Magyar Fórum, 2001. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
2001-07-12 / 28. szám
2001. július 12. Magyar Fórum Orbán Balázs újra szülőfalujában Erdély népe évtizedeken át emlékeket kérődzőn és lelkében melengette a nagy vágyat visszahozni a visszahozhatatlant. Minekünk történelmi osztályrészül az jutott, hogy éljük tovább a valósággá élt álmot. Nagy püspökünk, Márton Áron Nyikomalomfalvával párhuzamosan a székelylengyelfalvi lelkipásztori feladatot is rám bízta 1975-ben. Akkor Orbán Balázs nevét aki ki merte mondani, azt a meghajló emberek - meghajlított emberek figyelték. Az Orbánkúriától nem messze, a vén cserefák árnyékában az Orbán család temetőkertet készített, hogy ott az Orbán-leszármazottak nyugodjanak. A kegyeletet sem kímélő diktatúra felborogatta a síremlékeket, és enyészetnek indult a kis temető. A hallgató sírok közt feladtam a kérdést, amint láttam Orbán Balázs édesapjának, testvéreinek, őseinek ledöntött síremlékét: Uram, mikor lesz itt feltámadás? A ’89-es bontakozás választ és tettet hozott. Gyergyószentmiklósról szólítottam azokat, akik tudták, hogy a történelem nagy ítélete előtt egyszer felelünk, ha most itt földhöz feszült lábbal nem merünk cselekedni. Bálint Domokos elkötelezett testvérünk, és hathatós segítséget nyújtott Ferenc Domokos, a gyergyóújfalvi bánya, a gyergyói kerület katolikus papsága, Orbán Balázs őseinek sírkertjét visszaadta a kegyelet világának. 1990. április 19-én ökumenikus családdá formálódtunk, amikor a felépített cinterem, harangláb és kopjafa tövében a Hargita felé fordulva őseink évezredes hitével így daloltunk.„Isten áld meg a magyart”, „ Tebenned bíztunk eleitől fogva. ” Az újabb vergődő kérdés nem hagyott nyugton, Székelyudvarhely, az ősi anyaváros Orbán Balázst elvette szülőfalujától, amikor a szobrát leplezték, akik Orbán Balázzsal akarnak találkozni, azok Székelylengyelfalván keresik a bölcsője újra felvert visszhangjában. Ezért indultunk segítőket keresni, hogy a szülőfaluba hazajöjjön a székely rabonban, Székelylengyelfalva kicsi és szegény, de jöttek a gondviselés gyermekei, akik a jövőbe vettet élő hittel akarják erdélyi létünket a megsemmisülés borzalmas partjától eltávolítani, és megszületett a millennium évében a nagy vágyunk Orbán Balázs szobra. Lipótváros V. kerület önkormányzata segítette ezt a nagy művet, mert itt olyan vezetők állnak a vártán akik, észreveszik a füstölgő romokat, és ráéreznek, hogy mekkora vigasz, amikor egy darabot elvisznek a bánatunkból. Karsai Károly polgármester úr, dr. Bartal Sándor általános alpolgármester úr és a képviselőtestület megértői nyújtottak segítséget. A szobrot Zawaczki Walter, Székelylengyelfalva szülöttje, a Nagyváradi Képzőművészeti Főiskola végzős növendéke formálta, és a szovátai Sánta Csaba képzőművész öntötte. Orbán Balázs hazaérkezése hozott a falunak egy olyan felújított kultúrházat, hogy a környék egyik legszebb várbástyája lett. A romladozó kultúrházat az ajándékozó jóság emelte újból a falu fölé. Az is virrassza és hirdesse, hogy mi messze sugározva ünneplünk, és mi itt akarunk maradni. Mennyire igaz, hogy az arcok tovább élnek az emberben. Orbán Balázs arcát láttam az egyeneságú leszármazottban, dr. Orbán Gyula tanár, családja, édesanya segítő szeretetében, akik Hollandiában élnek. Erdélyi fogadott testvéreink élnek Amerikában: Geréby Stefánia, férje, Geréby János, Temesváry Ildikó, Montanából lánya, Temesváry Teréz és Nemes Dodi. Berta László, Megai Klára, Kovács Gitta és a Magyar Segély Egyesület Clevelandból, dr. Barta Tibor adjunktus, Barta László Budapestről, dr. Székely Dénes gyulafehérvári teológiai tanár. A