Magyar Fórum, 2007. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-04 / 1. szám
2007. január 4. Magyar FeríM „Orgazdának érezheti magát, aki csak verseinek »szépségét« élvezi, és elzárkózik a bennük rejlő parancstól. Annak teljesítésével válthatunk csak jogot, hogy hívének mondjuk magunkat; csak azok befogadásával, a szépség mellett a szellem átérzésével érthetjük igazán költeményeit is. Ez a követelménye és ismérve: ez a követelmény az ismérve a nagy költészetnek.” (Illyés Gyula) Petőfi Sándor művészete, életútja, személye és elvszerű magatartása nemzeti értékeink közé tartozik; nemzeti mitológiánk része immár több mint másfél évszázada. Számos verse (a hazáról, annak tájairól, az emberi kapcsolatokról és érzésekről, a forradalomról) benne él a magyarság tudatában, műveltségünkben. Mindezekkel együtt és mindezeken túl, világszerte ismert és elismert költőnk. Munkásságában a kor legjelentősebb irodalmi és szellemi jelenségei fonódnak össze, alkotnak magas szintű egységet. Hamar túllépett a szentimentális almanachlírán. Költői világának szerves része lett a romantika, de annak szélsőségeit ugyancsak gyorsan elhagyta. Az egyszerűség, a közvetlenség, a természetesség és a könnyedség párosult az ő verseiben magas fokú kifejezőkészséggel. A „korláttalan természet” (szabadság és természetesség) érvényesítésére törekedett minden szinten. Költészetét és sorsát a népért, a nemzetért, sőt az emberiségért való elhivatottság is alapvetően meghatározta. 1848. március 15. a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. „Ezt a napot Petőfi napjának nevezte a magyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel.” - emlékezett Jókai. Az eredetileg 19- ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált: a forradalom az ő lakásáról indult: Jókai, Bulyovszky, Vasvári Pál és Petőfi együtt gyalogolt át a Pilvax kávéházba. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője, Petőfi a Pilvaxban, majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A Landerer-nyomda előtt már a nyomtatott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a Múzeum előtti népgyűlés, a Városházánál történtek, majd Táncsics Mihály kiszabadítása a forradalom ismert eseményei. A nap történéseit éjjel és másnap mind prózában, mind költeményben megörökítette: „E hős ifjúság vezére/voltam e nagy tetteknél”, - írta büszkén. „Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit mint mink / Huszonnégy óra alatt.” - indokolta e büszkeséget. Petőfi levele Arany Jánoshoz 1848. március 21-én (részlet): „Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! ... Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? Mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást, márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket.” Petőfi eszmevilágának középpontjában a szabadság állott, de nem csak szavakkal ostromolta hazánk akkori elnyomóit, hanem fegyvert fogott; a szabadságharc költő-katonája és később vértanúja lett. A költőt szinte minden rendszer ki akarta sajátítani, így az 1945 utáni kommunista éra is. A Magyar Kommunista Párt egyenesen Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében - amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat - Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere, kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott meg: Petőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie. Horváth előadásának címe a Lobogónk: Petőfi - jelszó, sőt kormányprogram lett. A magyar irodalomtörténet kommunista átiratában (amely mindenekelőtt Lukács György és Révai József nevéhez fűződik) a „nagy hármas”: Petőfi, Ady és József Attila képviselte a „haladó hagyomány”-t. Ahogy a politikában, az irodalomban is egyre nagyobb lendülettel folyt a kiszorítósdi; előbb „csak” Aranyt, Babitsot, Kosztolányit dobták ki a csónakból, később kiderült, hogy Adynak és József Attilának is akadnak szeplői, s végül már csak Petőfi állt minden gyanú fölött. A diktatúra egységes társadalmat és egységes kultúrát próbált kialakítani, a „közérthetőség” eszményének pedig - úgy tűnt - Petőfi felel meg leginkább. A költő újabb, hivatalosan gerjesztett kultusza csak ártalmára volt irodalmunknak. Figyelemre méltó, hogy szimbolikus tőkéjét ennek ellenére sikerült megőriznie: az ifjúsági szövetség Petőfi nevét viselő körének nyilvános vitáin kapott először radikális kritikát a kommunista rendszer, 1956. október 23-án pedig a Petőfi-szobor előtt kezdődött az egyetemisták tüntetése. emma Petőfi Sándor A farkasok dala Süvölt a zivatar A felhős ég alatt, A tél iker fia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk, Nincs egy bokor sem, hol Meghúzhatnák magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk Kínoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! Pest, 1847. január 3 Mihályfy Sándor Miskolcon született 1937. január 21-én. 1985-ben Balázs Béla-díjat kapott, érdemes művész kitüntetést 1990- ben. 1979-ben, 28 éve rendezte legnépszerűbb filmjét, a Rideg Sándor regényéből készült Indul a bakterházat. Filmjei: Indul a bakterház (1979) A piac(1981) Telefonpapa (1982) Napos oldal (1983) Kémek (1985) Gyerekrablás a Palánk utcában Átok és szerelem (1985) Csak a testvérem (1986) Margarétás dal (1989) Ábel a rengetegben (1993) Devictus Vincit (1994) Ábel Amerikában (1998) A titkos háború (2002) Írói művei: Gyerekrablás a Palánk utcában (1985) Csak a testvérem (1986) Devictus Vincit (1994) ISTEN VELED! Mihályfy január 21-én lett volna 70 éves Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nagy volt és kiváló, és csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld... Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek előt, ez összeomló, kedves szemet... Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyűl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Kosztolányi Dezső Halotti beszéde nyomán (részlet)