Magyar Fórum, 2001. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

2001-05-24 / 21. szám

2001. május 24. Magyar Forum – Békéscsaba még a hozzáértőknek, az itt élőknek is zavaros képlet: egyrészt a megmaradt és az ősiséget megőrző pa­rasztház, másrészt a fölébe emelkedő gyártelep együttes látványa két olyan változata a létnek, amelyeket szinte le­hetetlenség azonos oldalra rendezni. Aki ide született, kénytelen az egyik ol­dalról a másikra „átrendeződni”, aztán ha a sors úgy hozza, visszatántorogni oda, ahonnan elcsábították. Akinek vi­szont itt is, ott is kitellett, az a város ne­vével ellentétben békétlenül és szo­rongva keresi megélhetését. Legújabban például 150-180 ember költözhetne Kecskemétre. Na, nem ön­szántából, hanem kényszerből. Még­hozzá annak a Kner Nyomdának a „jó­voltából”, amelynek legalább akkora a nimbusza Békéscsabán, mint mondjuk a győri keksznek a Rába partján. Az tör­tént ugyanis, hogy a legújabb tulajdo­nos, egy finn cég - amely csak a doboz­gyártást vette meg - a gépeket ősszel át­szállítja a „híres” városba, mert ott is az ő kezében van a nyomda. A humánus üzletember közölte a dolgozókkal: aki hajlandó utánaköltözni és utazásáról vagy lakásáról, netán mindkettőről gondoskodni, nos, az biztosan gyárthat dobozt Kecskeméten is. A nagyvonalú ajánlattévő ismeretei némi hiányt mu­tatnak a magyarországi hely- és lakás­­változtatás körülményeit illetően, hi­szen a Duna-Tisza közében háromszor annyiba kerül még a panel is, mint a ti­szántúli Viharsarokban, nem beszélve arról, hogy a kvalifikáltabb dobozgyár­tó sem keres 70-90 ezer forintnál többet havonta és bruttóban. Ennyi éhen hal­ni talán sok, de költözködni kevés.­­ Beszorultunk ide, akár szoba sarká­ba az áporodott levegő. Mögöttünk a fal, az országhatár, előttünk Gyoma, Orosháza, arrafelé meg hiába nyílik aj­tó, a semmibe vezet - mondja egy szlo­vák nevű középszintű vezető a maradék nyomdából, aki érthetően úgy fél a nyil­vánosságtól, mint ördög a tömjénfüst­től. - Olyan a nép errefelé, akár a folya­dék... Mindig annak az edénynek a for­máját veszi fel, ahhoz idomul, amelyik­be éppen beleöntik. Ha ezt Győrben csi­nálták volna meg, akkor az emberek már rég az utcára vonulnak. Mifelénk nem mernek... - Ön sem mer? - Hát, én sem merek, de ezek a dol­gok nem is az utcára valók. Miért enge­di a kormány, a szakszervezet, vagy mit tudom én kicsoda? - Azért nem csinálnak semmit, mert akik csinálhatnának, azok benne van­nak a buliban - érvel a társa, aki a nyom­daipari szakmát helyben szerezte meg, hiszen a magyar nyomdaipar egykori fellegvárában szakiskola ma is találha­tó, csak munkahely nem. - Gyáva a tét. Azért mondom, mert én is az vagyok. A kommunizmusban még csak-csak. Akkor tót volt a tanácselnök, meg a párttitkár, mára a pap szlovák. - Azért mégis mi mentünk el a pol­gármesterhez panaszkodni, hogy csi­náljon már a város valamit - érvel a kö­zépvezető. - Mi, kérem, nem vagyunk képesek Kecskemétre járni vagy köl­tözni. Azt ígérte, levelet ír a tulajdonos­nak, de hogy kapott-e