templom, a kicsi falu fehér temploma is felújításra szorult, mert várta piros pünkösd napját és a bérmálás szentségét osztó főtisztelendő Tamás József segédpüspök urat. A templom és hívei főtisztelendő dr. Tempfli Imre Németországban hivatását teljesítő referens úrnak és főtisztelendő Barth Ottó pénzügyi kamaraigazgatónak mondnak hálás köszönetet. Orbán Balázs, hogy hazatérhessen, az unitárius testvéreink támogatását is kértük, de magunkra maradtunk. Székelylengyelfalva pünkösd napján átvehette Lipótváros V. kerület ajándékát, a millenniumi zászlót dr. Bartal Sándor általános alpolgármester kezéből, aki beszédében megsimogatta az annyi viharban megedzett kisded nyájat. Erdős László honvéd ezredes a zászló átadását oly magasztos szavakkal, ceremóniával ünnepelte, hogy az volt az érzésünk, hogy mi vagyunk az igazi zászlótartók. Minden születés egy áldozatvállalás, itt a nagy áldozat hozó Bálint Domokos, az egyházközség gondnoka, a polgármesteri hivatal tanácsosa, de mellette állt hűséggel felesége, Erzsébet asszony. Hisszük, azért tették, hogy felettünk szebben ragyogjanak az erdélyi csillagok. 2001. pünkösd délutánján a székelylengyelfalvi kicsiny gyermeksereg ajkán felcsendült az ének: „Halló, magyar, Erdély felelj...” ebben a pillanatban dr. Orbán Balázs szobráról hisszük véglegesen lehullt a lepel és hazaérkezett, hogy végrendeletének záró soraival biztasson minket, véreit. Erdélyinek lenni több munkát és nagyobb felelősséget jelent. ” Hajdó István Székelylengyelfalva egykori plébánosa a gyergyói kerület főesperese Zárszó Szárszón A balatonszárszói Farkasházy-hétvége számos emelkedett gondolata közül is kiemelkedett a házigazda alábbi mondata: „Ne sajátítsa ki a jövőt az, aki nem tudja, milyen volt a múlt.” A vicces szónok Kövér László egy nemrég elhangzott szegedi beszédére utalt, amelyben a volt Fidesz-elnök azt mondta pártja küldötteinek: „Ti nemcsak szebbek, hanem okosabbak is vagytok, mint az ellenfél.” Farkasházy ezt a jelek szerint cáfolja, neki jobban tetszett a daliás közelmúlt, amikor Leonyid Brezsnyev másfél perces nyelves druzsbát adott a szintén elaggott Eric Honeckernek a Lenin-mauzóleum tövénél régi partizán hevülettel. Szerintem inkább Selmeczi Gabriella, mint a két agg mozgalmán.. Emellett talán agykapacitásban is versenyképesek a Kövér-fiatalok az Ez-aharc-lesz-a-végsőfoxi-marxistáival. A szárszóiaknak mindenesetre tetszett a Farkasházy-szózat, valószínűleg meg is tapsolták, ahogyan Heller Ágnes filozófus magasztos gondolatát, amely valahogy úgy hangzott: ma minden demokratának fel kell emelnie szavát a nem szobatiszta eszmék ellen. A XXI. század demokratája nem hagyhatja szó nélkül az ordas, soviniszta eszmék megjelenését, a kirekesztést, a rasszizmust, az antiszemitizmust stb. Hogy ki itt az ordas meg a soviniszta, arra nézve nem adott kapaszkodót a mélygondolkodó asszony, megszólalt viszont Fodor Gábor, aki annak idején tévedésből a Fideszbe lépett be, majd SZDSZ-színekben lett kultuszminiszter (ahonnét azonban maga Horn Gyula küldte el, mondván, borzasztóan lusta). Azt mondta Fodor Gábor, hogy a félelem ismét befészkelte magát a magyar társadalomba, de őt ezt nem fogja eltűrni - nem is tűrte, bátran mondta a magáét. Ennek ellenére nem vitte el a titkosrendőrség, de még csak rá sem pisszegtek, ami viszont az elmondottak fényében érthetetlen. P.Gy. i Egy hullámhosszon kezdjük a végén. Megkövetem Mester Ákost. Az „és” az durva volt. Az „és-t” viszsza kell vonnom, és természetesen vissza is vonom. Az elmúlt héten komor küllemű levelet kaptam a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. A külcsín ezúttal összhangban