Magyar Fórum, 2002. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

2002-10-17 / 42. szám

2002. október 17. 49. Vásárhelyi Őszi Tárlat A derű ragyogása Misztikus égi parancs folytán október első vasárnapján Hód­mezővásárhely felett ismét ra­gyogóan kék volt az ég. Nagy összegű fogadásokra is hajlok: amíg lesz Hódmezővásárhelyen őszi tárlat, addig mindig süt a nap ezen a jeles vasárnapon. A hódmezővásárhelyi őszi tárlat „nem akar mindig forradalmi­an új változást, hanem higgadt, de érzelmes szemlélődés, elmé­lyedés szertartását kínálja a mű­vészetbarátoknak, a közembe­reknek.” Ez utóbbi szavakat a szó szoros értelmében elloptam L. Menyhért László művészet­­történésztől. Tolvajlásom oka, hogy valaki a Tornyai János Múzeum előtt (a tárlat otthona) felhívta a figyelmem a művé­szettörténész tavalyi, a 48. őszi tárlat katalógusába írt elősza­vára. Akkor is olvastam a soro­kat, most a tanács nyomán újra elővettem a katalógust, s hogy mennyire lényeglátóan írt a művészettörténész, elmondani nem tudom. Ezért inkább idé­zem. A dolog kulcsa: egy évszá­zada a művészet feladatáról vi­tatkoznak a befogadó közönség, az uralkodó ízlés a mecénáshoz, a hatalmasokhoz való viszony­ról. És most jön a lényeg. „Több mint egy évszázaddal ezelőttig nem volt művészi identitásprobléma, nem volt átpolitizált művészeti közélet, nem volt gond a megrendelő igényeivel és elvárásaival, és ki­csit nosztalgikus felhanggal, te­gyük hozzá: nem volt gond a szakmai tudással sem.” Majd így folytatta a gondolatsort Menyhért: „Ahogy a modern művészet levetette válláról a re­alisztikus, természethű lekép­zés »nyűgét«, sokat nyert. Sokat nyert, de szinte mindent elve­szített.” Olvassuk tovább és gondolkodjunk el Menyhért László mondatain: „A művé­szet elveszítette mágikus funk­cióját, melyben a művész, ha­sonlatosan középkori elődei­hez, a tudás birtokosává válik, misztikus művészeti beavatási szertartások irányítója, alanya és magánmitológiájának hőse is egyben... a múlt század 70-es éveinek végére világossá vált, hogy az emberiség modernista, a világot felfedezni, kizsigerel­ni, meghódítani vágyó expan­­zionista szemlélete csődbe viszi a földet...” A 49. Vásárhelyi Őszi Tárlat alkotóművészei ellenkező irány­ba haladnak. A kortárs örömé­vel állapítottam meg tárlati sé­táink után: derűben, finomság­ban, örömben, életismeretben ismét gyarapodott a vásárhelyi piktúra. Szeretni kell ezt a fes­tészetet, ezt a művészetet. Az egész nap az öröm jegyé­ben telt el. A Tornyai János Mú­zeum előtt sokasodó tömegben először is felfedeztem a magyar szobrászat nagy mesterét, Si­mon Ferencet. Lehet vagy két év­tizede, hogy találkoztam vele. Ma már túl van a nyolcvanon. Olyan szálfaegyenes, és olyan derűs, hogy ez már önmagában vidámra fordította az ember kedvét. Simon Ferenc alapítója a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak. Az Aczél György-i kurzus - amikor a modernista abrakadabra hü­lyeségeiről beszéltek - Simon Ferencet nem kedvelte hivatalo­san. Simon Ferenc most egyet­len régi alkotását hozta el a kiál­lításra. Bronzból készült, és egy gyönyörű, derűs, kíváncsi női fejet ábrázol. Az alkotás címe: Feleségem. A váratlanul jött ta­lálkozás örömében meg is álla­podtunk egy szolnoki műterem­látogatásban. A 80 évesen is fia­tal Simon Ferenc