Magyar Fórum, 2011. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-04 / 31. szám

Cím: http://www.fuggetlenseg.hu Adatok Módosítás Nézet Kedvencek Eszközök Segítség Urunk színeváltozása (Auguszus 6.) Augusztus 6. Urunk színe­változásának ünnepe. A ke­leti egyház már a VI. század­ban megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszen­tebbnek. A nyugati egyház­ban az első ezredforduló kö­zeledtével kezdték számon tartani, összefüggésben Krisz­tus 1000-re várt visszatér­tével. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetéül. Az össze­kapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győze­lem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. , Jézus maga mellé vette Pé­ten, Jakabot és Jánost, és egye­dül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ru­hát kifehéríteni. ” Annyira ünnepélyes az evangélium, hogy önkénte­lenül is ráérzünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus em­berségén mintegy ragyogó módon átsüt az ő istensége. Majd annak is tanúi lesz­nek, amikor J­ézust gyötrőd­ni látják az Olajfák hegyén. Itt nagyon rejtve maradt az isteni mivolta, ezért meg­erősítésre, rendkívüli ke­gyelmekre volt szükségük. A Táborhegyén az Ószö­vetség két nagy alakja, Illés és Mózes is tanúskodott Jé­zus mellett: „Egyszerre meg­­­­jelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rend­kívülisége, szerette volna ezt megőrizni, és mintegy zavarában azt mondja: „Mes­ter! Olyan jó nekünk itt len­nünk! Készítsünk három sát­rat. .. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből százat hal­latszott” A felhő a Szentírás­ban Isten jelenlétére utaló jel, még inkább a felhőből hangzó szó: „Ez az én szere­tett Fiam, őt hallgassátok!” Az apostolok jól érezték ma­gukat Jézus közösségében. Rendkívüli kegyelmeknek örvendhettek. A Táborhegy azonban csak jel volt a tel­jességhez, hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értes- Természettudományos Muzeológusok XXIX. Országos Találkozója 2011. augusztus 29. - 2011. augusztus 30. - Esztergom Az esztergomi Duna Múzeum - hivatalosan a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum - újabb, jelentős országos rendezvénnyel hívja föl magára a figyelmet. A természettudományos muzeológusok éves találkozóját idén a Magyar Természettudományi Múzeum a Duna Múzeummal közösen szervezi. Bárd Edittel, a rendez­vény szervezőjével, az esztergomi Duna Múzeum PR - és marketing munkatársával, sajtóreferensével a két­napos szakmai program jelentőségéről és a múzeumpe­dagógiáról beszélgettünk. - Miként sikerült elérni azt, hogy ennek a találkozónak Esztergom legyen a helyszíne? Sőt a városon belül két helyszí­nen is, a Szent Adalbert Központban, illetve másnap a Duna Múzeumban lesz a rendezvény... - Pontosítok: a második nap egy ún. szakmai terep­­gyakorlat. Bevett szokás, hogy az első nap előadásokkal, tanácskozásokkal telik, míg a második napon a vendég­látó múzeumot tekintik meg a részvevők, és szakmai gyakorlaton vesznek részt. Idén a terepjárás program­jában a klastrompusztai Pálos-rendi emlékek, a Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Strázsa-hegyi Látoga­tóközpontja vagy a Sátorkőpusztai-barlang megtekinté­se szerepel a Nemzeti Park munkatársai és a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Közhasznú Egyesület tagjainak a vezetésével. Kérdésére válaszolva: a tavalyi találkozó Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban volt. Ez az intézmény 2010-ben nyerte el az Év Múzeu­ma kitüntetést. Ott kérte föl a Duna Múzeum vezetősé­gét az idei rendezvény házigazda szerepére a Természet­­tudományi Múzeum címzetes