Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-10 / 6. szám

Megjelent a Tihanyi Kalendárium Megjelent a Tihanyi Ka­lendárium 2011. évi kötete, amely ezúttal is sok érde­kes, értékes irodalmi, tör­ténelmi és lelkiségi olvas­mányt kínál a tihanyi ben­césekről, az apátsági, rendi évfordulókról, a monostor neves vendégeiről, s meg­idézi egyházi és világi sze­mélyiségek emlékképeit a „hegyre épült város” ter­mészeti szépségeiről, haj­dani nevezetes találkozá­sokról, az elmúlt esztendő kulturális és vallási esemé­nyeiről, kiállításokról, hang­versenyekről, előadások­ról, illetve az egyházközség helyi történéseiről. A könyv immár a tizen­ötödik a kalendáriumsoro­zatban. Korzenszky Richárd bencés perjel rövid értéke­lő gondolatokkal nyitja meg ezt a jubileuminak számító kötetet, emlékeztetve az in­duláskor meghatározott el­sőrendű célokra: évkönyv­ben összefoglalni az elmúlt esztendő eseményeit, be­számolni születésről, halál­ról, családi örömökről, a vallási élet jeles eseményei­ről. A kötetet Deme Tamás­nak egy tihanyi pünkösdöt idéző költeménye vezeti be, majd Ágh István költő Üres bölcsőnk járása című művéből olvasható egy rész­let, melyben a szerző első tihanyi látogatását, majd diákköri élményeit idézi meg. Az apátság messzi múltja, művészettörténeti és természeti értékei mel­lett emlékezik a nagy öre­gekre, Illyés Gyulára, Né­meth Lászlóra, Borsos Mik­lósra és mindazokra, akik a kortárs magyar irodalom képviselőiként ellátogat­tak Tihanyba, békességet, lelki elmélyülést keresve. Ezután lelkiségi fejezetek következnek. Gyóni And­rás tanulmányában Szent Benedek vezető és közös­ségszervező tevékenységé­ről ír, valamint a Reguláról, amely később az egész nyu­gati szerzetesség iránymu­tatója lett, s amelynek alap­elvei nem csak a világtól el­választó falak és klauzúrát őrző ajtók mögött érvénye­sek, hanem minden világ­ban élő Krisztus-követő­nek utat mutatnak korunk- Michael John LaChiusa: Bernarda Alba (Művészetek Palotája - Fesztivál Színház) Federico García Lorca, a módos családból származó spanyol költő és drámaíró 1898-ban született Anda­lúziában, Fuentaraquerosban. Fia­talon is írt már színpadi műveket, legérettebb drámái azonban élete utolsó éveiben születtek. Ezekben a műveiben a spanyol nő helyzetét igen érzelmesen és szenvedélyesen ábrázolja. García Lorcát 1936-ban, a polgárháború kezdetén a falangis­­ták kivégezték, holott a politika tá­vol állt tőle. Halála előtt két héttel fejezte be a Bernarda Alba háza cí­mű alkotását, ami az egyéni boldog­ságot eltipró társadalmi kötöttsé­gek és erőszak bírálatát foglalja ma­gában. A Bernarda Álba háza életraj­zi ihletésű mű, Askerosa városkájá­nak főutcáján, Lorcáék szomszéd­ságában lakott négy eladó lányával együtt Frascita Álba, az özvegyasz­­szony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában beszélgethettek udvar­lóikkal. A jó kiállású legény, Romil­­fo Pepe megkérte a gazdag, de csúf első hajadonnak a kezét, holott a szép, de vagyontalan legkisebbet szerette. Ebből az alaptörténetből meríti Lorca a témáját. Michael John LaChiusa olasz be­vándorló ősök leszármazottjaként 1962-ben született New York Állam­ban, Chautauquában. Ő az Ameri­kában „kitalált” musical műfajának megújítója. A musical legfőbb sajá­tossága, hogy mindig értéket képvi­selő irodalmi alkotás az alapja. Szép számmal akadnak ezres előadásszá­mot produkáló musicalek. A föld­golyó bármely pontján imádja eze­ket a közönség, mert kellemes, lágy zenére fülbemászó dallamokat éne­kelnek az előadók. A műfaj közked­veltsége miatt külön képzik a fiata­lokat, mert a karakterek megformá­lása nem csupán sokoldalú színészi képességet igényel, hanem magas fokú ének- és tánctudást is. LaChiu­­sának már több művét bemutatták, a Bernarda Albának 2006. április 6- án volt a premierje a Broadway-n, a Lincoln Centerben. Itt látta szín­házi életünk mindenese, a rendező, dramaturg Böhm György, és úgy érezte, el kell hoznia Magyarország­ra. A címszerepet ott rögtön Csáká­nyi Eszternek osztotta ki. A pro­dukciót öt évvel később sikerült te­tő alá hozni, ez év január 20-án vit­ték színre a Művészetek Palotájá­ban, a Fesztivál Színházban, és ezt követően még két este láthatták a nézők. Michael John LaChiusa zenéje kitűnően érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét a sok­lányos házban. Ez az összesen 20 szóló-, duett és kórusszámból össze­álló muzsika nem andalítja el a pub­likumot, a nézőknek nem a könny­zacskóira, hanem az érzelmeire hat, inkább felzaklatja, felkavarja, mint­sem megnyugtatja, elzsongítja őket. A