természetesen dolgozik. A vásárhelyi tárlat tehát na­gyon jó irányba halad. A mú­zeum falán leleplezték az őszi tárlatok megálmodójának em­léktábláját. A domborművön Galyasi László arca, alatta titu­lusa: költő és múzeumigazgató. Édes Istenem, van-e ennél na­gyobb rang? Ki ez az ember, aki 1903-ban született és 1974-ben távozott az örökkévalóság kiál­lításaira? Művészettörténész tanítvá­nyainak vallomását hallgatom a gyönyörű, őszi napsütésben. Az egyik tanítványnak közben könnyessé vált a szeme. „Csú­nya, nagy fülű, zsidó ember volt, makulátlan magyarságú értelmiségi. Otthonában ismer­tem meg a korszak legnagyobb művészeit. Azután 1956-ban Galyasi László szót emelt a barbárság ellen. A hatalom kö­vetelte, vonja vissza írását, ta­gadja meg. Galyasi László ezt nem tette meg. Két évre bör­tönbe zárták. Soha nem enged­ték vissza Hódmezővásárhely­re. Galyasi László a költő, a mú­zeumigazgató korunk igazi, nagy embere, most már örökké vásárhelyi marad.” Hát, így nyílt meg most az idén a 49. Vásárhelyi Őszi Tár­lat, jó érzések között. A derű tárlata mellett a döbbe­net is szívünkbe költözött. Szív­műtét közben meghalt Fejér Csaba, a tárlat előtt néhány nap­pal. A vásárhelyi iskola legna­gyobb formátumú művésze volt. Képei szerte az országban, ma­gángyűjteményekben, és persze a városában is megtalálhatók. Nem festette tele a világot, de termékeny alkotó volt. Tiszta és egyértelmű színei a fehér, a szür­ke, és alig valami szín, mérhetet­len meghittséget tolmácsoltak. De a hatalmas rajztudású festő képeinek filozofikus mélysége állított meg mindig bennünket. Most, a tárlaton kiállították Ön­arcképét és Kamrai csendéletét. Önarcképében szemét homály takarja. Többet akart látni a vi­lágból. Szinte mindent látott, ezért lett klasszikus, nagy festő. A Kamrai csendéletének abla­kán keresztül homály szűrődik be. Bent kerékpár, szék, az aszta­lon mérleg és fazék. Az ajtó ko­pott, folyik le rajta a rozsda, mint az idő. Döbbenetesen megrázó festmény. Fejér Csaba festmé­nyét a Sashalmi Olvasókör hód­mezővásárhelyi kiállításán is megtaláltuk. Fenyvesi Félix em­lékezett rá. „Kiáltó csendek ezek az olajképek, kézmelegtől fénylő tárgyak, fáradt emberarcok, víz­ben fuldokló ágatlan fák.” Kedves Olvasó, menj el Mártélyba, a Holt-Tisza partjá­ra, és utána tűnődj el Fejér Csa­ba képein, és megérted Meny­hért szavait, hiszen e látvány után a tudás birtokosává válsz, beavatottá tesznek ezek a fest­mények. Tűnődj el Fejér Csaba képein, meg az emberi élet hiá­bavalóságán? Nem. Értelmén és szépségén. Lépjünk be a 49. Vásárhelyi Őszi Tárlatra és rögtön megta­láljuk Balogh Gyula képeit. Mondhatják a modernisták (azt mondanak, amit akarnak), hogy Balogh Gyula hiperrea­­lista. Mi meg nézzük meg a Tor­nyai plakettes, tehát nagydíjas festményeket. Várjuk a tavaszt Kossuthttal. Nem mondom el a kép tartalmát, elégedjünk meg a címmel. Mert valóban várjuk a tavaszt és Kossuthot. A Kúszó növényzet című, százszor 80 centiméteres olajfestményét szeretném ellopni, megvenni, hazavinni, és a festménnyel együtt élni. Őszi verandarészlet, kúszó növényzettel. Meleg bar­na ajtóval, és a­ késő délutáni nap színjátékának aranyaival, sárgáival, barnába hajló foltjai­val. A szépség élményébe az ember beleborzong. Nem sorol­hatok fel minden festőt, min­den szobrászt. Vecsési