választ, nem tu­dom. Ha oda is elmegy, kérdezze meg tőle - néz rám, aztán legyint. Érdemes cseppet időzni a város né­pességmegoszlásánál, hiszen több szempontból magyarázattal szolgálhat mai sorsára. Féja Géza szerint az 1930- as évek elején az itt élő 49 374 ember kö­zül csaknem 20 ezer vallotta magát szlo­váknak. Magyarul szinte mindenki be­szélt, de szlovákul is a lakosság 53 szá­zaléka. Ez a helyzet éppen akkor állott fent, amikor a zsidó Tevan család tulaj­donában lévő nyomda átállt a könyvké­szítésről a színes csomagolóanyag, illet­ve gyógyszeres dobozok gyártására. Té­vedés tehát azt hinni, hogy az ugyan­csak zsidó Kner Izidor bármikor is bir­tokolta volna Tevan jószágát. Kner a közeli Gyomán üzemeltetett nyomdát, melynek címerében a könyvet cipelő embert ábrázolta. A szimbólum mosta­náig időszerű, némi kiigazítással: ma a munkakönyvét cipelő ember a jellem­zőbb. A Tevanból és a Knerből az álla­mosítást követő összevonás után lett Kner Nyomda. (A névválasztás úgy tör­tént, hogy az ipart is vezető elvtársak Budapesten így döntöttek.) Az anyanyelv és a vallás, ha cseké­lyebb mértékben, de ma is állapotmérő a városban. Amikor Duray Miklós a fel­vidéki magyarok pártjának képviseleté­ben itt járt, és előadásában a békési szlo­vákok helyzetét összehasonlíthatatla­nul jobbnak értékelte, mint a szlovákiai magyarokét, akkor néhányan meghara­gudtak rá, sőt pillanatragasztóval ken­ték be az előadóterem ajtaját. Ugyanak­kor a holokauszt emléknapján Ölti Fe­renc, a Mazsihisz referense pesszimis­tán jegyezhette meg: „Hiába zsidók pél­dául Herend, a Richter vagy a Tungs­ram alapítói, akárcsak sok Nobel-díjas tudós, a diákok ezt kevésbé ismerik, vi­szont azt valamennyi kívülről fújja, hogy Rákosi zsidó származású. Mellbe­vágó, hogy az iskolákban nem tanítják a zsidó történelmet és kultúrát.” Úgy tűnik, errefelé más vágja mellbe az embereket, elsősorban például az, hogy már a kórház privatizációja is na­pirenden szerepelhet, ahol, akárcsak ré­gen a nyomdában, most még ezren dol­gozhatnak. Az embereknek éppen elég az, hogy idegen kéz alatt kell kínlód­niuk, meghalni is semmi kedvük hoz­zá. Szorongva és tehetetlenül viselik el a mezőhegyesi, a sarkadi cukorgyárak felszámolását, akárcsak az előlük kerí­téssel és biztonsági őrökkel elzárt izrae­li üdülőparadicsomot Szarvason. - Odavan a könnyűfém-, a hús-, a tex­tilipar, sőt a hűtőház meg a konzervgyár is - sorolja az ujjain az egyik városi új­ságíró, aki szintén csak név nélkül haj­landó velem kávézni. - Az élelmiszer­tartósításban 1980-ban még 2400-an dolgoztak. Aztán jöttek a kóbor tulaj­donosok, és mára se konzerv, se munka­hely. Ha jól tudom, talán 120-an vagy 150-en dolgoznak ott. A nyomda város fölé emelkedő köz­ponti épületének, Békéscsaba 30 esz­tendős ipari szimbólumának csaknem kétharmada üres. A 360 milliós új beru­házást 1970. április 30-án avatták fel. Horváth Gyula iparvezető miniszter­­helyettes ünnepi beszédében kiemelte: „Az első olyan üzem épült fel, amely mind építészeti, mind központi