Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

2004-06-24 / 25. szám

2004. június 24. Pontosan egy hét telt el az izgatott vasárnap óta. Június 20-a van, és most a falu, Szele­,­vény nem olyan csöndes, mint a választások napján volt. A nép oda se figyelt a választás­ra. Nem értették, mit hoz az unió, és minek megy ki huszonnégy magyar, távol a hazától, Strasbourgba. Az emberek a holnapjukat sem látják itt a Körös-partján, nemhogy még az Európai Unióét, így azután nem is igen mentek szavazni. Errefele az emberek szombaton is, vasár­nap is dolgoznak, ha van munka. Piroska, a csinos fiatalasszony takarítást vállal, kapál is, meg gyümölcsöt szed. Min­dent vállal, csakhogy élni tudjon ő, a két gye­rek, meg a mama. Négyen élnek a házban. Az apa elment, az első is, meg a második is. A fi­atalasszony tartja a családot, úgy, ahogy tud­ja. Szépen, pedánsan, rengeteg munkával. Faggatom az életéről, nem kell pénzért venni tőle a szót, mondja magától. Csak állandó munka lenne, Béla bácsi. Megcsinálok én mindent. Úgy van az most, hogy a gyerekek apjai semmit nem adnak, én meg egyedül bírom, amit bírok. De még hála Istennek fia­tal vagyok. Sok a csonka család, az asszonyok egyedül vergődnek. Az állam munkahelyeket nem épít, ami volt ezen a környéken, a Tisza­zugban mind tönkrement. Kunszentmár­­tonban sincs munka. Vannak vállalkozók, kertészetek, embere válogatja, melyik mi­lyen. Az egyik ad 300 forintos órabért, tíz órát kell dolgozni, szünetet nem enged, ebédidőt sem ad. Van, aki emberségesebb. Nehéz ám fólia alatt dolgozni tíz órát. A tör­pe, vad kapitalizmus gyorsan elleste falun is a plazatulajdonosok vérszívó módszereit. Minden fillért kisajtolnak a munkásból. A nép élni akar, és csak halkan zúgolód­nak, de az Európai Uniós választások vég­képp nem érdekelték őket, meg se rebbent a szemük. Pedig a bajok igazából most kezdőd­nek. De Piroska, az ügyes, csinos kis kapáló, gyümölcsöt szedő takarítóasszony neveli két gyermekét. Mondom, június 20-a, ez a tiszazugi falu ünneplőbe öltözött. Búcsú van. A századfor­dulón templomot építettek Jézus Szent Szí­vének tiszteletére. Jézus Szívének ünnepét az év 25. hetében tartották. A búcsú vasár­nap, 20-án volt. Nem tudom, látott-e már Szelevény község saját falujában valóságos püspököt. Az apostolutódok, a nagy lelki­­pásztorok fáradhatatlanul járják a városokat és a falvakat. Közéjük tartozik dr. Beer Mik­lós váci megyés püspök is. Főpapját fogadta a falu. A templom zsúfolásig megtelt. Az ol­tárt virágerdőbe öltöztették, és a püspök a népoltártól mondta szentbeszédét. A temp­lom ajtajától az oltárig hosszú futószőnyeg vezetett. A püspök beszélt, közben néhány gyerek a futószőnyegen önfeledten játszott. Megrendítően szépek voltak a püspöki sza­vak. Arra kérte a híveket, szeressék a temp­lomot és a gyerekeket. A tudós püspök - korábban teológiai professzor volt és rektor Esztergomban - hihetetlen közvetlenséggel szólt híveihez. Láttam a szelevényieken, nem a püspöki méltóság hódította meg őket, hanem a papi egyszerűség és áradó szeretet. Kérte a szülőket, hogy szeressék a gyereke­ket és hozzák a templomba őket. Onnan, az oltártól tekintett a templomban játszó gye­rekekre és mondta: legszívesebben odatér­delnék közétek játszani. A búcsú szentmiséjét követően körmenet­ben a négy égtáj felől az oltáriszentséggel a püspök megáldotta az embereket. A szegény, magányos, vallását nemigen gyakorló tisza­zugi emberek az áldásnál valamennyien térdre