Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
2004-06-24 / 25. szám
www.magyarforum.hu XVI. évfolyam, 25. szám____________________________KÖZÉLETI HETILAP 2004. június 24. Izrael cionista elitje szorgalmazta a szellemileg betegek kasztrálását, a szegények sterilizálását és a legkiválóbbnak ítélt zsidók szaporodásának elősegítését. (9. oldal) 3 fogcsikorgatva hirdetem, nem ért véget a küzdelem! (Wass Albert) A román szocialisták célja, hogy Corneliu Vadim Tudor fasisztoid pártját demokratikussá maszkírozva juttassák be az Európai Parlamentbe. (11. oldal) 247 FORINT Kovács Ákos: Az korunk legnagyobb hibája, hogy minden szemétséget meg lehet magyarázni. A megmagyarázások korában élünk. A feladat: önmagunkat rendbeszedni. (13. oldal) A MKÉP elnöksége és elnöke köszöni a szavazatit Még a legegyszerűbb ember is nehezen emészti meg, ha olyanok beszélnek neki szolidaritásról, szerénységről, akik tisztességtelenül szereztek milliárdokat. (4. oldal) Van-e tovább? Szándékosan kérdeztem úgy, hogy van-e, nem pedig azt, hogy hogyan, mert a június 13-a óta kialakult helyzetben a van-e az elsődleges kérdés, a hogyan csak másodlagos. Akik szívvel-lélekkel csinálták ezt a pártot, szembesülve a 2,35 százalékos, mindösszesen 72 ezer főre redukálódott szavazótáborral, lehetetlen, hogy kikerülhessék az örök hamleti kérdést: érdemes ezt tovább csinálni, vagy fejezzük be? Ennek a kérdésnek a feszegetése vitathatatlanul indokolt, látszólag logikus, valójában ostoba. Ostoba azért, mert azonnal visszakérdez az, aki eddig is a MIÉP eredményességén munkálkodott: ugyan már, mi az, hogy érdemes? Érdemes-e folyni a folyónak, érdemes-e esni az esőnek, felkelni, majd lenyugodni a napnak, érdemes-e tavasszal előbújnia a hóvirágnak, ősszel meg a krizantémnak? Mitől érdemes az, ami érdemes, és mikor válik érdektelenné? Akkor, amikor 2,35 százalékra csökken a népszerűsége? Az események megtörténnek, úgy, ahogy történniük kell, függetlenül attól, hogy hányan tapsolnak nekik. A nemzeti radikalizmus a teremtett világ egyik legrejtélyesebb és legszentebb struktúrájának, a nemzetnek az élni akarását és védelmét szolgálja. Eleve indifferens, mi több, komikus azt kérdezni, hogy érdemes-e ez a szolgálat. Ha valaki mégis nemmel felelne rá, azt javaslom neki, ezentúl ne fárassza magát a levegővétellel, azt sem érdemes. Aztán itt van a kérdés drámai része: „vagy fejezzük be?” Isten rá a tanúm meg kitartó munkatársnőm, Erika, hogy milyen régen és milyen sokszor befejeztem volna már magam is, mert néha a fáradtság, a csak csurranó-cseppenő, vagy teljesen el is maradó eredményesség, az egy helyben topogás nagyon le tudja taglózni az embert. Csakhogy a nemzeti radikalizmus a természet azon parancsai közé tartozik, miket Isten nem enged befejezni. Még csak szüneteltetni sem. Azt gondolom, ezt a szolgálatot csak az tudja befejezni, aki el se kezdte igazán. A nemzeti radikalizmus mindig létezett és létezni fog: Petőfi, Istóczy, Ady, Bartha Miklós, Szabó Dezső, Németh László, Bajcsy-Zsilinszky, Prohászka Ottokár, Márton Áron mondták, hirdették, terjesztették, üvöltötték, amíg erejük engedte, amíg a szívük dobogott. Közülük csak egy, Bajcsy-Zsilinszky próbálkozott pártalapítással, és nagyszerű álmának, a Nemzeti Radikális Pártnak könyv alakban megjelent programja akár a MIÉP programja is lehetne, igazolva egyben, hogy a nemzeti radikalizmus egy és ugyanaz marad a változó időben. Azt viszont nem