Sándor: Nagy a nap­ja és Szárazságban­­ja meghökkentő, és elbűvölő. Ott van mellette Csete Ildikó Széchenyije selymen. Csete Il­dikó „megrajzolta” Németh Lászlót, Kossuthot és most Szé­chényi Istvánt. Széchenyi mell­szobra az alkotáson a korin­­thoszi oszlopfőn áll. Széchenyi arca mögött Széchenyi kozmi­kus tekintete látható halvá­nyan. Erős, szuggesztív gondo­latai vannak Csete Ildikónak, megvalósításai hibátlanok. A vásárhelyi tárlaton mindig számos bibliai téma is megta­lálható. Tácsik János Jézus és Júdása az árulás és következ­ményének iszonyatos drámája. Krisztus jól látható arcán mélységes a szomorúság. Lent, a kereszt tövében Júdás a föl­dön, arca nem látható, hiszen éjfekete. Tácsik János piros és fekete színei a legdrámaibb ha­tást érik el. Szalay Ferenc, a mester képeiről egy szót sem szólok. A legigazibb vásárhelyi festő. Al­konyati szobarészlete és az íri­szekkel ékesített kertje „maga a földhözragadt realizmus”. Az idézőjeles mondatrészt azért ír­tam ide, hogy teljes megve­tésemről biztosítsam az egykori kultúrpolitikusok agyatlansá­gát, akiknek halvány lila fogal­muk sem volt a dolgok égi má­sáról. Szalay Ferenc tanár úr fü­veiben, virágaiban az egész koz­mosz megtalálható. A 49. Vá­sárhelyi Őszi Tárlat alkotásai­ban megannyi a derű és a hu­mor. Földi Péter ragyogó fest­ménye: A kondás felesége lábat áztat. A világon egyedülálló. Az asszony lavórban áztatja a lábát. Pompás. És a kisplasztikák. Návay Sándor: Jób szenvedése kirob­­banóan dinamikus alkotás. Egy szikladarabon ül a bronz­béli Jób és valószínű, éppen porol az Istennel, valahogy így: „Uram, Te mindenható, mindent tudó és hatalmas, te bírálsz, te mérsz engem, a por­szemnél kisebbet, a földönfu­tót, a nincstelenné fosztottat? Uram, milyen jogon teszed ezt velem?” Ezeket a lázadó, kese­rű szavakat olvastam le Návay munkájáról. Nagyon szeretem Samu Katalin Mackóját. És is­mét meggyőződtem Szmrecsá­­nyi Boldizsár kivételes tehet­ségéről. A művésznek a tavalyi kirobbanó sikere után, amikor­­is bemutatta Orpheuszát, bo­­lyonganivalója volt a világban. Tárlatot rendezett Rómában és bemutatkozott Budapesten. És most ismét Hódmező­vásárhelyre hozta alkotását, az Anyát gyermekével. Szmrecsá­­nyi ért a geometriához. Az édesanya tekintete égre néz, a gyermeké valahol a horizon­ton jár. Az anya dús ölét és két, biztos karját látom. Úgy öleli a tekergő csöppséget, olyan biztonsággal, mint an­nak idején bennünket tartott az ég felé szülő édesanyánk. A kicsi gyerek formás márvány­popsiját mutatja a világnak. Megindítóan szép a márvány alkotás. Nem tudok elszakadni a lát­ványtól, a gondolatoktól, a tár­lat remekművű alkotásaitól. Egy képet nagyon a szívemben zártam. Szalma László egyik festménye, a Félúton. Kézen­fogva egy öregasszony, egy öreg­ember, kinek kezében egy bő­rönd. Kendő, kalap, elmosódó táj, egy világ, amit elhagyni ké­szülnek. Szívbe markoló a kép a hűségről és az életről, így, már hatvanasan, értem én ezt a ké­pet és szívembe zárom. Jó lenne így élni. Nagyon nagy dolog a művészet, még azt is el tudja mondani, mi a hűség. Hűség Is­tenhez, hazához, meg egy másik esendő emberhez. A mostani zavaros és hazug kampányidőszakban olyan jó dolog volt a vásárhelyi tárlaton sétálni, és hazatérve ezt önök­nek elmesélni. Győri Béla Návay Sándor: Jób