főigazgató-helyettese, Kecskeméti Tibor, aki ennek a találkozónak a kezdetek­től fő szervezője - az első ilyen jellegű konferencia 1982- ben volt-, úgy is, mint a természettudományos muzeo­­lógiai szakfelügyelet vezetője. - Mennyi résztvevőt várnak ? - Általánosságban 50-60 muzeológus vesz részt egy ilyen konferencián. Úgy gondoljuk, hogy reálisan szá­molunk, ha 50 vendégben gondolkodunk, mert anyagi okok miatt idén valószínűleg kevesebben tudnak élni ezzel az alkalommal. -Mi lesz a központi téma? - A kétnapos szakmai rendezvény központi témája a természetvédelem, környezetvédelem és a múzeumok kapcsolata lesz. A természetvédelem már az 1999-es ta­lálkozónak is témája volt, viszont a környezetvédelem a múzeumok világában még kevésbé van jelen. A mi in­tézményünk eredetileg Magyar Vízügyi Múzeumként alakult meg 1973-ban, s mikor a vízügy és a környezetvé­delem egy tárca alá került, akkor kaptuk meg a máig is hivatalos nevünket. Arról viszont, hogy a környezetvé­delem területén mit is tud gyűjteni egy múzeum, illetve mindez a munka csak egy múzeum feladata legyen-e, az még továbbra is kérdéses. Ezért is érdekel minket az, hogy a többi múzeum szakemberei mit gondolnak erről, van-e náluk már a környezetvédelmi szakterülethez kap­csolódó anyag. S az is kérdés, hogy folytatnak-e a kör­nyezetvédelemhez kapcsolódó kutatásokat, illetve ami szerintem a leglényegesebb, mit tudnak tenni a környe­zeti nevelés érdekében.­­A környezeti nevelés és a múzeumok kapcsolata valóban elengedhetetlen. Ehhez viszont szükséges, hogy több oktatási intézménnyel felvegyék a kapcsolatot. Mindezt azért vetem föl, mert ön még június 28-án tartott előadást ebben a témában az A38-as Hajó kiállítóterében. - Ez az előadás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design műhelye, a MOME-line által szervezett Duna­­napi rendezvényen hangzott el. Akkor a Duna Múzeum pedagógiai programját mutattam be nyolcperces idő­keretben. Ez arra volt elég, hogy elmondjam, miért is fon­tos ez a múzeumi tevékenység, az, hogy a fiatalok az isko­lai oktatáson kívül is, személyes élménnyel összekap­csolva, más tanulási helyszínen, de szakszerűen és hite­lesen halljanak a környezetvédelem fontosságáról. A ná­lunk járó csoportok visszajelzései igazolják, hogy a Duna Múzeum és a többi természettudományos gyűjtemény­nyel rendelkező múzeum ennek a múzeumpedagógiai munkának remek terepei.­­Augusztus 30-án a konferencia keretében kerül sor a Duna Múzeum új foglalkoztatótermének bemutatására. Milyen is ez a foglalkoztatóterem? - A műszaki és a természettudományos múzeumok igen elöl járnak az interaktív eszközök alkalmazásában. Ennek egyik oka, hogy megjelentek a tudományos és is­­meretter­j­esztő központok - pl. a Csodák Palotáj­a -, mint komoly versenytársak, és úgy gondoljuk, hogy ezeknek az eszközeiből sok mindent át lehet ültetni a múzeumi területre a tudományosság, szakmaiság igénye mellett. Ráadásul a múzeumi tárgyakkal való találkozás is meg­oldható úgy, hogy azokban kár nem keletkezik. 2000-ben nyílt a legújabb állandó kiállításunk, ami kimondottan az interaktivitásra épült, s akkor meg is kaptuk az Év Múzeuma elismerést. Nálunk a kiállítás teljesen interaktív, a látogató az első, tablós kiállítási rész megtekintésekor is maga dönti el, mennyi információ­hoz szeretne jutni. A pancsolóteremben fizikai kontak­tusba kerülhet a vízzel, közvetlenül tapasztalhatja meg a víz alakító erejét. A foglalkoztató termet azért hoztuk lét­re, mert látogatóink többsége diák, akik többnyire szer­vezetten érkeznek hozzánk. Egy hozzánk gyakran visz­­szatérő - főleg a városból és a környékből érkező diákok­ból