hullottak. A levegőben lehetett érzé­kelni a lelkekből feltörő fohászkodást, a lelkekben élő bizonytalanságot, a kilátás­­talanságtól való menekülés vágyát. A körme­netből visszatértünk a templomba, és akkor a népek ajkán felcsendült a Te Deum őseink, a keresztény ősök leggyakoribb éneke: Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak isme­rünk. Téged, örök Atyaisten, mind egész föld áld és tisztel. Ősi himnusz ez, az embe­rek az Isten imádását tartották a legszebb, legméltóbb foglalatosságnak. Ott, a szelevé­nyi templomban megtapasztaltam a teljes önátadást. Ezt a himnuszt valamikor a ne­gyedik században Szent Ambrus püspök, Szent Ágoston tanítója szerezte. Azóta min­denütt éneklik latinul vagy a népek nyelvén. A templomba ritkán járó tiszazugiak is éne­kelték. Ez az egész ének valóban himnikus, és magához az Úr Istenhez száll, égbe száll. Van ennek a himnusznak egy része, amikor Isten dicsőítését követően térdre esnek az emberek, és saját bánatukat, nyomorúsá­gukat porból az ég felé éneklik, így: „Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj velünk! Szentjeidhez végy fel égbe, az örökös dicsőségbe! Szabadítsd meg Uram néped, áldd meg a te örökséged. Te kormányozd, te vigasztald, mindörökké felmagasztald... Kegyes szemed legyen rajtunk, te benned van bizodalmunk.” A Te Deum utolsó sora az addig használt többes szám helyett egyes szám, első személybe fordul. De, amikor ide­értünk a szelevényi búcsúban a fohásszal, már mindenkinek könnyes volt a szeme most a nyáron, 2004-ben nagy magunkra maradásban együtt énekeltük a záró sort is: „Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Néztem a szelevényi magyarokat, hogyan élik meg ezeket a pillanatokat. Úgy, mint a püspökük. Láttam a váci püspök megrendü­lését, aki megáldotta a térdelő falusiakat, és láttam a szelevényiek hinni akarását, ahogy énekelték a Te Deumot. A falunak nincs plébánosa. Főtisztelendő Lédád Dénes, a csépai plébános a szomszéd­faluból jár át Szelevényre, és a Szelevény közeli kistelepülésre, Haleszba. Van talán más filiája is. A fiatal plébános rendkívül tevékeny pap. Rendbe tette az anyaplébániát Csépán, közösségi házat újított fel, temp­loma, a Szent Jakab tiszteletére épített temp­loma Tiszazug ékessége. Az elmúlt két évben hozzálátott a szelevényi plébániaépület rendbetételéhez is. Kilincselt pénzért, hogy felújíthassa a szelevényi templomot. A mos­tani búcsú napján a váci püspök megáldotta a félig felújított plébániát, ez lesz a szelevényi katolikus közösségi otthon. Belül a ház már ragyog és új. Még folytatják a munkát. Beer püspök úr a szeretetfogadáson arra kérte a szelevényieket, becsüljék meg az ősök, az elődök ajándékát, amit az utódokra hagytak, a most felújított közösségi házat. A falu polgármestere Gálos László, és helyettese Farkas Sándor jó szívvel segítette az egyház­­községet. A polgármester-helyettes meg is jegyezte a püspöki fogadáson: a nyájhoz pásztor is kellene. Beer püspök úr kedvesen válaszolt: kérjetek papot a váci püspöktől. Adja Isten, hogy küldhessen. A váci püspök papot, plébánost, minél többet erre a magára hagyott vidékre a sok, jószívű, reménykedő emberhez, akikre nagyon ráfér a vigasztaló szó, akik igaz szívvel tudják énekelni: „Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem!” Győri Béla Magyar Forf­m A Magyar Fórum Kiadóhivatalának ügyfélfogadási ideje: hétfőtől csütörtökig 8.30-15.30 óráig, pénteken 8.30-13.30 óráig (Budapest IX., Ráday u. 32., 1­4.) 