Magyar Fórum, 2005. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
2005-05-12 / 19. szám
, édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária. A jelenés szépséges Asszonya azt kérte tőlük, hogy a következő hat hónapban 13-án, ugyanebben az órában jöjjenek ide, ahol ismét megjelenik nekik. Három ártatlan, tisztalelkű pásztorgyermeket választott ki az Ég, hogy általuk felszólítsa a világot megtérésre, imára és engesztelésre az emberiség megmentése érdekében. Kr. Pünkösd A pünkösd egyházunknak a húsvét utáni legrégibb ünnepe. Görögül Pentekoszénak nevezték, ami ötvenediket jelent, utalva arra, hogy a húsvétot követő 50. napon ünnepeljük. Pünkösd a Szentlélek megjelenésének és kiáradásának ünnepe, az Egyház születésnapjának is nevezzük. A Szentlélek hivatalosan is birtokba veszi az apostolok szívét. Felruházza őket azokkal a képességekkel - az értelem világosságával, a cselekvés bátorságával -, amelyek olyannyira szükségesek voltak ahhoz, hogy a Krisztus által alapított Egyház megindulhasson és teljesíthesse a reábízott küldetést. A Szentírás fölértékelése, az Eucharisztia ünneplése, a szeretetszolgálat erősödése és az istentelen világ csődje, mind-mind azt jelenti, hogy a jövő útja csak a Szentlélek által kijelölt úton érhető el. Magyarországon csakúgy, mint Európa számos országában, a pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény, illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A Római Birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa. (Forrás: unnep.hu) ipar 12. oldal __________ ______ . ___... __ ............ . - 1?nrn?TT PWQFr 1|Ai. IMF || INDEPENDENCE V J*. - V • I .■»«** * - :[iEHrtriiiii**r1fii«iEi..... 0IL.2 Belföld Külföld Európai Unió Gazdaság Sajtószemle Kultúra Régiók hírei Magyar Tükör Sport Vallás Tudomány Linktár Archívum Repesz Olvasói levelek Melódia Májusi litánia „Néked ajánljuk, Szűzanyánk, / A legszebb hónap alkonyát. / Ezer nép híven zengi ma: 10 Üdvözlégy, Mária!” Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban. A „litánia” kifejezés a görög „litaneuló” - könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A loretói litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert „loretói litánia” a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től (mások szerint már 1400-tól) minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretóban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette. VII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a „loretói litániát” rendelte el. XII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Pius, VI. Pál és II. János Pál pápák. (Forrás: ujember.hu) A FATIMAI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA Fatima kicsiny portugál falu, Leiria püspökségben, Lisszabontól 130 kilométernyire. Ebben az eldugott, jámbor kis fészekben élt a fatimai csoda három egyszerű kis látnoka. Francisco Márta kilenc, húga, Jacinta Márta hét, Lucia dos Santos unokanővérük pedig 10 éves volt. A három gyermeket előző évben többszöri megjelenés során egy angyal már jól előkészítette a természetfölötti világgal való találkozásra, amikor 1917. május 13-án, vasárnap délben a szokásos rózsafüzér elmondása után, az Iria völgyben levő sziklatölgy fölött megjelent nekik az Úr Jézus Csokonai Vitéz Mihály: Tempefői (Tatabányai Jászai Mari Színház) Csokonai Vitéz Mihály 1793 májusában írt levelében „igen alázatosan” arra kéri a pesti színjátszókat, hogy válaszoljanak ajánlatára: tud nekik küldeni 16 lefordított színdarabot és egy eredetit is. Ez utóbbi nem más, mint a készülőfélben lévő darabja, A méla Tempefői, amelynek ezt a szállóigévé vált alcímet adta: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban.” Első drámája volt ez a nemzeti játék formába öntött szatíra. Műfaját és mondanivalóját az előbb említett levelében a szerző így határozta meg: „Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai iránt.” Bár Csokonai nem járt még Pesten, lélekben azonosul hősével. A megaláztatások, amiken Tempefői öt felvonáson keresztül átmegy, egyelőre még nem, csak később történnek meg vele. Ezt az akkori tipikus magyar költősorsot kebelbeli barátja, Földi János elbeszéléseiből ismerte. A végzet fintora, hogy jóformán beteljese-dett rajta mindaz, ami Tempefőinek osztály- részéül jutott, sőt a sors szeszélye folytán az élet még rá is licitált minderre. Utólag ezt jövendölésnek is vélhetjük, persze Csokonainak eszébe sem jutott, hogy a hányattatásokon, amiken hőse átbukdácsol, azokon majd saját maga