Magyar Fórum, 2008. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

2008-01-03 / 1. szám

4 Dr. Mikola Istvánt (országgyűlési képviselő, az egész­ségügyi bizottság alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója, a Magyar Egész­ségügyi Társaság elnöke, a Fidesz-Magyar Polgári Szö­vetség Egészségügyi Egyeztető Fórumának elnöke) az Orbán-kormány egészségügyi miniszterét kérdeztük a parlament által elfogadott egészségbiztosítási tör­vényről. - Miniszter úr, kérem értékelje a december 17-i parlamenti napot... - Erre számítottunk, az előzetes hírek alapján valószí­nűsíthető volt az, hogy meg fogják szavazni. Ami meglepő volt, hogy azok az MSZP-s képviselők, akik ágáltak ellene, azok is beadták a derekukat. Nyilvánvaló, hogy óriási agy­mosás történhetett az utóbbi hetekben a szocialista párt­ban, hiszen Karsai József, Havas „Szonja”, aki véres száj­jal agitált az egészségbiztosítási rendszer privatizációja, az üzleti biztosítási rendszer kiépítése ellen, megszavazta a törvényt. Suchman Tamást is említhetem, és azokat az orvos-képviselőket, akik az egészségügyi bizottságban ülnek és tudjuk, hogy ellene voltak. Megzsarolták, meg­vették őket, nem ismerjük pontosan ezeket a mechaniz­musokat, de egyhangúlag szavaztak. Ami a legfájdalma­sabb számunkra - és a vitát is ez jellemezte -, hogy nem le­hetett szakmai érvekkel élni, mert ez egy hatalmi kérdés lett. Az egészségbiztosítási rendszer átalakítását szolgáló törvénytervezet elfogadását úgy állították be, mintha a kormánykoalíciónak, a kormányzásnak és az egész ha­talmi politikának a nagy kérdése lenne. Az is lett egyéb­ként, hiába érveltünk szakmailag, lepergett, mint a borsó a falról és végül, mivel előre eltökélték, megszavazták a törvénytervezetet. - Én még ilyen ingerültnek nem láttam önt. - Voltak ennek az ülésnek ideges időszakai, például, amikor Szili Katalin, aki állítólag mást gondol erről a tör­vénytervezetről, mint ahogy az MSZP szavazott, megvon­ta tőlem a szót teljesen indokolatlanul. Kétségtelenül erő­teljes kifejezéseket használtam, ezeket most is vállalom, volt egy nagy izgalom a Parlamentben, ami rám is átra­gadt. Elfogadhatatlannak tartottam azt a helyzetet, hogy öt perccel a felszólalásom előtt adnak a kezembe egy hatal­mas mennyiségű módosító javaslatot, amit az alkotmány­­ügyi bizottság akkor küldött meg. Az elnök asszony azt mondta, hogy reggel óta rajta volt a honlapon, hát nem volt. Hazudott az elnök asszony. Egyetlen képviselő sem tudta, még a szavazáskor sem, hogy néz ki ennek a tör­vénynek a végső változata.­­ A szakma egyetlenegy érvét vagy álláspontját nem vették figyelembe. Elfogadnak egy olyan törvényt, amelyet az ország többsége elutasít, hogyan lehet ezek után fellépni ellene?­­ Most egy új helyzet van, a parlament alkotott egy tör­vényt, de további lépések kellenek ennek a megvalósítá­sához. Először is a köztársasági elnök úrnak alá kell ezt írnia, remélem, alaposan megfontolja, hogy mit tesz, hiszen a népakarat egyértelműen az egészségbiztosítás privatizációja ellen van. Megmozdult az istenadta nép, erre figyelemmel kell lenni. A törvényben számos alkot­mányossági aggály vélhető, tehát ott van még az Alkot­mánybíróság. Majd ezt követi 123 végrehajtási jogszabály elkészítésének kényszere, amelyeknek még a kon­cepciójáról sem tudunk. Össze-vissza beszél a hatalom, hogy hogyan akarja a fejkvóta-rendszert rendezni, a díjtételbizottságokat működtetni, hogy fog például a ma­gánbiztosító volumen-meghatározást kötni a kórházakkal, vagy éppen hogy fog az ehhez nem értő pénzügyi bizto­sító ellátásszervezést, beteg utakat ki­munkálni, tehát vannak még kérdé­sek, amelyeket jogszabályokban kell rögzíteni. Hosszú az út ennek a válto­zásnak a gyakorlatban történő vég­hezviteléig. Abban reménykedek, hogy ez nem is fog így sikerülni. Min­dent meg fogunk annak érdekében tenni, hogy a társadalombiztosítás­hoz, szolidaritáshoz, gyógyításhoz va­ló hozzáférés egyenlő esélye inkább kiteljesedjen hazánkban és ne szakad­jon szét az ország szegényekre és gaz­dagokra, ellátottakra és ellátatlanok­ra. Ezeknek az üzleti rendszereknek sajnos mindig ez az utóbbi a követ­kezménye.­­ Horváth Ágnes miniszter asszony azt nyilatkozta: továbbra is az a cél, hogy tisztán magánkézbe kerüljön az egész­ségbiztosítás, Kökény Mihály erre csak azt mondta, hogy ez csupán Horváth magánvéleménye. Mi az igazság?