Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)
2003-01-09 / 1. szám
247 FORINT XV. évfolyam, 1. szám_________________KÖZÉLETI HETILAP 2003. január 9. A MIÉP 2002 nyarán, betartva a szükséges határidőket, aláírásgyűjtő ív mintapéldányait nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz, mert népszavazást akart kezdeményezni a földkérdésben. Az OVB a kérdéseket - miként korábban a választási csalásokat bizonyító bejelentéseket - megkifogásolta, és az aláírásgyűjtést meghiúsította. A MIÉP az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság mind a három kérdésben a MIÉP-nek adott igazat, és az OVB döntését megsemmisítette és új eljárás lefolytatására kötelezte. Közben azonban eltelt fél év, az Alkotmánybíróság december 17-ei keltezéssel adta ki határozatát. Ez a nap egyben az Országgyűlés mindkét oldala által elfogadott alkotmánymódosítás napja is. Az Országgyűlés az alkotmánymódosítással a magyar függetlenség lényeges elemeit átadta az Európai Uniónak. December 17-e óta olyan alkotmányunk van, amelyben az Alkotmánybíróság szerepe is más, és az Országgyűlés fölött is áll valami, ami idegen. A MIÉP népszavazási kezdeményezésének első kérdése így hangzott: „Egyetért-e azzal, hogy jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet— a magyar állam, a helyi önkormányzatok, a közalapítványok, az egyházi jogi személyek és a Földhitel- és Jelzálogbank kivételével -, valamint nem magyar állampolgárságú természetes személy termőföld tulajdonjogát sem Magyarország uniós csatlakozásáig, sem azt követően ne szerezhesse meg?” Két dolog kétségtelen. Először: a MIÉP már a választás előtt is világosan látta, hogy ezt a nemzeti létezésünk szempontjából életbevágó kérdést, a magyar föld idegenek kezébe kerülésének kérdését, a parlament mindkét oldala meg fogja kerülni, és különféle lényegtelen időhúzásokkal belemegy abba, hogy idegenek megvehessék, felvásárolhassák a magyar haza földjét. Ha azonban a MIÉP-nek sikerül erre a kérdésre egy népszavazáson igenlő választ kapnia, ami nagyon valószínű, akkor a kormány, sőt az egész Országgyűlés keze meg van kötve, s az az aláfekvő, mindent átengedő, kimondhatjuk, hazaáruló tárgyalási vonalvezetés, amit a kormány Brüsszelben bemutatott, lehetetlenné válik. Ezzel együtt természetesen a Fidesz-MDF mellébeszélése is. Ezért az OVB, figyelmen kívül hagyva a tényeket, jelesül azt, hogy az 1991- ben kötött Társulási Szerződés nem köti meg a magyar kormány kezét földkérdésben, elutasította a kérdés feltételét. Ezzel nevéhez és feladatához méltatlanul nem tett egyebet, csak húzta az időt. Az önkormányzati választások előtt állt az ország, s törvény van rá, hogy ennek időbeli előterében nem lehet országos népszavazást tartani, most pedig azért nem indulhat a gyűjtéssel a MIÉP, mert az önkormányzati választások után két hónapra megszületett ugyan a MIÉP igazát bizonyító alkotmánybírósági határozat, de az OVB még nem hozta meg új döntését, ugyanakkor április 12-ére már az Országgyűlés által ki van írva az ügydöntő népszavazás, amelyen a magyar nép úgy dönti el a csatlakozás kérdését, hogy többek között a haza földjének előbb-utóbbi elvesztéséről is dönt, anélkül, hogy ennek tudatában volna. Mert ezt gondosan elhallgatják előre. Vagyis mi történt: az egyetlen, az Országgyűlésből éppen most kiejtett pártot kellett törvénytelen eszközökkel megakadályozni abban, hogy az egész magyar népet is be lehessen csapni ugyanezzel a mozdulattal. Még pontosabban: csak ezt az egy pártot kellett fondorlatos eszközökkel megakadályozni népszavazási kezdeményezésében, mégpedig azért, hogy a magyar nép nagy tömegei ne értesüljenek a csatlakozás,nemzeti tragédiájáról. Most már teljesen világos a sorozat: a MIÉP-nek az Országgyűlésből csalásokkal történt kiejtése után újabb fondorlattal kellett megakadályozni, hogy aláírást se gyűjthessen nemzeti sorskérdésben, ellenben fenyegetni kell börtönnel, gyűlöletbeszéddel, kiközösítéssel és belsőnek álcázott külső bomlasztással. Holott most újólag kiderült: szilárdan a jog és a törvény talaján áll. A magyar nép pedig ne legyen tájékoztatva az életét meghatározó kérdésekben. Az OVB a választások után a MIÉP minden panaszát elutasította, többek közt az 565 rendbeli választási csalás kivizsgálását is. Az Alkotmánybíróság pedig ugyanazon a napon adott igazat a magyar radikalizmusnak, amikor az Országgyűlés mindkét oldala, heves szópárbajok közepett, de nagy belső összhangban lemondott a magyar függetlenségről. Pedig még most volt, alig pár perce, hogy millenniumi ünnepségektől volt hangos az ország, s a Szent Korona is megjárta az utat Budapest és Esztergom között, és csak rosszallás jutott annak, aki nem tapsolt. Még állnak a tegnap leszúrt kopjafák, várják, hogy az új földesúr - orosz neve lesz, német vagy más - kidöntesse őket, vagy éppenséggel öt- vagy hatágú csillagot tétessen a helyükbe. Ennek ellenére a MIÉP megpróbálja a lehetetlent. Minden