Magyar Fórum, 2011. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-10 / 6. szám
Megjelent a Tihanyi Kalendárium Megjelent a Tihanyi Kalendárium 2011. évi kötete, amely ezúttal is sok érdekes, értékes irodalmi, történelmi és lelkiségi olvasmányt kínál a tihanyi bencésekről, az apátsági, rendi évfordulókról, a monostor neves vendégeiről, s megidézi egyházi és világi személyiségek emlékképeit a „hegyre épült város” természeti szépségeiről, hajdani nevezetes találkozásokról, az elmúlt esztendő kulturális és vallási eseményeiről, kiállításokról, hangversenyekről, előadásokról, illetve az egyházközség helyi történéseiről. A könyv immár a tizenötödik a kalendáriumsorozatban. Korzenszky Richárd bencés perjel rövid értékelő gondolatokkal nyitja meg ezt a jubileuminak számító kötetet, emlékeztetve az induláskor meghatározott elsőrendű célokra: évkönyvben összefoglalni az elmúlt esztendő eseményeit, beszámolni születésről, halálról, családi örömökről, a vallási élet jeles eseményeiről. A kötetet Deme Tamásnak egy tihanyi pünkösdöt idéző költeménye vezeti be, majd Ágh István költő Üres bölcsőnk járása című művéből olvasható egy részlet, melyben a szerző első tihanyi látogatását, majd diákköri élményeit idézi meg. Az apátság messzi múltja, művészettörténeti és természeti értékei mellett emlékezik a nagy öregekre, Illyés Gyulára, Németh Lászlóra, Borsos Miklósra és mindazokra, akik a kortárs magyar irodalom képviselőiként ellátogattak Tihanyba, békességet, lelki elmélyülést keresve. Ezután lelkiségi fejezetek következnek. Gyóni András tanulmányában Szent Benedek vezető és közösségszervező tevékenységéről ír, valamint a Reguláról, amely később az egész nyugati szerzetesség iránymutatója lett, s amelynek alapelvei nem csak a világtól elválasztó falak és klauzúrát őrző ajtók mögött érvényesek, hanem minden világban élő Krisztus-követőnek utat mutatnak korunk- Michael John LaChiusa: Bernarda Alba (Művészetek Palotája - Fesztivál Színház) Federico García Lorca, a módos családból származó spanyol költő és drámaíró 1898-ban született Andalúziában, Fuentaraquerosban. Fiatalon is írt már színpadi műveket, legérettebb drámái azonban élete utolsó éveiben születtek. Ezekben a műveiben a spanyol nő helyzetét igen érzelmesen és szenvedélyesen ábrázolja. García Lorcát 1936-ban, a polgárháború kezdetén a falangisták kivégezték, holott a politika távol állt tőle. Halála előtt két héttel fejezte be a Bernarda Alba háza című alkotását, ami az egyéni boldogságot eltipró társadalmi kötöttségek és erőszak bírálatát foglalja magában. A Bernarda Álba háza életrajzi ihletésű mű, Askerosa városkájának főutcáján, Lorcáék szomszédságában lakott négy eladó lányával együtt Frascita Álba, az özvegyaszszony. A lányok csak az ablaktáblák takarásában beszélgethettek udvarlóikkal. A jó kiállású legény, Romilfo Pepe megkérte a gazdag, de csúf első hajadonnak a kezét, holott a szép, de vagyontalan legkisebbet szerette. Ebből az alaptörténetből meríti Lorca a témáját. Michael John LaChiusa olasz bevándorló ősök leszármazottjaként 1962-ben született New York Államban, Chautauquában. Ő az Amerikában „kitalált” musical műfajának megújítója. A musical legfőbb sajátossága, hogy mindig értéket képviselő irodalmi alkotás az alapja. Szép számmal akadnak ezres előadásszámot produkáló musicalek. A földgolyó bármely pontján imádja ezeket a közönség, mert kellemes, lágy zenére fülbemászó dallamokat énekelnek az előadók. A műfaj közkedveltsége miatt külön képzik a fiatalokat, mert a karakterek megformálása nem csupán sokoldalú színészi képességet igényel, hanem magas fokú ének- és tánctudást is. LaChiusának már több művét bemutatták, a Bernarda Albának 2006. április 6- án volt a premierje a Broadway-n, a Lincoln Centerben. Itt látta színházi életünk mindenese, a rendező, dramaturg Böhm György, és úgy érezte, el kell hoznia Magyarországra. A címszerepet ott rögtön Csákányi Eszternek osztotta ki. A produkciót öt évvel később sikerült tető alá hozni, ez év január 20-án vitték színre a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban, és ezt követően még két este láthatták a nézők. Michael John LaChiusa zenéje kitűnően érzékelteti a visszafojtott szenvedélyek fülledt légkörét a soklányos házban. Ez az összesen 20 szóló-, duett és kórusszámból összeálló muzsika nem andalítja el a publikumot, a nézőknek nem a könnyzacskóira, hanem az érzelmeire hat, inkább felzaklatja, felkavarja, mintsem megnyugtatja, elzsongítja