volt a belbeccsel: kiderült belőle, hogy dr. Nehéz-Posony István SZDSZ-es „sztárügyvéd” jogi képviseletével perbe fogott engemet maga Mester Ákos! Hiszik, nem hiszik, örömmel fogadtam a hírt. Több mint egy évtizedes politikai-újságírói pályafutásom alatt eleddig mindössze egyetlen perben voltam érdekelve, az sem volt politikai természetű, leginkább „tyúkpernek” volt minősíthető, érezhette ezt a bíróság is, hiszen ítéletében végül is senkinek nem adott igazat... Figyelembe véve, hogy az elmúlt évtizedben meglehetős gyakorisággal ostoroztam és parodizáltam a baloldali véleményformálókat és politikusokat, többnyire „névvel, címmel, telefonszámmal” már kezdtem aggódni. Sehol egy feljelentés, mi az, lehet hogy terméketlen földre hintem a magot?! Biztosan bennem lehet a hiba. Szerény emberként arra persze gondolni se mertem, hogy én az elmúlt években nem kreáltam fiktív „bányaügyeket”, nem dobálóztam ész és erkölcs nélkül „Fidesz-közeli” cégekről, és úgy általában a szubjektív publicisztikai műfajban is megpróbáltam különválasztani a pufajkás verőlegényt a bolti csokitolvajtól. No, de most vége az aggódásnak, megtört a jég, Mester Ákos végre feljelentett. Egyetlen mondat váltotta ki belőle azt a tengerfájdalmat, ami következtében ehhez a radikális lépéshez folyamodott... E hasábokon június 7-én a Magyar Rádió új elnökének megválasztása kapcsán elmélkedtem arról az alantas pánikkeltésről és hazudozásról, ami a kinevezés előtt a baloldali sajtóban zajlott. El nem ítélhető módon felsoroltam néhányat azok közül a nyíltan baloldali újságírók közül, akik az állítólag „a jobboldal által lenyúlt” rádióban háborítatlanul dolgoznak, sőt olykor nyíltan kampányolnak... És itt következett az inkriminált mondat (leírom, remélem, ez nem jelent dupla büntetési tételt): „Rangos Katalin is dolgozik, Mester Ákos és csapata háborítatlanul fasisztázik aló órában.” Itt van tehát az a bűnös „és” amit természetesen visszavonok. Ugyanis a nyelv logikája szerint a „Mester Ákos és csapata” azt jelenti hogy „Mester” és a „csapat” is tevőlegesen részt vesz az általam említett uszításban. Márpedig Mester - ezt illik tudni róla -1994-ben jogilag kilépett a Magyar Rádióból, s azóta csak a 168 óra című világlapot főszerkeszti. „Jogilag” - írtam, és ez a kulcsszó. Mert a műsor címe korábban szintén 168 óra volt, ezt változtatták a rendkívül szellemes 16 órára. Csak azért, hogy a csekélyebb értelmű baloldali szavazók előtt is világossá váljon: a műsor kendőzetlen baloldalisága, kormány- és jobboldalgyűlölete jottányit sem változott. Mester szelleme ott kísért, csupán fizikai valójában nincs jelen. Ha azt írom „Mester csapata”, lehet hogy jobban járok? Mert igen, bizony tisztelt Mester kolléga, ez az Ön csapata! De írhattam volna „Kuncze csapatát”, „Medgyessy csapatát”, vagy éppen „TGM csapatát” is, és nem hazudtam volna. Csak azért nem tettem, mert az Ön neve emblematikusabb ez ügyben, éppen az átlátszó 168 óra-16 óra ügy miján. Ugyanis, tisztelt Mester kolléga, ha azt írom, hogy „mi egy csapatba tartozunk” az nem azt jelenti, hogy együtt futballozunk a Vasasban. Még csak azt sem, hogy feltétlenül együtt dolgozunk egy radikális baloldali szerkesztőségben. De nem ám! Az is „egy csapat”, akik együtt vonulnak ki kék szalaggal a rádiós elbocsátások idején, és az is egy (ugyanaz), akik hallgatnak, mint hal a szatyorban, amikor kiváló jobboldaliakat rúgnak ki páros lábbal a Magyar Televízióból, a Horn-féle médiaterror idején... Bizony, ilyen sokszínű és árnyalt a mi gyönyörű anyanyelvünk, tisztelt Mester kolléga! A „vádirat további pontjai is gyönyörűek, kár, hogy terjedelmi okok miatt nem