Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-15 / 2. szám

Adatok Módosítás Nézet Kedvencek Eszközök Segítség Cím: http://www.fuggetlenseg.hu Belföld Külföld Európai Unió Gazdaság Sajtószemle Kultúra Régiók hírei Hogyan csináljuk Sport Vallás Tudomány Linktár Archívum Magyar Céh Olvasói levelek Melódia Kegyhelyek Mária országában 95. rész: Budapest- Kútvölgyi kegykápolna A ma már országos hírű Kútvölgyi Engesztelő Kápolna a budai Svábhegyen (Szabadság-he­gyen) található, mely éppen az or­szágházra néz le. Mintegy kis szi­getecskén emelkedik ez az 1753- ban épült kis szentély, öt út talál­kozásánál. Ezek a Galgóczi, a Csepke, Susogó utca, a Galgóczi köz és a Városkút utca. Kútvölgynek is nevezik ezt a he­lyet, innen a kápolna népies elne­vezése. A Szabadság-hegyen élő jómódú gazda gyermekével mere­dek lejtőn hajtott lefelé. A ló meg­bokrosodott, majd a kútnál hirte­len megtorpant és a kisgyermek a nyeregből a kútba zuhant. A két­ségbeesett szülők egész nap ke­resték, és estefelé meg is találták a kút vizének felszínén teljes ép­ségben. A hagyomány szerint egy csodálatos szépségű asszony pa­lástja tartotta a víz színén. A gyer­mek legalábbis ezt mondta, mikor kihúzták. Ezután a szülők hálából kis kőkápolnát építettek a Min­denkor Segítő Szűzanya tisztele­tére a kút mellé. Abban az időben e csodás hely Buda egyik leglátogatottabb kegyhelye lett, sok-sok imameg­hallgatás színhelye. Sok vihart ál­lott ki a háborús időkben, és so­kaknak nyújtott menedéket. Később azonban, amikor a család kihalt, a kápolna is romlásnak in­dult. 1970-ben Isten vándora, a vá­ci egyházkerület papja, Regőczi István a család késői leszárma­­zottaitól megvásárolta a kis ká­polnát, felújította és fatoldalékkal kibővítette. Mivel a környék há­zakkal épült be, az ezekben lakók lelki szolgálatát is ellátja. Modern világunkban a Mária-tisztelet és a szentségi Jézus tiszteletének egyik gócpontjává vált. Napon­ként tartanak itt szentmisét és engesztelő szeretetlángos szent­órákat. A kegykép maga a 17. szá­zadból származó, spanyol mű­vész alkotása. Mária a gyermeki Jézussal. Hímzett korona van a fe­jükön. Állítólag a máriacelli szűz­anya koronája Zsigmond király korából. A barokk stílű, faragott főoltár az irgalmas nővérek budai rendházából való. Kr. Hit és kultúra Vatikán: A fenti címmel mutatták be II. János Pál pápának január 9- én, pénteken a Kultúra Pápai Ta­nácsa gondozásában megjelent kötetét. A könyv a szentatya péteri szolgálatának 25. évfordulója al­kalmából jelent meg, és kilenc pá­pa tanítását gyűjti össze, XIII. Le­ótól kezdve II. János Pálig. Paul Poupard bíboros, a tanács elnöke a szentatyát köszöntő beszédé­ben emlékeztetett rá, hogy a pápa 1982-ben hozta létre a dikaszté­­riumot, mély meggyőződésének megfelelően, hogy „az a hit, ame­lyik nem válik kultúrává, nem ma­radéktalanul befogadott, átgon­dolt és megélt hit”. A szöveggyűjtemény célja, hogy korunk emberéhez közelebb hozza Jézus Krisztus üzenetét, ugyanakkor hálatelt köszönet II. János Pál pápának, aki fáradha­tatlanul azt tanítja, hogy a kultúra az a kiváltságos hely, ahol az em­ Érzékek iskolája (Sólyom András filmje a Filmmúzeum dec. 28-ai műsorán) A magyar filmszak­ma válságban van. Ezt állítják azok, akik benne dolgoz­nak, belőle élnek. Ennek ellenére egyik játékfilm ké­szül a másik után. Napokkal egy-egy bemutató előtt ame­rikai módon már fo­lyik a nézők beeteté­se: a legizgalma­sabb, legszaftosabb jelentekből bejátszanak né­hány kockát, mindent megtudunk a szerep­lőkről, a témáról, a rendezőről, hogy miért vá­lasztotta ezt a témát, miért kötődik hozzá. Az ef­féle profi reklámhadjárattal azt igyekeznek szinte görcsösen bizonyítani, hogy a magyarul beszélő filmek is lehetnek annyira érdek­­feszítőek, hatásosak, mint a tengeren túli akció­filmek. Ezután nekünk, reménybeli moziláto­gatóknak már