is át fog esni. Ezt a drámát Csokonai inkább figyelmeztetésnek szánta, de hát a váteszek már csak ilyenek, előre látják a dolgok menetének alakulását. A méla Tempefői bámulatosan gazdag mű. Olyannyira, amennyire csak egy első darab lehet, amibe ifjú szerzője mindent belead. Nem is remélhette, hogy talál rá kiadót, halála után két évvel, 1807- ben jelent meg Debrecenben. Minden szereplőnek „beszélő neve” van: a kutyákért élő-haló úriembert Koppóházynak, a vége-hossza nincs klapanciákat szavaló fűzfapoétát Csikorgónak, a pipát a literatúránál többre tartó parlagi sznobot Sertepertinek nevezi. De van benne Fegyverneki, Iroványi, Tökkolopi is, akik egy-egy típust jelenítenek meg. Ezeket a hibáikban és bűneikben rögzült mellékalakokat igazi szatírai vénával, hidegen, kívülről, egyszersmind pompás, csípős humorral jellemzi Csokonai. Tempefői erős lélekkel viseli el a csapásokat és a megbotozással járó fizikai fájdalmakat. Teheti, mert a mű végére kiderül, igazából nem is olyan éhenkórász, ugyanis nem más, mint egy rangrejtve járó előkelő úr, aki csupán egy homályosan megfogalmazott ok miatt kényszerül a nincstelen poéta bőrébe bújni. Mivel Csokonai a drámát nem fejezte be, ez a titok nem derül ki. A méla Tempefői premierjére irgalmatlanul sok időt, közel másfélszáz évet kellett várni. 1938. április 28-én volt az ősbemutatója az Erzsébetvárosi Színházban, és a teátrumok azóta sem vívnak életrehalálra szóló küzdelmet a felújítás lehetőségéért. Rádiójáték formájában ugyan többször is sugározta a Kossuth rádió, de a színrevitel valahogy mindig elmaradt. A tatabányai Jászai Mari Színház viszont megtörte a jeget: az idén, február 25-én műsorára tűzte a darabot, és a Vidéki Színházak Találkozója alkalmával a pesti közönség is megnézhette a Merlin Színházban. Koltai M. Gábor és Sediánszky Nóra ehhez a produkcióhoz nemcsak A méla Tempefői anyagát használta föl, hanem más Csokonai-szövegeket is. A címet is egyszerűsítették Tempefőire. Ezekre a beemelésekre nemcsak azért volt szükség, hogy befejezzék, kerek egésszé tegyék ezt a háromnegyedig kész művet, hanem azért is, mert így kitágítják a mondanivalóját, és a mindenkori magyar költősors szimbólumává emelik. Ebben a Tempefőiváltozatban egy korokon átívelő, tipikus magyar költőutat láthatunk. Értékes műalkotásokat létrehozó alkotóink ezen a nélkülözésekkel teli úton mind egy szálig végigmennek: nem ismerik fel és el a tehetségüket, viszont az aznapi követelményeket szem előtt tartó fűzfapoétákat, meg a közönség igényét-inkább igénytelenségét - készségesen kiszolgáló verselőket megbecsülik. Mindig voltak és lesznek ügyes rímfaragók, akik pazarul megélnek az irodalomból, kitüntetik, körberajongják őket, akik pedig nem hajtanak fejet a múló divat előtt, azoknak fölkopik az álluk, és olyan szegények maradnak, mint a templom egere. A darab főhősének, Tempefőinek 24 óra leforgása alatt kell összeszednie azt a jelentős összeget, amivel a nyomdásznak tartozik, mert ha nem tudja kiegyenlíteni a számlát, akkor az adósok börtönébe kerül. Számtalan barátja van, de egyikük sem segít rajta. Jelképes az is, hogy a címszereplőt játszó Menszátor Héresz Attilát ugyanabban a fekvő pózban találjuk a mű elején és a darab végén is, ugyanis nincs megoldás a mindenkori tempefőik súlyos gondjára: az igazgyöngyöt a sárba tiporjuk, a bizsut pedig az egekig magasztaljuk. Az értéket nem a helyén kezelő, értékválságban szenvedő korokban minden afelé löki az embert, hogy csupán könnyen emészthető szellemi táplálékot fogyaszszon, és csak azt lássa: a törtetők érvényesülnek. A Jászai Mari Színház tagjai derekasan helytállnak, nemcsak a főhőst, hanem az epizódszerepeket alakító színészek, így Janicsek Péter, Dióssi Gábor, Zborovszky Andrea, Moldvai Kiss Andrea, Poroszlay Gergő, Honti György, Szabó Zola és Chován Gábor is nagyszerű teljesítményt nyújt. Mindannyian humorosan formálják meg azokat a karaktereket, amiket Csokonai megalkotott. Ennek a Tempefői feldolgozásnak az a legfőbb erénye, hogy azt a szókimondó és epés vádat, amit Csokonai megfogalmazott a 16-17. században tapasztalható hazai műveltségi állapotok riasztó mivolta, meg a nemességnek, vagyis a mindenkori vezető rétegnek a költészet és kultúra művelői iránt tanúsított barbár megvetése és cinikus szűkmarkúsága ellen, ezt a - sajnos - máig érvényes üzenetet korokon át tudja vinni. Dr. Petővári Ágnes ! A mellékletben megjelent írásokat a Függetlenség szerkesztősége válogatta Függetlenség - A szellemi önvédelem lapja 1 . - . ... .. I