Magyar Fórum, 2013. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-03 / 1. szám

2 In memóriám Csurka István Szerettem, tiszteltem? Egyik se igazán jó szó ide. Bírtam. Örültem, ha megláttam. Bírtam a darabjait, élveztem a társaságát. Morogtam rá, de nem restelltem beis­merni, hogy megint és megint és újfent igaza van, lett, bejött, amit előre jelzett. Azt mondják most, hogy meghalt, egész élete merő szerepválság volt. Politikus, író, publicista? Soha egységesebb életmű, mert rend volt benne, a lelkében. Ezért lehetett támadhatatlan, noha mindig és minden irányból lőttek rá egész életében. Vagy visszalőttek. Oly mindegy, írásai a Magyar Fórumban az új Magyarország történetének leghitelesebb krónikás darabjai. Azon tűnődöm most, halála hírét véve, hogy nem ő, ez a nagy magyar író volt-e az ezredforduló legokosabb embere a magyar politikai életben? Alexa Károly Csurka István A végső cél: pusztítsd el a hazafiságot, öld meg az ország iránt érzett szeretetet, demoralizáld az embereket! Soros György bejövetele 1992-re már megváltozott a hatalomra való jogosultság Magyarországon. Magyarnak len­ni, magyar történelmet folytatni már nem jelentett jogosultságot. A valós, a jelenlévő, a konkrét hatalom ellen már nem is lehetett küzdeni, szinte szóba sem került. Aki szóba­­hozta, hogy ki privatizál, kié a média az a vészkorszakot akarja vissza. A támadás ellenem mindig szervezett volt és lehengerlő. A Zalai Hírlaptól a New York Times-ig, a Népszavától a Napkeltéig, Deb­­reczenitől Szentágothai Jánosig. Mivel ez a HVG-s a legszebb példánya az ellenem történt általános mozgósításnak, ezt felidézem. Kacagjunk. Szentágothai János akkor az Akadémia már leköszönt elnöke volt, orvos kutatóként. Haj­lott kora ellenére bent ült az MDF-frakcióban és mindig aludt. Nem emlékszem rá, hogy négy év alatt egyetlen szót is váltottam volna vele. Az akkori HVG azonban kiszúrta, mint a múltja bizonyos tényei miatt ellenem mozgó­sítható tekintélyt. Szentágothai ugyanis sváb származású volt, orvosi diplomáját még Schimmert János névre állították ki 1936-ban, amikor Szabó Dezső megírta a már idézett német bekebelezésről az értekezését. Abban a Schimmert Jánosoktól is óvta népünket. Schim­mert János akkor tehetséges németajkúként Svájcba került kutató orvosnak, de 1940-ben nevet is változtatva hazajött. HVG: Ön ösztöndíjasként a háború elejét Bá­zelban töltötte. Mi vonzotta vissza 1940-ben arról a nyugodt tájról? SZ. J.: Két oka is volt. Az egyik: tudományos munkám nagyrészt macskakísérletekre épült, és Svájcban akkortájt erős állatvédelmi mozgalom indult a svájciak legkedvesebb állatai, a macskák védelmében. (Ekkor nyilván röhögésben törtek ki a riporterek, Linder András és Horváth Zoltán és a volt akadémikus észbekap.) A má­sik - és kétségtelenül ez volt a döntőbb indok - hogy miközben számtalan zsidó tudós próbált meg ott maradni, a svájciak egytől egyig kiutasították őket. Engem zavart volna, hogy én maradhattam volna, ők meg nem. Ekkor már nyilván nem nevetnek a riporte­rek, mert látják, hogy a honatya szenilis. Ha­zajött Svájcból Magyarországra, ahol már meg­hozták a második zsidótörvényt és sok állás volt megürülőben. Néhány év múlva aztán a hadi utat Kőszeg és Németország között kato­naként még egyszer megteszi, nyugatra mene­kül és rövid amerikai hadifogság után hazatér. 1950-ben pedig már Kossuth-díjat kap a kivá­ló orvos, a derék sváb és mint ilyen érzi szük­ségét, hogy véleményt mondjon rólam? Sz. J.: Az SZDSZ-t kivéve majdnem minden párt megkeresett. Elsőnek a kereszténydemokra­ták, de megvallom elkötelezett protestáns és öku­menikus gondolkodású lévén féltem egy keresztény kurzus kialakulásától. (40-ben nem félt et­től...) Aztán a szocdemek, sőt a szocialisták is felvettek volna a listájukra. Egy ideig komolyan kacérkodtam az MSZP-vel. HVG: ...aztán mégis az MDF-nél kötött ki. Oda ki hívta? (A jó válasz most az volna, hogy a macskák bősége és az állatvédelem teljes hiánya, de a professzor mást mond.)r­égi bará­tom, A­ntall József. Egyébként sohasem gondoltam volna róla, hogy ekkora politikusi ambíció szuny­­nyad benne. Politikusi kvalitásait szerintem senki sem ismerte. Sokszor vitatkozgattam Szabad Györggyel is, hiszen ő világéletében ádáz kos­­suthista volt, rólam meg köztudott, hogy