­­ „Megeszik egymást.” Azt látom, óriási koalíciós feszültség van, ami nem oldódott meg. Most nyugvó­pontra jutott, de újra fel fog éledni, hiszen az SZDSZ kezdettől arra tör, hogy tiszta üzleti rendszert vezessen a társadalombiztosítás helyébe, az MSZP - úgy néz ki - nem akarja, de a kis koalíciós partner folyamatosan zsarol­ja és meg tudja zsarolni. Mihályi Péter, a liberális kis pártnak szellemi atyja mondta néhány nappal ezelőtt, mindegy, hogy mit fogad el a Parlament december 17-én, úgyis tiszta rendszer lesz. Valóban, Mihályi Péternek ebben sajnos igaza van, hogy­ha beengedik, 49%-ig is a tulajdonba a pénzügyi befek­tetőket, át fogják venni a hatalmat a társadalombiztosítás felett, tiszta üzleti rendszer lesz, hiszen őket ebben megál­lítani nem lehet. Mert ők pénzemberek, profitra törnek, ahová beteszik a lábukat, mindenhol az üzleti szellem uralkodik el, a magyar egészségügyben volt már erre példa, nem is egy. Privatizálták a műveseellátást, gyönyörű műveseállomásokat építettek, jól ellátják a be­teget, csak irtózatos pénzért. Azt a pénzt pedig a többi te­rületről kell elvonni, a belgyógyászattól, az idősellátástól, a szülészettől, a csecsemőellátástól, a művesekezelések nemzetközi díjtételekkel folynak, miközben a többi he­lyen a nemzetközi díjtételek töredékéért folyik a gyógyí­tás. Ez olyan átrendeződést hozott a szakmába, ami visel­­hetetlen mára.­­ A kormány előszeretettel hivatkozik Hollandiára, sőt még újságírókat is kiutaztattak annak idején, hogy bemutassák, milyen ott a helyzet a privatizált egészségbiztosításnál. Ön ho­gyan tudja értékelni a holland példát Magyarországra nézve? - Sokszor jártam Hollandiában, hosszabb időt is töltöt­tem abban az országban, bár nem a biztosítói rend­szerekkel, hanem a szabad szellemi orvoslással, mint jog­állással foglalkoztam. A holland rendszer egy nagyon drágán működő rend­szer, a holland egészségbiztosításnak, magánbiztosítási rendszerről van szó, az évi költségvetése többszöröse a magyar egészségbiztosításénak. Nem szabad elfelejteni, hogy 2005-ben a holland magánbiztosítók nagy hiányok­kal küszködtek, majdnem csődbe mentek, akkor a hol­land állam az adófizetők pénzéből óriási összeggel segí­tette meg a magánbiztosítókat. Ez az összeg a magyar egészségbiztosítás éves költségvetésének a két és félszere­se volt. Nem kívánjuk ezt Magyarországon. De nem kell Hollandiáig menni, elég a szomszéd Ausztriát megnézni, ahol éppen a napokban jelentették be, hogy hiányossá vál­tak a biztosítók, és az államnak óriási pénzekkel kell őket konszolidálni. Magyarországon is ez lesz a helyzet. Ebből a pénzből, amit ma egészségügyre fordít az állam, és ame­lyikből folyamatos kivonások történnek az utóbbi időben, az nem lesz elég a magánbiztosítós, üzleti biztosítós rend­szereknek a működésére, sokkal több pénz kell hozzá, ezt a pénzt pedig egy helyről tudják beszedni, a lakosságtól. Amennyiben a lakosság pedig nem képes fizetni, akkor a gyógyító szolgáltatásokat fogják megkurtítani. - Mit tartalmaz az önök egészségügyi programja? Mi lesz akkor, ha a Fidesz megnyeri a választásokat? - Az egészségbiztosítás átalakítására vonatkozóan nekünk van programunk és ez már a parlament elé került, törvénytervezet formájában. Civil kezdeményezésre al­kottuk meg ezt a tervezetet, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt, aminek mi is része voltunk, ez az egészség­­biztosításnak a továbbfejlesztéséről szól, nem a szétveré­séről. Hogy a megszavazott törvénytervezettel mit fogunk kezdeni, azt ma még nehéz megmondani, nem fogjuk ezt tétlenül a kibontakozásában szemlélni. Amennyiben a hatalom területén fordulat lesz és mi kormányzati szerep­be kerülünk, akkor végig kell gondolni, meddig jutottak ezzel a privatizációval, hogy tudjuk ezt visszacsinálni, mert vissza fogjuk csinálni. Magyarországon társadalom­­biztosítási rendszer van, az emberek több mint 90%-a ragaszkodik ehhez. Kötelességünk a társadalombiz­tosítást megvédeni.