Magyar Fórum, 2005. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
2005-09-22 / 38. szám
2005. szeptember 22. A Magyar Út szél kíván lenni felemelkedésünk vitorlájában Kalocsa A Magyar Igazság dikrét Pártja Bács-Kiskunn megyei szervezete 2005. október 1-jéin, szombaton 10 órát kezdettel egész napos megyei, találkozót rendez Kalocsán, a Művelődési Központban (Kalocsa, Szent István király út 2-4.), melynek keretében 10 órai kezdettel a Rend programja címmel lakossági fórumot tart Csurka István, a MIÉP elnöke. Debrecen Október 7-én, pénteken délután 5 órakor a MIÉP székházának (Piac u. 5.) vendége Csurka Dóra, a „Telekitől Gyurcsányig” c. tanulmány szerzője. Fórumot tart Csurka István, a MIÉP elnöke. **# Győr Október 14-én, pénteken délután 5 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Árpád u. 42.) Csurka István tart előadást. Előtte 16.30-kor sajtótájékoztató. Rendezvény A Ravasz László Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves Családját a Szabadság téri Hazatérés református templom Szabó Dezső Színházában (Budapest V. Szabadság tér 2.) 2005. szeptember 29-én, csütörtökön este 6 órakor RAVASZ LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE címmel tartandó ünnepi emlékestre, a kolozsvári professzor és dunamelléki püspök életművére és halálának 30. évfordulójára emlékezve. Az ünnepi műsorra családtagjaival együtt szeretettel várjuk. Dr. Hegedűs Lóránt püspök, a Ravasz László Egyesület elnöke Közlemény Tájékoztatóm Önöket, hogy a B. A. Z. megyei és miskolci MIÉP-Iroda nyitva tartása megváltozott, 2005. szeptember 1-től a következő időpontokban tartunk irodai ügyeletet. Hétfő 8.00-12.00 Kedd 16.00-18.00 Szerda 8.00 -12.00 Péntek 16.30—17.30 Telefonszám: 46 / 509 - 650 Soltész Imre B. A. Z. megyei MIÉP-alelnök, Magyar Fórum Fájdalommal tudatjuk, hogy Kereki Albert (a XVII. kerületi MIÉP tagja) 63 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 24-én, szombaton 12 órakor, a XVII. kerület, Újlak utcai református templom altemplomában lesz, a református egyház szertartása szerint. 7 Alapítva: 1993 Aki előre látja, hogy mi lesz, az jós, aki előre tudja, az bölcs. Azért fontos ez a különbségtétel, mert bár borzongató szószerintiséggel valósul meg ezen az őszön mindaz, amit Csurka István tizenhárom évvel korábban, 1992 nyarán a Néhány gondolatban papírra vetett, a MIÉP elnökét mégsem tartom jósnak. Sőt, elárulom, Csurka István lenne az utolsó, akit arra kérnék, hogy magánéletileg jósoljon nekem - végtére is mire vannak a kávézaccos cigányasszonyok -, viszont ő az egyetlen, akinek hosszú és rövid távú társadalmi elemzéseit, politikai prognózisait feltétel nélkül elhiszem. Nem azért, mert hiszékeny vagyok, hanem mert mindig őt igazolja az idő: igazságait ellenfelei hangosan cáfolják, a történelem pedig csendben megvalósítja. Csurka nem jós, a jövő heti lottószámok, tervezett házasságunk kimenetele vagy egészségi állapotunk felől kár lenne faggatóznunk nála, de ha valakit a magyarság sorskérdései, a nemzet állagának diagnózisa és lehetséges terápiái érdekelnek, csakis őt ajánlhatom tiszta lelkiismerettel. Éppen azért, mert a jósláshoz nem ért, viszont szakértelme a leghitelesebbek közé soroltatik. S mert ő vezeti a MIÉP-et, pontosan ez az eltántoríthatatlan, befolyásolhatatlan, megvásárolhatatlan hitelesség adja meg a MIÉP politikai bukéját, és különbözteti meg minden más párttól. Vajon miféle magabiztosság vezette a kezét az MDF alelnökének 1992-ben, amikor ezt a néhány sort megfogalmazta: „Miközben a buta, öreg kommunisták odaragadtak a moszkvai fekete kalapokhoz, kucsmákhoz, a szemfüles KISZ KB-s reformkommunisták kisajátították maguknak a nyugati üzleti kapcsolatokat, s a bankszférával szoros szövetségre lépve olyan feltételeket teremtettek a magyar gazdaság számára és egyben a jövendő akármilyen magyar kormánya számára, amely semmiféle gyökeres gazdasági változást nem tett lehetővé.” Nem hiszem, hogy túl sok kommentárt igényel ma ez a mondat, amikor a multimilliárdos kormányfőt Gyurcsány Ferencnek hívják - igen, ő az a Gyurcsány elvtárs, aki korábban a KISZ KB megbízható tagja volt, aki megfelelt Kádárnak és Aczélnak -, a kancelláriaminisztert pedig Kiss Péternek, akit meghitt MSZP-s körökben, régi, enyhén raccsoló elvbarátai KISZ-elvtársként üdvözölnek. (És akkor nem szóltam még Baja elvtársról, a maga mozgalmas KISZ-múltjával, és még mozgalmasabb jelenével, és a többiekről, akik mind az KISZ édes-meleg almából ugrottak elő, és váltak a rendszerváltozás héroszaivá.) Vajon honnan lehetett már akkor ennyire biztos