álló­­ csoport számára a kiállításon való végigsétálás­­nál többet ér, ha egy témához kapcsolódik egy adott láto­gatás, foglalkozás. A foglalkoztatóteremben a diákok na­gyon sok vizes kísérletet tudnak elvégezni és vízi élőlé­nyeket vizsgálhatnak modell, makett, mikroszkóp segít­ségével. Kooperatív módszertanra és interaktivitásra épülő foglalkozásaink vannak az ásványtan témaköré­hez, a környezetszennyezésről, a hulladékgazdálkodás­ról, az ökológiai lábnyom-számításról - sok olyan témát feldolgozunk múzeumi óra keretében, ami a kiállításon nem jelenik meg. Természetesen mindezzel nem lehe­tünk elégedettek: nagyon sok olyan demonstrációs tár­gyat szeretnénk beszerezni a pályázat keretében, ami egy iskolában nem feltétlenül áll rendelkezésre. Például készült egy egyedi makett, ami a „víz körforgásá”-t mo­dellezi a folyóktól a csapig, majd a szennyvíztiszító­­telepeken át vissza a folyókba.­­A kiállításon bemutatják-e, hogy mennyire szennyezettek a vizeink? Gondolom ehhez nem csak Magyarország, hanem a környező államok domborzati térképe is szükséges, hiszen sem a Duna, sem a Tisza nem hazánkban ered.­­ Azt feltétlenül tudatosítani szeretnénk a látogatók­ban, hogy Magyarország „kap és ad is vizet”. Főleg a fo­lyószabályozásokat mutatjuk be, a szennyezésekről a tablós kiállítórészben esik szó. Azt is bemutatjuk, ho­gyan változott meg a folyók élővilága. Emellett olyan időszaki kiállításokat és programokat is szervezünk, me­lyek arra hívják föl a figyelmet, hogy a folyók szabályo­zása és a környezetszennyezés milyen hatással bír az élővilágra. Medveczky Attila A mellékletben megjelent írásokat a Függetlenség szerkesztősége válogatta mezhették helyesen mind­azt, amit a Táborhegyen ta­pasztaltak. A táborhegyi jelenet ráve­zet bennünket arra az igaz­ságra, hogy életünk kiemel­kedő pillanataiban, de fáj­dalmas mélységeiben is ve­lünk van az Isten. (Forrás: ktp.hu) Rómában újra forgalomban a „pápa-buszjegy” Két hónappal Karol Wojty­­la boldoggá avatását követő­en új jótékonysági kezde­ményezés indult az olasz fő­városban. A római tömeg­­közlekedési eszközökön új­ra használatba került a II. János Pál arcképével ellá­tott jegy. Május 1-jére 500 ezer „pá­pa-buszjegyet” nyomtattak II. János Pál arcképével, amelyet a tömegközleke­dési eszközökön használha­tó jegyként árusítottak. Jú­lius 20-tól újra használatba került az egyeurós buszjegy az egykori pápa képével. A római tömegközleke­dési vállalat (ATAC) és a Ca­ritas összefogásának kö­szönhetően minden eladott jegyből három centet a Ter­­mini-pályaudvar mellett található menza és menhely felújítására fordítanak. Egy millió pápa-buszjegy került forgalomba, amelyből 30 ezer euró bevételt várnak a Cari­tas intézményei számára. Liberio Andreatta prelá­­tus, az ORP rövidítésű, za­­rándokutakat szervező ró­mai utazási iroda alelnöke a kezdeményezés kapcsán el­mondta, hogy természete­sen fontos az adomány is, de még inkább az, hogy aki ilyen jegyet vásárol, egy lé­pést tesz a város legszegé­nyebb­jei felé. „Ha egy közös­ség és a közigazgatás nem fek­tet be a szolidaritásba, nem igazán látja saját valós célki­tűzéseit” - hangsúlyozta. A „pápa-buszjegyek” áru­sítását július 20-án kezdték meg Rómában, a tervek sze­rint szeptember közepéig lesznek forgalomban. „A jegy erőforrást biztosít majd a Caritas központ számára, ugyanakkor tudatosítani kí­vánja az állampolgárokban, hogy a Termini-pályaudvar melletti karitatív intézmény vonatkozási ponttá kell, hogy váljon a szolidaritás kifejezé­sére a rómaiak számára” - nyilatkozta Gianni Ale­­manno, Róma polgármes­tere a kezdeményezésről. (Forrás: Vatikáni Rádió)

Next