Magyar Fórum, 2003. január-június (15. évfolyam, 1-25. szám)

2003-01-09 / 1. szám

247 FORINT XV. évfolyam, 1. szám_________________KÖZÉLETI HETILAP 2003. január 9. A MIÉP 2002 nyarán, betartva a szük­séges határidőket, aláírásgyűjtő ív min­tapéldányait nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz, mert népsza­vazást akart kezdeményezni a földkér­désben. Az OVB a kérdéseket - miként korábban a választási csalásokat bizo­nyító bejelentéseket - megkifogásolta, és az aláírásgyűjtést meghiúsította. A MIÉP az Alkotmánybírósághoz for­dult. Az Alkotmánybíróság mind a há­rom kérdésben a MIÉP-nek adott iga­zat, és az OVB döntését megsemmisítet­te és új eljárás lefolytatására kötelezte. Közben azonban eltelt fél év, az Al­kotmánybíróság december 17-ei kelte­zéssel adta ki határozatát. Ez a nap egy­ben az Országgyűlés mindkét oldala ál­tal elfogadott alkotmánymódosítás napja is. Az Országgyűlés az alkot­mánymódosítással a magyar független­ség lényeges elemeit átadta az Európai Uniónak. December 17-e óta olyan al­kotmányunk van, amelyben az Alkot­mánybíróság szerepe is más, és az Or­szággyűlés fölött is áll valami, ami ide­gen. A MIÉP népszavazási kezdeménye­zésének első kérdése így hangzott: „Egyetért-e azzal, hogy jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet— a ma­gyar állam, a helyi önkormányzatok, a köz­­alapítványok, az egyházi jogi személyek és a Földhitel- és Jelzálogbank kivételével -, valamint nem magyar állampolgárságú természetes személy termőföld tulajdonjo­gát sem Magyarország uniós csatlakozásá­ig, sem azt követően ne szerezhesse meg?” Két dolog kétségtelen. Először: a MIÉP már a választás előtt is világosan látta, hogy ezt a nemzeti létezésünk szempontjából életbevágó kérdést, a magyar föld idegenek kezébe kerülésé­nek kérdését, a parlament mindkét ol­dala meg fogja kerülni, és különféle lé­nyegtelen időhúzásokkal belemegy ab­ba, hogy idegenek megvehessék, felvá­sárolhassák a magyar haza földjét. Ha azonban a MIÉP-nek sikerül erre a kér­désre egy népszavazáson igenlő választ kapnia, ami nagyon valószínű, akkor a kormány, sőt az egész Országgyűlés ke­ze meg van kötve, s az az aláfekvő, min­dent átengedő, kimondhatjuk, haza­áruló tárgyalási vonalvezetés, amit a kormány Brüsszelben bemutatott, le­hetetlenné válik. Ezzel együtt termé­szetesen a Fidesz-MDF mellébeszélése is. Ezért az OVB, figyelmen kívül hagy­va a tényeket, jelesül azt, hogy az 1991- ben kötött Társulási Szerződés nem kö­ti meg a magyar kormány kezét földkér­désben, elutasította a kérdés feltételét. Ezzel nevéhez és feladatához méltatla­nul nem tett egyebet, csak húzta az időt. Az önkormányzati választások előtt állt az ország, s törvény van rá, hogy ennek időbeli előterében nem lehet országos népszavazást tartani, most pedig azért nem indulhat a gyűjtéssel a MIÉP, mert az önkormányzati választások után két hónapra megszületett ugyan a MIÉP igazát bizonyító alkotmánybírósági ha­tározat, de az OVB még nem hozta meg új döntését, ugyanakkor április 12-ére már az Országgyűlés által ki van írva az ügydöntő népszavazás, amelyen a ma­gyar nép úgy dönti el a csatlakozás kér­dését, hogy többek között a haza földjé­nek előbb-utóbbi elvesztéséről is dönt, anélkül, hogy ennek tudatában volna. Mert ezt gondosan elhallgatják előre. Vagyis mi történt: az egyetlen, az