Magyar Fórum, 2004. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

2004-06-24 / 25. szám

www.magyarforum.hu XVI. évfolyam, 25. szám____________________________KÖZÉLETI HETILAP 2004. június 24. Izrael cionista elitje szorgalmazta a szellemileg betegek kasztrálását, a szegények sterilizálását és a legkiválóbbnak ítélt zsidók szaporodásá­nak elősegítését. (9. oldal) 3 fogcsikorgatva hirdetem­, nem ért véget a küzdelem! (Wass Albert) A román szocia­listák célja, hogy Corneliu Vadim Tudor fasisztoid pártját demokratikussá maszkírozva jut­tassák be az Euró­pai Parlamentbe. (11. oldal) 247 FORINT Kovács Ákos: Az korunk legnagyobb hibája, hogy minden szemétséget meg lehet magyarázni. A meg­magyarázások korában élünk. A feladat: önmagunkat rendbeszedni. (13. oldal)­­ A MKÉP elnöksége és elnöke köszöni a szavazatit Még a legegyszerűbb ember is nehezen emészti meg, ha olyanok beszélnek neki szolidaritásról, szerénységről, akik tisztességtelenül szereztek milliárdokat. (4. oldal) Van-e tovább? Szándékosan kérdeztem úgy, hogy van-e, nem pedig azt, hogy hogyan, mert a június 13-a óta kialakult helyzetben a van-e az elsődleges kérdés, a hogyan csak másod­lagos. Akik szívvel-lélekkel csinálták ezt a pártot, szembesülve a 2,35 százalékos, mindösszesen 72 ezer főre redukálódott szavazótáborral, lehetetlen, hogy kikerül­hessék az örök hamleti kérdést: érdemes ezt tovább csinálni, vagy fejezzük be? Ennek a kérdésnek a feszegetése vitatha­tatlanul indokolt, látszólag logikus, való­jában ostoba. Ostoba azért, mert azonnal visszakérdez az, aki eddig is a MIÉP ered­ményességén munkálkodott: ugyan már, mi az, hogy érdemes? Érdemes-e folyni a folyónak, érdemes-e esni az esőnek, felkel­ni, majd lenyugodni a napnak, érdemes-e tavasszal előbújnia a hóvirágnak, ősszel meg a krizantémnak? Mitől érdemes az, ami érdemes, és mikor válik érdektelenné? Ak­kor, amikor 2,35 százalékra csökken a nép­szerűsége? Az események megtörténnek, úgy, ahogy történniük kell, függetlenül at­tól, hogy hányan tapsolnak nekik. A nem­zeti radikalizmus a teremtett világ egyik legrejtélyesebb és legszentebb struktúrájá­nak, a nemzetnek az élni akarását és védel­mét szolgálja. Eleve indifferens, mi több, komikus azt kérdezni, hogy érdemes-e ez a szolgálat. Ha valaki mégis nemmel felelne rá, azt javaslom neki, ezentúl ne fárassza magát a levegővétellel, azt sem érdemes. Aztán itt van a kérdés drámai része: „vagy fejezzük be?” Isten rá a tanúm meg kitartó munkatársnőm, Erika, hogy milyen régen és milyen sokszor befejeztem volna már magam is, mert néha a fáradtság, a csak csurranó-cseppenő, vagy teljesen el is ma­radó eredményesség, az egy helyben topo­­gás nagyon le tudja taglózni az embert. Csakhogy a nemzeti radikalizmus a termé­szet azon parancsai közé tartozik, miket Isten nem enged befejezni. Még csak szü­neteltetni sem. Azt gondolom, ezt a szolgá­latot csak az tudja befejezni, aki el se kezdte igazán. A nemzeti radikalizmus mindig lé­tezett és létezni fog: Petőfi, Istóczy, Ady, Bartha Miklós, Szabó Dezső, Németh Lász­ló, Bajcsy-Zsilinszky, Prohászka Ottokár, Márton Áron mondták, hirdették, terjesz­tették, üvöltötték, amíg erejük engedte, amíg a szívük dobogott. Közülük csak egy, Bajcsy-Zsilinszky próbálkozott pártalapí­tással, és nagyszerű álmának, a Nemzeti Radikális Pártnak könyv alakban megje­lent programja akár a MIÉP programja is lehetne, igazolva egyben, hogy a nemzeti radikalizmus egy és ugyanaz marad a válto­zó időben. Azt viszont nem árt