klíma­­berendezéseivel, ablakok nélküli gép­termeivel igazodik a nyomdatechnika modern követelményeihez. Ez az üzem a nyomdaipar büszkesége lesz, és ezt éreznie kell mindenkinek, aki ebben az üzemben dolgozik.” A szegényes szó­kincsű MSZMP-s vezető szavaiból má­ra jószerével semmi sem igaz. Pedig ak­kor a legkorszerűbb gépeket telepítet­ték ide, például a nyolcszínes és a két­­színes mélynyomógépeket. Megindult az öntapadócímke- és a kombinált cso­magolóeszköz-gyártás. A termelékeny­ség az 1960-as 2000 tonna dobozzal és 400 tonna nyomtatvánnyal szemben 1972-ben már elérte a 8000 tonnányi doboz-, illetve a 2400 tonnányi nyom­tatványmennyiséget, az évi termelési érték pedig az előző évek ötszörösét, vagyis a 150 millió forintot. Amilyen büszkesége volt a nyomda a városnak, olyan büszkesége most a vá­rosházának az a márványtábla, amelyre eddigi díszpolgárait vésette fel az ön­­kormányzat aranyozott betűkkel. Az ebédből megérkező MSZP-s alpolgár­mester, Szilvásy Ferenc, amikor felso­rolom, hogy Kossuth Lajos 1889. és Jó­kai Mór 1894, mellé miként választhat­ták díszpolgárrá Károlyi Mihályt 1946- ban, kesernyésen mosolyog. Talán ki­csit találva érzi magát, már ami az MSZMP-s múltját illeti, neki és régeb­bi elvtársainak. - Kétségtelen, hogy a nyomda volt az iparosodó város büszkesége, magam is dolgoztam ott néhány évet - mondja az alpolgármester. - Ha jól emlékszem, 1990-ben alakult rt.-vé, majd 1992-ben privatizálták. A Cofinec francia cég, amely mögött állítólag olasz tőke állott, Balogh Miklóst, a Kner Nyomda volt vezérigazgatóját megtartotta, mint a Cofinec Hungary első számú vezetőjét. Ebben a nyolc esztendőben a létszámot a felére, azaz ötszáz főre csökkentették. - Informátoraim szerint korai és elkap­kodott volt a privatizáció, hiszen jól jöve­delmezett a doboz-, a csomagolóanyag-, az újság- és a könyvnyomtatás is. - Ma már tudjuk mi is, de senki sem jövőbelátó, mint az országban lejátszó­dott többi privatizációs tragédia is bi­zonyítja - védekezik Szilvásy.­­ Miután a Cofinec a Knert eladta egy osztrák­nak, lemondott Balogh Miklós, az oszt­rák pedig újabb, csaknem száz fővel csökkentette a dolgozói létszámot. A mélyrepülés ezzel még nem ért véget, hiszen több üzemrészt is eladott. Ha őszinte akarok lenni, akkor olyan hely­zet állt elő, amelynek szereplőit már mi sem ismerjük pontosan. Volt francia, olasz, osztrák, sőt újabban a dobozgyár­tás már a finnek kezébe került. Közben az osztrák megvette a kecskeméti nyomdát, és most oda akarja az újság­nyomtatás után áttelepíteni a doboz­gyártást is. - Az érintett dolgozók azzal a kéréssel fordultak önökhöz, hogy próbáljanak be­szélni a tulajdonosokkal, mert ők nem áll­nak úgy anyagilag, hogy Kecskemétre köl­tözzenek. - Papp János polgármester levelet írt, amelyben azt kérte az osztrákoktól, hogy gondolják és fontolják meg ezt a lépést, mert ha beszüntetik a doboz­gyártást, akkor az ezer fővel szemben már csak 250 ember juthat munkához a nyomdában. - Választ kaptak? - Ennek már több mint egy hónapja, de ahogyan ön, úgy mi