erejét mozgósítva eljuttatja egyetlenszerű üzenetét a magyarságnak: „így nem!” El kell menni, és nemet kell mondani. Csurka István Az Alkotmánybíróság a MIÉP-nek adott igazat az OVB-vel szemben Zala megyei MIÉP-esek felhívása Tisztelt Tagtársaink, kedves Barátaink! Olyan időket élünk, amikor az újságolvasó férfiember nem hátulról, a sportoldallal kezdi az újságolvasást, hanem a címoldallal, mert a világ borotvaélen táncol. Mikor lesz háború? Merthogy lesz, azt már eldöntötték „sírjukban is megátkozott gazok”. Nálunk pedig, itthon, maradék hazánkban már hosszabb ideje zajlik. Igaz, nem fegyverekkel, de egyre erőszakosabban és látványosabban: a politikai közbeszédben polgárjogot nyert a nyílt magyarellenesség, a jelenlegi hatalom pedig tetteiben is egyre provokatívabb és leplezetlenül igyekszik vágóhídra hajtani a magyarságot. A jelenleg országgyűlési képviselettel rendelkező politikai alakulatok között csupán abban van különbség, hogy az áldozatot csak kegyetlenül letaglózzák, vagy előtte elkábítsák egy kicsit... Hogy szándékaik a magyar nemzet sorsát illetően ne válhassanak valóra, minden felelősen gondolkodó magyar embernek cselekednie kell. Mivel a jelenlegi játékszabályok szerint a politikai pártok a döntéshozók, hát e szerint kell megszervezni erőinket, erős, ütőképes párt alakjában, hitben erős, elszánt emberek közreműködésével. „Ez a világ nem testálódott tegnaphoz húzó rongy pulyáknak” - hangzik Ady időtálló figyelmeztetése. Barátaink! Ezért fordulunk Hozzátok levelünkkel. Mert a politikai harc szervezeti kerete adott: létezik egy párt, mely nevében hordozza célját, a magyar igazságot és életet. Ezt a pártot, melyet a hírhedt kék cédulás választásokhoz hasonlítható csalással, nyílt külföldi beavatkozással először kiejtettek az Országgyűlésből, hogy ne legyen a magyar törvényhozásban nemzeti elem, de még csak tanú sem, aki belelát erősen cinkelt lapjaikba, most teljesen szét akarják zúzni. Ehhez a művelethez kerestek és találtak is segéderőket, párton kívüli „jóakarók” és párton belüli „reformerek” személyében is. Természetesen mindnyájunknak fájdalmas veszteség volt a 2002. évi országgyűlési választások eredménye. Borzasztó érzés, ha a nyíló ajtóval vágják orrba a belépni szándékozót: Kuss! A választásokat követő néhány nap ideges bénultsága után azonban az események alakulásából egyre nyilvánvalóbbá vált: ezt a meccset előre lejátszották. Pokorni el is árulta magát hamari kijelentésével, miszerint „...a legfőbb eredmény, hogy a MIÉP kiesett...” Ebből az is következik, hogy a választási eredmények ilyetén alakulása nem személyfüggő volt! Ennek a hangsúlyozása továbbra is csak a félrevezetést, az összeugrasztást célozta. Ami - valljuk be - sok helyen és esetben sikerült is. De a postafiókszekrény mögül kilóg valami - lóláb vagy vörös farokbán? - szándék, azonban a mi véleményünk szerint egy szervezet működését nem annak szétverésével, hanem újjászervezésével kell megjavítani! Éppen ennek fényében erőinket még nagyobb elszánással kell újjászervezni a párt szervezeti szerkezetének átalakításával, ezáltal működésének hatékonyabbá tételével. Ehhez a keretet természetesen a jelenlegi alapszabály megfelelő átdolgozása adja. Erre az újjászervezésre - újjászületésre! - alkalom a következő országos gyűlés. Ebben a munkában azonban nem számítunk - keserű tapasztalataink alapján nem számíthatunk! - azokra, akik vagy egzisztenciális csalódottságuk, vagy politikai vágyaik kielégületlensége, egyszóval önös érdekeik előtérbe helyezése miatt jelenlegi működésükkel, jövőbeni szándékaikkal fogadatlan prókátorként vagy nagyon is tudatosan, megbízatást teljesítve cselekedeteikkel az ellenség malmára hajtják a vizet. Annak ellenben tudatában kell lennünk, hogy akik továbbra is töretlenül magyar nemzetünk szolgálatában - nem zsoldban! - maradunk, azokra az eddigieknél összehasonlíthatatlanul nagyobb nyomás és fenyegetés vár. Kérünk Benneteket, hogy aki ezt a magasztos feladatot mégis vállalja, tartson ki velünk, mert egységet csak azonos célok kitartó követése eredményezhet! Kelt Keszthelyen, 2002. karácsony havának 27. napján. A fiókszám mögé bújókkal, a nevüket vállalni sem merő „jóakaratúakkal” és „reformerekkel” szemben, a MIÉP Zala megyei tagsága nevében, testvéri üdvözlettel: Papp Gábor megyei elnök, a Nyugat-dunántúli Térség vezetője, önk. képviselő, Hévíz. Farkas Lajos megyei alelnök, a keszthelyi szervezet elnöke, önk. képviselő, Zalaszántó. Péntek László megyei alelnök, a nagykanizsai szervezet elnöke. Zakó László önkormányzati képviselő, Nagykanizsa. Csatár András, a keszthelyi szervezet alelnöke, önkormányzati képviselő, Keszthely. Borda László alpolgármester, Várvölgy. Bakon Tivadar, a gutorföldei szervezet elnöke. Barti Miklós, a zalaegerszegi szervezet ügyvivője. Kepli József, a hévízi szervezet elnöke. Kerékgyártó László, a zalaszentgróti szervezet elnöke. Kutasi Péter, a söjtöri szervezet elnöke.