3 Szelevényi vasárnap Ki volt a tanácsadója Ne hagyj soha szégyent érnem a Baumag elnökének? Egyre zaklatottabbak és ingerültebbek a Baumag-tüntetések. Június 21 -én, a Kossuth téren ismét tüntetett körülbelül 600-700 fős baumagos kárvallott tömeg. Nem szívelik a baumagos tüntetéseket a hivatalosak, ezért igyekeznek akadályozni e népi megmozdu­lásokat. Jártak már szinte minden közhiva­tal előtt. Meglátogatták az ÁPV Rt.-t, a Leg­főbb Ügyészséget, a rendőrséget, Brüsszelt és Strasbourgot. Nem nagyon mozdult ügyük előre. A mostani, legújabb Baumag­­tüntetésen Patyi István tájékoztatta a kárval­lottakat ügyük állásáról. Jószerével annyi történt, hogy a rendőrség javaslatára házi őrizetbe küldték a Baumag Szövetkezet el­nökét, Balázs Lászlót. Először előzetes letar­tóztatás volt a javaslat, majd azután kézen­­közön házi őrizetté szelídült a döntés. Megírták az újságok, hogy zárolják a Bau­­mag-vagyonokat, mintegy száz objektumot. De egyelőre ez is csak javaslat. Az egyre elke­seredettebb kárvallottak tudni vélik, hogy azért szivárogtatták ki a zárolás hírét, hogy tovább tudják menekíteni a kisemberektől összeszedett vagyont az ismeretlenség ho­mályába. A brüsszeli tüntetéskor, május 2-án az ott tartózkodó magyar képviselők meg se hall­gatták honfitársaik panaszait. Egyedül Eör­­si Mátyás állt velük szóba öt percre. A Leg­főbb Ügyészségtől szerették volna megsze­rezni azt a dokumentációt, amely a Baumag elnökének korábbi ügyleteiről szól. De a pa­pírokat nem kapták meg, mondván, semmi közük hozzá, az ügyet bűncselekmény hiá­nyában semmisnek tekintették. De azért nyoma veszett 40 milliárd forintnak. A Bau­­mag kárvallottjainak döntő hányada nyug­díjas asszony és férfi. Öregségükre tartalé­kolt pénzüket tették be a Baumagba, de pén­züket nem kapják vissza. A Baumag a csődöt az elmúlt év október 6-án jelentette be, illet­ve akkorra vált nyilvánvalóvá a pénzügyi ellehetetlenülés. Október 6-a előtt, három héten keresztül 1600-2000 betétes egy titok­zatos telefon nyomán kivitte a pénzét kama­tostul. A baumagosok szeretnék látni a sze­rencsések listáját. Kora tavasz óta figyelem a Baumag-láza­­dás történetét. Kezdetben „tisztelettudóak” voltak a tüntetések. A szegény, kifosztott öregek jeremiádként skandálták: „Minisz­terelnökünk, tisztelettel kérünk, segítsen nekünk”! Ma már, június 21-én az Igazság­ügyi Minisztérium előtt a skandáló 600-800 fős tömeg Draskovics, Bárándy és Med­­gyessy azonnali távozását követelte. A Fővá­rosi Főügyészség elé vonult a kifosztottak serege. A szűk utcában megfeszült a levegő, és már hangossá vált a szó. Nyomdafestéket nem tűrő szavak is elhangoztak. Termé­szetesen korántsem olyan közönségesek és obszcének, mint a soproni Medgyessy-féle jelbeszéd. A főügyészség elől a cégbíróság elé vonultak a tüntetők. Ott is a korrupciót gyalázták, mert egyértelműen az állami kor­rupciót teszik felelőssé kirablásukért. Patyi István, a betétesek ügyvivője hangoztatta: a háborút nem a Baumag, hanem a korrupt állam és jogrend ellen folytatják. Az ügyvivő kérdezte a tömegtől: folytatjuk a küzdel­met? A cégbíróság falai beleremegtek a válaszba: Igen! De álljunk meg egy szóra. Először vizsgál­juk meg, kik is a kárvallottak? Nyugdíjasok. Mennyi egyenként a betétösszegük. Egy és ötvenmillió között változó. A 18 ezer ember szociális összetétele több mint érdekes. Van közöttük nagykőrösi zöldségtermelő öreg­asszony, Baja környéki kisvállalkozó, nyu­galmazott rendőrtiszt, és