semmi más dolgunk nincs, mint gondolkodás nélkül elfogadni, amit majd látni fogunk. Ilyen fölvezetésben szerencséltették 1996 szeptember vége felé a rádióhallgatókat meg a tévénézőket az Érzékek iskolája című film kapcsán. A Csokonai Lili Tizenkét hattyúk cí­mű regény a 17. század nyelvén mond el egy ízig-vérig mai történetet. Ez a mű 1987-ben je­lent meg Weöres Sándor Psychéjének stilizált utódjaként. Annak idején jó ideig folyt a a talál­gatás, vajon ki rejtőzik az álnév mögött. Nem sokkal később kipukkant a dagadtra fölfújt lufi, amikor kiderült, hogy a szerző nem más, mint a 89 előtti komcsi, a mai liberálbolsi sajtó agyon­dédelgetett kedvence, a harmadik legnagyobb magyar írónak kikiáltott Esterházy Péter. (Az első természetszerűen Kertész Imre, a második Konrád György.) Fantáziátlanságra utal már a Csokonai Lili álnév is. Csokonai Vitéz Mihály őszintén, szenvedélyesen szerette Vajda Julian­nát, verseinek Lilláját, Lilijét. Kettejük nevé­nek összekeverése nagy költőnk életművének, emlékének megcsúfolása, meggyalázása. De hát ez a feladata a média által futtatott „magyar” írónak, hogy minden nemzeti értéket bemocs­koljon és beletaposson a sárba. A Tizenkét haty­­tyúk című regényből készül 1996-ban az Érzé­kek iskolája című film. Ez a címadás sem túl le­leményes, ettől több eredetiséget várhatnánk el a rendezőtől, Sólyom Andrástól. A híres japán filmből, az Érzékek birodalmából vette az első szót, és Flaubert regényéből, az Érzelmek isko­lájából a másodikat. Elég vérszegény ötlet ösz­­szekutyulni a két címet, mind a kettőből csip­penteni egyet. A rendező ettől azért jobban megerőltethette volna magát, pláne akkor, ha már az újságok által naponta közzé tett „szel­lemóriás” művének a megfilmesítéséhez fogott. Sólyom András szerint ez egy női film. Csomó férfi, író, rendező, operatőr vall arról, miként éli meg egy nő testileg-lelkileg a szexet. Ők már csak tudják... A film alaptörténete nagyon bu­gyuta, nincs benne semmi rendkívüli, a kilenc­venes években és még ma is divatos témák - vad szeretkezések, homoszexualitás, pszichoanali­­zálás - kapnak benne helyet. Az árva, 16 éves főhősnő, Csokonai Lili zsúfolt nevelőotthon­ban lakik. Egy jótékonysági akció alkalmával megakad az újgaz­dagság minden kel­lékével: több autó­val, pazar lakással, pompás nyaralóval, mutatós feleséggel rendelkező, a divat­szakmában dolgozó menedzser szeme rajta. Erős vágy éb­red mindkettőjük­ben. Lili a rend ked­véért eleinte húzó­dozik, mint a rossz menyasszony, majd megad­ja magát. Több ízben is heves ágyjelenteknek lehetünk tanúi. A menő világfi lassanként ráun a lányra, aki viszont egyre makacsabban ragasz­kodik hozzá. Nem akarja elfogadni, hogy csak arra kell ennek a nagy macsónak. Az elhanya­golt leányzó közben belekóstol az azonos nemű­ekkel folytatott szexbe, az igen vonzó szomszéd­­asszony csábítja el, de őt csak az egyre távolodó férfi érdekli. Kiborul, amikor rájön, hogy alkal­mi szeretőkkel is összefekszik, erre fel Lili vi­szontcsalja, de ebben nincs semmi öröme. Egy kicsikart együttlét után autóznak, amikor bekö­vetkezik a tragédia, balesetet szenvednek. A csalfa teremtés koronájának egy haja szála sem görbül, de Lili súlyosan megsérül, ezért lábait térdből levágják. Imádottja elhagyja, egy üres panellakásba dugja. Lili itt él gyötrő emlékei­vel, állandó segítségre és felügyeletre szorul, mert csak tolókocsiban tud közlekedni. A ház­mester, a durva görög látja el, és hajtja be rajta - természetben - szolgálatai ellenértékét. Végül Lili nem bírja tovább, valahogy lekecmereg az utcára, átkerekezik a városon, és lelövi az arany­ifjút. A téma hétköznapi, populáris elemek sze­repelnek benne, olyasmiről szól, ami a rendező szerint kell az embereknek, az átlagnézőnek: könnyen érthető, szívfacsaróan érzelgős törté­net, amit dúsít őrjítő hempergésekkel, fűszerez