Magyar Fórum, 2007. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-04 / 1. szám

2007. január 4. Magyar Fer­íM „Orgazdának érezheti magát, aki csak verseinek »szépsé­gét« élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő parancstól. Annak teljesítésével válthatunk csak jogot, hogy hívének mond­juk magunkat; csak azok befogadásával, a szépség mellett a szellem átérzésével érthetjük igazán költeményeit is. Ez a követelménye és ismérve: ez a követelmény az ismérve a nagy költészetnek.” (Illyés Gyula) Petőfi Sándor művészete, életútja, személye és elvszerű magatartása nemzeti értékeink közé tartozik; nemzeti mitológiánk része immár több mint másfél évszázada. Számos verse (a hazáról, annak tájairól, az emberi kapcso­latokról és érzésekről, a forradalomról) benne él a ma­gyarság tudatában, műveltségünkben. Mindezekkel együtt és mindezeken túl, világszerte ismert és elismert költőnk. Munkásságában a kor legjelentősebb irodalmi és szellemi jelenségei fonódnak össze, alkotnak magas szin­tű egységet. Hamar túllépett a szentimentális almanach­­lírán. Költői világának szerves része lett a romantika, de annak szélsőségeit ugyancsak gyorsan elhagyta. Az egy­szerűség, a közvetlenség, a természetesség és a könnyed­ség párosult az ő verseiben magas fokú kifejezőkészséggel. A „korláttalan természet” (szabadság és természetesség) érvényesítésére törekedett minden szinten. Költészetét és sorsát a népért, a nemzetért, sőt az emberiségért való elhivatottság is alapvetően meghatározta. 1848. március 15. a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. „Ezt a napot Petőfi napjának nevezte a ma­gyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alat­ta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabad­sága ellenségeivel.” - emlékezett Jókai. Az eredetileg 19- ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hoz­ták előre március 15-ére. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált: a forradalom az ő lakásáról indult: Jókai, Bulyovszky, Vasvári Pál és Petőfi együtt gyalogolt át a Pilvax kávéházba. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője, Petőfi a Pil­vaxban, majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A Landerer-nyomda előtt már a nyomta­tott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a Múzeum előtti nép­gyűlés, a Városházánál történtek, majd Táncsics Mihály kiszabadítása a for­radalom ismert ese­ményei. A nap tör­ténéseit éjjel és más­nap mind prózában, mind költemény­ben megörökítette: „E hős ifjúság vezére/voltam e nagy tetteknél”, - írta büszkén. „Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem te­vének annyit mint mink / Huszon­négy óra alatt.” - indokolta e büszke­séget. Petőfi levele Arany Jánoshoz 1848. március 21-én (részlet): „For­radalom van, barátom, s így képzel­heted, mennyire vagyok elememben! ... Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? Mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolog­nak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást, márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadsá­got és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket.” Petőfi eszmevilágának középpontjá­ban a szabadság állott, de nem csak szavakkal ostromolta hazánk akkori elnyomóit, hanem fegyvert fogott; a szabadságharc költő-katonája és ké­sőbb vértanúja lett. A költőt szinte minden rendszer ki akarta sajátítani, így az 1945 utáni kommunista éra is. A Magyar Kommunista Párt egyene­sen Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédé­ben - amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat - Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második em­bere, kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömör­séggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolse­vikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a ma­gyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtör­ténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie. Horváth előadásának címe­­ a Lobogónk: Petőfi - jelszó, sőt kormányprogram lett. A magyar irodalomtörténet kommunista átiratában (amely mindenekelőtt Lukács György és Révai József nevéhez fűződik) a „nagy hár­mas”: Petőfi, Ady és József Attila képvisel­te a „haladó hagyo­­mány”-t. Ahogy a po­litikában, az irodalom­ban is egyre nagyobb lendülettel folyt a ki­szorítósdi; előbb „csak” Aranyt, Babitsot, Kosztolányit dobták ki a csónakból, később kiderült, hogy Ady­­nak és József Attilának is akadnak szeplői, s végül már csak Petőfi állt minden gyanú fö­lött. A diktatúra egy­séges társadalmat és egységes kultúrát pró­bált kialakítani, a „köz­­érthetőség” eszmé­nyének pedig - úgy tűnt - Petőfi felel meg leginkább. A költő újabb, hivatalosan ger­jesztett kultusza csak ártalmára volt irodal­munknak. Figyelemre méltó, hogy szimbo­likus tőkéjét ennek el­lenére sikerült meg­őriznie: az ifjúsági szö­vetség Petőfi nevét vi­selő körének nyilvá­nos vitáin kapott először radikális kritikát a kommunista rendszer, 1956. október 23-án pedig a Petőfi-szobor előtt kezdődött az egyetemisták tüntetése. emma Petőfi Sándor A farkasok dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk, Nincs egy­ bokor se­m, hol Meghúzhatnák magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! Pest, 1847. január 3 Mihályfy Sándor Miskolcon született 1937. január 21-én. 1985-ben Balázs Béla-díjat kapott, érdemes művész kitüntetést 1990- ben. 1979-ben, 28 éve rendezte legnépszerűbb filmjét, a Rideg Sándor regényéből készült Indul a bakterház­at. Filmjei: Indul a bakterház (1979) A piac(1981) Telefonpapa (1982) Napos oldal (1983) Kémek­ (1985) Gyerekrablás a Palánk utcában­­ Átok és szerelem (1985) Csak a testvérem (1986) Margarétás dal (1989) Ábel a rengetegben (1993) Devictus Vincit (1994) Ábel Amerikában (1998) A titkos háború (2002) Írói művei: Gyerekrablás a Palánk utcában (1985) Csak a testvérem (1986) Devictus Vincit (1994) ISTEN VELED! Mihályfy január 21-én lett volna 70 éves Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nagy volt és kiváló, és csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld... Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek előt, ez összeomló, kedves szemet... Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyűl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Kosztolányi Dezső Halotti beszéde nyomán (részlet)

Next