­­Amennyiben arra szükség lenne, akár vissza „államosí­tanák”? - Igen, de a járulékfizetésen alapuló szolidaritást, a nem­zeti kockázatközösséget, tehát az ember emberért, ember közösségért viselt, vállalt felelősségét hangsúlyozva. - Romokban az egészségügy, hogyan lehet ezt rendbe tenni? - Kétféle rombolás történt most az egészségügyben. Az egyik épületekben, kórházbezárásokban nyilvánul meg, amit lehet visszaállítani, bár nyilvánvaló, hogy sok energiába, pénzbe kerül. A másik egy nehezebb kér­dés, ami a szakmában történt, hiszen eltávolítottak állá­sukból kiváló orvosokat, orvosprofesszorokat, agyse­bészeket, pszichiátereket, szétvertek orvosteameket, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetet, ma egy nőgyógyász-főigazgató vezeti, az orvosigazgató uroló­gus, elképesztő dolgok történtek, szinte cinikus, pimasz módon verték szét a szakmát. Ezt nagyon nehéz lesz visz­­szaállítani, több évtizedet fog igényelni, hiszen egy összeszokott gyógyító csoportot, mondjuk egy agyse­bészt és annak a teamjét felállítani újra, ez egy sokéves újratanulást jelent. Nagyon sok kártétel van a szakmá­ban, de nincs más választásunk, nem keseregni kell efö­lött, hanem el kell kezdeni építkezni, hogyha erre lehe­tőségünk lesz téglát téglára rakva. El kell mondani az embereknek, hogy nem lesz Kánaán egy-két év alatt, de egy folyamatos építkezés lesz az egészségügyben. Nem abból áll az egészségügyi reform - már nem is szeretem ezt a szót-, hogy mindent szétverünk, a múltat végképp eltöröljük. Régi kommunista szlogen jön most elém, a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk, ha ezt eltöröljük, akkor a semmibe süllyedünk. A feladat az, hogy a meglévő rendszer megújításával foglalkoz­zunk. A polgári kormány annak idején ezt tette, egészsé­ges nemzetért népegészségügyi programot csinált, gyógy­szerpiaci megállapodást kötött, gyógyszertörvényt ho­zott, én szignáltam annak idején, amelyben a magántőke bevonását is lehetővé tette, szakmai vállalkozások alap­ján, így alakultak át a háziorvosi praxisok magánpraxi­sokká, a gyógyszer kiskereskedelem magánszemélyjogú gyógyszertárakká. Bevezettük az amortizáció elszámo­lását az alapellátásban, mert az a bázisa a progresszív egészségügyi ellátásnak, de mondhatom tovább a térítés­­mentes fogmegtartó kezelésekig, hogy ne legyen az or­szág a fogatlan emberek országa, mi ezt a folyamatot foly­tatnánk. Ezek lépéseket jelentenek, látszólag apró, nem mindent megváltoztató lépéseket, de ezeken a lépéseken keresztül vezet az út egy folyamatosan jobb, a lakosság számára jobb ellátást nyújtó rendszer felé. -A Liga és a Munkástanácsok bejelentése alapján ügydöntő népszavazást kezdeményeznek az egészségügyi biztosítási tör­vény ellen. Önök támogatni fogják? - Csak a magam nevében beszélhetek, mert nem tudok arról, hogy a polgári oldalnak lenne ebben egységes álláspontja. Én a magam részéről támogatom és remélem, hogy a Fidesz-KDNP is támogatni fogja. Minden ilyen kezdeményezés fontos, amikor a parlamentben ilyen, a demokráciát megcsúfoló törvényhozás folyik, ahol a kép­viselők egyike sem tudja, hogy fog kinézni az a végső tör­vénytervezet, amire szavaz. Lóhalálában, ámokfutássze­­rűen, a vak ló bátorságával rohanás nem méltó egy parla­ment törvényalkotó munkájához, az elnök szerepe sem volt méltó ehhez, aki még megnehezítette a dolgunkat és nem szavazott, pedig meg lett volna a lehetősége, hogy ő is kinyilvánítsa a véleményét. Nagyon nehéz úgy a tör­vényhozásban dolgozni, hogy kétszeres, háromszoros rendőrkordon veszi körbe a Parlamentet, borzasztó lát­vány volt, át kellett verekednünk magunkat a különböző kapukon, ellenőrzéseken. Milyen demokrácia ez? Így nem mehet tovább, ezért természetes, hogy a nép népsza­vazásokon kívánja a véleményét kifejteni, hiszen a hatal­mon lévő képviselők már nem képviselik. Azok, akik oda­­küldték ezeket a képviselőket, akik igennel szavaztak az üzleti biztosítási rendszerre, nem akarják ezt. Akkor kiket képviselnek ott? Kinek a nevében nyomják meg az igen gombot, illetve nyilvánítottak egyenkénti szavazással egyetértő véleményt a törvénytervezetre? Nincsenek erre fölhatalmazva. Ilyen körülmények között természetes, hogy a népszavazás intézménye, mint a demokrácia egyik lehetősége, kicsúcsosodik és egyre inkább terjed, mint igény. A nép, ha már a képviselőjén keresztül a népképvi­seleti Országgyűlésben nem tudja a véleményét érvényre juttatni, akkor ezt más formában, népszavazás formájá­ban tegye meg. Oláh János Visszacsináljuk Magyar FortiM 2008. január 3.

Next