zene motívumait a flamenco rit­musa, dallamkincse adja, de az ame­rikai jazz elemeit is magába foglal­ja. A Kemenesi Tünde által megál­modott, egyetlen kor divatjához sem köthető fekete ruhában tánccal és énekkel kezdi el az előadást hat nő. A Báthonyi György tervezte puri­tán, sodronyos ágyból, utcabútor jellegű székekből álló díszletek ki­emelik ennek a háznak a laktanya­jellegét, ahol csak egy parancsnok van, a vasakaratú anya. Bernarda férjét, Antoniót gyermekeinek ap­ját temették el. Legidősebb lányá­nak, a csúnya, Angustiasnak megle­hetős hozománya van. A lányok alig várják, hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg is nehéz ruhát, de megáll körülöttük a levegő, amikor anyjuk ellentmondást nem tűrő han­gon kinyilatkoztatja, nyolc évig tar­tó gyász jön, addig még szellő sem fújhat be az utcáról. De a lányok élni és férjhez menni szeretnének, nem a házban savanyodni. Természet­szerűen mindannyian ugyanabba a jókötésű Péppé és Romanóba szerel­mesek, aki beteges nővérüket csak érdekből veszi el feleségül. Az anyai szigor elleni lázadás vezéralakja a legkisebb lány, a húszesztendős Adela. Ő mer szembefordulni osto­ba testvérével, aki elhiszi, hogy Pe­pe a két szép szeméért és nem a va­gyonáért szereti, ő tudja megfékez­ni másik nővérét, a féltékeny Mar­­tiriót, és ő képes - igaz, élete árán - legyőzni ereje teljében lévő zsarnok anyját. A darab szereplőgárdáját nem egy társulatból válogatta ki a rendező. A Magyar, a Nemzeti, az Örkény az Operett Színházból érkeztek a szí­nésznők. Mindannyian hollywoodi képességekről tesznek tanúbizony­ságot, profi módon énekelnek, tán­colnak. Bernarda kőkemény, min­denfajta női érzékenységet nélkü­löző figuráját Csákányi Eszter (alsó képen) a szerephez illő határozott­sággal viszi fel a színre. Náray Eri­ka Augustiusnak az érdekházasság tényét tudomásul nem vevő figurá­ját kelti életre. Kishúgát, a lázadó Adelát Radnay Csilla kedvesen és érzelemgazdagon jeleníti meg. A testileg-lelkileg sérült Martiriót Takács Nóra Diána a karakter meg­követelte gonoszsággal mintázza meg. Egri Márta elismerésre mél­tóan formálja meg a hol barátnő­nek, hol cselédnek tekintett Pon­­ciát. A férfinélküliségbe beleőrülő, egyedüliként fehér menyasszonyi ruhát viselő Maria Josephát, Ber­narda anyját Hámori Ildikó szug­­gesztíven alakítja. Michael John LaChiusa Bernarda Albája nem ígér és nyújt könnyed kikapcsoló­dást, hangzásvilága közelebb áll a komolyzenéhez, az operához, mint a populáris musicalhez. Mondan­dója pedig a mindenkori zsarnok­ság erőszakosságának természet­rajzát mutatja fel. Dr. Petővári Ágnes A mellékletben megjelent írásokat a Függetlenség szerkesztősége válogatta ban is. Nyiredy Maurus atya írásából megismer­kedhetünk a szerzetesren­dek feloszlatásával párhu­zamosan megszűnt s nap­jainkban újjáéledő bencés világi harmadrend, az „ob­­látusság” mára már kevés­bé ismert tartalmával, cél­kitűzéseivel. Mihályi Jero­mos fogadalmas testvér ke­reszténység és politika - manapság a világi médiu­mokban különösen heve­sen vitatott, támadott - kapcsolatáról, viszonyáról értekezik, segítségül híva a tisztánlátáshoz XIII. Leó szociális enciklikáját, XII. Pius megnyilatkozásait, a II. Vatikáni Zsinat konsti­­túcióit és a Katolikus Egy­ház Katekizmusát is. Múltidéző történelmi visz­­szatekintések is olvasható­ak a kötetben, például a 150 évvel ezelőtti tihanyi perjeli naplóból. Forrásér­tékű írást közöl, amelyben Illyés Gyula feleleveníti 1978. évi látogatását Pan­nonhalmán, amikor a Lé­lek indítására felkereste a súlyosan beteg Mécs Lász­lót, akivel korábban éles irodalmi pengeváltásai voltak. A tihanyi kálvária tragi­kus történetének esemé­nyeit idézi Szikora József­­ katolikus rádiós jegyzeté­nek szöveges közlése. Az elmúlt esztendő tiha­nyi eseményei idéződnek fel ezután a lapokon: Szent Benedek tavaszi és nyári ünnepe, Maurus atya arany­miséje, könyörgés a ma­gyarságért és tisztelgés a monostoralapító király, I. András sírjánál, a nagyböj­ti Szent Három Nap, a Kéz­fogás-találkozó. Megeleve­nednek a kiállítások a Ben­cés Galérián és a Rege Ká­vézóban Máder Indira és Törley Mária alkotásaival, Sára Sándor és Korniss Pé­ter művészi fotóival, a He­rendi Porcelánmanufak­túra porcelánjaival, s végül az országos hatósugarú Te­tőtéri esték vendégeiről esik szó, emlékezetes elő­adásaikról, továbbá az egy­házközség fiataljainak er­délyi zarándoklatáról. A kötet az egyházközség helyi híveivel, Korzenszky Richárd vallomásos napló­jegyzeteivel és ez évi litur­gikus igenaptárral zárul. (Forrás: Magyar Kurír)

Next