Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
2004-06-24 / 25. szám
2004. június 24. Pontosan egy hét telt el az izgatott vasárnap óta. Június 20-a van, és most a falu, Szele,vény nem olyan csöndes, mint a választások napján volt. A nép oda se figyelt a választásra. Nem értették, mit hoz az unió, és minek megy ki huszonnégy magyar, távol a hazától, Strasbourgba. Az emberek a holnapjukat sem látják itt a Körös-partján, nemhogy még az Európai Unióét, így azután nem is igen mentek szavazni. Errefele az emberek szombaton is, vasárnap is dolgoznak, ha van munka. Piroska, a csinos fiatalasszony takarítást vállal, kapál is, meg gyümölcsöt szed. Mindent vállal, csakhogy élni tudjon ő, a két gyerek, meg a mama. Négyen élnek a házban. Az apa elment, az első is, meg a második is. A fiatalasszony tartja a családot, úgy, ahogy tudja. Szépen, pedánsan, rengeteg munkával. Faggatom az életéről, nem kell pénzért venni tőle a szót, mondja magától. Csak állandó munka lenne, Béla bácsi. Megcsinálok én mindent. Úgy van az most, hogy a gyerekek apjai semmit nem adnak, én meg egyedül bírom, amit bírok. De még hála Istennek fiatal vagyok. Sok a csonka család, az asszonyok egyedül vergődnek. Az állam munkahelyeket nem épít, ami volt ezen a környéken, a Tiszazugban mind tönkrement. Kunszentmártonban sincs munka. Vannak vállalkozók, kertészetek, embere válogatja, melyik milyen. Az egyik ad 300 forintos órabért, tíz órát kell dolgozni, szünetet nem enged, ebédidőt sem ad. Van, aki emberségesebb. Nehéz ám fólia alatt dolgozni tíz órát. A törpe, vad kapitalizmus gyorsan elleste falun is a plazatulajdonosok vérszívó módszereit. Minden fillért kisajtolnak a munkásból. A nép élni akar, és csak halkan zúgolódnak, de az Európai Uniós választások végképp nem érdekelték őket, meg se rebbent a szemük. Pedig a bajok igazából most kezdődnek. De Piroska, az ügyes, csinos kis kapáló, gyümölcsöt szedő takarítóasszony neveli két gyermekét. Mondom, június 20-a, ez a tiszazugi falu ünneplőbe öltözött. Búcsú van. A századfordulón templomot építettek Jézus Szent Szívének tiszteletére. Jézus Szívének ünnepét az év 25. hetében tartották. A búcsú vasárnap, 20-án volt. Nem tudom, látott-e már Szelevény község saját falujában valóságos püspököt. Az apostolutódok, a nagy lelkipásztorok fáradhatatlanul járják a városokat és a falvakat. Közéjük tartozik dr. Beer Miklós váci megyés püspök is. Főpapját fogadta a falu. A templom zsúfolásig megtelt. Az oltárt virágerdőbe öltöztették, és a püspök a népoltártól mondta szentbeszédét. A templom ajtajától az oltárig hosszú futószőnyeg vezetett. A püspök beszélt, közben néhány gyerek a futószőnyegen önfeledten játszott. Megrendítően szépek voltak a püspöki szavak. Arra kérte a híveket, szeressék a templomot és a gyerekeket. A tudós püspök - korábban teológiai professzor volt és rektor Esztergomban - hihetetlen közvetlenséggel szólt híveihez. Láttam a szelevényieken, nem a püspöki méltóság hódította meg őket, hanem a papi egyszerűség és áradó szeretet. Kérte a szülőket, hogy szeressék a gyerekeket és hozzák a templomba őket. Onnan, az oltártól tekintett a templomban játszó gyerekekre és mondta: legszívesebben odatérdelnék közétek játszani. A búcsú szentmiséjét követően körmenetben a négy égtáj felől az oltáriszentséggel a püspök megáldotta az embereket. A szegény, magányos, vallását nemigen gyakorló tiszazugi emberek az áldásnál valamennyien térdre hullottak. A levegőben lehetett érzékelni a lelkekből feltörő fohászkodást, a lelkekben élő bizonytalanságot, a kilátástalanságtól való menekülés vágyát. A körmenetből visszatértünk a templomba, és akkor a népek ajkán felcsendült a Te Deum őseink, a keresztény ősök leggyakoribb éneke: Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismerünk. Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel. Ősi himnusz ez, az emberek az Isten imádását tartották a legszebb, legméltóbb foglalatosságnak. Ott, a szelevényi templomban megtapasztaltam a teljes önátadást. Ezt a himnuszt valamikor a negyedik században Szent Ambrus püspök, Szent Ágoston tanítója szerezte. Azóta mindenütt éneklik latinul vagy a népek nyelvén. A templomba ritkán járó tiszazugiak is énekelték. Ez az egész ének valóban himnikus, és magához az Úr Istenhez száll, égbe száll. Van ennek a himnusznak egy része, amikor Isten dicsőítését követően térdre esnek az emberek, és saját bánatukat, nyomorúságukat porból az ég felé éneklik, így: „Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj velünk! Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg Uram néped, áldd meg a te örökséged. Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald... Kegyes szemed legyen rajtunk, te benned van bizodalmunk.” A Te Deum utolsó sora az addig használt többes szám helyett egyes szám, első személybe fordul. De, amikor ideértünk a szelevényi búcsúban a fohásszal, már mindenkinek könnyes volt a szeme most a nyáron, 2004-ben nagy magunkra maradásban együtt énekeltük a záró sort is: „Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Néztem a szelevényi magyarokat, hogyan élik meg ezeket a pillanatokat. Úgy, mint a püspökük. Láttam a váci püspök megrendülését, aki megáldotta a térdelő falusiakat, és láttam a szelevényiek hinni akarását, ahogy énekelték a Te Deumot. A falunak nincs plébánosa. Főtisztelendő Lédád Dénes, a csépai plébános a szomszédfaluból jár át Szelevényre, és a Szelevény közeli kistelepülésre, Haleszba. Van talán más filiája is. A fiatal plébános rendkívül tevékeny pap. Rendbe tette az anyaplébániát Csépán, közösségi házat újított fel, temploma, a Szent Jakab tiszteletére épített temploma Tiszazug ékessége. Az elmúlt két évben hozzálátott a szelevényi plébániaépület rendbetételéhez is. Kilincselt pénzért, hogy felújíthassa a szelevényi templomot. A mostani búcsú napján a váci püspök megáldotta a félig felújított plébániát, ez lesz a szelevényi katolikus közösségi otthon. Belül a ház már ragyog és új. Még folytatják a munkát. Beer püspök úr a szeretetfogadáson arra kérte a szelevényieket, becsüljék meg az ősök, az elődök ajándékát, amit az utódokra hagytak, a most felújított közösségi házat. A falu polgármestere Gálos László, és helyettese Farkas Sándor jó szívvel segítette az egyházközséget. A polgármester-helyettes meg is jegyezte a püspöki fogadáson: a nyájhoz pásztor is kellene. Beer püspök úr kedvesen válaszolt: kérjetek papot a váci püspöktől. Adja Isten, hogy küldhessen. A váci püspök papot, plébánost, minél többet erre a magára hagyott vidékre a sok, jószívű, reménykedő emberhez, akikre nagyon ráfér a vigasztaló szó, akik igaz szívvel tudják énekelni: „Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Győri Béla Magyar Forfm A Magyar Fórum Kiadóhivatalának ügyfélfogadási ideje: hétfőtől csütörtökig 8.30-15.30 óráig, pénteken 8.30-13.30 óráig (Budapest IX., Ráday u. 32., 14.) 3 Szelevényi vasárnap Ki volt a tanácsadója Ne hagyj soha szégyent érnem a Baumag elnökének? Egyre zaklatottabbak és ingerültebbek a Baumag-tüntetések. Június 21 -én, a Kossuth téren ismét tüntetett körülbelül 600-700 fős baumagos kárvallott tömeg. Nem szívelik a baumagos tüntetéseket a hivatalosak, ezért igyekeznek akadályozni e népi megmozdulásokat. Jártak már szinte minden közhivatal előtt. Meglátogatták az ÁPV Rt.-t, a Legfőbb Ügyészséget, a rendőrséget, Brüsszelt és Strasbourgot. Nem nagyon mozdult ügyük előre. A mostani, legújabb Baumagtüntetésen Patyi István tájékoztatta a kárvallottakat ügyük állásáról. Jószerével annyi történt, hogy a rendőrség javaslatára házi őrizetbe küldték a Baumag Szövetkezet elnökét, Balázs Lászlót. Először előzetes letartóztatás volt a javaslat, majd azután kézenközön házi őrizetté szelídült a döntés. Megírták az újságok, hogy zárolják a Baumag-vagyonokat, mintegy száz objektumot. De egyelőre ez is csak javaslat. Az egyre elkeseredettebb kárvallottak tudni vélik, hogy azért szivárogtatták ki a zárolás hírét, hogy tovább tudják menekíteni a kisemberektől összeszedett vagyont az ismeretlenség homályába. A brüsszeli tüntetéskor, május 2-án az ott tartózkodó magyar képviselők meg se hallgatták honfitársaik panaszait. Egyedül Eörsi Mátyás állt velük szóba öt percre. A Legfőbb Ügyészségtől szerették volna megszerezni azt a dokumentációt, amely a Baumag elnökének korábbi ügyleteiről szól. De a papírokat nem kapták meg, mondván, semmi közük hozzá, az ügyet bűncselekmény hiányában semmisnek tekintették. De azért nyoma veszett 40 milliárd forintnak. A Baumag kárvallottjainak döntő hányada nyugdíjas asszony és férfi. Öregségükre tartalékolt pénzüket tették be a Baumagba, de pénzüket nem kapják vissza. A Baumag a csődöt az elmúlt év október 6-án jelentette be, illetve akkorra vált nyilvánvalóvá a pénzügyi ellehetetlenülés. Október 6-a előtt, három héten