Országgyűlésből éppen most kiejtett pártot kellett törvénytelen eszközökkel megakadályozni abban, hogy az egész magyar népet is be lehessen csapni ugyanezzel a mozdulattal. Még ponto­sabban: csak ezt az egy pártot kellett fondorlatos eszközökkel megakadá­lyozni népszavazási kezdeményezésé­ben, mégpedig azért, hogy a magyar nép nagy tömegei ne értesüljenek a csatla­kozás,nemzeti tragédiájáról. Most már teljesen világos a sorozat: a MIÉP-nek az Országgyűlésből csalá­sokkal történt kiejtése után újabb fon­dorlattal kellett megakadályozni, hogy aláírást se gyűjthessen nemzeti sorskér­désben, ellenben fenyegetni kell bör­tönnel, gyűlöletbeszéddel, kiközösítés­sel és belsőnek álcázott külső bomlasz­­tással. Holott most újólag kiderült: szi­lárdan a jog és a törvény talaján áll. A magyar nép pedig ne legyen tájékoztat­va az életét meghatározó kérdésekben. Az OVB a választások után a MIÉP minden panaszát elutasította, többek közt az 565 rendbeli választási csalás ki­vizsgálását is. Az Alkotmánybíróság pe­dig ugyanazon a napon adott igazat a magyar radikalizmusnak, amikor az Or­szággyűlés mindkét oldala, heves szó­párbajok közepett, de nagy belső össz­hangban lemondott a magyar független­ségről. Pedig még most volt, alig pár per­ce, hogy millenniumi ünnepségektől volt hangos az ország, s a Szent Korona is megjárta az utat Budapest és Eszter­gom között, és csak rosszallás jutott an­nak, aki nem tapsolt. Még állnak a teg­nap leszúrt kopjafák, várják, hog­y az új földesúr - orosz neve lesz, német vagy más - kidöntesse őket, vagy éppenséggel öt- vagy hatágú csillagot tétessen a he­lyükbe. Ennek ellenére a MIÉP megpróbálja a lehetetlent. Minden erejét mozgósítva eljuttatja egyetlenszerű üzenetét a ma­gyarságnak: „így nem!” El kell menni, és nemet kell mondani. Csurka István Az Alkotmánybíróság a MIÉP-nek adott igazat az OVB-vel szemben Zala megyei MIÉP-esek felhívása Tisztelt Tagtársaink, kedves Barátaink! Olyan időket élünk, amikor az újság­olvasó férfiember nem hátulról, a sport­oldallal kezdi az újságolvasást, hanem a címoldallal, mert a világ borotvaélen táncol. Mikor lesz háború? Merthogy lesz, azt már eldöntötték „sírjukban is megátkozott gazok”. Nálunk pedig, itthon, maradék ha­zánkban már hosszabb ideje zajlik. Igaz, nem fegyverekkel, de egyre erőszako­sabban és látványosabban: a politikai közbeszédben polgárjogot nyert a nyílt magyarellenesség, a jelenlegi hatalom pedig tetteiben is egyre provokatívabb és leplezetlenül igyekszik vágóhídra hajtani a magyarságot. A jelenleg or­szággyűlési képviselettel rendelkező po­litikai alakulatok között csupán abban van különbség, hogy az áldozatot csak kegyetlenül letaglózzák, vagy előtte el­kábítsák egy kicsit... Hogy szándékaik a magyar nemzet sor­sát illetően ne válhassanak valóra, min­den felelősen gondolkodó magyar em­bernek cselekednie kell. Mivel a jelenle­gi játékszabályok szerint a politikai pár­tok a döntéshozók, hát e szerint kell meg­szervezni erőinket, erős, ütőképes párt alakjában, hitben erős, elszánt embe­rek közreműködé­sével. „Ez a világ nem testálódott tegnaphoz húzó rongy pulyáknak” - hangzik Ady időtálló fi­gyelmeztetése. Barátaink! Ezért fordulunk Hozzátok levelünk­kel. Mert a politikai harc szervezeti kerete adott: létezik egy párt, mely nevében hordozza célját, a magyar igazságot és