyomtatványmennyiséget, az évi termelési érték pedig az előző évek ötszörösét, vagyis a 150 millió forintot. Amilyen büszkesége volt a nyomda a városnak, olyan büszkesége most a városházának az a márványtábla, amelyre eddigi díszpolgárait vésette fel az önkormányzat aranyozott betűkkel. Az ebédből megérkező MSZP-s alpolgármester, Szilvásy Ferenc, amikor felsorolom, hogy Kossuth Lajos 1889. és Jókai Mór 1894, mellé miként választhatták díszpolgárrá Károlyi Mihályt 1946- ban, kesernyésen mosolyog. Talán kicsit találva érzi magát, már ami az MSZMP-s múltját illeti, neki és régebbi elvtársainak. - Kétségtelen, hogy a nyomda volt az iparosodó város büszkesége, magam is dolgoztam ott néhány évet - mondja az alpolgármester. - Ha jól emlékszem, 1990-ben alakult rt.-vé, majd 1992-ben privatizálták. A Cofinec francia cég, amely mögött állítólag olasz tőke állott, Balogh Miklóst, a Kner Nyomda volt vezérigazgatóját megtartotta, mint a Cofinec Hungary első számú vezetőjét. Ebben a nyolc esztendőben a létszámot a felére, azaz ötszáz főre csökkentették. - Informátoraim szerint korai és elkapkodott volt a privatizáció, hiszen jól jövedelmezett a doboz-, a csomagolóanyag-, az újság- és a könyvnyomtatás is. - Ma már tudjuk mi is, de senki sem jövőbelátó, mint az országban lejátszódott többi privatizációs tragédia is bizonyítja - védekezik Szilvásy. Miután a Cofinec a Knert eladta egy osztráknak, lemondott Balogh Miklós, az osztrák pedig újabb, csaknem száz fővel csökkentette a dolgozói létszámot. A mélyrepülés ezzel még nem ért véget, hiszen több üzemrészt is eladott. Ha őszinte akarok lenni, akkor olyan helyzet állt elő, amelynek szereplőit már mi sem ismerjük pontosan. Volt francia, olasz, osztrák, sőt újabban a dobozgyártás már a finnek kezébe került. Közben az osztrák megvette a kecskeméti nyomdát, és most oda akarja az újságnyomtatás után áttelepíteni a dobozgyártást is. - Az érintett dolgozók azzal a kéréssel fordultak önökhöz, hogy próbáljanak beszélni a tulajdonosokkal, mert ők nem állnak úgy anyagilag, hogy Kecskemétre költözzenek. - Papp János polgármester levelet írt, amelyben azt kérte az osztrákoktól, hogy gondolják és fontolják meg ezt a lépést, mert ha beszüntetik a dobozgyártást, akkor az ezer fővel szemben már csak 250 ember juthat munkához a nyomdában. - Választ kaptak? - Ennek már több mint egy hónapja, de ahogyan ön, úgy mi sem kaptunk rá semmiféle választ. Mit tehetünk? Ordítani tudunk, meg ígérgetni, semmi egyebet. Pedig nekünk sem mindegy, hiszen a Kner valamikor 50 millió adót fizetett évente, most pedig csak a töredékét. Jogilag nem szólhatunk bele, de ha lehetne, akkor sem tudnánk, kik az igazi tulajdonosok a háttérben. A pénz, a tőke arctalan, ráadásul az ipar már az övéké. A többi pedig nem érdekes, hiszen az élelmiszeriparral végleg elszállt a magyar jövő - sommázza az MSZP-s alpolgármester. - Véleményem szerint ezek után az Európai Unió nyugodtan teheti tönkre a hazai mezőgazdaságot, mert neki úgy hiányzik, mint púp a hátára. A mozgástér beszűkült. Beszűkült Hornnak, Orbánnak és beszűkülne Kovácsnak is. Nálunk a mi vezetőinknek külföldről parancsolnak... így volt ez 1994-ben az MSZP-vel meg az SZDSZ- szel, és így lesz 2002-ben is azokkal, akik megnyerik a választásokat. Ezt az országot be kell vinni az Európai Unióba, és be is viszik. A végén ötszáz ember jól jár, 9,5 millió pedig rosszul... Hasonlóan jól jár az a mintegy 300 békéscsabai is, akit a most épülő Tesco Áruház alkalmazni fog, ha átadják. Rosszul jár viszont az a mintegy 1000 városi és város környéki kereskedő és őstermelő, aki becsukhatja a boltját, illetve képtelen lesz kis tételben túladni a gyümölcsön vagy a káposztán. Ma már hiába tudja a város és tudja az önkormányzat is, hogy ismét egy újabb nyomorúságcsomagot kap, igaz díszdobozban, át kell majd vennie és bele kell törődnie. És, hogy ne legyen keserű az emberek szájíze, mindehhez talán a térség életében először, már május 8-án, kedden is lehet édes görögdinnyét kapni. Az importtermék kilója 680 forint. Franka Tibor Tevan és Kner - békésen dobozolt nyomorúság DÖVÉNYI NAGY LAJOS TARNOPOLBÓL INDULT EL... HOUSTON STEWART CHAMBERLAIN A ZSIDÓK MEGJELENÉSE A NYUGATI TÖRTÉNELEMBEN Ez a legendás hírű regény bemutatja a zsidóság térfoglalását és viszonyát a magyarsághoz, a kor történetébe helyezve, kiváló irodalmi szinten. Az írót ezért a nagyszerű remekművéért életfogytiglani börtönre ítélték. Ára: 4800 Ft E kötet a jobboldali gondolkodás nagy klasszikusának főművéből az egyik leghíresebb fejezetet tartalmazza, amelyben a nagy gondolkodó a zsidó szellemiség megértéséhez a zsidóság zseniálisan démoni eredetét tárja fel. Ára: 1200 Ft ! TILTOTT GYÜMÖLCS!!! KÖNYVAJÁNLAT OLVASD! AJÁNLD! TERJESZD! A NEMZETVÉDELMI, JOBBOLDALI ÉS HASONLÓ SZELLEMŰ MŰVEKET! MEGRENDELHETŐK POSTAI UTÁNVÉTELLEL: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Bp. 62, Pf. 849. Tel.:349-4552 Valamint kapható minden jobb nemzeti könyvterjesztőnél. a FIALA FERENC-MARSCHALKÓ LAJOS VÁDLÓ BITÓFÁK A magyar jobboldali politikai és értelmiségi elit legyilkolásának megrázó, hiteles története Bárdossytól Szálasiig 1945-46-ban a vérbíróságok által. Ára: 1650 Ft DR. VARGA ZSIGMOND ÖTEZER ÉV TÁVOLÁBÓL Az európai hírű tudós úttörő munkája tudományos alapossággal, ugyanakkor közérthetően tárja fel a magyar és a sumérural-altaji ősrokonság nyelvi bizonyítékait. Ára: 2700 Ft ______