tudnunk, hogy Bajcsy-Zsilinszky pártja sosem volt különösebben tömegpárt, és nagyot bukott. Ezt a látszólagos ellentmondást valójában könnyű megmagyarázni: csak a radikális eszme halhatatlan, az őt hordozó párt lehet esendő és kiszolgáltatott. (Folytatás az 5. oldalon) A MIÉP nagygyűlése 2004. március 15-én, a Hősök terén ­ Évente hat balatonnyi terület válik sivataggá a Földön Környezetvédelmi konferencia Brazíliában, június 21-25. Ijesztő ütemben sivatagosodik bolygónk: évente 3600 négyzetkilométer - hat bala­tonnyi terület! - válik terméketlen terület­té, ami az ott élőket elvándorlásra, a váro­sokba áramlásra készteti - áll az ENSZ mi­nap közzétett közleményében. A Föld felszínének egyharmadát fenye­geti az elsivatagosodás veszélye: a legin­kább veszélyeztetett térségek a Szahara és a kínai Góbi-sivatag alatti területek. Az elkövetkező ötven évben Spanyolor­szág területének 31 százaléka válhat siva­taggá. Kína 1950 óta egy Magyarország nagyságú termőterületet vesztett el - muta­tott rá a világszervezet közleménye annak kapcsán, hogy a héten 10. évfordulóját ün­nepli az a konvenció, amelyet az elsivatago­sodás elleni küzdelem jegyében írtak alá. Az erőfeszítések ellenére az elsivatagoso­­dást nem sikerült megállítani, sőt az 1970- es évek óta sokkal erőteljesebb a folyamat. A környezeti katasztrófa oka az erdőirtásos gazdálkodás, a területek elmocsarasodása, a vízkészletek túlzott felhasználása, vala­mint a népességrobbanás.­­ 1990 közepe és 2000 között évente 3600 négyzetkilométer terület vált sivataggá. Az 1980-as években ez a szám még 2200, a het­venes években pedig 1600 négyzetkilomé­ter volt.­­ 2025-re Afrika megművelhető területei­nek kétharmada, Ázsia egyharmada, vala­mint Dél-Amerikáénak egyötöde sivataggá válik. - Körülbelül 135 millió ember lesz kény­telen elvándorolni a terméketlen területek­ről, ez Franciaország és Németország együttes lakosságának felel meg. - Természetesen a legveszélyeztetetteb­bek a sivatagokat körülölelő területek, így a kínai Góbi-sivatag és az afrikai Szahara körzete.­­ A lakosság növekedésével a veszélyez­tetett területeken növekszik a feszültség: a fákat kivágják tüzelőnek, a legelőket túlle­geltetik, a megművelhető területeket túl­használják, a víz egyre szűkösebb és koszo­sabb lesz.­­ Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban és Görögországban a parti települések „lenyelik” a vizet, az ország belső részén egyre nehezebbé válik a föld­művelés. A belső területekről fokozatosan elvándorolnak majd a családok. Bár az időjárástól függően, lesznek jobb és rosszabb évek, de a folyamat nem vissza­fordítható, a sivatagok lassan tovaterjednek -véli az ENSZ. Közvetlen ivóvíz-kitermelésre a Földön föllelhető összes víznek alig 0,307 százaléka alkalmas, és ebben a mennyiségben benne vannak a felszíni vizek, a folyók, a tavak édesvizei, de még a felső rétegvizek is. Több mint egymilliárd ember él úgy, hogy nincs biztosítva számára a rendszeres ivóvíz. 2,2 millió ember hal meg olyan be­tegségektől, amelyeket a tisztítatlan ivóvíz okoz. Ez a szám 2025-re megduplázódhat. A múlt év nyarán például Szicíliában nem lehetett vízhez jutni, még palackozott for­mában is hiány volt belőle. 2032-ig a Föld felszínének három száza­lékát fedi majd beton, népességének több mint fele aszályokkal küszködik, a mara­dék földterület és az állatok 70 százaléká­nak fennmaradása veszélyben van, és 16 milliárd tonna szén-dioxid kerül a levegőbe évente. (www. nationalgeographic.hu nyomán)

Next