leszbikus jelentekkel. Már 1996-ban sem lehe­tett az előbb említett kellékek nélkül filmet for­gatni, mert már akkor is nevelték a népet, hogy szó nélkül fogadja el a liberális másságtisztelet legújabb dilijeit. Csak ezekkel a fogásokkal túl snassz lett volna a film, ezért Sólyom András számtalan pucér nő mutogatásával egy csöpp­nyi Jancsó Miklós-kodást és még egy hangyányi művészieskedést is belevisz opuszába. Ez utób­bi abból áll, hogy piros vízben piros hattyúk hol gyorsabban, hol lassabban úsznak, vagy száll­nak föl. Nem lehet tudni, hogy az archaizált szö­vegrészeket miféle megfontolások lapján nem a Lilit alakító Gryllus Dorka mondja alá, hanem Lázár Kati. Kimondottan zavaróan hat, hogy ugyanaz a személy kétféle hangon szólal meg. Gryllus Dorka és Kaszás Attila játssza igen mély átéléssel, a csillagokat is lerúgva, szenvedélyes hancúrozásokat. A leszbikus szépasszonyt Ud­varos Dorottya kelti életre. Ezeknél a jelentek­nél azért visszafogottabb a látvány, a rendező fi­gyelembe veszi a még csak félig-meddig megne­velt párok maradék erkölcsi érzékét. Amikor véget ér a film, csak ilyen közhelyek jutnak eszünkbe: minden férfi csapodár vagy nemcsak az asszony ingatag... Dr. Petővári Ágnes A mellékletben megjelent írásokat a Függetlenség szerkesztősége válogatta Gyerünk! ! INDEPENDENCE bér legbensőbb énjében találkoz­hat Istennel. A szentatya, miután köszönetet mondott Paul Pouprad bíboros­nak és a jelenlévőknek, így fogal­mazott: „A szöveggyűjtemény újabb bizonyítéka annak, hogy a századok során a pápai tanítóhi­vatal mindig pozitívan szemlélte az egyház és a kulturális élet fő­szereplői közötti kapcsolatokat. A kultúra területe az egyház misszi­ós tevékenységének jelentős are­­opágosza.” II. János Pál péteri szolgálata során, követve elődei példáját, szüntelen párbeszédet folytatott a kulturális élet kiemelkedő sze­mélyiségeivel, bemutatva Krisz­tus üdvözítő üzenetét a harmadik évezred embereinek. (Forrás: VR/MK) A Fehérlófia könyvajánlata Pivárcsi István: Székelyföldi legendárium A történelmi Székelyföld - amely sajátos, egyedinek mondható jo­gi keretei között 1437 és 1867 kö­zött állt fenn - az akkori Magyar­­ország és benne Erdély egyik jól körülhatárolható egysége volt - így kezdődik a könyv, mintegy kaput nyitva Székelyföldre törté­nelmileg, földrajzilag és néprajzi­ig. A szerző szándéka szerint ki­vételes dokumentum kerül az ol­vasóhoz: korszerű útirajz a székekről, amelyet az Erdélybe utazók számára mintegy kötelező olvasmányként ajánl. Csaba királyfi mondájától a cse­­refalvai ünneprontók történetén át a Gyilkos-tó legendájáig szinte valamennyi ismert és kevésbé is­mert székely históriát felelevení­ti a könyv, de ugyanígy megis­mertet minket a valaha élt való­ságos legendák mindegyikével: ír egyebek közt Orbán Balázsról, Székely Mózesről és Benedek Elekről - egyszóval (majdnem) mindenkiről, aki Székelyföld tör­ténelmében szerepet játszott. És akkor még nem is szóltam a köz­bevetett egyéb történetekről, de legfőképp a kihagyhatatlan gó­­béságokról. Mert az például tud­ni való, hogy a legtöbb góbé és oldalukon a legtöbb nyakas asz­­szony a Felcsíkhoz tartozó Csík­madarason él. Innen való az aláb­bi történet: „Csíkmadarason ki­hirdetik az új, szigorú rendsza­bályt: aki éjfél után lármázva vagy dalolva megy haza, szigo­rúan megbüntettetik. Másnap éjjel a falu őre hallja ám, hogy valaki hangos kurjon­­gatással ballag végig a falu főutcáján. Odalép hozzá, s szigo­rúan elősorolja neki az új rendele­tet. De a részeg mosolyogva csak ennyit mondott: - De hát ki mondta, hogy én ha­za megyek? Hiszen ide indultam csak­­ a másik kocsmába...” Szerintem a Székely legendári­umot annak is érdemes megis­mernie, aki most éppen nem uta­zik Székelyföldre. Ha elolvassa, úgyis kedvet kap egy erdélyi uta­záshoz. Emesmester SZÉKELYFÖLDI LEGENDÁRIUM

Next