őket. A zene motívumait a flamenco ritmusa, dallamkincse adja, de az amerikai jazz elemeit is magába foglalja. A Kemenesi Tünde által megálmodott, egyetlen kor divatjához sem köthető fekete ruhában tánccal és énekkel kezdi el az előadást hat nő. A Báthonyi György tervezte puritán, sodronyos ágyból, utcabútor jellegű székekből álló díszletek kiemelik ennek a háznak a laktanyajellegét, ahol csak egy parancsnok van, a vasakaratú anya. Bernarda férjét, Antoniót gyermekeinek apját temették el. Legidősebb lányának, a csúnya, Angustiasnak meglehetős hozománya van. A lányok alig várják, hogy ledobják magukról a testileg-lelkileg is nehéz ruhát, de megáll körülöttük a levegő, amikor anyjuk ellentmondást nem tűrő hangon kinyilatkoztatja, nyolc évig tartó gyász jön, addig még szellő sem fújhat be az utcáról. De a lányok élni és férjhez menni szeretnének, nem a házban savanyodni. Természetszerűen mindannyian ugyanabba a jókötésű Péppé és Romanóba szerelmesek, aki beteges nővérüket csak érdekből veszi el feleségül. Az anyai szigor elleni lázadás vezéralakja a legkisebb lány, a húszesztendős Adela. Ő mer szembefordulni ostoba testvérével, aki elhiszi, hogy Pepe a két szép szeméért és nem a vagyonáért szereti, ő tudja megfékezni másik nővérét, a féltékeny Martiriót, és ő képes - igaz, élete árán - legyőzni ereje teljében lévő zsarnok anyját. A darab szereplőgárdáját nem egy társulatból válogatta ki a rendező. A Magyar, a Nemzeti, az Örkény az Operett Színházból érkeztek a színésznők. Mindannyian hollywoodi képességekről tesznek tanúbizonyságot, profi módon énekelnek, táncolnak. Bernarda kőkemény, mindenfajta női érzékenységet nélkülöző figuráját Csákányi Eszter (alsó képen) a szerephez illő határozottsággal viszi fel a színre. Náray Erika Augustiusnak az érdekházasság tényét tudomásul nem vevő figuráját kelti életre. Kishúgát, a lázadó Adelát Radnay Csilla kedvesen és érzelemgazdagon jeleníti meg. A testileg-lelkileg sérült Martiriót Takács Nóra Diána a karakter megkövetelte gonoszsággal mintázza meg. Egri Márta elismerésre méltóan formálja meg a hol barátnőnek, hol cselédnek tekintett Ponciát. A férfinélküliségbe beleőrülő, egyedüliként fehér menyasszonyi ruhát viselő Maria Josephát, Bernarda anyját Hámori Ildikó szuggesztíven alakítja. Michael John LaChiusa Bernarda Albája nem ígér és nyújt könnyed kikapcsolódást, hangzásvilága közelebb áll a komolyzenéhez, az operához, mint a populáris musicalhez. Mondandója pedig a mindenkori zsarnokság erőszakosságának természetrajzát mutatja fel. Dr. Petővári Ágnes A mellékletben megjelent írásokat a Függetlenség szerkesztősége válogatta ban is. Nyiredy Maurus atya írásából megismerkedhetünk a szerzetesrendek feloszlatásával párhuzamosan megszűnt s napjainkban újjáéledő bencés világi harmadrend, az „oblátusság” mára már kevésbé ismert tartalmával, célkitűzéseivel. Mihályi Jeromos fogadalmas testvér kereszténység és politika - manapság a világi médiumokban különösen hevesen vitatott, támadott - kapcsolatáról, viszonyáról értekezik, segítségül híva a tisztánlátáshoz XIII. Leó szociális enciklikáját, XII. Pius megnyilatkozásait, a II. Vatikáni Zsinat konstitúcióit és a Katolikus Egyház Katekizmusát is. Múltidéző történelmi viszszatekintések is olvashatóak a kötetben, például a 150 évvel ezelőtti tihanyi perjeli naplóból. Forrásértékű írást közöl, amelyben Illyés Gyula feleleveníti 1978. évi látogatását Pannonhalmán, amikor a Lélek indítására felkereste a súlyosan beteg Mécs Lászlót, akivel korábban éles irodalmi pengeváltásai voltak. A tihanyi kálvária tragikus történetének eseményeit idézi Szikora József katolikus rádiós jegyzetének szöveges közlése. Az elmúlt esztendő tihanyi eseményei idéződnek fel ezután a lapokon: Szent Benedek tavaszi és nyári ünnepe, Maurus atya aranymiséje, könyörgés a magyarságért és tisztelgés a monostoralapító király, I. András sírjánál, a nagyböjti Szent Három Nap, a Kézfogás-találkozó. Megelevenednek a kiállítások a Bencés Galérián és a Rege Kávézóban Máder Indira és Törley Mária alkotásaival, Sára Sándor és Korniss Péter művészi fotóival, a Herendi Porcelánmanufaktúra porcelánjaival, s végül az országos hatósugarú Tetőtéri esték vendégeiről esik szó, emlékezetes előadásaikról, továbbá az egyházközség fiataljainak erdélyi zarándoklatáról. A kötet az egyházközség helyi híveivel, Korzenszky Richárd vallomásos naplójegyzeteivel és ez évi liturgikus igenaptárral zárul. (Forrás: Magyar Kurír)