inkább állok Görgey pártján. Szóval ők ketten szólítottak az MDF padsoraiba. HVG: És e padsorok melyik vonulatába? Sz. J.: Azon szélső liberálisok közé, akik még éppen hogy beférnek a Fórumba. HVG: Ez érdekes, hiszen ön nem állt ki nyilvá­nosan a Csurka-pamfletet náci ideológia alapve­tésének minősítő képviselőtársa, Debreczeni Jó­zsef mellett. Sz. J.: Mert nem szeretek fasisztázni. (Még szép, Schimmert úr!) Miközben persze érzem, tudom, hogy Csurka István immáron a hamis nemzeti romantika veszélyesnek mondható képviselője. Ez a nyilatkozat nemcsak a politikai butasá­ga és az árulkodó mindent kiszolgálni akarása miatt leleplező, s mutatja fel egy korszak vég­telen posványát, hanem a butaságot mozgósí­tó erő, hatalmas voltára is utal. Mi késztet egy tudományban megőszült, javakban bővelke­dő idős embert ilyen hazudozásra? Ekkora mozgósításra csak nagy erő képes. Ez ugyanaz a világhatalom, amely képes volt később to­rony iránti repüléssel ledönteni a WTC-tor­­nyokat és háborúba sodorni az US­A-t, s amely a narancsos forradalom révén rövid időre uralma alá tudta vonni Ukrajnát, amely most a görög válságban szervez valami Európa elle­neset. Ennek a hatalomnak azonban most mégiscsak vége van. Még valószínűleg ki tud vasalni súlyos euró milliárdokat a német adó­fizetőkből, még el tudja húzni az időt sokáig is, de azt a hatalmat, azt a hegemón uralkodói helyzetet, amelyben 1992-ben doktor Utótag­ként felvettem vele a küzdelmet soha többet nem tudja elérni. A két korszakot, a mai írásaim korát, 2008 és 2010 változásait és a Néhány gondolat idejét, 1990—1992-t egy-egy IMF megállapodás ha­tárolja. Senki nem vette észre, hogy az első már benne van a „náci alapvetésben”. 1990 januárjában Németh Miklós­­ nyilván nyo­másra és ráutaltságában összehív egy értekez­letet, amelyen kormánya illetékes tagjain kí­vül, valamint a Nemzeti Bank vezetőin kívül a jövendő kormány képviseletében Antall Jó­zsef is részt vesz. Tulajdonképpen ő ott akkor a főszereplő. Megegyeznek és aláírják, hogy akármilyen kormány alakul is a már kitűzött választások után mindenképpen betartja és aláveti magát az IMF szabályzatainak. A tör­lesztési kötelezettségnek eleget tesz. Az IMF- et csak ez érdekli. Vagyis minden marad a régiben, az ország nem folytathat önálló poli­tikát, és nem kérhet fizetési halasztást, eset­leg elengedést. Antall erről néhány szóban beszámolt az elnökségnek és az értekezletről rövid közlemény jelent meg a sajtóban. De aztán senki nem beszélt róla. Messzeható je­lentőségét nem közölték a társadalommal, an­nál inkább, hogy én a Kun Bélák visszatérté­től tartok. Érdemben és sajnos két éves késés­sel csak én tárgyaltam meg ezt a kérdést a „ná­ci alapvetésben”. Voltaképpen ez az IMF álta­li gúzsbakötés, ennek a puszta felemlítése volt a „náci alapvetés”? Lehet. Nagyon is lehet. S most, amikor írom ezt a visszaemlékezést már túljutottunk az IMF megállapodás, a huszonötmilliárdos egészen valóságos láncra fűzés első szakaszán, a Bajnai-kormány már az összeg nagy részének nyakára hágott. Az Orbán kormány pedig, noha nem írt alá sem­mit, ezzel a feltétellel veszi át a kormányzást. Nem tehet mást. Az évtizedek alatt felhalmo­zott adósság­mennyiség, amikor a kamatok fizetésére is újabb hiteleket kell felvenni és kötvényeket kibocsátani megfojt minden önálló, nemzeti kezdeményezést. Nem az SS és nem Wesenmayer vagy Eichmann parádé­zik Budapesten, hanem az IMF tart fenn kor­látozott demokráciát. Ez a két IMF megállapodás a két igazi kor­szakhatár. A második Gyurcsány-Bajnai négy évre, azért volt szüksége a Bilderberg hatalmi csoportnak, hogy az államcsődig elgörgesse Magyarországot. Az IMF mentőöve béklyó és bilincs, a feltétel nélküli és a korlátlan IMF- uralom. Megjegyzendő, hogy a Bilderberg-ér­­tekezletek soha nem zajlanak le az IMF veze­tőinek jelenléte nélkül. Az IMF vezetője csak a Soros György által rendezett régi vacsoráról hiányzott a Margitkertből, de lélekben ott volt, mint ahogy Antall József is lélekben lett 15 millió magyar miniszterelnöke. Aztán pe­dig megkötötte a Bilderberg-alapszerződése­­ket Ukrajnával, Szlovákiával, Romániával. De az idő mégis áthalad szépen a Bilderberg­­csoport fölött. (Folytatjuk) Csurka István a Hercegprímás utcában Magyar ForuíM 2013. január 3.

Next