minisztériumi köztisztviselő. Ebből adódóan hiába mond­ja a rendőrség, hogy kell neki hat hónap a további vizsgálódásra, a kárvallott, nyugal­mazott hekusok többet tudnak az ügy hátte­réről, mint amennyi jólesne az ügyet takar­­gatóknak. Mozgékony és tájékozott tömeg ez a 18 ezer fős sereg. Azt is kiderítették, hogy Balázs Lászlónak, a Baumag elnöké­nek korábban ki­adott szakmai tanácsokat, pénzügyieket, befektetésieket, jogiakat. Sárközy Tamás professzor, a társasági tör­vény megalkotója, Patyi István nem volt rest, és felkereste a nagyhírű Sárközyt, adjon tanácsot a kárvallottaknak is, csakúgy, mint a Baumag elnökének. Ettől természetesen Sárközy professzor elzárkózott. A cégbíróságtól az amerikai nagykövetség elé vonultak a tüntetők. Azt meg nem mond­hatom, a 40 milliárdjukat kereső emberek mit várnak az USA nagykövetétől? A Baumaghoz hasonló botrány volt már a mostani magyar pénzvilágban. A Posta­banknál is hetekre bent ragadt sok betétes pénze. Emlékszünk rá, százak és százak vá­rakoztak az utcán, hogy kis pénzükhöz jut­hassanak. A Reál Bank akciója sem volt ku­tya. Ott éveket kellett várni, hogy visszakap­ják a betétet a betétesek. Addig valakik csak forgatták azokat a pénzeket is. A K&H ne­vet viselő bank ügye sem piskóta, de ott más módszert alkalmaztak, mint a Baumagnál. A K&H-sikítás 20 milliárd forint körül mo­zog, a baumagos üzlet 40 milliárd. Tizen­nyolcezer ember bánatára. Patyi István mondta: a betétesek közül sok idős ember az izgalmak következtében meghalt. A 18 ezer ember pártállása is szót érdemel. Személyes tapasztalataimból, a tüntetőktől szerzett információim alapján elmondha­tom, hogy van közöttük korábbi MSZP-s és fideszes rajongó. Jelentős hányaduk nem foglalkozik nyugdíjas korában pártpoliti­kával. MIÉP-es betétessel nem találkoztam. Most viszont egységes a 18 ezer fő: egyre el­keseredettebb tömegben szidják az MSZP-t és a Fideszt, mint a bokrot. Azt is megmond­ják, miért. A botrány a Fidesz-kormányzás idején kezdődött, és az MSZP-kormányzás idején tetőzik. Az állami szervek meg ha­zudnak vagy tehetetlenkednek. A Baumag­­botrány sistereg az MSZP tenyerében, és időzített bomba a Fidesz előtt. A szelíd, ins­­tanciázó, petíciózó tömeg egyre haragosabb, már a bazaltot nézegeti. Én csak írom, amit láttam és hallottam. Veszélyben a kétpárti kirakat is. Gy.B. Magyar Fórum A szerkesztőbizottság elnöke: CSURKA ISTVÁN Főszerkesztő: VARGA IMRE Szerkesztőség: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 3. Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1591 Telefon és telefax: 218-0783 Telefon: 218-0785 E-mail: magyarforum@axelero.hu Kiadóhivatal: 1092 Budapest, Ráday u. 32., I. em. 4. Telefon és telefax: 215-8795 www.magyarfomm.hu Kiadja: B-média Kft. Felelős kiadó: B-média Kft. Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Matolcsy Miklós vezérigazgató Internet: www.szikralapnyomda.hu E-mail: info(a)szikralapnyomda.hu Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlap-előfizetési Irodá­ban (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441,303- 3442, fax: 303-3440, levélcím: 1990 Budapest, Orczy tér 1.), ezenkívül Budapesten a Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a posta­­hivatalokban. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvá­sárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: HIRKER Rt., NH Rt. és regionális részvénytársaságok, Kiadói Lapterjesztő Kft., Gondos Bt. HU ISSN 0865-3909

Next