Magyar Fórum, 2004. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
2004-11-11 / 45. szám
2004. november 11. A káosz ideje Az előző átkos sem volt a szegényebb népréteg számára anyagilag tökéletes, volt szegénység és hajléktalanság is, de a jelenlegi vadkapitalizmusra jellemző nyomor nem volt. Legalább stabilak voltak az árak, az egészségügyi személyzet és a méregkeverő tablettások sokkal kevésbé voltak pénzéhesek, mint a jelenlegi átkosban. Szégyen, hogy egy miniszterelnöknek szinte könyörögni kelljen a gyógyszergyártóknak: ne emeljék folyamatosan az árakat. Most, akinek nincs, vagy kevés a pénze, csak bizalmatlanul, vagy egyáltalán nem mehet orvoshoz, pláne kórházba! Még a legszegényebb, sőt a jövedelem nélküli állampolgár is, minden falat kenyér után is, hatalmas áfát köteles fizetni! Az egyre mélyebb szegénységbe, sőt nyomorba taszított, kizsákmányolt nép, tehetetlen préda a tőkés államgépezetben! Íme, itt van (megint!), a kilátástalan helyzetűek, a pesti hidakról leugráló öngyilkosok gyalázatos ideje! A vadkapitalista rendszer beteg, a káosz, anarchia jellemző rá, a népből földönfutó csőcseléket csinál! Mi lenne, ha az egész kormánypáternoszterben akadna egyetlenegy józanul gondolkodó ember, aki ki merné mondani, hogy ő a magyar nép nem rosszul fizetett alkalmazottja, és kenyéradó gazdájának az érdekeit akarja szolgálni, még annak árán is, hogy megorrolnak rá a nemzetközi kapitalizmus pénzügyi központjában? Szabó Jenő Szombathely Az utolsó sor Lendületben az ország. Valóban nagy lendülettel magánosítanak egymás között az MSZP-SZDSZ-es elvtársak, minden vagyont, ami még a magyar nép közös tulajdonában megmaradt. Küldetésük van. Hálából a vértelen rendszerváltásért, meg kell mutatniuk, hogy a „párt” kiszolgálása után a globalizációs tőkét is hűséggel kiszolgálják. Egykoron Rothschild, a milliárdos bankár kijelentette, hogy Európán van egy lakat, amit le kell verni. Ezt úgy hívják, hogy nemzeti érzés. Ennek jegyében törekednek a globalizációs pénzvilág urainak utasítására a fiatalságunk magyarságtudatának, hazaszeretetének megszüntetésére, nyelvünk rontására. Mintegy két éve, egy Kossuth rádióbeli „betelefonálós” műsorban elszólta magát Bauer Tamás, akkori képviselő úr, hogy minek kell Magyarországon a cégtáblákat a „divatos” angol mellett magyarul is kiírni, hiszen itt ötven év múlva úgyis mindenki angolul beszél. Minek ide nyelvtörvény. Úgy látszik, sokan hallgathatták ezt a műsort, mert nem is lett ő többé képviselő! Az elvtársak legszívesebben az egész magyarságot megszüntetnék, egy kozmopolita régióvá zsugorítanák az egész nemzetet, azért nem támogatják a tervezett kettős állampolgárság intézményét, a visszahonosítás lehetőségét, mert az meggátolná aljas törekvésüket. A tankönyvkiadót is magánosítani akarják, hogy meglegyen a lehetőség arra: a történelem tanításából fokozatosan kimaradjon magyarságunk története, irányítani lehessen, hogy mit ne tanuljon többé ifjúságunk. Talán még a honfoglalásunkat is elhallgatják, azt hazudják majd, hogy tulajdonképpen úgy szivárogtunk a Kárpát-medencébe, mint tudjuk, a románok egykoron Erdélybe. Az általános hadkötelezettséget is meg akarják szüntetni. A magyar fiatal ne tanulja meg a legegyszerűbb fegyverek kezelését sem, hátha kitör valami az elvtársak ellen, hisz ott a figyelmeztető példa, 1956, ami megmutatta, hogy az egykori katonaviselt fiatalok milyen jól lőttek a megszálló ruszkikra és az ávósokra... Mindent magánosítanak az elvtársak, nehogy valami megmaradjon az eljövendő nemzeti érzelmű jobboldali kormányoknak. Azok teljesen ki legyenek szolgáltatva a globalizációs tőkének. De nem így lesz, elvtársak! A magyar nép már torkig van a sok hazudozással, hamis ígérgetésekkel. Nem fogják a jövő generációt, unokáinkat hatalmas banki kölcsönök felvételével évtizedekre kamatrabszolgává tenni, csupán azért, hogy még egy ideig a nyakunkon ülhessenek. Ez az utolsó sörük, elvtársak. Záróra! Horváth Rudolf Berlin Magyar FőriíM Lapunkban esetenként - a levélírók kívánságát tiszteletben tartva - teljes név és cím nélkül is közreadunk véleményeket. A levélírók adatait nyilvántartjuk, de azokat szerkesztőségünk csak hivatalos megkeresésre adja ki. Névtelen vagy nem azonosítható névvel, címmel ellátott küldeményekkel szerkesztőségünk nem foglalkozik. Megfejtés A 42. számunkban megjelent rejtvény megfejtése: A MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY, MEGSZŰNIK A JOG ÉS BELÁTÁS. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyert: Nagy Éva, Törökbálint Ecsenyi Erzsébet, Budapest Viczai Orsolya, Dunaújváros Varga István, Pilisvörösvár Szabó Mária, Tiszabábolna Nyereményüket postán küldjük el. Alkalmas vagyok! Ne haragudjon, megismételné?... Akkor jól hallottam. Nem vagyok alkalmas az állásra? Hogy mondhat ilyet? Jó, igaz, nem orvosi, hanem vendéglátós diplomám van, de ez még nem lehet kizáró ok egy sebészfőorvosi állásnál. A vendéglőben is mindig én helyettesítem a Gyula bá’t, ha szabadságra megy, vagy ha beteg. Ugyanúgy tudom bontani akár a disznó-, akár a marhahúst, mint ő. Soha semmilyen gond ebből még nem volt. És ez már évek óta így van, tehát gyakorlatom is van. Meg különben is - ahogy a pályázatomban is leírtam -, szakértőként pár orvost még magam mellé vennék, akik majd segítenek a munkámban. Higgye el, menni fog a dolog. Nem értem, miért ilyen csökönyös. De én benne vagyok abban is, hogy még egyszer átgondolja a döntését, és holnap majd visszajövök egy újabb egyeztetésre. Nem? Hát, ezek után meg kell mondanom, hogy ilyen elutasításra nem számítottam, és azt is, hogy ez a viselkedés egyáltalán nem EU-konform. Illetékes helyen panasszal fogok élni. EU-biztosnak - akármilyen szakterületen - megfelelnek, de a maguk vacak kórházában főorvosnak meg nem? Kész röhej! Keszthelyi István Budapest 17 A Magyar Fórum Kiadóhivatalának ügyfélfogadási ideje: hétfőtől csütörtökig 8.30-15.30 óráig, pénteken 8.30-13.30 óráig (Budapest IX., Ráday u. 32., 14.) A tónussal jelölt sorok megfejtését kérjük beküldeni levelezőlapon november 18-ig. Címünk: Magyar Fórum szerkesztősége, 1464 Budapest, Postafiók 1591. A helyes megfejtést beküldők között öt könyvet sorsolunk ki.