életet. Ezt a pártot, melyet a hírhedt kék cédulás választásokhoz hasonlítható csalással, nyílt külföldi beavatkozással először kiejtettek az Országgyűlésből, hogy ne legyen a magyar törvényhozás­ban nemzeti elem, de még csak tanú sem, aki belelát erősen cinkelt lapjaikba, most teljesen szét akarják zúzni. Ehhez a művelethez kerestek és találtak is segéderőket, párton kívüli „jóakarók” és párton belüli „reformerek” személyé­ben is. Természetesen mindnyájunknak fáj­dalmas veszteség volt a 2002. évi ország­­gyűlési választások eredménye. Bor­zasztó érzés, ha a nyíló ajtóval vágják orrba a belépni szándékozót: Kuss! A választásokat követő néhány nap ideges bénultsága után azonban az ese­mények alakulásából egyre nyilvánva­lóbbá vált: ezt a meccset előre lejátszot­ták. Pokorni el is árulta magát hamari kijelentésével, miszerint „...a legfőbb eredmény, hogy a MIÉP kiesett...” Ebből az is következik, hogy a válasz­tási eredmények ilyetén alakulása nem személyfüggő volt! Ennek a hangsúlyo­zása továbbra is csak a félrevezetést, az összeugrasztást célozta. Ami - valljuk be - sok helyen és esetben sikerült is. De a postafiókszekrény mögül kilóg va­lami - lóláb vagy vörös farok­bán? - szándék, azonban a mi véleményünk szerint egy szervezet működését nem annak szétverésével, hanem újjászerve­zésével kell megjavítani! Éppen ennek fényében erőinket még nagyobb elszánással kell újjászervezni a párt szervezeti szerkezetének átalakítá­sával, ezáltal működésének hatékonyab­bá tételével. Ehhez a keretet természete­sen a jelenlegi alapszabály megfelelő át­dolgozása adja. Erre az újjászervezésre - újjászületésre! - alkalom a következő or­szágos gyűlés. Ebben a munkában azonban nem számítunk - keserű tapasztalataink alapján nem számíthatunk! - azokra, akik vagy egzisztenciális csalódottsá­guk, vagy politikai vágyaik kielégület­­lensége, egyszóval önös érdekeik előtérbe helyezése miatt jelenlegi mű­ködésükkel, jövőbeni szándékaikkal fogadatlan prókátorként vagy nagyon is tudatosan, megbízatást teljesítve cselekedeteikkel az ellenség malmára hajtják a vizet. Annak ellenben tudatában kell len­nünk, hogy akik továbbra is töretlenül magyar nemzetünk szolgálatában - nem zsoldban! - maradunk, azokra az eddi­gieknél összehasonlíthatatlanul na­gyobb nyomás és fenyegetés vár. Kérünk Benneteket, hogy aki ezt a magasztos fel­adatot mégis vállalja, tartson ki velünk, mert egységet csak azonos célok kitartó követése eredményezhet! Kelt Keszthelyen, 2002. karácsony ha­vának 27. napján. A fiókszám mögé bújókkal, a nevüket vállalni sem merő „jóakaratúakkal” és „reformerekkel” szemben, a MIÉP Zala megyei tagsága nevében, testvéri üdvöz­lettel: Papp Gábor megyei elnök, a Nyu­gat-dunántúli Térség vezetője, önk. képviselő, Hévíz. Farkas Lajos megyei alelnök, a keszthelyi szervezet elnöke, önk. képviselő, Zalaszántó. Péntek Lász­ló megyei alelnök, a nagykanizsai szer­vezet elnöke. Zakó László önkormány­zati képviselő, Nagykanizsa. Csatár András, a keszthelyi szervezet alelnöke, önkormányzati képviselő, Keszthely. Borda László alpolgármester, Várvölgy. Bakon Tivadar, a gutorföldei szervezet elnöke. Barti Miklós, a zalaegerszegi szervezet ügyvivője. Kepli József, a héví­zi szervezet elnöke. Kerékgyártó László, a zalaszentgróti szervezet elnöke. Kutasi Péter, a söjtöri szervezet elnöke.

Next