szenvedése M­AGYA­R FÓRfÍM Sokan várták, végre kapható SZŐCS ZOLTÁN közéleti publicisztikájának kötete, az Égi és földi pórázaink A 440 oldalas válogatás az elmúlt 6-8 évben itt, a Magyar Fórumban, illetve a Havi Magyar Fórumban megjelent írásokat tartalmazza. Ha a régi újságot már nem tudja elővenni, de egyik-másik cikket szívesen újra olvasná, keresse az Égi és földi pórázainkat Ára: 1500 Ft Kapható a Magyar Fórum kiadó­­hivatalában (Bp. XL, Ráday u. 32., I. em. 4.), a Püski Könyvesházban, Gondos Béla árusítóhelyein és a Fehérlafta könyvesboltban. Telefonon megrendelhető a 215-8795-ös számon. A kiadóhivatalban megvásárolt könyveket kérésre a szerző dedikálja. 7 Unokás zsoltárok Czegő Zoltán könyvéről Különös kis kötettel lepte meg az olvasót a sok műfajban al­kotó Czegő Zoltán. A Magyar Írószövetségben nemrég meg­rendezett könyvbemutatón esszékötetként ajánlották a megjelentek figyelmébe az Unokás zsoltárokat. Ez a pom­pás, szívmelengető költői széppróza több mint egyszerű esz­­szé­­törekvés egy szinte új műfaj megteremtése irányában: egyfajta egyéni ízekkel, színekkel gazdagított költemény prózában, érzelmi hullámokkal folydogáló, versbe kívánko­zó sorokkal. Nem leírja, elmondja: megénekli Áronka, a kis unoka érkezésekor azt az örömöt, amely egy élet, az élet öre­gedő erdejében fakadó csöppnyi rügy érkezésekor öntötte el a nagyapa szívét. Azt hiszem, az ismert költőt sok vers meg­írásának kínjaitól szabadította meg az a vallomásra kínálko­zó alkalom, midőn kiönthette szívéből mindazt, amit egy alkotó a születésről, az életről, az elmúlásról elmondhat. Be­széljen hát ő: „Megnőttek a fák itt, az 5. emeleti ablakom alatt, megnőtt az idő bennem, s lassan megnősz te is a mos­tani madarakkal... Csak a világ nem nőtt meg, s nem az em­berekben a szívbéli jóság... Papírszalagra veszem évtizede­im, visszaolvasható perceim és kínlódó vívódásaim az igaz kimondására, mert ahogy te törekszel most kimondani a magad ősmagyar nyelvén mindazt, ami megfordul szőke fe­jedben és madárkaszívedben, úgy tanulja nagyapád is na­ponta a megértés kínjait. Hol van a tizenegy évvel ezelőtti madársereg? ...Ott leszek én is valahol közöttük, ne aggódj, Édesegy, s üzenek neked jó reggeleket egy-egy életen túli hangszalaggal.” Az élet szeretetéről zengő hites vallomás olyan hamvas tisztasággal hömpölyög felénk, mint az ószövetség komor lapjai közül évszázadok óta áradó Énekek Éneke. Czegő Zol­tán ezzel az írásával életművének olyan magaslatára érke­zett, ahová csillagnézőbe járhat az ember. Székely Dezső Várja Önt Balatonfüreden egy jobb polgári műhely UTOLSÓ PILLANAT Volkswagen Mixto és Trans Van kiszámítható áron! Siessen, ha szeretné a jelenlegi áron kihasználni egy 5-6 személyes Volkswagen Mixto vagy Trans Van tágas rakterét, gazdag felszereltségét, megbízhatóságát. Vásároljon most Mixtót már nettó 3 991 000 Ft-tól, vagy TransVant akciós, akár 0%-os* finanszírozással márkakereskedésünkben! Menjen biztosra! Csermely és Társa Kft. 8230 Balatonfüred, Fürdő u. 6 . Tel.: 87-580-688, 87-580-650. Fax: 87-580-664. E-mail: szalon@csermelyestarsa.hu A képen látható autó extrafelszereltséget tartalmaz. Az akció a korlátozott darabszám erejéig tart. * THM,­­V-10,39%, futamidőtől és indulórészlettől függően, egyedi hitelképesség-vizsgálat alapján.

Next