keresztül 1600-2000 betétes egy titokzatos telefon nyomán kivitte a pénzét kamatostul. A baumagosok szeretnék látni a szerencsések listáját. Kora tavasz óta figyelem a Baumag-lázadás történetét. Kezdetben „tisztelettudóak” voltak a tüntetések. A szegény, kifosztott öregek jeremiádként skandálták: „Miniszterelnökünk, tisztelettel kérünk, segítsen nekünk”! Ma már, június 21-én az Igazságügyi Minisztérium előtt a skandáló 600-800 fős tömeg Draskovics, Bárándy és Medgyessy azonnali távozását követelte. A Fővárosi Főügyészség elé vonult a kifosztottak serege. A szűk utcában megfeszült a levegő, és már hangossá vált a szó. Nyomdafestéket nem tűrő szavak is elhangoztak. Természetesen korántsem olyan közönségesek és obszcének, mint a soproni Medgyessy-féle jelbeszéd. A főügyészség elől a cégbíróság elé vonultak a tüntetők. Ott is a korrupciót gyalázták, mert egyértelműen az állami korrupciót teszik felelőssé kirablásukért. Patyi István, a betétesek ügyvivője hangoztatta: a háborút nem a Baumag, hanem a korrupt állam és jogrend ellen folytatják. Az ügyvivő kérdezte a tömegtől: folytatjuk a küzdelmet? A cégbíróság falai beleremegtek a válaszba: Igen! De álljunk meg egy szóra. Először vizsgáljuk meg, kik is a kárvallottak? Nyugdíjasok. Mennyi egyenként a betétösszegük. Egy és ötvenmillió között változó. A 18 ezer ember szociális összetétele több mint érdekes. Van közöttük nagykőrösi zöldségtermelő öregasszony, Baja környéki kisvállalkozó, nyugalmazott rendőrtiszt, és minisztériumi köztisztviselő. Ebből adódóan hiába mondja a rendőrség, hogy kell neki hat hónap a további vizsgálódásra, a kárvallott, nyugalmazott hekusok többet tudnak az ügy hátteréről, mint amennyi jólesne az ügyet takargatóknak. Mozgékony és tájékozott tömeg ez a 18 ezer fős sereg. Azt is kiderítették, hogy Balázs Lászlónak, a Baumag elnökének korábban kiadott szakmai tanácsokat, pénzügyieket, befektetésieket, jogiakat. Sárközy Tamás professzor, a társasági törvény megalkotója, Patyi István nem volt rest, és felkereste a nagyhírű Sárközyt, adjon tanácsot a kárvallottaknak is, csakúgy, mint a Baumag elnökének. Ettől természetesen Sárközy professzor elzárkózott. A cégbíróságtól az amerikai nagykövetség elé vonultak a tüntetők. Azt meg nem mondhatom, a 40 milliárdjukat kereső emberek mit várnak az USA nagykövetétől? A Baumaghoz hasonló botrány volt már a mostani magyar pénzvilágban. A Postabanknál is hetekre bent ragadt sok betétes pénze. Emlékszünk rá, százak és százak várakoztak az utcán, hogy kis pénzükhöz juthassanak. A Reál Bank akciója sem volt kutya. Ott éveket kellett várni, hogy visszakapják a betétet a betétesek. Addig valakik csak forgatták azokat a pénzeket is. A K&H nevet viselő bank ügye sem piskóta, de ott más módszert alkalmaztak, mint a Baumagnál. A K&H-sikítás 20 milliárd forint körül mozog, a baumagos üzlet 40 milliárd. Tizennyolcezer ember bánatára. Patyi István mondta: a betétesek közül sok idős ember az izgalmak következtében meghalt. A 18 ezer ember pártállása is szót érdemel. Személyes tapasztalataimból, a tüntetőktől szerzett információim alapján elmondhatom, hogy van közöttük korábbi MSZP-s és fideszes rajongó. Jelentős hányaduk nem foglalkozik nyugdíjas korában pártpolitikával. MIÉP-es betétessel nem találkoztam. Most viszont egységes a 18 ezer fő: egyre elkeseredettebb tömegben szidják az MSZP-t és a Fideszt, mint a bokrot. Azt is megmondják, miért. A botrány a Fidesz-kormányzás idején kezdődött, és az MSZP-kormányzás idején tetőzik. Az állami szervek meg hazudnak vagy tehetetlenkednek. A Baumagbotrány sistereg az MSZP tenyerében, és időzített bomba a Fidesz előtt. A szelíd, instanciázó, petíciózó tömeg egyre haragosabb, már a bazaltot nézegeti. Én csak írom, amit láttam és hallottam. Veszélyben a kétpárti kirakat is. Gy.B. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: VARGA IMRE Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: magyarforum@axelero.hu Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 www.magyarfomm.hu Kiadja: B-média Kft. Felelős kiadó: B-média Kft. Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Matolcsy Miklós vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: info(a)szikralapnyomda.hu Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodában (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303- 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909