sem kaptunk rá semmiféle választ. Mit tehetünk? Ordí­tani tudunk, meg ígérgetni, semmi egyebet. Pedig nekünk sem mindegy, hiszen a Kner valamikor 50 millió adót fizetett évente, most pedig csak a töre­dékét. Jogilag nem szólhatunk bele, de ha lehetne, akkor sem tudnánk, kik az igazi tulajdonosok a háttérben. A pénz, a tőke arctalan, ráadásul az ipar már az övéké. A többi pedig nem érdekes, hi­szen az élelmiszeriparral végleg elszállt a magyar jövő - sommázza az MSZP-s alpolgármester. - Véleményem szerint ezek után az Európai Unió nyugodtan teheti tönkre a hazai mezőgazdaságot, mert neki úgy hiányzik, mint púp a há­tára. A mozgástér beszűkült. Beszűkült Hornnak, Orbánnak és beszűkülne Ko­vácsnak is. Nálunk a mi vezetőinknek külföldről parancsolnak... így volt ez 1994-ben az MSZP-vel meg az SZDSZ- szel, és így lesz 2002-ben is azokkal, akik megnyerik a választásokat. Ezt az országot be kell vinni az Európai Unió­ba, és be is viszik. A végén ötszáz ember jól jár, 9,5 millió pedig rosszul... Hasonlóan jól jár az a mintegy 300 bé­késcsabai is, akit a most épülő Tesco Áruház alkalmazni fog, ha átadják. Rosszul jár viszont az a mintegy 1000 városi és város környéki kereskedő és őstermelő, aki becsukhatja a boltját, il­letve képtelen lesz kis tételben túladni a gyümölcsön vagy a káposztán. Ma már hiába tudja a város és tudja az ön­­kormányzat is, hogy ismét egy újabb nyomorúságcsomagot kap, igaz díszdo­bozban, át kell majd vennie és bele kell törődnie. És, hogy ne legyen keserű az emberek szájíze, mindehhez talán a térség életé­ben először, már május 8-án, kedden is lehet édes görögdinnyét kapni. Az im­porttermék kilója 680 forint. Franka Tibor Tevan és Kner - békésen dobozolt nyomorúság DÖVÉNYI NAGY LAJOS TARNOPOLBÓL INDULT EL... HOUSTON STEWART CHAMBERLAIN A ZSIDÓK MEGJELENÉSE A NYUGATI TÖRTÉNELEMBEN Ez a legendás hírű re­gény bemutatja a zsi­dóság térfoglalását és viszonyát a magyar­sághoz, a kor történe­tébe helyezve, kiváló irodalmi szinten. Az írót ezért a nagyszerű re­mekművéért életfogy­tiglani börtönre ítélték. Ára: 4800 Ft E kötet a jobboldali gon­dolkodás nagy klasszi­kusának főművébő­l az egyik leghíresebb feje­zetet tartalmazza, amely­ben a nagy gondolkodó a zsidó szellemiség megértéséhez a zsidó­ság zseniálisan démoni eredetét tárja fel. Ára: 1200 Ft ! TILTOTT­­ GYÜMÖLCS!!! KÖNYVAJÁNLAT OLVASD! AJÁNLD! TERJESZD!­­ A NEMZETVÉDELMI, JOBBOLDALI ÉS HASONLÓ SZELLEMŰ MŰVEKET! MEGRENDELHETŐK POSTAI UTÁNVÉTELLEL: GEDE TESTVÉREK BT. 1385 Bp. 62, Pf. 849. Tel.:349-4552 Valamint kapható minden jobb nemzeti­­ könyvterjesztőnél. a FIALA FERENC-MARSCHALKÓ LAJOS VÁDLÓ BITÓFÁK A magyar jobboldali politikai és értelmisé­gi elit legyilkolásának megrázó, hiteles törté­nete Bárdossytól Szá­­lasiig 1945-46-ban a vérbíróságok által. Ára: 1650 Ft DR. VARGA ZSIGMOND­ ÖTEZER ÉV TÁVOLÁBÓL Az európai hírű tudós úttörő munkája tudo­mányos alaposság­gal, ugyanakkor köz­érthetően tárja fel a magyar és a sumér­­ural-altaji ősrokonság nyelvi bizonyítékait. Ára: 2700 Ft ______

Next