mindabban, amit mai tapasztalataink birtokában is csak megerősíteni tudunk: „Az 1989. június 16-i újratemetési szertartást mint a Kádár-korszak végét s a megszabadulás ünnepét élte meg a magyar társadalom. Az is volt. A közönség nem sokat törődött azzal, hogy kik a szónokok, honnan jöttek, mit csináltak eddig, mi közük van az egészhez. (...) Tudta-e mindenki, hogy a jövő politikai rendszerének alaphangját ütik meg a koporsók előtt szónoklók, s politikai és erkölcsi tőkéje csak annak lesz, akit ott maga előtt lát a tömeg és a tévéközvetítés révén az egész ország? Nem. Az emberek egyszerűen örültek, hogy mindez lehetséges. Amikor e sorok írója szót emelt, hogy Nagy Imre sírjánál már legalább ne az a Méray Tibor beszéljen, akinek koreai háborús hazudozásai, véresszájú kommunista magatartása, Szabad Népes működése visszatetsző volt minden későbbi disszidens vezeklése után is, akkor persze egyöntetűen rárontottak - és persze antiszemitának nyilvánították. (...) Vagyis minek készült az újratemetés a szerény jelentőségű hatodik koporsóval, amelyen a névtelen áldozatok előtt tiszteleghetett az ország? A reformkommunista átkötés napjának. ” (Emlékeztetnék rá, hogy az újratemetési ünnepség szervezéséből az MDF-et teljesen kizárták a reformkommunisták. Orbán Viktort odaengedték viszont, aki ezen a napon vált országosan ismertté, és azóta is az.) Vajon volt-e Csurkán kívül országos politikus, aki észrevette, hogy a rendszerváltás legelső szakaszában az SZDSZ irányából felhangzó szirénhangok teljesen és lényegileg azonosak Rákosi szalámizótaktikájával: „Kis János 1989 decemberében egy szombathelyi gyűlésen jelentette ki először, hogy az SZDSZ lehetőnek tartja a koalíciót az MDF-fel, ha az MDF megszabadul a jobboldalától, Csurkától. (...) Az MDF szétfűrészelése állandóan a kitűzött célok közt szerepelt. ” Lapozgatom a Néhány gondolatot, közben eltűnődöm, vajon volt-e felelős politikai vezető 1992-ben, aki - na nem nyilvánosan, kinyomtatva, de - legbelső, legtitkosabb merengései közben akárcsak ezekhez hasonló vagy némileg közelítő következtetésekre jutott: „(Az Antall-Tölgyessypaktum) megsemmisítette a magyarság (idegen) felismerő-képességét, elrejtette a privatizáció tűrhetetlen igazságtalanságait, segített viszszajátszani a magyar nyilvánosságot azoknak a kezére, akik a Kádár-Aczél-korszakban bitorolták, és végezetül lefegyverezte az MDF-et, s így azt bekerítették. ” (...) „Nem kell tovább a külföldi tapsokra várnunk, mert a külföld egyik része, a régi banki összeköttetések sugalmazására éppen a tehetetlenségnek és a lagymatagságnak tapsol, arra mondja rá, hogy demokratikus meg piacgazdasági, ami rablás. ” Lapozgatom ezt a lassan másfél évtizedes elemzést, és bámulom, hogy mennyire nem érintette az idő, nem öregszik, nem avul el. Mit nem adna Orbán, Gyurcsány vagy a gyorsreagálású Lendvai Ildikó, ha csak egyetlenegy olyan beszéde vagy cikke lenne 1992-ből, amit ma is vállalni lehet. Nekik a saját múltjuk csapdákkal teli ellenség, Csurkának megnyugtató szövetség. Ferge Zsuzsa professzor asszony érdekes számokat közölt a tévében: Magyarországon a pénz 40%-át az összlakosság 1 százaléka (kb. 100 ezer ember) mondhatja magáénak. Ezzel szemben az összlakosság 40 százaléka (kb. 4 millió ember) osztozik és vegetál a nemzeti javak 1 százalékán! Megdöbbentő, de valójában ismerős ez a statisztikai kimutatásokon tátongó olló, csakhogy eddig kizárólag afrikai thrillerkirályságok, közép- és dél-amerikai banánköztársaságok vonatkozásában hallottunk ilyesmiről. Lám, az MSZP/SZDSZ közös rágcsálóinak sikerült ide alázniuk hazánkat. MIÉP-esnek lenni nem politika, nem karrier, nem pártmegnyilvánulás, hanem küldetés. Mi kitartunk a felismert igazságok mellett akkor is, ha abból csak hátrányunk terem. Idealisták lennénk? Talán igen, de ma csak ennek az idealizmusnak van némi esélye arra, hogy megmentse Magyarországot a végső elsüllyedéstől. Az igazság, az erkölcs, de talán még az idő is nekünk dolgozik, az viszont már a mi ügyességünkön áll vagy bukik, hogy sikerül-e végre helyzetbe hozni a MIÉP-et, mert az igazság is csak akkor tud világba szökni, ha járul hozzá elegendő operatív erő, amely védi és ápolja. Befejezésül még egy idézet, igaz, ezt nem Csurka írta 1992-ben, hanem Ady közel száz évvel ezelőtt, 1906-ban: „Köszönje meg Magyarország az új hírnevét és becsületét annak a pár ezer embernek, akié ma Magyarország s annak a rendszernek, mely friss triumfusát most üli. ” Szőcs Zoltán Magyar Út Körök - Magyar Út Körök - Magyar Út Körök „Négy-öt magyar összehajol” MIÉP-esnek lenni küldetés