oszthatom meg teljességükben a Tisztelt Olvasóval. Kiderül belőlük, hogy Mester Ákos „demokratikus elkötelezettsége” miatt nem fasisztázik, ez a megjegyzés alkalmas arra, hogy a „róla kialakult társadalmi képet kedvezőtlenül befolyásolja”, és ez különösen súlyos bűn, ha „egy mértékadó, a demokratikus értékek, az emberi jogok és az emberi méltóság” iránt elkötelezett lap főszerkesztőjéről van szó. Hogy az utóbbi nárcisztikus, a jó ízlés határán billegő jelzőhalmazról mi a véleményem, arra kevés szót szeretnék vesztegetni, nehogy dr. Nehéz-Posony egy valóban becsületsértő kijelentést teljen a sorok között... így hát csak röviden, pontokba szedve: 1. A „demokratikus elkötelezettség” nagyon nemes eszme. Aki ennek szellemében nem fasisztázik, az különösen becsülendő, ám felhívom Mester Ákos figyelmét arra, hogy a nagyobb könyvtárakban fellelhetőek a 168 óra bekötött évfolyamai, az esetleges per kezdetéig lesz időm lapozgatni... Ám ennél is nagyobb baj, hogy különböző társas eseményekről, médiabulikról szóló képes beszámolókban megannyiszor láttam Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, dr. Popper Péter és a többiek mosolygós társaságában. Most mi lesz, ha legközelebb találkoznak? Miképpen fogja elmagyarázni nekik, hogy ők bizony nem demokratikus elkötelezettségűek? (Forrásmunka: Tóth Gy. László: Politikailag korrekt). 2. A társadalom - tudomásom szerint - tízmillió magyar állampolgárból áll. Örömmel és megnyugvással konstatálom, hogy Mester Ákos információi szerint a Magyar Fórumnak tízmillió olvasója van... A „róla kialakult társadalmi képet” sajnos szerény eszközeimmel nem tudom befolyásolni. Megtette ő ezt saját maga, az előbb említett tüntetésekkel és nem tüntetésekkel, valamint a VIP-listás szereplésére vonatkozó kérdésekre adott, finoman szólva nem kielégítő válaszaival... 3. Ha én mértékadó lennék, fogékony az emberi méltóság iránt és főszerkesztő (M. Á. szerint bizonyára egyik sem vagyok), nem közölném hétről hétre, hogy kicsoda Kaya Ibrahim, egyrészt, mert nem vicces, másrészt, mert a vizsgálat folyamatban van, harmadrészt pedig, mert nem vagyok elég karakán ahhoz, hogy melléírjam: „Ki az az Acsay?” (Neves televíziós, valószínűsíthető III/II-es álneve, egyébként...) Egyszóval, ha mindig csak a jobboldallal szemben lennék vagány, akkor inkább hagynám ezt a mértékadóságot a fenébe... Ja, és egy főszerkesztőnek nem árt, ha néha olvasná a saját lapját. Akkor talán észrevenné, hogy vezércikk címén miképpen őrzik a fasizálódó Magyarország rémképét egyes kollégái. + 1. Ez a slusszpoén. A dr. Nehéz Mester szerzőpáros különféle anyagi és nem anyagi elégtételeket követel. A tollba-szurokba hempergést és a kalodát valamiért kifelejtették. Ám megfogalmaztak egy olyan hangvételű helyreigazítást, amit talán maguk sem gondoltak komolyan, majd hozzátették, hogy mindezt közöljük a Magyar Fórumban, és saját költségünkön (!) a Népszabadságban (!!) és a Magyar Hírlapban (!!!). Nevezett lapokban egyébként soha egy sorom sem jelent meg... Bízva a magyar igazságszolgáltatásban dolgozók humorérzékében félek, hogy ennél a pillanatnál elillan majd a tárgyalótermek méltóságteljes hangulata. Amúgy az első tárgyalási nap 2001. december 8-a. Nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel várom. Csak egy kicsit már előre unom. Van ennek értelme, tisztelt Mester Ákos? Szűk fél évvel azelőtt, hogy a hivatásos gyűlölködőket minden bizonnyal hosszú időre leszavazza majd a magyar választópolgár? Olvasgassunk inkább! Én Krúdyt, Kosztolányit, Németh Lászlót, Reményiket. Ön a kollégáit és Tóth Gy. Lászlót. Mindketten sokat fogunk tanulni... Galsai Dániel