árt tudnunk, hogy Bajcsy-Zsilinszky pártja sosem volt különösebben tömegpárt, és nagyot bukott. Ezt a látszólagos ellentmondást valójában könnyű megmagyarázni: csak a radikális eszme halhatatlan, az őt hordozó párt lehet esendő és kiszolgáltatott. (Folytatás az 5. oldalon) A MIÉP nagygyűlése 2004. március 15-én, a Hősök terén Évente hat balatonnyi terület válik sivataggá a Földön Környezetvédelmi konferencia Brazíliában, június 21-25. Ijesztő ütemben sivatagosodik bolygónk: évente 3600 négyzetkilométer - hat balatonnyi terület! - válik terméketlen területté, ami az ott élőket elvándorlásra, a városokba áramlásra készteti - áll az ENSZ minap közzétett közleményében. A Föld felszínének egyharmadát fenyegeti az elsivatagosodás veszélye: a leginkább veszélyeztetett térségek a Szahara és a kínai Góbi-sivatag alatti területek. Az elkövetkező ötven évben Spanyolország területének 31 százaléka válhat sivataggá. Kína 1950 óta egy Magyarország nagyságú termőterületet vesztett el - mutatott rá a világszervezet közleménye annak kapcsán, hogy a héten 10. évfordulóját ünnepli az a konvenció, amelyet az elsivatagosodás elleni küzdelem jegyében írtak alá. Az erőfeszítések ellenére az elsivatagosodást nem sikerült megállítani, sőt az 1970- es évek óta sokkal erőteljesebb a folyamat. A környezeti katasztrófa oka az erdőirtásos gazdálkodás, a területek elmocsarasodása, a vízkészletek túlzott felhasználása, valamint a népességrobbanás. 1990 közepe és 2000 között évente 3600 négyzetkilométer terület vált sivataggá. Az 1980-as években ez a szám még 2200, a hetvenes években pedig 1600 négyzetkilométer volt. 2025-re Afrika megművelhető területeinek kétharmada, Ázsia egyharmada, valamint Dél-Amerikáénak egyötöde sivataggá válik. - Körülbelül 135 millió ember lesz kénytelen elvándorolni a terméketlen területekről, ez Franciaország és Németország együttes lakosságának felel meg. - Természetesen a legveszélyeztetettebbek a sivatagokat körülölelő területek, így a kínai Góbi-sivatag és az afrikai Szahara körzete. A lakosság növekedésével a veszélyeztetett területeken növekszik a feszültség: a fákat kivágják tüzelőnek, a legelőket túllegeltetik, a megművelhető területeket túlhasználják, a víz egyre szűkösebb és koszosabb lesz. Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban a parti települések „lenyelik” a vizet, az ország belső részén egyre nehezebbé válik a földművelés. A belső területekről fokozatosan elvándorolnak majd a családok. Bár az időjárástól függően, lesznek jobb és rosszabb évek, de a folyamat nem visszafordítható, a sivatagok lassan tovaterjednek -véli az ENSZ. Közvetlen ivóvíz-kitermelésre a Földön föllelhető összes víznek alig 0,307 százaléka alkalmas, és ebben a mennyiségben benne vannak a felszíni vizek, a folyók, a tavak édesvizei, de még a felső rétegvizek is. Több mint egymilliárd ember él úgy, hogy nincs biztosítva számára a rendszeres ivóvíz. 2,2 millió ember hal meg olyan betegségektől, amelyeket a tisztítatlan ivóvíz okoz. Ez a szám 2025-re megduplázódhat. A múlt év nyarán például Szicíliában nem lehetett vízhez jutni, még palackozott formában is hiány volt belőle. 2032-ig a Föld felszínének három százalékát fedi majd beton, népességének több mint fele aszályokkal küszködik, a maradék földterület és az állatok 70 százalékának fennmaradása veszélyben van, és 16 milliárd tonna szén-dioxid kerül a levegőbe évente. (www. nationalgeographic.hu nyomán)